Új Szó, 2019. február (72. évfolyam, 27-50. szám)

2019-02-14 / 38. szám

Csallóközi lányként ho­gyan érezted magad Besz­tercebányán? Szinte egzotikumnak szá­mítottam. Pozsonyban elő­­fordultakamagyarokés szlo­vákok közt kisebb konflik­tusok, csipkelődések, Besz­tercebányán viszont nem elemezték, milyen a kiejté­sem, hogyan ragozok, az érdekelte őket, hogy szor­gosan dolgozom, tudom az elméletet. A szüleid hogyan fogad­ták, hogy képzőművész sze­retnél lenni? Nem igazán értették ezt a „hajrá, képzőművészet!" lel­kesedésemet, mert ők egé­szen más dolgokkal fog­lalkoznak, de elfogadták a választásomat, és teljes mér­tékben támogattak. Ez a leg­fontosabb dolog a világon. Ha nem a családból, akkor honnan ered a képzőművé­szet iránti érdeklődésed? Gyerekként sokat rajzoltam, lényegében ennyi. Az állami Felbukkantál a semmiből, mint egy jelenés? Pontosan. Előtte pár hó­nappal elvégeztem néhány tanfolyamot, tanárhoz jár­tam, hogy legyen fogalmam az alapdolgokról. „Megszív­képzőművészeti középsuliba nehéz bejutni, anyuék féltet­tek is a csalódástól. Főleg, hogy rajziskolába sem jár­tam. Úgy mentem felvételiz­ni, hogy előtte alig foglalkoz­tam képzőművészettel. „Éltető erő számomra AZ ALKOTÁS” már éppen j_J Bálint-nap I van: ki és mi JL JL V'L a nagy sze­relem az életedben? Elsősorban a kisfiam, Máté, és természetesen a férjem, a szüleim, a barátaim. Emel­lett persze nagy szerelem a képzőművészet, ami éltet, lendületbe hoz. Mikor kezdtél a képzőmű­vészet iránt érdeklődni? Már alapiskolában kide­rült, hogy valamilyen szin­ten tehetséges vagyok, és mivel ez a talentum picit kiemelkedőbb volt az át­lagnál, az érdeklődésem ebbe az irányba fordult, így kerültem Pozsonyba az Iparművészeti Középiskolá­ba. Nem volt kérdés, hogy főiskolán folytatom tovább, és fel is vettek a beszterce-Világunk és saját, egyéni világa történéseire, az aktuális társadal­mi problémákra érzékenyen reagáló művész. Nemzedékének egyik markáns személyisége. Lobog benne az alkotói tettvágy. Energiája lenyűgöző, vidámsá­ga magával ragadó. Egy kisfiú boldog anyukája. A mihályfai Kovács Csonga Anikó képző­művésszel beszélgettünk. bányai Művészeti Akadé- magunkból kiindulva kellett miára. Az ottani évek már olyan alkotásokat létrehoz­­nemcsak a tanulási folya- ni, amelyek megérdemlik a matról szóltak, hanem saját művészi jelzőt. • Interjú • Lakberendezés • Divat • Sztárvilág • Kultúrszendvics • Életmód | JJ XVIII. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM 20ig. FEBRUÁR

Next

/
Oldalképek
Tartalom