Új Szó, 2019. március (72. évfolyam, 51-76. szám)
2019-03-11 / 59. szám
www.ujszo.com | 2019. március 11. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Mérlegvonás Sokaknak álom az 1000 euró feletti bruttó átlagbér SIDÓH. ZOLTÁN K étszázhúsz felett átértékeled magadban a világot - énekelte egykor a Neoton Família. Ez esetben mi is hozzáláthatunk az átértékeléshez, ugyanis a Szlovák Statisztikai Hivatal a napokban megerősítette, 2018-ban az országos bruttó átlagbér átlépte az 1000 eurót. Azzal a különbséggel, hogy míg a Neoton a száguldásról énekelt, addig mi a bérnövekedés cammogásáról, jó esetben kocogásáról beszélhetünk. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy felgyorsult a bérfejlesztés üteme, hiszen a 700 eurós határt 2008-ban, a 800-ast 2012-ben, a 900-ast 2016- ban léptük át, azaz az utóbbi időben négy év kellett 100 eurós emelés eléréséhez, most viszont csak kettő. A fizetésekről szólva szinte azonnal hallani a felszisszenést, ugyan ki keres annyit, amennyit kimutat a statisztikai hivatal. Ezért három fontos tényt sietve rögzítenünk kell. Az egyik, hogy a most 1013 eurón mért átlagbér nem azt jelenti, hogy az átlagos alkalmazott ennyit keres, ugyanis a mindenkori átlag alatt teljesít a munkavállalók több mint 60 százaléka. A másik, hogy vannak ágazatok, ahol szinte képtelenség tisztességes keresetet kapni, ide tartozik a vendéglátás vagy a mezőgazdaság, másrészt a pályakezdő informatikusok 1000 euró felett indítanak, arról a szintről, ami sokak számára máig elérhetetlen csúcsnak számít. Végezetül, amilyen kicsi Szlovákia, olyan méretes bérkülönbségeket mérnek az egyes régiókban. Már eleve az bizarr, hogy az ország 8 megyéje közül mindössze egy, Pozsony megye található az országos átlag felett a maga 1272 eurós átlagával. Az összes többi a bűvös 1000 euró alatt teljesít, a sereghajtó Eperjes megye 775 euróval szerénykedik. Azaz az ország két vége között 500 euró a difi, ami hatalmasnak mondható, s egyben megmagyarázza a kelet-szlovákiaiak tömeges mértékű elvándorlását a fővárosba. A regionális különbségeken is lehet rágódni, ám ennél jobban foglalkoztat az, hogy még mindig tetemes a lemaradásunk a nyugati bérek mögött. Európai munkáért európai béreket! - hangozhat a szlogen. Fanyalgásból jelesre teljesítünk, de akkor is szögezzük le, hogy 1989 óta igenis közeledtünk a nyugati bérszinthez. Ha a rendszerváltás idején mért schilling és márka árfolyamából indulunk ki, akkor a berlini fal leomlása idején az osztrákok vagy a németek fizetése legalább tízszeresen haladta meg a miénket, míg napjainkban a különbség bő háromszorosra olvadt. Ami pedig a hangzatos szlogen első felét illeti, miszerint európai szintű munkát végzünk, nos, fájdalom, de nem igaz. Szlovákia termelékenysége - leszámítva mondjuk az autóipart - alig éri el az uniós átlag felét, márpedig egy ország bérszintje szoros összefüggésben van a termelékenységgel. Belátható időn belül legfeljebb a portugál vagy a görög bérszintet érjük el, és félő, hogy ennél magasabb fokot nem is ugrunk meg, mivel ahhoz alaposan fel kellene javítani a hazai egyetemeket, hogy a legambiciózusabb diákok ne menjenek ezerszám külföldre. Csehország évente szó szerint több ezer szlovákiai diákot fogad, akik java aztán ott is marad - hiába, a Morva folyó túlpartján már 31 900 korona (1240 euró) az átlagbér... Továbbá sokkal több pénzt kellene fordítani a tudományra, amiben szinte uniós sereghajtók vagyunk. Mert így, maradva az összeszerelő üzemeknél, a plágiumokra bólintó, futószalagon