Új Szó, 2019. január (72. évfolyam, 1-26. szám)

2019-01-31 / 26. szám

www.ujszo.com I 2019. január 31. KULTÚRA 9 Lázadó mesterek öröksége Sokszínű, izgalmas szerzői lemezzel tér vissza a zenéhez Ardamica Zorán JUHÁSZ KATALIN Ardamica Zoránt a később születettek költőként, íréként, esetleg irodalomkritikusként vagy egyetemi adjunktusként ismerik. Legtöbben nem is sejtik, hogy hajdan rockze­nészként kezdte, illetve mindkét műfajt egyszerre művelte. A nyíltan költői nevű Romlás Vi­rágai zenekar élén annak idején saját dalszövegeit énekelte, amelyek zö­me közelebb állt a versekhez, de persze hozta a megszokott rockté­mákat. Irt színpadi zenét, közreműködött mások lemezein, és irodalmárként is megmaradt ze­nésznek legbelül ez a losonci születésű, Füleken élő örök lázadó. Olyannyira hogy saját esküvőjéről is majdnem elkésett egy viszontagsá­gos gitárvásárlás miatt. (Ezt meg is írta egy elbeszélésben). De alapított magyar könyvkiadót (Plectrum) egy olyan városban, ahol egyre kevesebb magyar él, verskö­teteket adott ki egy, a költészetnek egyáltalán nem kedvező korban, publicistaként határozott hangon fellép az igazságtalanság, a korrup­ció és a gyógyíthatatlan emberi bu­taság ellen, irodalomtörténészként pedig általában olyan területekkel foglalkozik, amelyek a periférián helyezkedtek el. Amióta megszűnt a nyitrai egye­tem hungarológiai tanszéke, zené­ből él, ha közvetetten is - zeneisko­lában dolgozik. És talán a nebulók­nak is jó példát mutat ezzel a Mic­­rogramma kiadónál megjelent CD- vel - bár biztos vagyok benne, hogy nem ezért csinálta a Mordent Pro­jektet. Ez tehát szerzői lemez, nem egy létező csapat (sajnos), a sok helyről érkező vendégzenészek kész parti-Hazai fotós sikere Budapest. Két kategóriában is díjat nyert a 37. Magyar Sajtófotó Pályázaton a dunaszerdahelyi Cséfalvay A. András. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége Fotóriporterek Szakosztálya által meghirdetett pályázat nemzetkö­zi zsűrije összesen 6305 képet te­kintett meg 276 szerzőtől. Csé­falvay Á. András a társadalom­ábrázolás, dokumentarista foto­gráfia kategóriában második díjat kapott Agnesék című sorozatá­val, amely egy kis faluban, sze­rény körülmények között élő testi fogyatékos nőt és családját mu­tatja be. Az emberábrázolás - portré kategóriában harmadik helyezést ért el Nefelejcs című pályaművével, amely a szenei Nefelejcs Házban készült. A ké­pek a következő címen tekinthe­tők meg: https://37.sajto-foto.hu A legjobb munkákból április 4-én kiállítás nyílik a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Köz­pontban, akkor adják át a díja­kat is. A fiatal fotósnak nem ez az első sikere, 2017-ben a Slo­vak Press Photo díjazottjai kö­zött volt. (k) túrát kaptak stúdióba vonulás előtt. a. Hárman közülük (Botos Jozef, Bozó Alexander és Jakab Géza) a szerző kollégái a már említett zeneiskolá­ban, Jónás Tamás (aki nem azonos a költővel) egy fiatal budapesti gitá­ros, akinek első albumán világsztá­rok is játszottak. Steve Misik itteni származású, de főleg külföldön ze­nélő szólógitáros. És ki ne felejtsem Fambauer Pétert, akit talán nem kell bemutatni a hazai zeneszerető kö­zönségnek. Amellett, hogy basszus­­gitáron és gitáron játszik, az ő ko­máromi stúdiójában rögzítették az albumot. A kilenc dal teljes egészében Ar­­damica Zorán világa, már amennyi ráfért belőle a korongra. Illetve két dalnak Németh Attila, a Romlás Vi­rágai egykori gitárosa a társszerzője. Ez a világ a hetvenes években gyö­Nimeth Ilona osztrák állami kitüntetésben részesült; Ausztria