Új Szó, 2019. március (72. évfolyam, 51-76. szám)
2019-03-06 / 55. szám
121 RÉGIÓ 2019. március 6. I www.ujszo.com Napok óta zúgnak a szivattyúk a Bodrogközben Hat kiszáradt mocsár feltöltésén dolgoznak a Bodrgoközben (A szerző felvételei) Szivattyúkkal mentik a kiszáradt bodrogközi mocsarakat NÉMETI RÓBERT A Szlovákiai Madártani Társaság munkatársai szivattyúkkal pumpálnak vizet azokba a kiszáradással fenyegetett bodrogközi mocsarakba és vizes területekbe, melyek a hazánkban élő ritka madárfajok egyik legfontosabb fészkelőhelyei. im'H.VM-mmTTO-i Szomotor határában napok óta zúgnak a szivattyúk. A madártani társaság szakemberei traktorra csatolt nagy teljesítményű szivattyúkkal csapolják a Bodrog folyóba torkolló vízelvezető árkokból a kiszáradt mocsarakat, vizes területeket és tómedreket. Matej Repel, a Keletszlovákiai vízi madarak megmentése projekt koordinátora lapunknak elmondta, az elmúlt években tapasztalt extrém szárazság miatt néhány kivétellel az összes bodrogközi mocsár kiszáradt. „A Szomotorhoz közeli tó is kiszáradt, pedig számtalan veszélyeztetett madár, köztük a nagy kócsag, a vörös gém, a bölömbika, a bakó utolsó bodrogközi kolóniája is itt fészkel. Ezt a térséget a felsorolt madárfajok miatt jelentették ki védett területként, és ha most nem segítenénk rajtuk, szinte biztos, hogy rövid időn belül ettől a madárkolóniától is elbúcsúznánk. A vízelvezető árkok vize a Bodrogba folyik, ezért inkább a mocsaras területekbe pumpáljuk a vizet, hogy legalább ilyenkor, a költési és vegetációs időszakban elegendő víz legyen a növény- és madárállomány számára” - nyilatkozta lapunknak Repel. A társulat hat kiszáradt mocsár feltöltésén dolgozik a Bodrgoközben. Kettővel már elkészültek, hármat most töltenek föl, és ha az időjárás engedi, akkor a térség legnagyobbját, a Szentmária településhez közeli mocsaras területet is megtöltik vízzel. „A Darvas-tó feltöltését tegnap este befejeztük. Amikor megkezdtük a felszerelés átszállítását a következő helyszínre, néhány percen belül 184 darumadár szállt le, és töltötte itt az éjszakát. Ez óriási öröm, hiszen a madarak nemcsak hűek maradtak a róluk elnevezett helyhez, de úgy érezzük, van értelme a munkánknak. Ezek a madarak délről vonulnak a skandináv országok felé, nem nálunk honosak, de a vízzel feltöltött mocsaras területek mágnesként vonzhatják őket vissza a térségbe” - magyarázta a szakember. A madarak száma sajnos évről évre csökken, azonban a Szomotortó medrét négy évvel ezelőtt hasonló módon töltötték fel, s azóta egy új madárkolónia jött létre. „Azt sajnos nem jelenthetjük ki, hogy a helyzet teljes egészében javult, hiszen a természet másként kezeli az ember okozta hibákat, azonban néhány lokális problémát sikerült megoldanunk, vagy kordában tartanunk” - zárta Matej Repel. A probléma egyébként nemcsak a Bodrogközre jellemző, hanem az egész Keletszlovákiai-síkságra. A csapadék és a talajvíz hiánya óriási, a mocsarakkal párhuzamban már rengeteg kerti kút is kiszáradt, az emberek tisztában vannak azzal, hogy komoly változás van folyamatban. Két falu feletti erődtemplom két kapuval SZASZI ZOLTÁN Nógrád északi részén járva szinte azonnal feltűnik a főút főié magasodó meredek domb tetején az ácsolt harangtornyos, háborúktól csonka tornyú gótikus templom. mBEHmgnagEBi Vámosfalu és Dabar közös temploma ez, ahogy a temető is közös, de természetesen saját kapuja nyílik a két falunak és a belső ülésrend is régi szokásjogok szerint alakult, szépen elosztva lakóhely szerint. Hadak útja mellett Vámosfalu - vagy 1393-as első írásos említése szerint Vámoslehota - mint arra a neve is utal, a Losoncról Zólyom felé vezető úton kialakított