Új Szó, 2019. január (72. évfolyam, 1-26. szám)
2019-01-25 / 21. szám
6x a krumpli a levesbe megy 20. oldal 2019. január 25., péntek, 20. évfolyam, 4. szám Hogyan kezdődött nálad az ökotudatos életmód? A 9 éves nagylányom születése előtt kezdődött komolyabban, amikor még pocakos voltam. Kaptunk ajándékba babaruhákat, és gondoltam, kimosom őket. Felmerült a kérdés, hogy mivel. Akkor olvastam az első tanulmányokat, hogy mi minden szívódik fel a bőrünkön keresztül a ruháinkból, és elkezdtem utánajárni a témának. Először az ökomosószerék irányába indultam el. Láttam, hogy ilyet otthon is lehet készíteni, és akkor elkapott a harci hév. Kitárult a világ, hiszen ennek a témának hatalmas irodalma van. Bár azt is észrevettem, hogy ez nagyon jó, csak az, ahol és ahogy írnak róla, nem mindig teszi igazán láthatóvá ezt a témát. Gyakran nagyon tudományosak a szövegek, tehát nem mindenkihez szólnak. Miután újságíró az egyik szakmám, azt gondoltam, megnézem, hogy miként lehetne úgy átadni az információkat, hogy szerethető és praktikusan használható tudás legyen belőle. Mikor szivárgott be ez a tudatosság a konyhádba is? Azt mondanám, hogy organikusan történt minden. Először anyatejet kapott a kislányom, és ahogy nőtt, elérkezett a hozzátáplálás, a szilárd étel ideje. Amikor az első „szent” almáig eljutottunk, amit oda kéne adni a gyereknek, ugyanazt lejátszottam az ételekkel, mint a mosószerekkel. Az étkezésben már azelőtt is jelen volt részemről a tudatosság, korábban is jártam biopiacra, a szezonális dolgokat már akkor előnyben részesítettem. Másrészt nálam a konyha alap, és a főzés nálunk erősen a családi vonalhoz kötődik. Mindkét nagymamám és az anyukám is nagyon jól és kreatívan főz, én ebbe nőttem bele. Amikor 13 éves kamasz voltam, és mindenféle érzelmek dúltak bennem, édesanyám nem NÉVJEGY Nagy Réka Újságíró, szerkesztő, blogger okoanyu.blog.hu Ez idáig négy könyve jelent meg: Ökoanyu; Ökobaba; Ökoanyu - Csináld magad!; Ökoanyu a konyhában hegyi beszédet tartott nekem, hanem egy kenyértésztát adott a kezembe, „dagassza édes lányom” biztatással, és akkor én dagasztottam, és levezettem a fölös energiáimat. Nálunk a konyha mindig közösségi hely volt. 3-4 éves voltam, amikor sámlin állva a nokedliket söndörgettem a nagymamámnak. Mindkét nagyszülőm ésszel és beosztással élt, és én ezt nagyjából megtanultam tőlük. Egyik sem pazarolt soha, mindenkinek megvolt a maga konyhai rendszere, és ezt magammal hoztam. Ez egy örökség, egy tudás, ami előjön. Ökoanyu a konyhában Nagy Réka Ökoanyuként vált ismertté, mára pedig a környezettudatos életmód egyik legnépszerűbb arca Magyarországon. Ez nem is meglepő, hiszen közvetlen stílusa, a téma iránti elhivatottsága sokakat arra ösztönzött, hogy a zöld utat válasszák - a konyhában is. Aki elhatározza, hogy a konyháját, az étkezését kömyezettudatosabbá teszi, hol kezdje? Melyek az alapvető lépések, területek? Nekem a legfontosabb, hogy örömelvű vagyok. Vallom, hogy az a jó, ha az embert sikerélmény éri, ha öröme van, és akkor szívesebben próbálkozik tovább egy adott területen. Nem mondom azt egy húsimádónak, hogy kezdjen el húsmentes napokat tartani, hanem keressen például szezonális recepteket. Minden ember azon a területen bővítse a lehetőségeket, amelyen belül jól érzi magát. Menjen ki például a piacra a szupermarket helyett. Most éppen nincs nagy választék, de lehet variálni, csak egy kis kreativitás kell. Első körben nem kell elhagyni a komfortzónát, ráér később, amikor egy kis rutint szereztünk. Például én most nagyon szemezek a vegánsággal, főleg a kipróbálás szintjén, bár közben meg azt gondolom, hogy mindenevők vagyunk. De kíváncsi vagyok, hogyan lehet megvalósítani, és arra is, hogyan hat a szervezetemre egy ilyen váltás. Amikor az alapok már megvannak, akkor lehet tágítani a kereteinket. Lehet tovább játszani, be lehet vezetni a húsmentes napot, ki lehet próbálni az 50 kilométeres diétát - ennek az irányzatnak a követői csak olyan ételeket fogyasztanak, melyek 50 kilométeren belül megteremnek. Találhatunk jó kis zöldségkrémeket, kicsit kreatívabban állhatunk az alapanyagok használatához. Gyakran azt látom, hogy megfásulnak a háziasszonyok, van a kenyér meg párizsi/szalámi, és ennyi. Ezt meg is értem, mert gyakran túlhajszoltak vagyunk. Tehát a változatosság, a kreativitás lenne az első lépés. Ezt követően érdemes megnézni, hogy az alapanyagot honnan szerezzük be. Ezután jöhet a hulladék kérdése, ami egy következő szint. Amikor valamit feldolgozunk, megnézhetjük, hogy a maradékból lehet-e még valamit készíteni - ez is egy irány, hogy minél kevesebbet dobjunk ki. Nem kell nagyon gyors változásokat eszközölni, mert akkor nem integrálhatók. Az a jó, ha az új szokások megmaradnak, nem csak fellángolás szintjén, rövid ideig működnek a dolgok. Utána jöhet a csomagolás kérdése, a beszerzés finomhangolása. Ezek fejlődési szakaszok. Például nagyon jó közvetlenül termelőtől .vásárolni - irgalmatlan nagy különbség van répa és répa, csirke és csirke között. Én rendszerekben gondolkodom. Volt, hogy összehoztunk egy szatyorközösséget, és nem volt több az egész munka vele, mintha elvonszolnánk magunkat a plázába. A szatyorközösség nem más, mint amikor páran összeállnak, megkeresnek megbízható termelőket, és megpróbálják tőlük közvetlenül megvenni az árut. így még bio alapanyagot is lehet venni olcsóbban, mert a termelő nagyobb mennyiségnél enged az árból. Például a mi szatyorközösségünk 3-4 anyukából állt, egy rendelésnél 2-3 hetente érkezett 80 kg krumpli, amit mi szétdobtunk, de ez már megérte a termelőnek is. Hogyan indulsz bevásárolni? Milyen pontok alapján állítod össze a menüt? Heti menüt hol tervezünk, hol nem, mert a nagylányomnak többféle ételallergiája van. Ha ezt összevetjük azzal, hogy mit szeret, nagyon leszűkül a menü. De ahhoz ragaszkodom, hogy csak minőségi, 90%-ban házi készítésű ételeket egyen a család. Szerencsére ebben a férjem is partner, együtt főzünk. Fejben mindig végiggondolom, miket fogunk főzni. Én is akárhányszor vettem valamit úgy, hogy még nem tudtam, mit fogok belőle készíteni, és abból azért nálam is lehet még hulladék. Vannak még ilyen hibák. Kis és nagy szatyrokkal, dobozokkal felvértezve indulok bevásárolni - mindig keresem, hogyan lehetne még praktikusabban, helytakarékosabban bevásárolni. A bevásárlásnál sok szempontra figyelek. Elsődlegesen szezonálisát, magyar, illetve helyi árut veszek, innen indulok. A bioárunál azt szoktam felmérni, hogy mi az, amiből sokat eszünk. Például krumpliból biót veszek, csirkéből jobb minőségűt próbálok, konzervet csak minimálisát. Feldogozott élelmiszert gyakorlatilag nem veszek, inkább alapanyagokat, és nagyon sokat főzünk. Ésszel élek, háziasszony vagyok, ha valami leegyszerűsíti a hétköznapjaimat, akkor teszek engedményeket. Azt is nézem, hogy mi az, amit megéri megcsinálni saját kezűleg, és mi az, ami, akárhogy nézem, sem időben, sem alapanyagban nem gazdaságos. A csomagolásra is odafigyelek, mindig megpróbálom előnyben részesíteni a papírt, az üvegnél pedig újrahasznosítási szempontból talán egy fokkal jobb a fém, a műanyagot pedig a legjobb kerülni. Két kislány anyukája vagy. Mit gondolsz, játékosan tanítható a környezettudatos konyha, az étkezés? A mintában hiszek, mert mindig kiderül, hogy az működik. A pici lányunk, akit másfél évesen fogadtunk örökbe, két hete volt nálunk, amikor kihozott egy palackot, és elkezdte a lábával kilapítani. Az érdekelne még, hogy mit lehetne tenni az iskolákban, a közösségekben. Szoktam néha tartani gyerekeknek workshopot, nagyon nyitottak. Nyáron például nagyon féltem a kiskamasz korosztálytól, de nagyon kedvesek és érdeklődők voltak. Dagasztás nélküli kenyeret készítettünk, amit kisütöttünk a reggelihez, azt ettük, amit készítettünk, előtte pedig mindenféle fenntarthatósági kérdésről beszélgettünk, és képben voltak! De visszatérve az itthoni alomra, a lányaim már ebbe az ökotudatos szemléletbe nőnek bele, másképp nyúlnak az ételekhez, a tárgyakhoz. Már egész évben elérhető mindenféle zöldség és gyümölcs, de szerencsére egyre többet hallunk arról, hogy miért érdemes előnyben részesíteni a szezonális alapanyagokat. Te miért látod ezt jónak? Ami messziről jön, annak az ökológiai lábnyoma hatalmas. Valószínűleg az epret, a paradicsomot zölden fogják leszedni ilyenkor, és valamilyen gázokkal, érlelési technikákkal érlelik a kamionokban — millió olyan kemikáliával találkoznak, amire nem lenne szükség, amiről nem sokat tudunk, és az élvezeti értéke is hanyagolható.* Szándékosan nem vetettem bele magam a különböző étkezési elméletekbe - nem hiszek bennük. Azt gondolom, hogy ha abból indulunk ki, ahol élünk, és azt esszük, ami ott megterem, akkor valószínűleg a mi szervezetünknek ha nem is a legjobb, de optimális üzemanyagot adunk. Valahol kódoltnak érzem ezt — ez alatt az éghajlat alatt nőttünk fel a szüléinkkel együtt. Persze lehet kalandozni, szoktam is, például szeretem a thai konyhát, néha vásárolok egzotikusabb hozzávalókat, de nem ez az általános. A fűszerekkel baromi jól lehet játszani, mindegy, mi az alapanyag, mindig a kreativitás a fő kérdés. Számodra mik a téli szezon kedvencei, kedvenc receptjei? Nem nagyon tudok választani. Talán a cékla, amit felnőttként szerettem meg igazán. Először (Fotó: Békefi Dóra)