alapított főiskoláknál, továbbá termőre fordítható tudás és magas képzettség híján beleragadhatunk a szürke középmezőnybe. MAROS MELLETT ELALUDTAM, JAJ DE SZOMORÚT ÁLMODTAM Fico és Maróé Seféovié (Cartoonizer) Óriási trükk a román „börtönturizmus A kisebbségi voks ára LAJOS P. JÁNOS iszonylag kényelmes helyzetben van a közelgő államföválasztás előtt a szlovákiai magyar választó, legalábbis a legutolsó ismertetett felmérések alapján. Legalábbis a liberálisabb, uniópárti, a nyugati demokráciát fontosnak tartó, nem szélsőséges magyar választó. Ugyanakkor a látszólagos kockázatmentesség kényelmessé teheti, ami a stabil és fegyelmezett, a voksoláson mindig részt vevő választói bázissal rendelkező szélsőségesjelölteknek kedvez. A felmérések alapján ugyanis várhatóan Zuzana Caputová, a Progreszszív Szlovákia több ellenzéki párt által is támogatott jelöltje nyeri az első fordulót. Ugyan mindenképp szükség lesz második fordulóra, hiszen arra semmi esély, hogy már az első fordulóban megszerezze az összes választó több mint felének támogatását, de előnye viszonylag nagy volt az akkor még második Maros Sefcovic előtt. Látszólag az első forduló tétje mindössze az, hogy Caputová mögött Sefcovic vagy Harabin lesz-e a második. Ha tartjuk magunkat ahhoz a tételhez, hogy a szlovákiai magyar választó már csak a kisebbségi létből fakadóan sem támogat xenofób, kisebbségellenes jelöltet, aki kiléptetné, vagy legalábbis megpróbálná kiléptetni az országot az Európai Unióból, és inkább Oroszországhoz közelítené, akkor csak arra kellene figyelni, hogy ne Harabint, Kotlebát vagy valamelyik, 1 százalék körüli jelöltet karikázzanak. Ugyan a magyar jelöltek versenye gyakorlatilag befejeződött Menyhárt József visszalépésével, Bugár Béla számára azonban így is van tétje a versenynek. Sem neki, sem a Hídnak nem mindegy ugyanis, hogy milyen eredményt ér el szombaton. Neki a magyar választók mobilizációja a legfontosabb, hiszen verseny híján a választónak kevés motivációja van a választáson való részvételre. Bizonyos szempontból azonban a magyar választó is kényszerpályán van, ha valóban olyan jelöltet akar támogatni voksával, akinek programjában hangsúlyosan szerepel a kisebbségek támogatása. A szlovák jelöltek ugyanis legfeljebb a jelenlegi status quo megtartását ígérik, nem várható tőlük, hogy aktívan szorgalmazni fogják a kisebbségi jogok bővítését. Ugyan ígérik, hogy egyeztetni fognak a kisebbségek képviselőivel, de azt már nem teszik hozzá, hogy ezt hogyan is képzelik el. Az is figyelemre méltó, hogy még a választási kampányban a magyarok szavazata iránt érdeklődést mutató Caputová is azt mondja a nyelvi jogokkal kapcsolatban, a „magyar kisebbség részéről nem tapasztalok nyomást a jelenlegi állapot megváltoztatására”. Néhány hete lapunknak még azt nyilatkozta: bevallom, nem vagyok jártas ebben a kérdésben, így addig nem tudok hozzászólni a bővítéshez, amíg nem ásom bele magam ebbe a témába.” A nyomást többféleképpen lehet érzékeltetni. Lehet ez a Bugárra, a magyar jelöltre adott szimbolikus voks is, ami megmutathatja a szlovákiai többségnek és a szlovák jelölteknek, hogy még mindig fontosak a kisebbségijogok. Azt viszont a politikai érdekképviseletnek kell majd kiaknáznia, hogy a megválasztott köztársasági elnök ezt figyelembe is vegye hivatala elfoglalása után. FIGYELŐ Előretörhet a szélsőjobb az EP-ben Csaknem megkétszerezhetik képviselőik számát az Európai Parlamentben a májusi választáson a szélsőjobboldali pártok. A Bild című német lap egy közel 