Új Szó, 2019. február (72. évfolyam, 27-50. szám)
2019-02-11 / 35. szám
www.ujszo.com I 2019. február 11. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Lefejezhető a kalifátus? A most zajló „végső csata" alighanem csak egy felvonás vége SIDÓH. ZOLTÁN alán lezárulhat egy borzalmas korszak a Közel- Keleten. A hétvégén ugyanis az amerikaiak támogatását élvező arab-kurd Szíriái Demokratikus Erők milícia bejelentette, megkezdte a szerinte végső csatát az Iszlám Állam utolsó állásának teljes felszámolására Szíria keleti részében. A milícia szerint a harcok várhatóan napokon belül véget érnek, ami akár teljesülhet is, hiszen a korábban Irakban és Szíriában együttesen bő 300 ezer négyzetkilométert uraló dzsihádista szervezet már csupán alig négy négyzetkilométernyi területet tart ellenőrzése alatt Deirez-Zór tartományban. A bombasztikus bejelentéseket módfelett kedvelő Donald Trump amerikai elnök is azt mondta a minap, a terrorkalifátus napjai meg vannak számlálva, ezért ideje kivonni a Szíriában tartózkodó amerikai katonai egységeket. Most akkor tényleg örvendhetünk, mert lezárul a nemzetközi terrorizmus talán legsötétebb fejezete? Sajnos a helyzet ennél bonyolultabb, és számolni kell az utókövetkezményekkel. Az nem vitás, hogy az iszlamisták által még tartott, az Eufrátesz bal partján levő zsebkendőnyi területet az arab-kurd erők képesek bevenni, s ezzel hivatalosan megszűnik az Iszlám Állam uralma. Azonban a kiteljedt sivatagi területeken még mindig érezhető a jelenlétük. Intő példa erre a szomszédos Irak, ahol hivatalosan 2017-ben számolták fel a kalifátust, ennek ellenére a terrorhálózat máig aktív, havonta több merénylet elkövetésére is képes, akár a szigorúbban védett régiókban is. További probléma, hogy a kalifátus létrejöttének kiváltó okai mindmáig nem szűntek meg. Az iszlamisták 2013 körüli felemelkedését ugyanis Szíria és Irak világi államának megroppanása, részbeni széthullása váltotta ki, ami a 2011 -ben kirobbant, eddig legalább 360 ezer halottat követelő és erőteljes menekülthullámot kiváltó szír polgárháborúra, továbbá az Irak elleni második amerikai hadjárat okozta káoszra vezethető vissza. Azóta Iraknak újra van nemzetközileg elismert kormánya, ám az állam hatósugara máig korlátozott, a szír belháború pedig tovább tart. A fenyegetés valós, hiszen ahogyan az amerikai védelmi minisztérium február elején közzétett jelentése megállapítja, az Iszlám Állam terroristái Szíriában 6-12 hónapon belül újra erőre kaphatnak. Az iszlamisták teljes legyőzéséhez a Pentagon szerint úrrá kell lenni a terrorszervezet vidéki beágyazottságán, meg kell semmisíteni a terroristák alagútjait és búvóhelyeit, meg kell erősíteni a szíriai-iraki határt és meg kell oldani a szunniták lakta vidékek biztonságát. A dzsihádisták ugyanis főleg a térségben többségben levő, ám Bagdad és Damaszkusz által elnyomott vagy mellőzött szunniták szimpátiájára támaszkodva építették ki villámgyorsan a rémuralmukat. Végezetül ne feledkezzünk meg a közel-keleti régióból Európába beszivárgó terroristák jelentette veszélyről sem. A döntően kurd Szíriái Demokratikus Erők az eddigi harcaik során több száz iszlamistát ejtettek foglyul, a zömében külföldi harcosokat pedig vissza akatják szolgáltatni a kibocsátó országoknak. Márpedig Nyugat-Európából, illetve Koszovóból és Boszniából együttesen ezernél is több vakbuzgó iszlamista harcolt a kalifátus fekete zászlaja alatt. Félő, pláne ha a törökök rárontanak a kurd egységekre, hogy az európai gyökerű dzsihádisták újra elszabadulnak és visszatérnek öreg kontinensünkre. Vagyis a most zajló „végső csata” csupán egy felvonás végét, és nem az iszlamista gyökerű nemzetközi terrorizmus lefejezését jelenti. í Nagyon érik a brexit elhalasztása Theresa May miniszterelnök február végéig kér időt a parlamenttől, hogy megállapodásra jusson az EU-val a brexit London által szükségesnek tartott módosításairól. A The Sunday Telegraph kormányzati forrásai szerint ha szerdáig nem sikerül egyezséget elérni az EU- val, akkor legkésőbb február 27-éig új javaslatot teijeszt az alsóház elé a további menetről. A BBC szerint több kormányzati tisztviselő kész lemondani posztjáról, hogy támogathassa a brexit elhalasztását. A határidő kitolására már magas rangú kabinettagok is tettek utalást, jóllehet a kormány hivatalosan elzárkózik ettől. Jeremy Hunt külügyminiszter a BBC-nek adott, komoly feltűnést keltő nyilatkozatában kijelentette: szükség lehet a kilépés bizonyos mértékű halasztására, mivel további, kritikus jelentőségű tervezeteket is törvénybe kell még iktatni. Andrea Leadsom, az alsóház vezetője is azt mondta: ha Londonnak szüksége lenne pár hét haladékra, az EU valószínűleg lehetővé tenné. Theresa May miniszterelnök azonban a napokban többször is kijelentette, hogy szándéka szerint az Egyesült Királyság a meghatározott időpontban, március 29-én kilép az EU-ból. (MTI) Vissza a válságba? ÓDOR LAJOS M indannyiunknak vannak jó és rossz napjai - a gazdaságnak is. Mint az évszakok, úgy váltják egymást a növekedési és lassulási periódusok, amit gazdasági ciklusnak nevezünk. Az utóbbi időben egyre több olyan információ került napvilágra, ami a világgazdaság gyengülését támasztja alá. Akkor ez a mostani időszak vajon egy hagyományos lassulási szakasz, vagy egy újabb mély válság előszele? Megint tartani kell a pénzügyi rendszer bedőlésétől? Én az előbbire szavazok: csupán lassulásról van szó. Azt már tisztán lehet látni, hogy nyugat felől gyülekeznek a felhők a világgazdaság felett. Egyre nagyobb méreteket ölt a bizonytalanság, ami a fogyasztás és a beruházások alacsonyabb növekedési ütemében is megnyilvánul. Az USA és Kína közötti kereskedelmi hadakozás, az egyre szürreálisabb méreteket öltő brexit és a pénzügyi piacok nagyobb kilengései mind a gyors növekedési fázis végének jelei. Olaszország már beleszaladt a recesszióba, és Németország gazdaságának teljesítménye is egyre gyengül. Vannak viszont olyan jelek is, amelyek jelentősen csökkentik a tíz évvel ezelőtti válság megismétlődésének valószínűségét. Elsősorban a bankok sokkal jobb kondícióban vannak, mint a válság előtt. A pénzintézetek felügyelete több saját tőkét követel meg a bankoktól, kevesebb kockázatot és magasabb likviditási készleteket. Másodsorban a vállalatok és háztartások is több tartalékot halmoztak fel. Ezenkívül érdemes megemlíteni, hogy a válság óta az euróövezet is kiépített több mechanizmust, amely képes a kilengések gyorsabb stabilizálására. Példaként lehet említeni az Európai Stabilitási Mechanizmust, a bankunió első két pillérét vagy az Európai Központi Bank által bevezetett programokat. A szlovák gazdaság nyitott, és ezért nagymértékben függ attól, mi történik az unió növekedésével. A világgazdaság lassulása így előbb vagy utóbb megjelenik a hazai GDP bővülésének ütemében. Á Szlovák Nemzeti Bank és a pénzügyminisztérium már csökkentette előrejelzését a gazdasági növekedés idei évre várt üteméről. A jó hír az, hogy egyelőre csak minimális korrekcióról van szó, mivel a szlovákiai munkapiac nagyon jól teljesít. A foglalkoztatottság és a bérek továbbra is jó ütemben növekednek, ami a hazai GDP-nek egy időre stabil alapokat biztosít. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy minden a legnagyobb rendben van. A világgazdaságban növekvő bizonytalanság könnyen jelentheti azt, hogy az előrejelzéseket újra csökkenteni kell, főleg középtávon. Újabb mély pénzügyi válságjeleit viszont nem látni a horizonton. Fokozatos landolás sokkal valószínűbb, mint egy lezuhanás. Én máshol látom a fő problémát. Ha nemcsak a gazdasági ciklusokat elemezzük, hanem a hosszútávú fenntartható növekedést tartjuk szem előtt, akkor szerintem négy témáról kellene mélyebben beszélni. Szlovákia gazdasága jelentős öregedési pályán áll, ami főleg a költségvetést (elsősorban a nyugdíjrendszert és az egészségügyet), valamint a munkapiacot érinti. A második kihívás az autóipar dominanciája. Harmadikként a negyedik ipari forradalmat említeném, ami szintén jelentősen átírhatja a munkaerő-piaci folyamatok forgatókönyvét. Végül pedig több szót kellene ejteni az euróövezet intézményi reformjáról is. Miért említem ezeket a témákat? Mert a világgazdaság rosszabb periódusa ugyan meghatározó eleme a hazai gazdaság középtávú teljesítményének, de hosszútávon a hazai gazdaságpolitika a mérvadó. És persze arra jóval nagyobb a ráhatásunk, mint például a brexit kimenetelére. Sajnos, minderről az utóbbi időben sokszor megfeledkezünk. Szomorú látvány a diákok nemzetközi teljesítményét nézni, és egy helyben topogást látni az egészségügyben vagy a vállalkozói környezet javításában is. A reform szó kiment a divatból, most a szociális csomag a menő. Paradox módon lehet, hogy egy újabb válság kell gazdasági rövidlátásunk orvoslásához. A szerző a Szlovák Nemzeti Bank alelnöke FIGYELŐ Orosz ós kínai kémek Brüsszelben Több száz orosz és kínai hírszerző ügynök van Brüsszelben - figyelmeztet friss jelentésében az Európai Unió külügyi szolgálatának (EEAS) belbiztonsági részlege. Erről a Die Welt című német napilap számolt be uniós diplomatákra hivatkozva. A jelentés szerint körülbelül 200 orosz és 250 kínai hírszerző dolgozik az unió székhelyén. Az EEAS óva inti a diplomatákat attól, hogy bizonyos nyilvános helyeket látogassanak: például egy olyan népszerű éttermet és egy kávézók amely közel van az Európai Bizottság épületéhez, egyúttal a külügyi szolgálat székhelyéhez. A hírszerző ügynökök zömmel hazájuk diplomáciai, illetve kereskedelmi kirendeltségein dolgoznak hivatalosan. (MTI) Az orosz fiatalok 41%-a kivándorolna! A18 és 24 év közti orosz fiatalok 41 százaléka elköltözne az országból - derült ki a Jury Levada elemzőközpont közvélemény-kutatásából. A 25 és 39 év közötti rétegnél 24 százalék, 40 és 54 év között 13 százalék, de az 55 esztendősnél idősebb korosztály tagjai közül már csak 5 százalék keresné külföldön a boldogulást. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője a fiatalok kivándorlási hajlandóságát firtató kérdésre azt mondta, hogy ez „nem annyira magas, és meglehetősen absztrakt mutató”. Úgy véli, a felmérés egyes adatait a kérdések összességéből kiragadva értelmezik. Szerinte a felmérés bizonyította, hogy az oroszok többsége nem akar kivándorolni, tehát „minden viszonylagos”. (MTI)
