Új Szó, 2019. február (72. évfolyam, 27-50. szám)

2019-02-08 / 33. szám

www.ujszo.com | 2019. február 8. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Régi szép idők Fel tudunk idézni egy mondatot, hogy ezt a Maros mondta? Nem Madarak ébredtek a reggeli zajjal, amikor Bandika és Ervin beültek az autóba. Bukta Imre fotókiállítására indultak, Budapestre. Komótos hetvennel fa­latozták a kilométereket, közben pe­dig a Plastic People of the Universe nevű zenekar Egon Bondy 's Happy Hearts Club Banned című albumát hallgatták 1975-ből, arról is az utolsó előtti nótát, mely az Apokalyptickej pták nevet viseli. Ez arról szól, hogy az apokalipszis madara szárnyaival betakarja az égboltot, és leengedi a vasfüggönyt, kénes port fuj magából, a gondolatainkba pedig mérget, elő­készítve egy nagy bukást, valaminek a bukását. Közben az előző esti do­kumentumfilmről beszélgettek. A dokumentumfilmet a Petőfi TV sugározta, témája pedig a Groove­­house nevű együttes létezése volt. Húsz éve robbant ugyanis be a ma­gyar zenei életbe a Groovehouse, a tévé pedig megszólaltatta Judyt és Zsoltit, akik elmesélték, milyen volt berobbanni anno, a régi szép idők­ben. Amikor a tél még tél volt, a nyár az nyár, a tévé még tévé, a rádió még rádió. A Groovehouse meg Groove­house. Az a baj a régi szép időkkel - tette ki gyűrűsujja begyével a bal in­dexet Bandika -, hogy a régi szép időkben senki nem szólt nekünk, hogy egyszer majd ezek lesznek a régi szép idők. Mert ha ezt akkor tudjuk, hát bizony isten másképp vi­selkedtünk volna. A régi szép idők­höz méltóan, vagy valami. Tetszik érteni, mire gondolok? Ervin az óriásplakátokat néze­gette az út mellett. Várom már, kezdte Ervin, milyen plakátjai lesz­nek Stefan Harabinnak. Meg kell vallani, az indulók közül ő a legiz­galmasabb egyéniség. A többiek valahogy olyan... nem tudom. Nem üzennek semmit. Mit kéne üzennie egy elnökjelöltnek? A Smer jelöltje, Maros Sefeovic is kint mosolyog már, még a szlovák címerbe is bele­rajzolták a neve kezdőbetűjét. Az írott m betű középső halmából nő ki a kettős kereszt, Maros pedig üzeni, hogy mindig Szlovákiáért dolgo­zott. De ha belegondolunk: fel tu­dunk idézni tőle egy mondatot, vagy egy tettet, hogy ezt a Maros mondta, vagy a Maros csinálta? Nem. Ma­rosunk oly sima és konszolidált gyerek, hogy ki sem nézné belőle senki, hogy tesz vagy mond valami emlékezeteset. Igazából... folytatta Ervin..., egyik elnökjelölt sem mondott eddig a kampányban sem­mi emlékezeteset. Olyan ez az egész felhozatal, mint a hideg tökfőzelék. Mondhatna már lassan valaki vala­mit, mert ez így eddig a Szomszé­dok azon epizódjának izgalmi fak­torával tenyészik egy szinten, amelyben Janka néni hirtelen be­toppan Vágásiékhoz, és felfalja az összes rakott krumplit. Ferit és Jut­kát nagyon felzaklatta Janka néni viselkedése. De itt ilyesmiről eddig szó sincs. Ha Harabin nem jut be a második fordulóba, elalszunk. El tudja képzelni, ahogy Marosunk és Mistrík majd egy tévévitában egy­másnak esik? - kérdezte Ervin. Legfeljebb agyonnyomják egymást az intellektusukkal. Bandika meg­előzött egy pékautót, majd közö­nyösen közölte, egyetért, hiszen az államfőtől joggal várható el, hogy hivatali ideje alatt ne csak képvisel­je, hanem szórakoztassa is a lakos­ságot. Főleg, ha azt vesszük, hogy harminc-negyven év múlva ezek lesznek a régi szép idők. (Cartoonizer) A forradalom fölfalja KERÉNYI GYÖRGY Kiderült, hogy Ján Kúriákról rendőrségi profilt készítettek, pe­dig a nem sokkal később meggyilkolt újságírót nem gyanúsí­tották bűncselekménnyel. Szlovákiában ez botrány, de csak azért, mert nem elég kreatív a jogalkotás: Magyarországon tavaly nyár óta a büntetőeljárás megindításának már nem feltétele a bűn­­cselekmény gyanúja. Elég, ha valaki „bűncselekmény elkövetőjeként szóba jöhet”, jelentsen bármit is ez. Ilyenkor ún. előkészítő eljárást lehet folytatni, amelynek célja ezek szerint a gyanú gyanújának megalapozása. A bűnmegelőzési célú titkos információgyűjtés során a célszemély lehall­gattatható, követhető stb. Magyarország, Szlovákiával ellentétben, ezek szerint jogállam, hiszen odaát törvényesen megy az, amit itt rejtegetnek. Persze a holokauszt vagy a rabszolgaság is jogszerű volt annak idején. Bár természetesen Soros, de emiatt is érthetetlen a Freedom House idei jelentése, mely szerint Magyarország elnyerte az első nem demokratikus ország az unióban kitüntető címet. Hiszen hogyan lehetne bármiféle de­mokráciadeficit, ha minden le van papírozva? Ahogy Lánczi András, a Fi­desz egyik ideológusa (khm) mondta egyszer: amit korrupciónak nevez­nek, az a Fidesz legfőbb politikája. Az egyre vadabb abszurditás, amit a Nemzeti Együttműködés Rendsze­rének neveznek, rendesen fogyasztja a kádereket is, sokuknak csak pár órás/napos a szavatossága. így járt most Varga István, a több mint 450 médiumot begyűjtő fideszes médiagigász vezetője is, aki alatt meg sem melegedett a szék, mert pár órával egy interjúja után lemondott. Soros be­­ginázhatta (a Gina kábítószer, randidrognak is nevezik - a szerk.), külön­ben miért nyilatkozta azt, hogy a párt - általa vezetett - sajtója színvonal­talan, ócska propaganda: „nem azt szeretném látni, hogy Magyarország felett felhőtlen az ég, és minden szép és jó, és mindenki jól szerepelt és a kormánynak csak hibátlan döntései vannak, és mi vagyunk a legszebbek és a legokosabbak. Mert ez nem propaganda, ez nem sajtó, ez valami egészen más. Úgyhogy ebben kellene változtatnunk...“ Varga nem egy értelmiségi széplélek, hanem kőkemény fideszes ügyvéd-politikus, aki sok piszkos munkát elvégzett már a pártnak, nem ok nélkül kapta fontos posztját. De ha nem a spekuláns szőrös mancsa van szokatlan őszintesége mögött, akkor csak arra gondolhatunk, hogy az az egybites kommunikáció, amit a Fidesz folytat, még néhány saját verőle­gényének is sok. Utalgatni szoktak rá az un. emberarcú fideszesek (Nav­­racsicstól Gulyás Gergelyig, bizonyos tipológiák Kövér doktort is ide so­rolják, de ez kb. annyira érvényes kategorizálás, mint hogy versengő vagy aranyvécés autokrácia-e a Fidesz-rezsim), de ennyire nyíltan nem szokták megfogalmazni hiányérzeteiket, mint Varga tette. Balog Zoltán volt emberminiszter (humántárca-vezető) is, akiről persze nehéz lenne megmintázni a karakánság szobrát, csak egy zárt fideszes frakcióülésen mondta azt, hogy a harmadik 2/3 után talán kicsit oda lehet­ne már figyelni a kritikákra is. A vezető fideszesek óvatossága indokolt: a velencei frakcióülésen Balog exminisztert rögtön maga a Vezér tette hely­re, mondván, a beszéd defetizmusa volt a F idesz korábbi kudarcainak oka. (Valami zavar lehet az erőben, mert míg Balogét állítólag dörgő, a főnök felszólalását már csendesebb taps kísérte.) Balog, aki tovább már nem tudta arcvesztés nélkül elviselni azt, hogy egy olyan tárcát kell vezetnie, ahol a közjó egyetlen megközelítése az, hogy ne legyen balhé, mandátu­máról is lemondott. Református lelkészként, volt ellenzékiként kínos bé­kepapnak lenni a pártállamban. Visszatérve a Varga-féle igazságszérumra, a Fidesz frakcióvezetője azonnal levelet írt a Varga által megsértett propagandistáknak, bocsánatot kérve tőlük és elhatárolódva volt főnöküktől. „Önök azok, akikre a min­dennapokban és a leghangosabb politikai csatákban is mindig számítha­tunk“ - írta, ami egy újságírónak újabb megaláztatás lenne, de a címzet­teknek inkább a gazda göcögése, miközben vakargatja a fultövüket. Hiába szaporodnak a kiábrándultak, hiányzik az a sokk, ami itt a Kuciak-gyilkosság volt. így a reformfideszesek, renegátok és megvilá­gosodottak csak a korábbi kommunista belügyminiszter, majd kivégzett Rajk László 56-os újratemetésén álldogáló kommunistákról szóló viccre emlékeztetnek, akik, látván a sokezres tömeget, megjegyzik: szegény La­ci, ha élne, de közénk lövetne! A szerző Pozsonyban (is) élő magyarországi újságíró Örömtabletta borúlátóknak SÁNTA SZILÁRD Tudta ön, hogy 2014-ben a gitárok száma egymillió főre vetítve 11 000 volt? Fél évszázaddal koráb­ban mindössze 200 ilyen hangszer jutott egymillió embernek. Ellenben a nukleáris robbanófejek száma harminc év alatt a negyedére csök­kent. Mielőtt elhamarkodottan azt a következtetést vonnánk le, hogy egy hippi utópiában élünk, azt a kérdést járjuk körül, vajon a világ jobb vagy rosszabb hely, mint régen volt. Hans Rosling a Tények - Tíz ok, amiért tévesen ítéljük meg a világot, avagy miért állnakjobban a dolgok, mint gondolnánk című provokatív könyvének a második fejezete fog­lalkozik a negativitás ösztönével. A szerző és csapata tíz tévképzet mögé néz, és az ösztönök, előítéletek, megérzések helyett, makacsul a té­nyékhez ragaszkodik. A világ har­minc országában kérdezték meg az emberektől, hogy szerintük a világ egyre jobb, vagy egyre rosszabb hely lesz-e, vagy lényegében nem változik. Kivétel nélkül minden or­szágban az emberek szerint a világ egyre rosszabb lesz. Még a boldog dánok több mint ötven százaléka is borúlátó. A könyv szerzője rengeteg elő­adást vállalt, hogy hivatalos statisz­tikákat és tényeket ismertessen. Ezek ismerete önmagában képes arra, hogy a negatív világkép miatt stresszelők máshogy vélekedjenek a jövőről. Rosling 32 grafikont állít csatasorba: olyan rossz dolgok van­nak csökkenőben, mint a gyermek­halálozás, a harctéri halálozások, az alultáplált emberek aránya, a ter­mészeti csapások okozta halálozá­sok, a himlős esetek száma stb.; és olyan pozitív dolgok vannak nö­vekvőben, mint az írástudók aránya, a lányok iskolázottsága, az elektro­mossághoz való hozzáférés, a vé­dőoltást kapott gyerekek aránya stb. A rosszat mégis könnyebben vesszük észre, mint a jót - a szerző szerint ennek három oka van: „a múltra vonatkozó hamis emlékek; az újságírók és aktivisták szelektív beszámolói; és az az érzés, hogy amíg a dolgok rosszul mennek, szívtelenség lenne a javulásukról beszélni.” Épp a média tudósít sok szenvedésről, katasztrófáról, ve­szélyről, ezért azt a benyomást erő­síti, hogy világ rosszabb hely. Per­sze, azok a hírek, amelyek arról számolnának be, hogy a bankot nem rabolták ki, a repülőgép szerencsé­sen landolt, senkit sem érdekelné­nek. Rosling nem állítja, hogy ne foglalkozzunk a veszélyekkel, és hogy a világ tökéletes, csupán arra hívja föl a figyelmet, vegyük észre a jó dolgokat és a haladást, mert egyszerűen nem igaz, hogy semmi sem javul. A ténytudatosság segít abban is, hogy a rossz híreket a he­lyükön kezeljük. Jó hír, hogy úrrá lehetünk a bennünk lévő negativitás ösztönön, és így stresszmentesebb, örömtelibb életet élhetünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom