Új Szó, 2019. február (72. évfolyam, 27-50. szám)

2019-02-02 / 28. szám

Másodikokból lesznek az elsők Ha Harabin bejut a második fordulóba, esélyessé lép elő www.ujszo.com | 2019. február 2. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR MÁRIUS KOPCSAY U tolsókból lesznek az el­sők- a bibliai idézetnek Szlovákiában specifikus változata van. Az állam­­foválasztáson a másodikokból lesz­nek az elsők. 2014-ben az első for­dulóban még Andrej Kiska volt a második, majd a második fordulóban magabiztosan legyőzte Robert Fico akkori kormányfőt. Még drámaibb volt az elnökvá­lasztás 2004-ben, amikor a második helyre váratlanul befutott Ivan Gas­­parovic. Szó szerint pár szavazattal előzte meg a sokkal esélyesebb Edu­ard Kukant, akitől Martin Bútora és Frantisek Miklosko is vett el vokso­­kat. A választók meg azt hitték, hogy Kukán biztos befutó, máris a zsebé­ben a győzelem. Hát nem így történt. Ennek eredményeképpen aztán tíz évre Gasparovic lett az elnök. Ha­sonló forgatókönyv most is megis­métlődhet akkor, ha a második for­dulóban nem valakire, hanem valaki ellen szavaz a többség. Az úgyneve­zett kisebbik rosszra. A felmérések szerint meglepően jól áll Stefan Harabin, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke. A mostani har­madik helyről simán felugorhat a másodikra, főleg hogy kiderült, Andrej Danko, az SNS elnöke nem indul. Ha Harabin bejutna a második fordulóba, egyáltalán nem biztos, hogy ott vereséget szenvedne. Az is kedvezne neki, ha a Smer jelöltje, Maros Sefcovic lenne az ellenfele: meglehet, hogy az ellenzéki szava­zók egy része elfogadható jelöltnek tartja, de többségük ejvből nem sza­vazna egy smeresre. És még az is le­het, hogy a Smer és az SNS szimpa­tizánsainak egy része is Harabint vá­lasztaná. Azt viszont nehéz elképzelni, hogy ha az ellenzéki Mistrík és Harabin kerülne a második körbe, akkor a Smer és az SNS szavazói olyan je­löltre voksolnának, aki mögött az SaS és más ellenzéki pártok állnak. Sőt mi több, a Smer-szavazók nagy része többé-kevésbé Brüsszel- meg EU-ellenes, meg úgy minden ellenes, így paradox módon Harabinra sza­vazhatnak Sefcovic helyett. Elég megnézni a smeres Blaha táborát, amely ilyen témákban csodásán egyetért a legkonzervatívabb vagy a jobboldali radikális szavazókkal, Kollárostul, Kotlebástul. A társadalom emlékezete rövid, nagy része már elfelejtette, hogyan viselkedett Harabin a Legfelsőbb Bíróság élén. De ez már a múlt, sokak számára elfogadható lett, nem kellett hozzá más, mint néhány kirohanás a homoszexuálisok ellen, aztán mig­­ránsozás és Brüsszel-ellenesség. Ez a hullám sajnos erős lesz az ál­­lamföválasztás után is, olyan erős, hogy elnyelheti a modernebb és tisz­tességes politikai erőket, a választó­ikkal együtt. A szerző a TASR-hírügynökség munkatársa (Lubomír Kotrha karikatúrája) Az utolsó magyar filmcézár SZOMBATHY PÁL A ndy Vájná élete a pénzről és a filmről, azaz a sikerről szólt. Története izgalmas, öröksége folytathatósága kérdéses. „Nagyon szerettem Andy Vajnát, és nagyon sokra becsültem őt. Egy nagyszerű bevándorlótörténet az övé. ” (Arnold Schwarzenegger) Budapesten született - és Budapesten halt meg. A két időpont közötti majdnem 75 évből több évtizedet az Egyesült Államokban élt, világhírű hollywoodi filmproducer lett. Aztán hazatért, hogy bebizonyítsa: szakmá­jában lehet próféta a saját hazájában is, a magyar filmgyártást kormány­­biztosként felügyelve. Az 1956-ban emigrált Vájná András története azért is különleges, mert kerekre sikeredett. A self-made man megcsinálta a sa­ját szerencséjét Amerikában a filmiparban, s a hazai filmes szakma több­ségének ítélete szerint élete utolsó szakaszában jól működő és sikeres ága­zattá tette a magyar filmet is. „Az első pillanattól láttuk rajta, a magyarfilm megújítása élete legfon­tosabb pillanata. ” (Havas Ágnes, a Magyar Nemzeti Filmalap vezetője) Az Orbán-kurzuson belül Vájná nagy autonómiával dolgozhatott, saját piaci szemléletét és amerikai elveit alkalmazhatta, rendszert építhetett ezekre a tapasztalataira: kvázi államot az államon kívül. A szisztéma in­dulása után voltak persze sértődések és viták, ám elkezdtek jönni az ered­mények, filmek forogtak, a legnagyobb nemzetközi díjak érkeztek, s köz­ben Magyarország a külföldi produkciók gyártásának mekkája lett. Andy Vájná révbe érni látszott, bár tavaly decemberi, Indexnek adott teijedelmes inteijújában szóba kerültek a viharfelhők, melyeket a szivarfüsthöz ha­sonló könnyedséggel igyekezett elhessegetni. „ Én leteszem az asztalra azt, amitől Magyarország híres lett, és a to­vábbiakban is az lesz, és van, akinek ez tetszik, és van, akinek nem. Ez ilyen egyszerű, ez olyan, mint a politika. Lehetsz akármilyen népszerű, az em­berek egy része szeret, a másik meg utál. ” (Andy Vájná az Indexnek) Ezek a komor jelek a kormánypárti sajtóban a „kultúrharc” választások utáni élesítése jegyében tűntek fel: Vájná is célkeresztbe került, ahogyan például a Petőfi Irodalmi Múzeum leváltott igazgatója, a korábbi fideszes külügyi államtitkár. Az üzenet világos volt és így sommázható: túl liberá­lis. Vagyis a támadók kevesellték a nemzeti jellegű alkotásokat (most azt hagyjuk itt, hogy pontosan mi is volna az, mert ezzel a definiálással órákat elbíbelődhetnénk anélkül, hogy egyetértésre jutna konzervatív a jobbol­dalival, nemzeti liberális a radikálissal, és így tovább), kevesellték a ha­gyományos vonalvezetésű, emelkedett nagy történelmi filmeket. Vájná erre azt mondta, ennek van oka: nincsen elég ilyen témájú és főleg elég jó forgatókönyv - vagyis igyekezett piaci elveihez ragaszkodni. „Ez az én magyar küldetésem, a visszaadásról szól, és nem a pénzkere­sésről. ” (Andy Vájná az Indexnek) Az írás Vájná filmügyi eredményeire koncentrál, de egy mondat erejéig jegyezzük meg: üzletember volt és maradt, a kurzus kegyeltje, kaszinóki­rály és médiamogul, viszont az a fajta oligarcha, aki értéket is képes te­remteni - filmügyi tevékenységével üzleti vénája mellett kifejezte szere­­tetét is országa iránt. Nem derülhet már ki, hogyan tudta volna megvédeni magyar filmes kö­zegét a politikai rendszeren helül; nyilvánvalóan lehettek irigyei, hiszen mindig vannak, akik szívesen beleülnek a készbe, átveszik azt, amit más felépített és működtetni képes. A nagy kérdés az, hogy egy szakma, melyet Vájná ügyesen képviselt jó politikai kapcsolatain keresztül is, s amelynek autonómiáját megvédte, hogyan folytatja működését az erős ember halála után. Kérdés tehát, hogy a mostani központosító kormányzati felfogásban van-e olyan utód, aki tovább tudja vinni, tovább akaija vinni Vájná örök­ségét - Vájná ereje, magyar politikai lobbiképessége és globális kapcso­latrendszere hármassága nélkül. Hogy a rendszer volt maga az emher, vagy az ember tudott olyan rendszert teremteni, amely nélküle is életképes. Senki sem pótolhatatlan, de a szakmai autonómia az, ha egyszer már meg­tapasztalták fogékony emberek. Évi kétmilliárd euró a tét BINDICS ZSOLT lovákiábanhozzá­­r~WT vetőleg kétmilliárd i M euróval több folyna ML-A be évente az állam­kasszába, ha mindenki rendesen fi­zetné az általános forgalmi adót, az áfát. Nem feltételezhetjük, hogy az emberek egyik napról a másikra ön­szántukból felhagynak az áfacsalás­sal, amit már-már kulturális örök­ségnek vagy tömegsportnak is ne­vezhetünk. Ezért a csalók lelemé­nyességével szemben egyetlen meg­oldás kínálkozik: úgy módosítani az áfatörvényt, hogy az a kétmilliárd az államkasszába kerüljön. Görögor­szág és Románia mellett Szlovákia is jó ideje azok közé az EU-tagállamok közé tartozik, ahol a legmagasabb az áfarés. Emellett 30% körüli az állam áfabevétel-kiesése, vagyis minden harmadik eurót lenyúlja valaki, ezért indokolt az áfatörvény mielőbbi ra­dikális módosítása. Mivel azonban az áfa harmonizált adónem, egységes uniós szabályozás alá esik, ezért mó­dosítása kizárólag az uniós keretek között lehetséges. Szerencsére a problémát Brüsszelben is észlelték, hiszen uniós szinten is hatalmas, 150 milliárd eurónyi az éves kiesés. Az 1967-ben elfogadott—s mára jócskán elavult - áfaszabályozás hiányossá­gait Brüsszel sem nézhette tétlenül, és elkezdte az átfogó európai áfare­form kidolgozását. Bevezetését 2022 júniusára ígérte az Európai Bizottság. De addig is tenni kéne valamit. Különben négy év alatt az unióban újabb 600 - ebből hazánkban 8 - milliárd euró kerülhet az áfacsalók számlájára. S mert e hatalmas összeg jelentős része szervezett bűnözői csoportokhoz kerül, a politikai tét­lenség szinte a bűnpártolással hatá­ros. Erre a négy évre az Európa Ta­nács Gazdasági és Pénzügyi Taná­csa, az Ecofin által tavaly októberben jóváhagyott határozat kínálja a meg­oldást, amely lehetővé teszi az álta­lános fordított adózás bevezetését. Leegyszerűsítve a következőről van szó. Az eddigi gyakorlat szerint, ha „A” vállalat valamit eladott ,3” vállalatnak 100 euróért, akkor „A” vállalat a 20 euró áfát az adóhatóság­nak befizette, míg ugyanezt a 20 eu­rót a ,3” vállalat az államtól vissza­igényelte. Áfacsalás akkor keletke­zett, amikor az „A” cég különböző okok miatt nem fizette be az áfát, s a be nem fizetett áfának megfelelő összeget az állam mégis a ,3” cég bankszámlájára utalta. A fordított adózás szabályai szerint az eladó áthárítja az adókötelezettsé­get a vevőre. Vagyis a vevő, a ,3” cég változatlanul visszaigényli az ál­lamtól a maga 20 euróját, mindeköz­ben az eladó„A” vállalat helyett be­fizet ugyanekkora összeget. Mivel az adózó egyetlen jogi személy és a két összeg teljesen megegyezik, a ,3” cég áfabefizetési kötelezettsége mindenkor 0 euró lesz. És a nullát, vagyis a semmit nem lehet ellopni! Jó hír, hogy a fordított adózást a szlovák jogszabály már jóval ko­rábban bevezette. Kevésbé jó, hogy alkalmazását csupán olyan esetekre korlátozza, amelyekben a múltban jelentős visszaélések történtek. A megoldás kézenfekvő: az érvény­ben lévő korlátozott jogszabályt kel­lene általánosan érvényes szabállyá tenni, s ezzel az áfacsalást egyszer s mindenkorra megszüntetni. Az Ecofin döntésére adott első szlovák pénzügyminisztériumi reak­ció azonban nem túl kedvező: a vál­lalatokat félti az adminisztratív többletterhektől. Ami sima paraszt­­vakítás. Tehát nálunk valószínűleg marad minden a régiben. A tisztességes vállalkozók továbbra is szenved­hetnek a sorozatos adóellenőrzé­sektől, az áfacsalók pedig köszönik, jól vannak. Az évi kétmilliárd pedig továbbra sem fog hiányozni senki­nek, hiszen dübörög a gazdaság, van pénz elég. A szerző közgazdász ____I 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom