Új Szó, 2019. február (72. évfolyam, 27-50. szám)
2019-02-26 / 48. szám
A/ww.ujszo.com I 2019. február 26. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Kulturális veszteségeink 31. Hogyan juthat el egy koppintott dal egészen a T udományosán a plagiumról. Illetve arról, mi mikor számít koppintásnak manapság a könnyűzenei iparban, és mi fér még bele a véletlen egyezés kategóriájába. Több ilyen per is zajlik jelenleg, a Led Zeppelintől Pharrel Williamsen át a Men at Workig számos sztárt vádolnak plágiummal. Az Eurovíziós Dalfesztivál, amely már rég megérett a pusztulásra, de még mindig sokan nézik, eddig valahogy botránymentes volt. Mindenütt a közmédia hivatott eldönteni, ki képviseli az országot ezen a giccsparádén - talán pont ezért lett giccsparádé. Maga a szavazási rendszer is megérne egy elemzést, de nem most, talán majd májusban. Nos, minden dörzsölt dalszerző tudja, hogy létezik az a bizonyos „eurovíziós” műfaj - elég megvizsgálni pár év termését, hogy be tudjuk lőni a zenei kliséket. A magyar közmédia „dalválasztó show-ja” abból áll, hogy kiválasztanak harminc dalt a beérkezők közül, és elődöntőkön prezentálják őket az előadók a zsűri előtt. (A Dal zsűrije a kereskedelmi tévék tehetségkutató műsorainak kritériumai szerint jópofáskodik és keménykedik, itt találkozik a két világ.) Aztán jönnek a középdöntők, ahol a továbbjutók még egyszer eléneklik ugyanazt a dalt, majd a döntőben ismét. El lehet játszani, hogy komolyak, alaposak vagyunk, és bevonjuk a telefonos szavazókat is (újabb kereskedelmi tévés húzás). Valójában ki lehetne választani az indulót egy félnapos szakmai mítingen, sok országban így zajlik. Feltételezzük, hogy a zsűritagok képben vannak, és/vagy kiterjedt tanácsadói hálózatot működtetnek, és a plágiumgyanús dalokat már az első körben kiszűrik. Az, hogy Petruska András dalát úgy iktatták ki a versenyből, hogy már döntőbejutott, megmagyarázhatatlan és védhetetlen. A közmédia egy zeneakadémiai szakértőtől kért szakvéleményt, és nem felejtette el hangsúlyozni, hogy az illető az intézmény igazgatóhelyettese, azaz tévedhetetlen. A kifodöntőig? gásolt dal egyébként pont annyira hasonlít ama bizonyos Vampire Weekend-dalra, mint mondjuk a Fleetwood Mac Everything című slágerére, a ritmikai alapok miatt pedig akár Paul Simon Gracelandkorszaka is szóba jöhetne, amelyet szintén Dél-Afrika tradicionális tánczenéinek hangulata inspirált, szóval távolról sem Petruska az egyetlen, aki innét merit. Ki tudja, talán „túl” esélyes lett az eredeti tervekhez képest, és a döntnökök nem akartak kockáztatni a közönségszavazáson? Bennfentesek tudni vélik, hogy volt már hasonló tülekedés, de akkor Freddie apukája a zsebébe nyúlt, és minden helyrezökkent, fiacskája mehetett az Eurovízióra. És a múlt héten akadtak olyan gaz netes gerillák is, akik az egyik zsűritag, Nagy Feró legnagyobb slágerét „hasonlították össze” egy másik dallal az eset kapcsán, plágium-szempontból. A történtek után remélhetőleg egyetlen komoly szerző sem küld dalt A Dalba. Maradnak a kitartó közepesek, vagy ahogy Spiró György mondja a Csirkefej című drámában: „a megsűrült középfok”. (Lubomír Kotrha karikatúrája) Kiutasították Kim hasonmását Kiutasították a Howard X művésznevű Kim Dzsong Unimitátort Hanoiból az amerikai elnök és az észak-koreai vezető közelgő látogatása előtt, a Trump-imitátor viszont maradhatott - írta a