10 ezer főn alapuló véleményfelmérés eredményét ismertette. Hat ország (Németország, Ausztria, Olaszország, Lengyelország, Spanyolország és Franciaország) polgárait kérdezték, a válaszok azt mutatják, hogy a Nemzetek és Szabadság Európája nevű euroszkeptikus pártszövetség 37-ről 67-re gyarapíthatja képviselői számát. Viszont a kereszténydemokrata Európai Néppárt várhatóan 43 helyet veszít, és be kell érnie 174- gyel. A szociáldemokratáknak 45- tel kevesebb képviselője lehet a jelenleginél, 141-re csappanna a létszámuk. A liberális frakció ugyanakkor erősödhet: 33 hellyel 101 -re gyarapíthatja képviselői számát. A Zöldek 8 képviselői helyet veszíthetnek. (MTI) 55 A felújított börtönökből a régi, dohos, penészes cellákba tetetik át magukat a rabok, hogy hamarabb szabadulhassanak. A csótány ás a közös wc szinte „főnyeremény". Valósággal „menekülnek” a korszerűsített vagy újonnan épített börtönökből a romániai elítéltek, akik büntetésük lerövidítésének reményében egészségtelen és zsúfolt börtönökbe helyeztetik át magukat. Az Adevarul című lap „börtönturizmusnak” nevezte az ügyeskedést, ami az elítéltek idő előtti szabadulását lehetővé tevő törvény „perverz” következménye. Ugyanis Romániát elmarasztalta az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB), ezért 2017- ben új törvényt léptetett hatályba, és igyekezett kárpótlási rendszert kidolgozni az emberi jogaik megsértésére panaszkodó elítéltek számára. Azonban a törvény olyan ,jól sikerült”, hogy az elítéltek számára üzletté vált az emberi jogaikról való lemondás, büntetésük lerövidítése érdekében. Általános jelenséggé vált, hogy az ország korszerűsített börtöneiben (ilyen az aradi, a giurgiui, bákói vagy a szamosújvári) mindig vannak szabad helyek, mert az ott raboskodó elítéltek mindent elkövetnek, hogy a túlzsúfolt börtönökbe helyezzék át őket. A törvény elvileg nem teszi lehetővé, hogy a rab maga válassza meg a börtönt, de nem telt el sok idő, amíg megtalálták a jogi kiskaput az előírá. sok megkerülésére. A megoldás az, hogy mondvacsinált pereket indítanak azokban a városokban, ahol túlzsúfolt börtön van, és ott kell bíróságra járniuk a már elítélteknek. Ezzel magyarázható, hogy a giurgiui börtön 81 százalékos helykihasználtsággal működik, vagyis 281 elítélt számára lenne még hely, miközben már 1200 rab kérte onnan áthelyezését. Hasonló helyzetben van a norvég alapból felújított, 87 százalékos kihasználtságú aradi börtön, ahonnan 1800 rab „menekült el” olyan helyekre, mint például a normális befogadó képességét 27 százalékkal túllépő craiovai börtön. A törvény hatályba lépése óta eltelt másfél évben 14 ezer rab szabadult idő előtt a rossz börtönviszonyoknak köszönhetően, de közülük 900 visszaeső azóta ismét rács mögé került. A törvény minden elítéltnek hat nappal rövidíti le a büntetését minden olyan hónapért, amelyet olyan közös cellában töltött, ahol nem jut legalább négy négyzetméter egy rabra. Azoknak a raboknak is lerövidítik a büntetését, akik a természetes fénytől, a szabad levegőtől, a minimális higiéniai feltételektől, a WC-használat intimitásától megfosztva raboskodnak, vagy akiket penészes, beázott, levegőtlen cellákban, rovarok és rágcsálók társaságában tartottak fogva. A Dacian Ciolos vezette szakértői kormány által 2016-ban kidolgozott tervezetben még csak a helyszűke szerepelt a büntetés lerövidítésének indokaként, amelyre háromnapos jóváírást adtak volna havonként. A tervezetet 2017-ben módosította és fogadta el a szociálliberális parlamenti többség. (MTI)