köztársasági elnöke a Munkácsy-díjas képző­művésznek az Osztrák Köztársaság Érdemkeresztje Tudományért ás Művészetért elismerést adományozta. Pozsony. Ausztria Pozsonyi Nagykövetségén kedden Helfried Carl leköszönő osztrák nagykövet Alexander Van der Bellen osztrák szövetségi elnök nevében osztrák állami kitüntetéseket adott át három szlovákiai művésznek, művészeti szervezőnek az osztrák-szlovák kulturális kapcsolatok fejlesztése terén kifejtett tevékenységéért. Németh Ilonához hasonlóan az Osztrák Köztársaság Érdemkereszt­je Tudományért és Művészetért el­ismerést vehette át Juraj Camy ku­rátor egyebek mellett a Pozsony és Bécs között tavaly indított T.R.A.M művészeti vonat projektmenedzse­reként kifejtett tevékenysége elis­meréseként. A harmadik kitüntetett Michal Hvorecky író, aki a Tudo­mányért és Művészetért Osztrák Ér­kerezik, ami nem csoda, hiszen (pici túlzással) az 1969-es születésű szer­ző még kortársként hallhatta azokat a rockzenekarokat, amelyeket ma már csak vájtfülű bennfentesek is­mernek, illetve azokat a még régeb­bieket, amelyekre az előbbiek foly­ton hivatkoztak. Rögtön az első szám második felében például némi Iron Butterfly-os beütést érzek. Felbuk­kan a mélyből egy réges-réginek ha­tó, de persze teljesen új motívum, hogy elrepítsen abba a korba, ami­kor a rockzenészek még tényleg tud­tak hangszeren j átszani. Sorolhatnánk a dicső progresszív éra nagyjait, akik hatottak Ardami­­ca Zoránra, de talán felesleges. Ma­radjunk annyiban, hogy kiváló mesterei voltak, akiknek örökségét saját magán átszűrve újra felmutat­ja nekünk és a még fiatalabbaknak. Németh Ilona az Osztrák Köztársa­ság Érdemkeresztje T udományért és Művészetért elismerést vehette át demkereszt I. osztálya kitüntetést vehette át az osztrák-szlovák iro­dalmi kapcsolatok erősítéséért. Hvorecky Troli című, németre is le-Nem érdeklik a divatirányzatok, ahogy korábban sem érdekelték, azt írja, játssza és énekli, ami neki tet­szik. A egyszerre igényes és szóra­koztató, üdítően változatos, van rajta például egy elragadó, valcerre emlékeztető dal is (Ma már), amit a Stranglers óta, vagy minimum a Blur óta nem hallottam rockertől. A Pepita című pedig, ami szerintem a lemez csúcspontja, egy bizarr, 5/4- es ütemű dal, benne népzenei ihletésű, megbuherált basszusszó­lóval (merthogy 5/4-es népdal nem létezik). A szerző ügyelt rá, hogy a zené­szek (is) teret kapjanak, kibontakoz­hassanak, ne csak kulisszát képez­zenek. És arra is, hogy maximálisan kihasználják a stúdió adta lehetősé­geket. Kiváló a keverés, jól szól az anyag - nagy kár, hogy élőben valószínűleg sosem hallhatjuk. Ami a szövegeket illeti, a legtöbb amolyan történetmesélős. Érezni, hogy irodalmártól származnak, aki­nek a mondanivaló ugyanolyan lé­nyeges, mint a zene. Pontos látleletet kínál korunkról, szellemes rímekben, miközben önmagával is rendkívül őszinte, sőt gyakran önironikus. Né­hány kifejezés, szóösszetétel nagy merészségre vall, például az egyik refrénben ez a sor: „Amortizál a tár­sadalmi kor” (Fogyó reménnyel). Máskor sokkolóan szókimondó: „Megölöm a Nagy Testvért, meg­iszom az összes vért” (Frázis-dal). Mostanra remélhetőleg sikerült kellően felcsigáznom önöket, úgy­hogyjöjjön a neheze: a beszerzés. Az album ugyanis nem kapható boltban, az elkészítésére kapott támogatás mi­att nem kereshetnek vele pénzt. A YouTube-on három dal meghallgat­ható szöveges videóval (hátha hama­rosan jön a negyedik is?), egyébként meg személyesen Ardamica Zorán­hoz lehet fordulni a Facebookon, aki postaköltség fejében bárkinek szíve­sen küld egy példányt. fordított regénye jelentős sikert ért el az osztrák olvasóközönség körében. A méltatás szerint Németh Ilona a szlovákiai kortárs művészet egyik legeredetibb hangú, kiemelkedő képviselője, aki több alkalommal ál­lított ki Ausztriában, legutóbb Pack Up Everything című munkája Bécs­­ben a Knoll Galerie kiállításán volt látható. Amikor című performansza tábláinak felirataival a T.R.A.M. - utazás az időben Bécs és Pozsony között elnevezésű művészeti projekt utazóközönsége is szembesülhetett. A mű az egyén felelősségén gondol­kodtat el. Annak a magatartásnak a lehetséges következményem, ha nem adunk hangot a véleményünk­nek, hanem megbújunk és meghu­nyászkodunk a tömegben. Legutób­bi nagy projektjét, az Eastern Sugar című kiállítást a jövőben szintén szeretnék elvinni Ausztriába is. A nagyszabású kiállítás a múlt idézé­sével, a jelenkori helyzet vázolásá­val és egyfajta jövőkép érzékelteté­sével — a hazai cukorgyárak megszűnésére reagált, és azt a kér­dést boncolgatta: miért hagyjuk ve­szendőbe menni értékeinket? (tb) Osztrák állami kitüntetésben részesült Németh Ilona képzőművész RÖVIDEN Bocsánatot kért a plágiumért Zágráb. Nyilvánosan bocsánatot kért a celjei színháztól Boris Kobal szlovén író, aki egy olasz komédiát fordított le szlovénra, és azt sajátjaként adta el a szín­háznak. Tettét súlyos depresszi­ójával indokolta. „Nem volt he­lyes az sem, hogy eddig hallgat­tam, és nem magyaráztam meg, mi történt, ahelyett, hogy vállal­tam volna a felelősséget” - írta a 63 éves Kobal nyílt levelében. Két hete a celjei szlovén színház néhány előadás után levette műsoráról Kobala Profik című komédiáját, mert kiderült, hogy a szöveg, amelyért a színház 13 ezer eurót fizetett, egy olasz ko­média fordítása. Az esetet egy névtelen bejelentés alapján vizs­gálták ki, és mint kiderült, a mű Aldo Nicolaj La Prova Generale című 20. századi komédiájának szó szerinti fordítása, lerövidít­ve. A színház büntetőjogi eljárást indított Kobal ellen, és vissza­követelte a színdarab után kifi­zetett összeget, amelyet az író egy eredeti, új darab megírására hirdetett pályázaton nyert el. Kobal betegségével magyarázta azt, hogy ilyen felfogathatatlan dolgot tett. Mint kifejtette, szín­ház sok téren elégedettséget nyújtott számára, de munkája miatt nem volt magánélete, ezért súlyos depresszióba esett. Tuda­tában van cselekedete következ­ményeinek, a teljes összeget visszautalta a színháznak. . (MTI) Peter Jackson filmje a Beatlesről Los Angelas. Az Oscar-díjas Peter Jackson a Beatles együttes Let It Be című albumának stú­diófelvételéről készít dokumen­tumfilmet az eredeti filmanya­gok felhasználásával - írta a The Hollywood Reporter. A doku­mentumfilmhez a Beatles stú­diófelvételeiből 55 órányi, ko­rábban nem publikált anyagot dolgoz fel az új-zélandi filmes, aki a közelmúltban az első vi­lágháborús archív felvételekből készített dokumentumfilmet. A háborús visszaemlékezéshez ki­fejlesztett restaurációs techno­lógiát alkalmazza majd a brit együttes archív filmjeinek fel­­frissítéséhez. A Beatles 1969- ben vonult stúdióba a a Let It Be című lemez felvételéhez. A pá­lyája csúcsán lévő banda lemez­­felvételét először filmezték tel­jes terjedelmében. „A film olyan élményt nyújt majd a rajongók­nak, amiről régóta álmodoztak. Mintha egy időgép visszarepíte­ne 1969-be, és beülhetnénk a stúdióba, hogy megnézzük, ho­gyan csinált együtt nagyszerű zenét ez a négy barát” - ígérte Peter Jackson. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom