Új Szó, 2019. február (72. évfolyam, 27-50. szám)

2019-02-12 / 36. szám

www.ujszo.com | 2019. február 12. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Lopják a falfirkát Időjárásfüggő a megítélése, hogy ez mentés VERES ISTVÁN onnyadt fellegek foszla­doztak a falu felett, ami­kor Bandika és Ervin megállapította, hogy mindjárt itt a tavasz. De előtte még a Bálint-napnak kellene megadni a módját, hiszen az is beköszönt a héten. Bandika és Ervin nagyon kedvelték a Bálint-napot, hiszen az évnek ebben a szakaszában min­denre érdemes figyelni, ami elvonja kicsit az ember figyelmét a télről. Pedig ez nehéz feladat, főleg, ilyen napokon, amikor a rendes kinti munkához még hideg van, de a tali­ga kereke már belesüpped a sárba, úgyhogy a lapátolós munkákat is napolni kell. Ilyenkor az ember ki­hozza a macskaszőrös pokrócot a kamrából, rádobja a padra, kihoz a verandára egy pohár fekete teát vagy egy dobozos sört, leül, és el­olvassa, hogy újabban már a falfir­kát is lopják. De persze csak a job­bakat, vagyis az értékesebbeket. Bandika hangosan felolvasta Ervinnek a hírt, hogy ellopták a világhírű graffitiművész, Banksy egyik alkotását, amellyel a párizsi Bataclan koncertteremben 2015- ben elkövetett terrortámadás áldo­zatainak állított emléket. A Batac­lan koncerthelyszín egyik oldalsó vészkijáratára festett alkotás egy gyászoló fiatal nőt ábrázolt. A festményt a múlt héten kivágták és eltávolították az ajtóról. Bandika összehajtotta és az asz­talra dobta az újságot, Ervin bele­kortyolt a dobozos sörbe. Mind­ketten azon gondolkodtak, mi visz valakit arra, hogy falfirkát lopjon. Talán Banksy egyik elvetemült ra­jongója volt. Vagy egy fanatikus műgyűjtő küldött oda valakit. Vagy talán csak egy pénzszűké­ben levő takarító metszette ki, ab­ban a reményben, hogy keres né­hány ezer eurót, ha az alkotást si­kerül eladnia. Aztán Ervin kijelentette, hogy egy falfirka eltűnésén nem igazán van mit szomorkodni. A falfirka utcai műfaj. Éppen ezért sok ember láthatja, nem csak az, aki bemegy egy galériába vagy egy múzeumba. De mivel a falfirkát nem védi sem­vagy műtárgylopás : mi, meg is szűnik idővel: lekopik, ; lemállik, vagy éppen lefestik. ; Mostantól meg már el is lophatják. Egyébként ez nem is annyira új ; keletű műfaj, mint elsőre tűnik, ; folytatta Ervin. Régen templom­­: freskókat és egyéb alkotásokat úgy hoztak el eredeti helyükről, hogy egyszerűen lekaparták őket a falról, ; a darabokat pedig egy ragadós fe­­: lületre rakva tekercset csináltak a : freskóból, úgy szállították el. A műfaj egyik világklasszisa volt : Stein Aurél, aki a 19. és a 20. szá­zad fordulóján a Kínában található Tunhuang település melletti, úgy- i nevezett Ezer buddha-barlangok­­; ból ily módon szállított el jó né­­; hány, ezernél is több éves freskót a I londoni British Museumba. Hogy ; aztán ez az alkotások megmentése ; vagy ellopása, annak megítélése ; Ervin szerint erősen időj árásfuggő. : Bandika Ráday Mihály városvédő : egyik televízióban elhangzott : mondatát ismételte: a falfirka sze­­; rinte mocsok, szemét, vandaliz­­: mus. Ervin a fűre locsolta a sör alját, és i kijelentette: minden annyit ér, : amennyiért el tudják adni. F Bevándorlók gyerekeire támadnak Két nap