The Guardinan. Howard X és a Donald Trumpra hasonlító Russell White múlt héten érkezett a vietnámi fővárosba, az operaház lépcsőjén el is játszottak már egy csúcstalálkozót a szintén szerepet játszó biztonságiak és riporterek gyűrűjében. A valódi állami vezetők szerdán érkeznek a városba. A Kim-hasonmást azonban kihallgatta a vietnámi rendőrség, és közölték vele, hogy hazaküldik Hongkongba. A bevándorlási hivatal szerint ugyanis érvénytelen a vízuma, további magyarázatot azonban nem kapott. „A valódi ok, hogy olyan arccal születtem, mint Kim Dzsong Un” - mondta az újságíróknak, miközben három civil ruhás nyomozó elvezette a szállodájából. A másik hasonmás, White a városban maradhat, de megkérték, hogy ne jelenjen meg többé Trumpnak öltözve. A két férfivel a helyi lakosok és turisták is folyamatosan fényképezkedtek az elmúlt napokban. A jellegzetes fekete zubbonyt és vastag keretes szemüveget viselő Howard X azt is elmondta, szerinte azért utasították ki, mert az igazi Kimnek nincs humorérzéke. Szerinte az ő kiutasításának anyagi megfontolása is volt, a vietnámi hatóságnak olcsóbb volt az ő hongkongi repülőjegyét megvenni, mintha a kanadai White-ot küldték volna haza. (MTI) Nyílt háború Fico és Kiska között MÓZES SZABOLCS K orrekt munkakapcsolatnak indult, nyílt háború lett belőle. Ha csak a fele igaz annak, amit Andrej Kiska Robert Ficóról állít, nagy a baj. Januárban háromszor nagyobb mértékben nőtt az élelmiszerek ára, mint a szomszédos államokban - köszönhetően az SNS-es különadónak. Az oktatási minisztérium tízmilliókat szórt szét baráti postafiókcégeknek tudományos kutatói pályázatokon, olyan tempóban, amibe másfél éve Peter Plavcan belebukott. Mi a közös a két hírben? Hogy nulla politikai konzekvenciája lett. És még? Hogy alig hallottak róla a választók, s ha igen, akkor gyorsan elfelejtették. Merthogy közben olyan események történnek, amelyek egy 2017-es miniszterbuktatós sztorit is képesek kitakarni. Ilyen az államfő és a Smer elnökének vitája. Kiska az elmúlt három évben mindent megtett azért, hogy rájáijon a rúd. Tény, hogy családi vállalkozása törvényellenesen „optimalizálta” a kampánykiadásait, tény, hogy az elcsalt összeget kamatostul be is fizette. A legnagyobb hibát nem is a visszaélések elkövetésekor követte el, hanem akkor, amikor nem volt kellően proaktív. Emberileg érthető, hogy egy kellemetlen, a politikai imázst erősen erodáló ügyet nem akart részleteiben végigmondani, bízott benne, hogy a téma lassan elhal. Am tudnia kellett volna, hogy egyetlen védelme a nyilvánosság és az imázsa lehet, ezt pedig csak úgy tudja szinten tartani, ha nem hagy támadási felületet. Ficóval és a Smerrel kapcsolatban nem lehetnek illúzióink. A párt által működtetett rendszer a „mi embereink” számára büntetlenséget írt elő, az oligarchák azt csináltak és csinálnak, amit akarnak, a kellemetlenkedő nyomozókat és ügyészeket pedig időben eltávolították vagy elnémították. Az, amit Kiska Ficóról előadott, teljesen hihető: ha nem nevezi ki őt az Alkotmánybíróság elnökévé, a rendőrség újra előveszi lezárt adóügyeit. A történet egyáltalán nem tűnik meglepőnek és hihetetlennek, ám mégis új dimenziót jelent: egy kormánypárt elnöke hatósági eljárással zsarolja az államfőt. Normális esetben - hangsúlyozzuk a normális jelzőt - egy ilyen ügynek büntetőjogi következményei lennének. Az ügyészségnek hivatalból