Új Szó, 2019. február (72. évfolyam, 27-50. szám)

2019-02-19 / 42. szám

www.ujszo.com | 2019. február 19. KÖZÉLET I 3 „Megalázták az alkotmánybíró-jelölteket" (Somogyi Tibor felvétele) IBOS EMESE Négy bíró maradt az Alkot­mánybíróságon, a kudarcba fulladt bíróválasztás követ­kezményeiről Mészáros Lajos volt alkotmánybírót kérdeztük. Milyen helyzetben hagyta kilenc társával az Alkotmánybíróságot, sikerült távozásuk előtt módosítani a munkarendet? Az Alkotmánybíróság plénuma az utolsó üléséin gondolt arra a lehető­ségre, hogy nem lesz utánpótlás. Emiatt készült egy krízisterv. A meg­maradt négy bíró közös szenátusba került, tehát a taláros testület most egyetlen szenátusa dolgozik. Nor­mális körülmények között az Alkot­mánybíróság négy szenátussal működik, a szenátusok három főből állnak, általában az elnök is dolgozik plusz foként az egyikben. Dolgozik a plénum, mely 13 tagú. Most, mivel a testületben négy bíró maradt, a ple­náris ülés nem fog ülésezni. Most az sincs, aki összehívja a szenátust, hi­szen nincs elnöke a taláros testület­nek. Átmenetileg ezt úgy oldottuk meg, hogy a legidősebb bíró hívhatja össze a szenátust. Két hét múlva ha­tályba lép a törvénymódosítás, s ezt követően az hívhatja össze a szená­tust, aki a leghosszabb ideje alkot­mánybíró. Milyen veszélyeket rejt magá­ban az, hogy csonka felállásban működik most az Alkotmánybíró­ság? Ä legtöbb ügyet a szenátusokban tárgyalják meg, a beadványok 80-85%-a kerül a szenátusokhoz. Ezek az úgynevezett egyéni pana­szok, ilyenek például a bírósági és egyéb állami szervek döntéseinek a felülbírálta. A legjelentősebb ügye­ket viszont, amelyek a beadványok 15%-át teszik ki, a törvények felül­vizsgálatát, a törvények értelmezését, a választási panaszokat és egyéb ügyeket a plenáris ülés tárgyalja meg. Ez most mind leáll. Bár egy-két hó­napot lehet várni egy-egy törvény el­bírálásával, de komoly gondot jelent, hogy az Alkotmánybíróság leállít­hatja egy-egy törvény hatályosságát. Ha például a jogszabály gazdasági kárt okozhat, vagy ha sérti az emberi jogokat. Most az Alkotmánybíróság ezeket az ügyeket tolni fogja maga előtt. Gond lehet a köztársaságielnök­választás során is, hiszen az Alkot­mánybíróság választási bíróságként is működik. Ha most az államfoválasz­tásból kizárt két jelölt az Alkotmány­­bírósághoz fordulna, akkor a taláros testület nem tudná elbírálni a bead­ványukat. Vagyis, ha a köztársaságielnök­választás első vagy második for­dulóját követően valamelyik jelölt panasszal élne, akkor nincs aki el­bírálja a panaszukat? Igen, ez pontosan így van, mert ez a plénum hatáskörébe tartozik. De legalább ilyen súlyos az is, hogy a tör­vényeket nem tudja a bíróság elbí­rálni, hiszen a parlamenti képviselők mellett például a legfőbb ügyész vagy az ombudsman is megkeresheti az Alkotmánybíróságot. Sérülhet valakinek olyan súlyo­san az alkotmányos joga azzal, hogy nem kap jogorvoslatot, hogy annak akár további következmé­nyei is lehetnek? Az államfőválasztás második for­dulóját követően állhat fel egy ilyen helyzet, ha addig nem választanak meg további, legalább három bírót, mert hét taggal már dönthet a plé­num. A kormánykoalíciós politikusok szerint az Alkotmánybíróság nem bénult meg, ön szerint a négy bíró­val működő szenátus gond nélkül el tudja látni a rájuk háruló felada­tokat? A plenáris ülés tökéletesen meg­bénult, ami a szenátusi ügyeket, az egyéni panaszokat illeti, ott nem bé­nult meg, mert egy szenátus működik. Ez a szenátus azonban tűzoltást fog folytatni, figyelik, milyen ügyek ér­keznek be. Ha vizsgálati fogsággal, előzetes letartóztatással, kiadatással kapcsolatos beadványok érkeznek, amelyeknél azonnal kell dönteni, azokat kiveszik a sorrendből. A tes­tület ugyanis a beadványok beérke­zési sorrendje alapján dönt. A legakutabb, legkényesebb ügyeket fogja elbírálni a működő szenátus. Gondot jelent viszont az, hogy