leforgása alatt három idegenellenes támadás történt gyerekek ellen Berlinben a hétvégén - jelentette a Rund­funk Berlin-Brandenburg (RBB) német közszolgálati médiatársaság. A német főváros rendőrségének közleménye szerint a legutóbbi eset áldozata egy 12 éves fiú, akit Hel­­lersdorfban, az egykori Kelet- Berlin egyik lakótelepekkel beépí­tett külvárosi negyedében támadtak meg egy sportpályán. Az ismeret­len elkövetők megkérdezték tőle, hogy külföldi-e, majd szidalmaz­ták. Aztán hirtelen ketten lefogták, a harmadik pedig ütlegelni kezdte. Az áldozat az ütésektől földre ro­gyott, ekkor megrugdosták, majd elmenekültek a támadók. A gyerek anyja feljelentést tett a rendőrsé­gen. A Hellersdorffal szomszédos Marzahnban egy 15 és egy 16 éves szíriai állampolgárságú lányt ért közterületen rasszista indítékú tá­madás. A rendőrségi beszámoló szerint az ismeretlen támadó egy férfi volt, szidalmazni kezdte az egymással beszélgető lányokat, majd rájuk rontott. Megverte őket, arcsérüléseik miatt mindkét áldo­zatot kórházba kellett vinni. A város nyugati részén fekvő Neuköllnben egy nő támadt rá egy 12 éves lányra. Idegenellenes szi­dalmak közepette a hajánál fogva rángatta, és egy vérszínű folyadék­kal töltött fecskendővel és paprika­­spray-vel fenyegette. A kislány könnyebben megsebe­sült a támadásban - áll a német köz­média beszámolójában. (MTI) Kulturális veszteségeink XXIX. JUHÁSZ KATALIN az ember elbambul és nem kapcsol át másik csa­tornára a reklámblokk kezdetekor, ilyenkor, inf­luenzaszezonban könnyen találkozhat egy csinos, szőke nővel, aki a következőt mondja neki. „Szia, én a bélflórád hasznos részecskéje vagyok! A társaimmal vigyázunk a belső egyensúlyodra.” És valóban, a nő sokszorozódik, aztán mindannyian ijedt képet vág­nak, miközben elhangzik, hogy az antibiotikum a kórokozók mellett a bélflórát is károsíthatja. Erre belibeg a nő egyik ikertestvére, és bemu­tatkozik: „Énpedig azXY készítmény élőflóra-sejtje vagyok. Hozzád hasonló.”Az a lényeg, hogy antibiotikum-kúra idején egészítsük ki ét­rendünket azzal a bizonyos probiotikummal. A reklámfilm megrendelője szerint ez az üzenet így juthat célba a leghatékonyabban - megszemélyesítéses módszerrel. Mert ugye, a néző alapból hülye, csak az ragad meg a fejében, amit szép nővel rek­lámoznak. Arra sajnos nem gondoltak, hogy a döbbenettől jó néhányan képtelenek lesznek megjegyezni a készítmény nevét, sokadszorra sem megy. Arra meg duplán nem gondoltak, hogy milyen kínos lesz az il­lető színésznőnek, amikor szakmai önéletrajzában fel kell sorolnia, milyen szerepeket játszott. Az utóbbi években trend lett a tévéreklámok szándékos lebutítása. Talán azzal kezdődött, hogy valamelyik mosogatószer gyártója úgy érzékeltette a termék használatával megspórolható összeget, hogy pénzérmékből egy kupacot jelentetett meg a mérleg egyik serpenyőjé­ben, miközben a másikban maga a termék vigyorgott. A színvonalas tévéreklám valaha (főleg a kilencvenes években, közvetlenül a rendszerváltás után) nem a műsorok közötti szükséges rossz volt, hanem alkalmazott művészet. Egyes filmecskék pedig ezen is túlléptek: kultúránk részévé váltak - a szlogenek bekerülnek a be­szélt nyelvbe, egyes gesztusok többletjelentést kapnak. Szóval a ter­mék propagálására születő rövidfilm a vizuális művészet sokszí­nűségét kifejező, technikai bravúrokat is felvonultató, szellemes, szó­rakoztató, értékes alkotás is lehet. Szakmai fesztiválokon vannak is ilyenek, nekünk azonban nem ezeket kínálják. Mi a legjobb esetben direkt hatást kiváltó ordas kliséket láthatunk - már, ha egyáltalán megnézzük a reklámblokkot. Semmi kreativitás (hiszen az veszélyes, a kliens nem értené az üzenetet), semmi humoros, önironikus gesztus (hiszen ha mi nem vesszük komolyan magunkat, nyilván a néző sem), semmi nyelvi poén (azt meg duplán nem értené senki, amúgy is nehéz megvalósítani manapság, a nemzetközi licenszreklámok korában). Pedig az emberek imádják például azt, amikor egy filmsztár szokat­lan helyzetben jelenik meg, kikacsint a termék mögül, vagy nyilváno- _ san hülyét csinál magából, mint például George Clooney az utóbbi évek messze legjobb kávéreklámjaiban. A szándékosan béna reklámok is nagy kedvencek voltak valaha, rohamtempóban fejlődő hi-tech vi­lágunk szellemes kontrasztjaként. Ma viszont a legtöbb megrendelő tutira megy, és nem díjazza a ren­dező ötleteit, aki harminc másodpercben nevettetni, elgondolkodtatni és vásárlásra buzdítani is szeretne. A legnagyobb rendezők erre is ké­pesek, ha szabad kezet kapnak: például Guy Ritchie, Michel Gondry, Wes Anderson vagy David Fincher ma is szívesen vállal reklámokat, mert kihívásnak tartja ezt a műfajt. Azt is tudjuk, hogy sok világhírű filmrendező a reklámiparban kezdte, és ma is ez az ugródeszka. A reklám tehát egyáltalán nem alan­tas műfaj, épp ellenkezőleg: az új ötletek kipróbálásának, tesztelésé­nek kiváló terepe (lehetne). Nagy kár, hogy a világ ma nem erre tendál. FIGYELŐ Orbán Európa páriája lett Orbán Viktor magyar miniszter­­elnök Donald Trump amerikai elnök egyik legbiztosabb szövet­ségesévé vált - írta az ABC című jobboldali spanyol napilap Mike Pompeo amerikai külügyminisz­ter budapesti látogatása kapcsán. A lap úgy fogalmazott: nem vé­letlen, hogy Pompeo Magyaror­szágon kezdi meg európai körút­­ját, tekintve, hogy a magyar kor­mányfő Donald Trump egyik legbiztosabb szövetségesévé vált az Európai Unióban és a NATO- ban. Ugyanis Orbán páriává vált Európában szélsőséges politikái, idegengyűlölő kijelentései és Oroszországhoz való közeledése miatt, ám ez nem befolyásolja az amerikai elnököt, aki Magyaror­szágot szokta példaként hozni arra, hogy működnek azok a fa­lak, amilyeneket ő is tervez a mexikói határra építeni. „A falak előnyben részesítése mellett Orbánnak és Trumpnak több más közös pontja is van”, mindkét vezető többé-kevésbé nyilvánvaló csodálattal viseltetik Vlagyimir Putyin orosz elnök iránt, és mély ellenszenvet érez Soros György milliárdos és fi­lantróp iránt. Az ABC beszédesnek nevezi, hogy Pompeo most három olyan NATO-tagországba - Magyar­­ország mellett Szlovákiába és Lengyelországba - látogat el, amely a vasfüggöny leomlásáig a Szovjetunió ellenőrzése alá tar­tozott, és teszi ezt egy héttel az­után, hogy az Egyesült Államok bejelentette: megkezdi a száraz­földi telepítésű, közepes és rövid hatótávolságú nukleáris eszkö­zök felszámolásáról szóló INF- egyezményből való kivonulás folyamatát. (MTI) Ha

Next

/
Oldalképek
Tartalom