Új Szó, 2019. március (72. évfolyam, 51-76. szám)
2019-03-09 / 58. szám
8 I KULTÚRA 2019. március 9.1 www.ujszo.com Üt a bensőséges tájképábrázolásig Június 30-ig látogatható a Szlovák Nemzeti Galéria A műteremből a természetbe című, nagyszabású kiállítása TALLÓSI BÉLA Pozsony. Munkácsy Mihály, Paál László, Szinysi Marsa Pál, Mészöly Géza, Deák- Ébnar Lajos, Spányi Béla és Mednyánszky László tájábrázolásai is láthatók a Szlovák Nemzeti Galéria új, A műteremből a természetbe - a tájképfestészet alakulása Közép-Eurépában az 1860-1890-es években című, a 19. század képzőművészetébe elvezető kiállításán. A kiállítás az Osztrák-Magyar Monarchia területén alkotott (magyar, osztrák, cseh, szlovák) festőművészek munkásságából válogat úgy, hogy a tárlat - tematikus egységekre tagolva - bemutatja a régió tájfestészetének fejlődésvonalát. A 19. században a tájfestészet döntő jelentőségű, a modernizmus felé legmarkánsabban elmozduló zsáner volt. A pozsonyi közönség az Esterházypalotában egyedi lehetőséget kap ezzel a tárlattal, ugyanis a Szlovák Nemzeti Galéria kiállításán prezentált mütárgyanyag ilyen összeállításban és elrendezésben másutt nem látható. Több színvonalas hazai, magyarországi és cseh intézmény, élen a pilzeni Nyugat-csehországi Galéria összefogásával és támogatásával jött létre ez a mustra. Ilyen nagyszabású - több rangos gyűjteményből kölcsönzött müvekből megkomponált - kiállítás azért is lehet rendkívül hasznos, mert hasonlítási alapot teremt. Azzal, hogy ezen a kiállításon egymás mellé soroltak együtt még nem szerepeltetett festményeket, páratlan lehetőség teremtődik valamely motívum akár újszerű felfedezésére is. A szolnoki művésztelepet bemutató tömb képein megfigyelhetjük például, hogy Szolnok piacterét miként fogta meg egy-egy cseh, osztrák és magyar festőművész. Mészöly Géza: Fürdőház a Balatonon, 1885 körül, olaj, vászon; Herman Ottó Múzeum, Miskolc De induljunk el az elejéről. Az első terem vázolja az akadémizmust, azt a tájfestési irányt, amelyet a bécsi, budapesti, prágai, müncheni, párizsi akadémiákon lehetett tanulni. Képviselői műteremben festettek szabályok szerinti komponálással, a tájat heroikus átalakításban láttatva. A következő terem már az ettől való elhatárolódást, a műteremből kivonulásnak a csúcsát, a barbizoni iskola hozadékát mutatja be. 1830 után francia tájképfestők csoportja kivonult Párizsból, és a fontainebleau-i erdő mellett található faluban, Barbizonban telepedett le. Bizonyos előképeket követve - mindenekelőtt holland festőkét - mindennapi érintkezésben a szabad természettel a tájat hangulatosan, bensőségesen ábrázolták az átélés, megélés és a beleélés erejével. El is nevezték a festésnek ezt a módját bensőséges tájképfestésnek (paysage intime). A barbizoniak realizmusa - amely a holland táj festészet és az impresszionizmus közötti átmenetet képviselte - fordulópontot jelentett a tájfestészetben. A barbizoni igyekezet a plein air érvényesüléséhez vezetett el. Külön fejezet mutatja be (külön teremben) a plein air hatásokat Mednyánszky László festészetében. A kiállított képek között olyan Mednyánszky-festmény is szerepel, amely a közelmúltban került a Szlovák Nemzeti Galéria tulajdonába a Lineagyűjteményből ajándékozással. A Mednyánszky-ábrázolások sokfélesége járható be ebben a teremben, kezdve onnan, hogy a művész figurákat helyez a tájba, odáig, hogy a tájat misztikus-meditatív térként ábrázolja imádkozás színhelyeként. A kiállítás illusztratív fejezetet szentel - Ki a természetbe címmel - annak, hogy a monarchia területéről származó művészek a holland tájfestés és a barbizoni iskola hatására milyen módon fedezték fel és milyen ábrázolásokkal adták vissza saját régiójuk jellegzetes tájait. Az egyik nagy teremben önálló szekcióként kezelik és prezentálják a szolnoki művésztelepet. Kiemelten természetesen August von Pettenkofen munkáit. Az osztrák festő ugyanis magyarországi utazása során 1853-ban néhány hónapra megtelepedett Szolnokon, s a városról elnevezett müvésztelep történetét ettől az időponttól számíthatjuk. Pettenkofent ugyanis követték Szolnokra a bécsi festőtársadalom jeles egyéniségei, akik aztán felkeltették a fiatal magyar művészek ér(Fotó: SNG) deklődését is, köztük elsőként Deák- Ébner Lajosét, aki nyaranta több; szőr megfordult Barbizonban is. Sok-sok érdekesség fedezhető fel A műteremből a természetbe című tárlat bejárásával, mások mellett, hogy kevés, de volt néhány női táj; képfestő is annak ellenére, hogy nők abban a tárgyalt időben nem járhat: tak akadémiákra. A tárlatot rajzok: ból, tanulmányokból összeállított kollekció zárja. Fontos eleme a Szlovák Nemzeti, valamint a Nyugat-csehországi Galéria közös kiállításnak az a tárlatindító grafikon, amely eligazít abban, hogy az anyagban munkájukkal szereplő festőművészek melyike hol i tanult, melyik művésztelepnek volt ; egyszeri vagy visszatérő látogatója, valamint hogy ki, milyen jelentős nagy (világ)kiállításon állított ki. RÖVIDEN A Disney-é lesz a 21st Century Fox is Lo* Angeles. A Disney hamarosan nyélbe üti a 21st Century Fox felvásárlását - mondta el csütörtökön Bob ígér Disneyfönök a hollywoodi filmvállalat részvényeseinek éves közgyűlésén, ahol arról is beszámolt, hogy nyáron megnyílik a Star Wars: Galaxy’s Edge elnevezésű vidámpark a Disney két szórakoztató parkjában. A részvényeseket ígér arról tájékoztatta, hogy hamarosan nyélbe ütik a 71,3 milliárd dolláros tranzakciót, amelynek révén a 21 st Century Fox is a Disney-hez kerül. Megjegyezte, hogy a felvásárlás révén a Foxtól nemcsak jelentős mennyiségű produkció és programanyag kerül a Disney-hez, hanem a menedzsment tapasztalt szakemberei is. A Disney tervei szerint megtart néhány 20th Century Foxhoz fűződő produkciót, elsősorban mozifilmeket. ’’Folytatjuk a filmek gyártását a Fox és a Fox Searchlightbranddel, és az FX neve is megmarad” - tette hozzá ígér. (MTI) Verskötetek bemutatója az ismerkedés jegyében Kevesen gondolnak bele abba, mekkora dolog, ha egy hazai magyar költő kötete megjelenik szlovák fordításban. Hát még, ha egyszerre kettő... Pozsony. Tóth László és Barak László sokat letett már az asztalra, megérdemelték, hogy verseikhez azok is hozzáférhessenek, akik egy országban élnek velük, ám más nyelven beszélnek. A Szlovákiai Magyar írók Társasága gondolta ezt így, ők jelentették meg a köteteket szlovákul. A hamarosan hetvenedik születésnapját ünneplő Tóth László Wittgensteinov hovorca című kötete nem azonos a tavaly magyarul megjelent Wittgenstein szóvivőjével - a szerző olyan verseket válogatott eddigi gazdag életművéből, amelyek a szlovák olvasók érdeklődésére is számot tarthatnak. A kötetet anya és lánya, Mila Haugová költőnő és Elvira Haugová fordította szlovákra, előbbi a moderátor és a tolmács szerepét is vállalta a csütörtöki könyvbemutatón. A pozsonyi Artfórum, a főváros legigényesebb könyvesboltja szépen megtelt, a szlovák szakmát is Két hazai magyar költő szlovák nyelvű kötetét „keresztelték meg" Pozsonyban, rendhagyó módon (Juhász Katalin felvétele) sokan képviselték. Tóth László verseit Erik Markovié irodalomtörténész, a Szlovákiai írószervezetek Társulásának elnöke méltatta, külön kiemelve a kötet remek szerkesztését és a hatvanas évek szlovák, valamint lengyel költészetének nyomokban fellelhető jegyeit. Barak László Ja neísf byvaf zahranicie (Én nem menni lakni külföld) című kötetének már a címe jelzi, hogy a fordító nehéz helyzetben volt, hiszen az egyik kulcsfontosságú vers (Domonkos István Kormányeltörésben című költeményének parafrázisa) szándékosan roncsolt magyarsággal íródott. A Madách-díjas kötet fordítója, Eubo Navrátil azonban tizenöt éves kora óta barátjának mondhatja a szerzőt, ismeri a gondolkodását. Ezért arra törekedett, hogy az olvasó úgy érezze, eleve szlovákul születtek a versek. A két könyvet jó szlovák szokás szerint „megkeresztelték” az Artfórumban, ez azonban rendkívül kíméletes módon történt: nem öntötték le őket semmilyen folyadékkal, hanem a fordítások korrektúráit vékony csíkokra szabdalták, és ezzel a papírspagettivel szórták meg a köteteket. (juk)