ha a négy bíró ellen elfogultsági kifogást emelnek, akkor megbénul a bíróság. Igaz, ezt úgy próbáljuk meg áthidal­ni, hogy a szenátus a kifogás ellenére is dönt az adott ügyben. Viszont, ha a panaszos ezt követően a strasbourgi Embeijogi Bírósághoz fordul, az ot­tani bíróságnak ezzel már nem kell azonosulnia, egyezményellenes döntésnek minősítheti, s akár kárté­rítést is megítélhet a panaszosnak. Röviden, annak ellenére, hogy egy szenátus működik, nagyon bonyoló­dik az ügyintézés. Számos olyan helyzet állhat elő, amely blokkolhatja Mészáros Lajos ennek az egy szenátusnak a működését is. Mit eredményezhet a jövőre néz­ve az, hogy az egyetlen működő szenátus jobbára a legakutabb ügyekkel fog foglalkozni? Mennyi­re halmozódhat fel a munka a bí­róságon, s meddig tolódhat el? Az elmúlt tizenkét évben 148 941 beadvány érkezett az Alkotmánybí­róságra, ezek többsége ismétlődő volt. Míg a cseh alkotmánybíróság­hoz évente 2-3 ezer beadvány érke­zik, addig hozzánk 4,5-5 ezer fut be évente, s ezek között nem szerepel­nek az ismétlődő ügyek. Ha az Al­kotmánybíróságon nem dolgoznak folyamatosan, ha ez az állapot csak két hónapig húzódik is el, annyira el­halmozzák a bíróságot beadványok­kal, hogy szerintem ebből a helyzet­ből évekig nem tudnak majd kikec­meregni. így is folyamatosan hát­rányban vagyunk. Arról nem is be­szélve, hogy új bírók érkeznek, ta­pasztalatok nélkül még nehezebben születik döntés egy-egy beadványról. Ráadásul hiányozni fog a kontinuitás is, hiszen olyanok maradtak a bíró­ságon, akik bő egy éve alkotmánybí­rók. Jóval több idő kell ahhoz, hogy egy-egy bíró beletanuljon a feladat­körbe. Mi a véleménye arról, ami a múlt héten az alkotmánybíró-jelöltek megválasztása kapcsán zajlott? Nagyon meglepett és hihetetlen­nek tartom, hogy ilyen eredmény született. Ebben nem volt semmi pro­fizmus. Az alkotmánybíró-választás minden országban arról szól, hogy a koalíció megegyezik az ellenzékkel. Nem tudtam elképzelni, hogy leg­alább 2:1 vagy 3:1 arányban nem tud­tak megegyezni. Tehát hogy a koalí­ció adta volna a több bírót, az ellen­zék a kevesebbet. Ezt őszintén fele­lőtlennek tartom, és csalódott voltam. Nagy kár, hogy a döntéshozóknak nem volt B terve. Ha már nem tudták megválasztani a bírókat, akkor leg­alább meghosszabbították volna a meglévők mandátumát. Nem azért, hogy még három hónapig alkot­mánybíró legyek, hiszen 19 évig töl­töttem be ezt a pozíciót, hanem azért, hogy a testület rendesen működhessen. Lesz mit csinálni azoknak, akiket megválasztanak. Ar­ról nem is beszélve, hogy megalázták azokat a jelölteket is, akik alávetették magukat a nyilvános meghallgatás­nak, és vállalták a sajtónyilvánossá­got. A 38 bírójelöltből én, és még so­kan mások jobb Alkotmánybíróságot tudtunk volna felállítani, mint mi vol­tunk. Nem megy a fejembe, hogy ezekkel a jelöltekkel így játszadozott a politika. Mit szól ahhoz, hogy Robert Fico nyíltan kijelentette, ő kezdettől az Alkotmánybíróság elnöke akart lenni? Nem szeretnék személyi kritikát megfogalmazni, de számomra ez ért­hetetlen. Ilyen alanyi jog nincs, dup­lán nem létezik ilyen jog az Alkot­mánybíróság elnöki posztjára nézve. Ráadásul a most kialakult helyzet az Alkotmánybíróságnak sem tesz jót, mert amíg a nyilvánosság a bíróvá­lasztással volt elfoglalva, a testület­ben komoly dolgok történtek. Súlyos döntések születtek. Úgy tűnik, hogy a bíróválasztás a nyilvános szavazáson bukott meg. Azzal érvelnek, hogy ha a bírók tudnák, ki szavazta meg őket, az befolyásolhatja őket a jövőben. Ön szerint megáll ez az érvelés? Ez az érvelés egyáltalán nem áll meg, mert a bírókat 150 ember vá­lasztja meg, közülük esetleg kettőnek vagy háromnak lesz ügye az Alkot­mánybíróságon, de itt az egész or­szágról van szó. Ezt az érvelést ezért is kicsinyesnek tartom. Azon kívül a birák profik, mi sok esetben azok el­len is döntöttünk, akik kineveztek bennünket. Az a bíró, aki azt nézi, hogy a döntése kinek tetszik és kinek nem, az nem oda való. Aki így érvel, az csak magára gondol és nem azok­ra, akiknek bírókat választanak. 19 éves alkotmánybírói pályafu­tása során előfordult akár egyszer is, hogy a politikusok megpróbál­tak nyomást gyakorolni önre? Engem első alkalommal az MKP jelölt alkotmánybírónak 1999-ben. Hét évre választottak meg. Másod­szor az Alkotmánybíróság akkori el­nöke, Ján Mazák jelölt alkotmánybí­rónak, s ez óriási megtiszteltetés volt. A második jelölésem tehát nem poli­tikai volt, ugyanakkor tudom, hogy támogattak a magyar politikusok. Le a kalappal a politikusok előtt, mert soha nem befolyásoltak, soha nem je­lölték meg, hogy hogyan kellene döntenem. Se Bugár Béla, se A. Nagy László, sem pedig Berényi József. Ä politikusoktól, képviselőktől mindig szabadon végezhettem a munkámat, tiszteletben tartották, hogy ez a mun­kám, és hagyták, hogy szabadon dol­gozzak. Magyar ellenzéki összefogás - kisebb helyesírási bakival KÓSAANDRÁS Egységesen kivonultak az ellenzéki frakciók az Országgyűlés tavaszi üléssza­kának nyitóüléséről. A képviselők ezután Esztergom­ba mentek, ahol szolidaritási demonstrációt tartottak a Suzuki-gyárban sztrájkoló munkásokkal. Tavasszal hasonló akciók várhatók. Budapest. Bár minden ellenzéki frakció vezetője bejelentkezett na­pirend előtti felszólalásra egyetlen szó sem hangzott el, hanem amint az érintettek szót kaptak, kivonultak az Országgyűlésből, képviselőtársaik által követve. Az ellenzéki képviselők nem mondták el azokat az interpelláci­ókat sem, amelyeket előzetesen be­jelentettek. Ehelyett a Jobbik, a Párbeszéd, az MSZP, a Demokra­tikus Koalíció és az LMP közös saj­tótájékoztatót tartott. Ezen minden érintett arról beszélt, hogy nem akartak a Fidesz „propagandahét­főjéhez” asszisztálni, ezen azt ért­ve, hogy a kormánypárt részéről Orbán Viktor hétpontos családvé­delmi akciótervéről beszéltek fő­leg. Előzőleg viszont az MSZP két politikusa, Kunhalmi Ágnes és Tüttő Kata nagyon kínos bakit vé­tett, amikor a parlament mentelmi bizottságának ülésén „Képviselőbe folytam a szót illendő?” feliratú pa­pírokkal j elentek meg. Esztergomi akció Az ellenzéki képviselők ezek után Esztergomba utaztak, ahol éppen sztrájk zajlik azért, mert a gyár ve­zetése bejelentette, hogy alkalmaz­ni fogják a túlóratörvényt. A jog­szabállyal egyébként az ellenzék szerint a kormány végletesen szembefordult a társadalommal, így annak visszavonásáig közösen fognak tiltakozni a jövőben is. Az egyébként senkit nem lepett meg, hogy az ülésnapon „akció” történt, minden ellenzéki frakció már előre fogadkozott, hogy vala­mit tenni fognak. A Népszava a hét­végén azt is megírta: pénteken tár­gyaltak is egymással arról, hogy közös akciót terveznek. Az MSZP egyik politikusa azt mondta a lapnak, „a házszabály ha­tárait feszegető” lépéseik lesznek folyamatosan. Ugyanakkor egy LMP-s politikus arra a dilemmára hívta fel a figyelmet, hogy ha min­den ülésen radikális akciókat szer­veznek majd, akkor ezek egy idő után teljes érdektelenségbe fúllad­­hatnak, így elég nehéz megtalálni azt a középutat, ahol az érdeklődést is folyamatosan fel lehet tartani, de közben nem válnak komolytalanná a lépéseik. Nem új dolog Kivonulás előfordult már egyéb­ként a rendszerváltás után az Országgyűlésben többször is. Leg­első alkalommal még az Antall­­kormány alatt, amikor Jeszenszky Géza külügyminiszter azt mondta, szerinte az akkori kormánypártok - az MDF, a Kisgazda Párt és a KDNP - .jobban képviselik a nemzeti ér­dekeket, mint az ellenzék”, vagyis a Fidesz és az SZDSZ. Gyurcsány Ferenc 2006-os őszödi beszéde után pedig a Fidesz és a KDNP vonult ki rendszeresen, amikor a miniszter­­elnök beszélt. Utóbbit egy idő után több fideszes is kínosnak tartotta, és nem javított a párt népszerűségén sem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom