Új Szó, 2019. március (72. évfolyam, 51-76. szám)

2019-03-01 / 51. szám

141 KÓPÉ 2019. március 1. | www.ujszo.com NEM CSAK KÓPÉ OLVAS ÁM A végén tényleg mindketten meghalnak Mateo és Rufus ma meg­halnak. Az Utolsó Barát .(Posledny Priatel’) appon keresztül ismerkedtek meg, miután felhívta őket a Halál Vonal (Linka Smrti), hogy közölje velük, kevesebb mint huszonnégy óra múlva mindketten halottak lesznek. A két fiú még sohasem találkozott előtte, mégis szinte rögtön megtalálják a közös hangot, és együtt próbálják a legjobbat kihozni ebből a napból. Miközben Mateo éh Rufus kizárólag nem életveszéllyel járó élményeket kutatva bejárja a várost, egyre jobban megismerik egymás szokásait, titkait, és hatással is vannak egyik a másikra. Mateo, a félénk fiú az új barátja mellett végre mer önmaga lenni, Rufus pedig elfo­gadja a múltat, és vele együtt a szülei és a húga halálát. S talán pont azért, mert már nincs mit titkolniuk, lesz köztük több, mint barátság. Bár a történet főleg Rufus és Mateo körül forog, egypár mellékalak életébe is belepillant­hatunk. Először vélet­lenszerűen bemutatott alakoknak hihetjük őket, de a végére min­denki kiveszi a maga részét a két fiú törté­netéből, és minden egy egésszé áll össze. Ezek az alakok is közelebb hozzák hozzánk a kér­déseket, melyek egy ilyen rendkívüli témájú könyv olvasása közben mindenkiben felmerül­nek: Milyen az ember utolsó napja, ha tudja, hogy meg fog halni? És hogyan viselkednek vele a többiek? Hogyan viselkedik a világ, ha min­denki halála előrelátható? Ezekre a kérdésekre keres választ Adam Silvera, a New York-i, feltörekvő young aduit író. Első könyve 2015-ben jelent meg. Igazi sikert 2017-ben megjelent A végén tényleg mindketten meghalnak (Na konci naozaj obaja umrú) című regényével szerzett, ez első műve, melyet szlovákra is lefordítottak. Adam Silvera, mint könyveinek főszereplői, a saját neméhez vonzódik. Eredetileg viszont ennek a könyvnek egy fiú és egy lány lett volna a fősze­replője, mert az író nem mert fiúk közti szerelemről írni. Végül mégis így lett, és nem mondhatjuk, hogy kár, hogy így döntött. Ez a könyv, bár kamasz olvasóknak lett írva, nagyon mély gondolatokkal is foglalkozik. Emellett gyönyörű folyású a történet, és tökéletesen illik egy csésze teához, egy meleg kuckóhoz egy hideg estén. Egyelőre angolul és szlovákul olvasható. Tikk Hanna Léna 14 éves olvasó Adam Silvera: They Both Die at the End - Na konci naozaj obaja umrú (fordította: Zuzana Trstenská), Albatros Media Slovakia s. r. o., 2018 * • * ***» $ Weöres Sándor Túl, túl Túl, túl, messze túl, Mi van a hegyen messze túl? Hej, a hegyen messze túl Lófej-széles ibolya virul. Túl, túl messze túl, Mi van az ibolyán messze túl? Hej, az ibolyán messze túl Jancsi mosogat, Kati az úr. A HÉT VERSE A MUZSLAI ENDRODYJÁNOS AI Kedves Kópé! Szeretjük a meséket, sokat olvasunk és lerajzoljuk, amiről olvastunk. A napköziben a Gőgös Gúnár Gedeon című mesekönyvet olvassuk, és több mesét illusztráltunk, amit neked is szeretnénk megmutatni. Minden rajzlapra ráírtuk a mese címét és alkotója nevét. Üdvözlettel a 2. osztály tanulói: Karolina, Ricsi, Nóra, Sebi, Máté, Kitti, Roü, Kristián, Sofia A BŰVÖS GOMBA PIROSKA ÉS A FARKAS Kráko Krisztián Lencse Karolina TARKA LEP E,KISMES Móra Ferenc: A kesztyű Valaki az erdőben elvesztett egy hatalmas, szőrmével bélelt bőrkesztyűt. Ott feküdt a galagonyabokor aljában. Barna színe teljesen egybeolvadt a környező avar színével. A kis állatok mégis észrevették. A kesztyű meleg volt, tágas volt, kuckó­rakásra kiváltképpen alkalmas. Beköltöztek hát a kesztyűbe: a pocok a nagyujjába, a cinke a mutatóujjába, a béka a közép­ső ujjába, a szarvasbogár a gyűrűsujjába s az öreg, rövidlátó hangya a kisujj ába. Ha beköltöztek be is rendezkedtek. Utána munkához láttak. Mindenki a saját mes­terségéhez. Hű, micso­da sürgés-forgás, micso­da kalapálás, kattogás, csattogás hallatszott a kesztyűből: a pocok cipőt talpalt, a cinke ruhát varrt, a béka órát javított, a szarvasbogár bútort gya­lult s az öreg, rövidlátó han­gya kötögetett. De egyszer csak vége szakadt a munkának. A kis állatok megéheztek. Hozzáfogtak az ebéd­főzéshez. Főtt, Totyogott az ebéd a kesztyűben: a nagyujjban bableves, a mutatóujjban mákos csík, a középső ujjban töl­tött káposzta, a gyűrűsujjában sonkacsülök s a kisujjában tejbegríz. Délután egy kicsit pihentek. Majd saját mulatságára minden­ki muzsikált egy kicsit. Ez volt még csak az igazi zaj, ricsaj, zenebona! A pocok hegedült, a cinke zongorázott, a béka száj­harmonikázott, a szarvasbogár trombitált s az öreg, rövidlátó hangya sírdogált. Estére elunták a mókát. Vacsoráztak. Egy kicsit sétáltak a patakparton. Utána a kesztyű tágas tenyerében klubnapot tar­tottak: a pocok és a béka sakkozott, a cinke televíziót nézett, a szarvasbogár újságot olvasott s az öreg, rövidlátó hangya énekelt és kötögetett. Tíz órakor elbúcsúztak egymástól. Aludni ment mindenki a kesztyű ujjaiba: a pocok a nagyujjába, a cinke a mutatóujjá­ba, a béka a középső ujjába, a szarvasbogár a gyűrűsujjába s az öreg, rövidlátó hangya a kisujjába. GŐGÖS GÚNÁR GEDEON Gonda Sofia Bachorecz Máté János

Next

/
Oldalképek
Tartalom