Új Szó, 2019. január (72. évfolyam, 1-26. szám)
2019-01-28 / 23. szám
VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com | 2019. január 28. Egy mókus Szencen Van, akinek a három magyar városi képviselő is szúrja a szemét LAMPL ZSUZSANNA a V annak rossz napok, vannak jó napok. Én minden ébredés után megköszönöm, hogy élek, aztán reggelizés közben megnézem, hogy milyen napra ébredt a világ. Ebbe néha úgy belefeledkezem, hogy a múltkor majdnem megettem egy kívülről ép, de belül romlásnak indult narancsot. Épp valahol a Közel- Keleten jártam, amikor tudatosítottam, hogy az ételemnek fura íze van. Romlott naranccsal kezdeni a napot nem az igazi, de még mindig jobb, mint egy földrengéssel vagy háborúval. Aztán elkezdem a saját napomat, amit este lélekben és a naplómban értékelek. A csütörtöki napom nagyon jó volt. A Szenczi Molnár Albert Alapiskolában jártam, délelőtt a nyolcadikos és kilencedikes ifjaknak tartottam előadást. Egyebek mellett arról, hogy ha valaki szlovákiai magyar, az egyáltalán nem záija ki azt, hogy idehaza is sikeresen érvényesüljön. Sőt az adott területen a legjobb legyen, mint azt a helyben bemutatott példák is igazolták, akik közül ketten ennek az iskolának a padjait koptatták, nem is olyan régen. Délután az alsó tagozatosokkal találkoztam, és az új meséskönyvemről beszélgettünk. Nagyon jó érzés, amikor a gyerekek okosan néznek, és bizony egy csomó gyerek nézett rám okosan. És amikor megtudták, hogy a főszereplő Móki neve tulajdonképpen a mókus rövidítése, nagyon beindult a fantáziájuk. Az egyik kisfiú gyanakodva végigpásztázott a csillogó szemeivel, aztán felrikkantott: és magának a pulóverén is mókus van! Ettől kezdve a szemükben végképp mókussá váltam, amit a kérdéseik is bizonyítanak. Maga is szeret mogyorót rágcsálni? Tudja, hogy magának a haja olyan színű, mint a mókus bundája? Mit mondjak, nagyon jó volt! Az iskola csodaszép. A szaga is jó. Az a bensőséges fészekillat, ami számomra semmi máshoz nem párosítható, de talán azért is érzem így, mert én nagyon szerettem iskolába járni. A belépőt dicsőségfal fogadja: a legtehetségesebb diákok portréi és eredményei. Ilyenkor csak örülni lehet. A város is megszépült: több műemlék felújítva, ragyognak a szikrázó napsütésben. Éz is örömforrás. De hasonlóan több délszlovákiai, nemzetiségileg vegyes városkához, az utcán magyar szót alig hallani. A számok sokatmondóak, Gyurgyík László könyvéből idézem: 1970-ben a város 8531 lakosa közül 5377 volt szlovák, 3049 magyar. 1980-ban 10772-ből 7319 szlovák, 3266 magyar, 2011 -ben 17050 lakosból 11605 szlovák, 2467 magyar. Százalékban kifejezve: 1970-ben 35,7%, 2011-ben 14,5% magyar. És sokat mondóak a kulisszák mögötti harcok. A városvezetésben megcsappant a magyar képviselők száma, de van egy társaság, amelynek a három magyar is szúija a szemét. Mint megtudtam, Közép- és Kelet-Szlovákiából az utóbbi időben idetelepült szlovákokról van szó. Jöttek, láttak, és a város az övék. Legalábbis ezt akaiják. Még jó, hogy van ez a csodás iskola. Éljen soká. Hogy legyen sok jó napunk. Apozsonyivasútifőállomásmegkezdteafelkészüléstahoki-vb-re(éstalánmárbeisfejezte).Kiragasztottakegy orosz, egy német, és egy angol nyelvű plakátot, hogy Szlovákia kis nagy ország. A2011-es hoki-vb-re való felkészülés is ennyiben merült ki: kiplakátolták az épületet tájképekkel. Ezek egy része még mindig megtekinthető, egy részük pedig eltűnt, elkopott. (Cartoonizer) A szappan és a médiavalóság BOLEMANT LILLA M anapság nagyon résen kell lennünk az információkkal, mert az interneten kalandozva könnyen abba a csapdába eshetünk, hogy néhány szövegbe beleolvasva jobb esetben sok időt vesztünk, rosszabb esetben pedig jól felhúzzuk magunkat, ha látjuk, hogy sokan az ellenőrizetlen, kinyomozhatatlan forrásból származó információknak hisznek, és közben elfelejtenek gondolkozni, megkeresni azokat a tájékozódási pontokat, amelyeket összevetve talán kirajzolódhat egy valósághoz közeli állapot. Persze ez nem volt másként régebben sem, hisz minden komák megvannak a maga félinformációi. A nyomtatott média térhódítása idején, a 20. század elején, majd az 50-es években, amikor a televíziózás nyert egyre nagyobb teret, sokan attól tartottak, hogy a média hatalma beláthatatlan következményekkel lesz az emberek viselkedésére. Különféle tudományágak különféle szempontokból kutatták és tanulmányozták ezeket a vélt vagy valós hatásokat. A médiaközlésekkel kapcsolatos kutatások egyik alaptézise például az, hogy az emberek elsősorban saját meggyőződésük és véleményük megerősítését várják a médiától, ezért az ezzel ellentétes közléseket nem fogadják be. Egy másik megközelítés azonban arra a megállapításra jutott, hogy sok médiafogyasztó kritikátlanul, valóságként fogadja el azt, amit a média tálal neki. A médiatudomány kialakulásától kezdve beszélünk médiavalóságról, amely nemcsak tükrözi, hanem alakítja is a valóságot. Ezt a két szempontot mindenki fel tudja mérni, ha kicsit odafigyel például a legegyszerűbbnek tűnő médiatartalomra, a reklámra, amely direkt és rejtett módon is próbál hatást gyakorolni a fogyasztókra. Nagymértékben használja ehhez a sztereotípiákat. A nőket és férfiakat szinte I 7 Nápoliadó VERES ISTVÁN T udnál nekem említeni egy halmozottan egészségtelen nyalánkságot? Ezt kérdezte Bandika Ervintől a kocsmai Péter kályha mellett egy reménytelenül jeges januári napon, délelőtt fél tíz után négy perccel. A cigiszagú Horalky! - válaszolta Ervin, majd barátja értetlenkedő tekintetére kifejtette, hogy gyerekkorában a nagypapája gyakran hozott neki Horalkyt, vagy más, Csehszlovákiában őshonos kekszet. Hoztam neked „nápolit” - mondta az átadás közben. De mivel nagypapája nemigen járt máshova, csak kocsmába, a nápolin általában erősen érezni lehetett a cigarettafüst illatát, mely a pult mögötti polcon való kitartó várakozás folytán beleszívta magát a nápoli csomagolásába, de néha magába a nápoliba is. Ervin ezt értette füstölt Horalky alatt, amely szerinte nemcsak azért egészségtelen, amiért a cukortartalmú nyalánkságok úgy általában, hanem mert fogyasztása mellesleg egyenlő a passzív dohányzással. Bandika nem tudta megcáfolni Ervin állítását, de nem is akarta. Csupán arról jutott eszébe a téma, mert a Péter kályha melletti régi fonott kosárban talált egy megsárgult Új Szót, amelyben azt olvasta, hogy a szlovák pénzügyminisztérium mellett működő Pénzpolitikai Intézet (IFP), amelyet egyesek csak a pénzügyminisztérium agyának neveznek, azt javasolta, hogy Szlovákia vessen ki különadót a cukrozott élelmiszerekre. Az intézet igazgatója elmondta, egy felnőtt évente közel 50 kiló cukrot fogyaszt el, javarészt cukros üdítők formájában. Ezért egyre gyakoribb az elhízás, ami több mint 200 betegség kiváltó oka lehet. A túlzott cukorfogyasztás végső soron jelentős kiadásokat okoz az egészségügyi rendszernek, a források 2-7%-át költik az elhízás okozta betegségek kezelésére. Ez 90-245 millió euró közötti összeg évente. Ha ehhez hozzászámoljuk a szövődményként kialakuló betegségeket, akár évi 700 millió euróról beszélhetünk, magyarázta. Magyarországon ezt csipszadónak hívják, de például már Dániában is bevezették, ott máshogy hívják, találtak rá valami dán szót. Mi most nevezzük el nápoliadónak egy rövid időre. Bandika szerint azonban egyáltalán nem biztos, hogy egy ilyen különadó képes leszoktatni az embereket az egészségtelen, cukortartalmú termékekről. Hiszen a cukor egy legális drog, sokan kimondottan azért esznek csokit, isznak kólát, hogy vércukorszintjüket megemeljék, és ebből kifolyólag jobb kedvük legyen, vagy nagyobb munkabírásuk. Vagy ha tényleg el akaijuk venni az emberektől a cukrot ilyen formában, adni kell helyette valami mást, véli Bandika. De mi lehetne az a más? Ervin szerint államilag dotálni kellene a magnéziumtabletták árusítását, hiszen a magnézium szintén növeli a munkabírást, és úgy általában elviselhetőbbé teszi a létezést. De Ervin szerint az is érdekes kérdés, hogy ha sikerülne a Pénzpolitikai Intézet által említett manőver, és az állam megspórolna 700 millió eurót, akkor azt mire költenék. Bandika szerint ez igazából mindegy is. FIGYELŐ Nobel-díjasok féltik Európát Az olasz Salvinit és Orbán Viktort is említik a veszélyforrások között. 30 író, történész, Nobel-díjas híresség nyilatkozatot tett közzé több, nagy európai lapban. Azt hják, a szabadságon, demokrácián és humanitáson alapuló Európa a szemünk láttára esik szét, nagyobb veszélyben van, mint 70 éve bármikor. A legnagyobb veszély a gyűlölet és a nacionalizmus, ezek megjelenése a brexit, a Matteo kizárólag ezekben a szerepeikben láttatja, még ha ez sok esetben elsőre nem is tűnik fel. A reklám szempontjából a nő egyik legfontosabb szerepe a háziasszonyi. Ennek legmarkánsabb példája és bizonyítéka a szappanopera elnevezés. A női nézők számára az amerikai kommersz rádióadók alakították ki azokat a melodramatikus történetsorozatokat a 20. század 30-as éveiben, amelyeket az egyik legnagyobb tisztítószergyártó cég, a Procter&Gamble támogatott. Ilyen módon szólították meg az amerikai háziasszonyokat, és innen ered az ironikus szappanopera elnevezés. Az amerikai nőket az 50-es, 60-as években megpróbálták visszaterelni a konyhába. Meg kellett őket győzni Salvini-féle szélsőséges Északi Liga, és Orbán Viktort is megemlítik: a magyar kormányfő mondta, a választások során itt a lehetőség, hogy búcsút mondjunk a liberális államnak. De az olasz- lengyeltengely országainak euroszkeptikus pártjai nem elhagyni akaiják az uniót, hanem átvenni a hatalmat. Az Európa-pártiaknak már nincs más választásuk, mint a vészharangot kongatni, hiszen a szabadságunkkal játszanak - zárul az írás. Az aláírók között van Milan Kundera író, Magyarorezágról Konrád György és Heller Ágnes. (hvg) arról, hogy a házimunka játékos, sőt alkotó tevékenység: „Ha egy nőnek egy X Mix konyhai robotot akar eladni, minden erejével azon kell lennie, hogy meggyőzze őt, hogy ez segít alkotóereje kiteljesítésében”olvasható egy cég tárgyalási jegyzőkönyvében. Ä takarítást például szinte művészi tevékenységgé emelték: „Ha tehát más és más készítményt használ a mosáshoz, a mosogatáshoz, a felmosáshoz stb., ahelyett, hogy mindenre egy univerzálisát használna, inkább vegyésznek érzi magát, szakembernek”. Azt mondják, világunk rohamléptekkel változik. Mégis lenne olyan szelete, amelyre ez nem annyira érvényes? És itt nem az amerikai helyzetre gondolok elsősorban.