kellene eljárnia, azonnal, és a lehető leggyorsabban kinyomozni, mi történt. A hivatalos szervekkel való visszaélés politikai célok elérése érdekében súlyos, az állam működését veszélyeztető bűncselekmény. Mivel nem egy egyszerű politikai bizniszről van szó, az ügy tanúi sem dughatják homokba a fejüket. Bugár Béla azt mondta, unja, hogy neki kell kibékítenie a közjogi méltóságokat, ám ha valóban ő adta át Fico üzenetét Kiskának - amit nem tagadott -, akkor nem békebírói feladatkör vár rá, hanem az, hogy elmondja az igazságot és tanúskodjon. Bugár alapvetően nem a békítgetést unja, hanem azt, hogy kétfrontos harcban kell részt vennie: nyíltan egyik oldalra sem állhat, mert a másik bedarálja őt. így sokadszorra is olyannak kell lennie, mint a mesebeli lánynak, aki fel is öltözött, meg nem is - ez pedig hosszú távon alapvetően veszélyezteti bármely politikus szavahihetőségét és jövőjét. Kiska a várható vádemeléssel egyszerre nyer és veszít az ügyön. Támogatói szemében mártírrá válhat, aki hősiesen ellenállt a Smemek, amely ezért kriminalizálta. A társadalom többségét viszont elbizonytalaníthatja az ügy. Érződik benne a politikai motiváció, ám az alaphibát Kiska és csapata követte el még a választási kampány előtt. Ha pedig az államfő (ígéretéhez híven) mandátuma lejártával a pártpolitikába lép, jobboldali konkurensei ezt a fejére fogják olvasni, ahogy már megtette Igor Matovié, aki szerint ha bebizonyosodik a Kiska cégét ért vád, akkor az elnöknek távoznia kell a politikából. FIGYELŐ London ós az EU is a halasztáson dolgozik A brit kormány és az Európai Unió is a brexit elhalasztásán dolgozik, arra az esetre, ha a következő néhány hétben nem sikerül előrelépést elérni. A The Daily Telegraph beszámolója szerint a kormány több lehetőséget felvázolt annak elkerülésére, hogy a kabinettagok tömegesen távozzanak a kormányból. Az elmúlt napokban ugyanis több miniszter egyértelművé tette, inkább lemond, de nem hajlandó támogatni egy megállapodás nélküli brexitet. David Gauke igazságügyi miniszter, Greg Clark, az üzleti ügyek minisztere és Amber Rudd munkaügyi miniszter példátlan módon nyíltan szembefordult Theresa May miniszterelnökkel, a sajtóban megjelent levelükben leszögezték: az egyetlen lehetséges lépés a március 29-i kilépés elhalasztása. Figyelmeztették Mayt (aki a halasztást eddig makacsul elvetette), hogy a parlament meg fogja akadályozni a szabályozatlan kilépést. A The Daily Telegraph értesülései, szerint a halasztás nem haladná meg a két hónapot, mivel akkor Nagy-Britanniának részt kellene vennie a májusi európai parlamenti választásokon. A The Guardian szerint ugyanakkor az EU 21 havi halasztási terven dolgozik, a szintén 21 havi időtartamra szóló átmeneti időszak helyett, amely alatt a kétoldalú kapcsoíatrendszer jelenlegi szabályainak zöme érvényben maradna. Ugyanilyen időtartamú elhalasztása lépne életbe, annak érdekében, hogy ebben az időszakban London és az EU kidolgozhassa a jövőbeni kapcsolatok részletes feltételrendszerét. Ugyanerre szolgálna a rendezett kilépés esetére előirányzott, 2020 végéig tervezett átmeneti időszak. A The Guardian forrásai szerint, ha ez az elgondolás beválik, nem lenne szükség a kilépési feltételekről szóló megállapodás legvitatottabb elemére, az ír-északír határellenőrzés visszaállításának elkerülését célzó tartalékmegoldásra (backstop). (MTI) JUHÁSZ KATALIN