vámszedőhely volt már 1423- ban. Később Divény várának birtokrésze lett, egy ideig a török sarcolása mellett még Balassa Zsigmondnak, a környék legnagyobb birtokosának zsamokoskodásait is el kellett viselniük az itt élőknek. Ennek rokona, oldalági leszármazottja Balassa Imre, Balassi Bálint nagybátyja, úgy 1650 táján vette birtokába a falut. Ez a Balassa is hatalmaskodó, viszályt, háborúskodást, lázadást szító nagybirtokos volt. Addig háborgatta a vidéket, amíg I. Lipót meg nem fosztotta vagyonától. Ekkor került Vámosfalu a Zichycsalád birtokába. A rendi felkelések idején sokszor vonultak erre hadak, hol a Balassák csaptak ki Divényből Tájoló Vámosfalu erődtemplomát a Pozsony-Kassa E571-es főúttól a falu községházájánál észak felé letérve egy mellékutcán érhetjük el. GPS koordinátái: 48.467/19.561. a környéket sarcolni, hol a Balassákat megregulázók nádori, császári hadak vonultak fel Divény ellen. A környékbeli uradalmakon, így Gácson lakó Forgáchok vagy a Véglesen lakó Csáky grófok hajdúinak mindig szárazon kellett tartani a puskaport a rajtaütésszerűen megjelenő rablók és sereg ellen. A dombtetőn levő templomot azonban még a hagyomány szerint a husziták erődítették meg. A gótikától napjainkig A dombon álló, két falut is szolgáló templom építésének idejét a 13. század második felére, a tatárjárás utáni időkre teszi a szakirodalom. Erődítését viszont a huszita korszakra, a 15. század első harmadára becsüli. Sokkal valószínűbbnek tűnik azonban az építéssel egyidejű, még a tatárdúlás szörnyű és élő emléke miatti erődítési szándék, persze a már meglevő falakat később a husziták felújíthatták, a fal felső részén pedig szakállas puskák, lőfegyverek használatára alkalmas lőréseket alakítva ki. Itt is élt legenda arról, hogy a vámosfalui templomból egészen Divény váráig egykor föld alatti alagút vezetett. Mivel ásatást és építészettörténeti kutatást még eddig nem végeztek a templomnál, az építés és erődítés idejének meghatározása még várat magára. Ami tény, hogy a templom hagyofnányos keletnyugati tájolású, és az e korszakban falusi templomoknál még ritka és szokatlan sokszögzáródású szentélyes. A szentélyen levő, keskeny, gótikus stílusú ablak is arra utal, hogy az építkezést az érett gótika idején kezdték. Tornya nyugat felé nézett, ám ma csak csonkja áll az egykori toronynak, elég szokatlan látványt nyújt az így lefedett épületrész. Mivel a török időkben és a rendi felkelések idején errefelé dúló háborúskodások alatt a templomerődöt gyakran érte támadás, a torony felső része megsemmisült, azt eredeti magasságába már soha nem is húzták fel. Maga a templom valamikor a 17. század közepe után lett a Vámosfaluban és Dabaron élő, főleg szlovák ajkú ágostai evangélikus vallásúak közös temploma. Két kapun lehet bejutni a kétembemyi magas védőfalak mögé, egyik Dabar, a másik Vámosfalu felől nyílik. Jellegzetes, messziről észlelhető, favázas, fazsindelyes borítású, késő reneszánsz stílusjegyeket is mutató harangtornyát a védőfal déli ívére építették rá. Eredeti harangjait még a 17. században öntötték, de azokat az első világháború alatt hadi célokra elrekvirálták, csak 1923-ban sikerült pótolni a torony harangjait. Mivel a templom stratégiailag fontos helyen áll, így a II. világháború alatt is harcok helyszíne volt a környéke. Máig viszonylag jól felismerhető a harangtorony alatt, délkeleti irányba, Losonc felé kiépített, mintegy húszharminc méter hosszú futóárok és annak sánca. Benne három hadisírral, amelyekbe a harcokban elesetteket temették. Még magyar feliratú sírkövet is látni itt, 1925-ből. Csendes, emlékezetes hely ez! Lerontott torony és védfalak a vámosfalusi kapu felől (A szerző
