Új Szó, 2019. február (72. évfolyam, 27-50. szám)
2019-02-02 / 28. szám
www.ujszo.com SZALON 2019. FEBRUAR 2. IS TÁRCA A SZALONBAN Csillag Lajos Húsvét Hongkongban Befejezés - első rész N em akarok felébredni. Ez az első gondolatom, és ahogy kinyitom a szemem, rádöbbenek, hogy ezt megint elszúrtam. Nem az ébredéssel van a baj, azt hiszem, és még csak talán nem is azzal, hol ébredek. Teljesen mindegy. Legutóbb a Sárkánykapukról álmodtam. Ott álltam a parton, távolról néztem a várost, a temérdek felhőkarcolót. A hozzám legközelebb álló épület közepén négy-öt emeletnyi nagyságú, négyzet alakú rés tátongott. így építették az összes irodaházat. A tenger felől langyos szél fújt.- Szét fogja fújni a csakráinkat - mondta egy férfihang a hátam mögül.- Én nem hiszek az ilyen fengshuis izékben - válaszoltam- Akkor nem a legjobb helyet választottad arra, hogy ne higgy. Megfordulok és apám áll velem szemben. Itt számítottam rá a legkevésbé, és bár sosem mondtam le arról, hogy egyszer egy tengerparton találkozzunk újra, pont úgy, mint a filmekben, ez a húzás mégsem vallott rá az emlékeim szerint.- Ez milyen tengerpart? - kérdezem - Homokos vagy kavicsos?- Homokos és kavicsos is - feleli, és elmosolyodik. Elindul a víz mellett. Nem szólít, hogy tartsak vele, még csak nem is int. Mintha ennyire biztos lenne (Fotók: szerző felvétele, Shutterstock) abban, hogy követni fogom. Ez nem az a nap, amikor kagylóhéjakat fogunk gyűjteni, vagy a vizes homokban szaladgáló rákokat nézzük. De alighogy erre gondolok, apám hirtelen megtorpan, és lehajol egy nagyobb fesűkagyló héjáért. Felém mutatja. Látom a gyöngyházfényű belsejét. Arra gondolok, hogy talán keresnem kellene a másik felét, és amikor megtalálom, elveszem apámtól, összeillesztem, a két héj pedig újra összezár, csak épp üresen.- Nem tudom, meddig maradhatunk — mondja apám, mikor mellé érek. - Szerintem nincs sok időnk — teszi hozzá. Nem válaszolok, de azt hiszem, a hallgatásból így is kiérzi a csalódottságot.- Talán egy-két dolgot megpróbálhatok elmagyarázni - feleli. - Mondjuk a Sárkánykapukat - jegyzi meg, és a felhőkarcolók felé mutat.- Elég vicces lenne, ha azok pont a feng shui miatt lennének ott - mondom nevetve.- A feng shui miatt van - válaszolja apám kissé komoran.- Örülök, hogy fején találtam a szöget - jegyzem meg. — Szerintem ezzel most rengeteg időt megspóroltunk olyan dolgokra, amelyekről szívesebben beszélnék.- Szerintem ez nagyon is fontos - mondja apám. - Ezen a parton sárkányok élnek, akiknek az útját nem szabad eltorlaszolni, ezért vannak ott azok a lyukak Apámnak igaza van. Senkinek az útját nem szabad eltorlaszolni, ha a tenger felé akar kirepülni. Csak az zavar, hogy fogalmam se volt arról, apám ebben tényleg hisz. Most, hogy sokkal több időnk van, mint amire számítottunk, megint csak hallgatni tudok. Apám pedig ezúttal érzi, hogy ez a hallgatás nem a csalódottságból ered. Szeretnék leülni egy kőre, és megvárni, amíg apám kirepül a tenger fölé, vagy talán ha hátat fordítanék neki, és megint csak olyan dolgokra gondolnék, amelyek működéséről fogalmam sincs, azzal pedig még több időt nyernék. FELJEGYZÉSEK ÚTKÖZBEN Letűnt Liben V. / Az örök záróra UFerklú, U Libuse, U Jarolímku, U Kroftű, U Hausmanú, Na Korábé... és... - sorolom a neveket találomra a gyűrött papírfecnim listájáról, amelyet most Sophie előtt igyekszem kisimítani a kocsmaasztalon - és az Automat Svét. Na, az sincs már meg - mondja, majd apró keresztet rajzol a név elé. Sophie rideg tényszerűséggel szemrevételezi a listám. ,Az U Hausmanű, meg az U Vanistű az ugyanaz, ez sincs már meg”, oda is keresztet rajzol. - Azaz, amelyiket akkor mutattam, amikor Hrabal lebontott házát mentük... hát, végül is megnézni. Annak a betonkeremek a sarka maradt csak belőle, az volt a terasza valaha. Na Rűzku, U Jecmenű szintén nincs, az U Pudilú meg egy és ugyanaz, mint az I Kroftű meg az U Libuse. Az sincs meg.” Egyre lehangolóbb Sophinak ez az tárgyilagos magatartása, a párizsi nők mind ilyenek, aztán amikor felháborodnak, a fene sem érti, hogy min is. Amikor finoman a kegyelet, sőt, a részvétteljes megindultság hiányát viccelődve a szemére olvasom, vállat von. Mit csináljak, sírjak a letűnt világ felett? Én is csináltam egy ilyen listát. A kocsmákról. A legtöbb név a Vita Nuovából meg a Trilógia másik két darabjából, meg a Gyöngéd barbárból származik, nemigaz? Bizony, lehetne egy kocsma-guide-ot csinálni Libenhez, térképpel, útvonallal, mondjuk a híres Nagy Szlalom sörkeresztútját lejárni, de akár szótárcikkszerűen is lehetnének a letűnt, vagy még létező kocsmák, alattuk hosszú idézetpasszusok a szerző műveiből. Igazad van — felelek kisvártatva, így elmondva tényleg banálisnak hangzik, de szép, be kell ismerni. Persze - bólogat csücsörítve -, de felesleges. Kelet-Európábán megtanul inni az ember, pedig előtte is azt hitte, hogy tud. A párizsi lányok normál esetben nem szeretik a sört, de talán csak mert nem tudják mi a nefiltrovanej lezák, kacsint, kortyol. Pozsonyban egyfolytában a slivovicít nyomtuk, persze, hol van az már - mondja elmerengve, s látom a rúzsa nyomát a sörhabos pohárperem túlfelén. A háttérben zümmögő tévében a hírek mennek, a vendégek, mind érett korú férfiak, csak a magukét mondják, hiába mosolyog botjára támaszkodva Zeman kópésan a képernyőn. Szóval keleten mindenki alkoholista - összegzem csipkelődve. Mert a lét elviselheteden, a gyönyörűsége pedig ott maradt a Luxembourgkert kerítése meg a Belleville tetőterei közt. To si ze mé délás legraci kámo, já te prehlédl! At zije pivo! - mondja teátrálisan Sophie édes akcentussal, majd belenyúl a poharába, ujjhegyeibe gyűjtve a sört elkezdi az arcára kenni. Gyerünk, csináld utánam. Én körbetekintek, férfiak dumálnak, Zeman sem mosolyog már, s kenni kezdem a sörhabot a képembe, egymást lovalljuk bele a sörfurdőbe, borostámba balzsamozom a nefiltrovanejt, Sophienak lefolyik a szemfestéke, csíkja olajozza a szőke sört. A pincémő két korsót tesz elénk váradanul - nem rendeltünk. Todle vám posílaj’ vodtud ti pdnové. Az egyik asztaltársaságnál korsóikat emelgetik felénk mosolyogva: For Hrabal, cheerí. A papírfecnim felitta a lefolyó sört, elmosódik az írás rajta. Sophie, aki eddig szétfolyt sminkjét szedte le, piperetáskájából valami csudaelixírt vesz ki, egy fekete csöppet ejt a sörben úszó papírdarabra, s azt lassan elsötétíti a csöppenésből terjedő gomolygó füst. Felejtsd el. Nekem is eltartott egy darabig, míg rájöttem, hogy nem a hrabali kocsma-guide-ot kell megírnom, hanem a disszertációmat. Meg azt már úgyis megírta valaki. A kocsmák legtöbbje amúgy sincs már meg, az U Kroftű helyén ma patika van, máshol más. De a berendezést mindenhol lecserélték, érted, egyik sem az, ami volt. Nem is csoda, egy kocsma nem múzeum. Kivéve Párizsban, lásd a Deux Magots, vagy a Le Procope esetét, satöbbi. A kocsma az élet, az pedig véges, egyszer csak eljön az örök záróra. Amúgy is mire mennénk azzal, ha megvolna minden ugyanúgy, hiszen nincs már ott a csapszékben sem Vlastovková parii vycepni és alighanem pan Vanista és Krofta is rég a Vysocany temetőben pihennek, vagy az örök kocsmában csapolják a sört. Ahol most ülünk, az U Rokytky volt valaha az U Liskű, de Róka úr már nincs itt. Egyébként pedig elhibázott a gondolat, az egész koncept szétjön, mint egy megviselt cipzár. Mert Róka úr, ha volt is, sosem létezhetett, hiszen irodalmi alak Fikció, amely öszszeegyeztethetetlen a valósággal, de nem működhet egyik a másik nélkül, akár a cipzár két fele. Igen, bólogatok, a letűnt Liben akkor is visszahozhatadan lenne, ha magával Hraballal járnánk be a Nagy Szlalomot. Szóval téged csak a lényeg érdekel. A úszta fikció. Cukkolom Sophie-t, veszi a lapot. Az olvasás öröme! Meg a söré. Csak a disszertációm írhatná meg valaki. Je ne parle pas la langue étrangére. Ouje suis un étranger dans la langue - tárom szét a kezem drámaian. Pás Uprobléme - vonja meg a vállát. Aztán int a csaposnak, és távolról mutogatva rendel még egy kört, s a távoli asztaltársaságnak szintén. Ez vajon párizsi manír, vagy keled sikk? Egyébként egyeden kocsma van, ahol nem változott a berendezés. Az volt a végső állomás, ha Bohumil hazakísérte Vladimírt, amikor az már Zizkovon lakott. Az alagút mellett, az U Slovanské Lípy. Megdöbbenek: Ne hülyéskedj! Oda járok ebédelni, a közelben lakom. Száz Pál A mellékletet szerkeszti: Sánta Szilárd. E-mail: szilard.santa@ujszo.com . Levélcím: DUEL-PRESS s.r.o., Új Szó - Szalon, P. 0. BOX 222, 830 00 Bratislava 3 1
