Új Szó, 2019. január (72. évfolyam, 1-26. szám)
2019-01-19 / 16. szám
14 RIPORT PRESSZÓ 2019. JANUAR 19. www.ujszo.com A felsővárostól a festői partig A lisszaboni katedrális eredeti tornyaival és rózsaablakával (A szerző felvételei) Az utazónak nem olvasnia kell Lisszabonban: a portugál főváros megszámlálhatatlanul sok látnivalót - köztük fejedelmi síremlékeket a gyarmatbirodalom tanújelét tartogatja. D imbes-dombos nagyváros a Tejo mattkék tölcsértorkolata felett, amelyet valaha ibér őslakók lakhattak, s amelyet az időszámításunk előtt 1200 évvel benépesíthetett egy föníciai kereskedelmi kolónia. Ennek a kis szelencének van hangulata: olyan, akár egy szupercentenárius, aki megélt korúként végérvényesen magára maradt, miközben ő maga az idők során minden hozzátartozója sírja felett ott magasodott. A Hotel Princesa Lisboa Centro két főnek kiváló - így hirdeti magát a kétcsillagos lisszaboni szálloda az internetes szállásbörzén. Ez tulajdonképpen fedi a valóságot, de az olvasni vágyóknak nem feltédenül a kiválóság érzése jut az eszébe akkor, ha napszállta után már csak félhomályban van lehetősége a könyv fölé görnyedni. De az ember nem is olvasni megy Lisszabonba, hanem várost nézni. Még nyáron is. Legalábbis az édesanyámat, aki abszolút nincsen ellene a körutazásnak, de most szívesebben pihent volna az Adanti-óceán partján, ebbe kényszerítettem bele a múlt nyáron. Nem is tudnék alaposan átgondolt magyarázatot adni arra, hogy miért, de szeretek nagy melegben városok jól ismert és kevésbé híres kincseivel találkozni. (Nyilván „törpe kisebbségben” vagyok) Ez a hóbortos, individualista szokás hajlamos azzal az önként adott privilégiummal párosulni, hogy a számomra legfontosabb látványosságok elsőbbséget élveznek a felkeresni vágyott nevezetességek között. Leginkább a Portugál Királyság uralkodóinak és infánsainak infánsnőinek a végső nyughelye vonzott. Tudtam, hogy két különböző istenházában alusszák át a világ történéseit. Azt viszont nem, hogy miként néz ki a Külső Szent Vince-templom, csak azt, hogy abban van a Braganza-mauzóleum. Ezért tévesztett meg egy turisztikai tábla, amely végül nem a „falakon kívüli” kolostoregyüttesbe, hanem a Nemzeti Panteonig vezetett. Templomnak az is templom, de a barokk, kupolával zárt vakolatfehér létesítmény leginkább csak kenotáfiumokat, vagyis olyan sírtömböket rejt, amelyek ürességtől konganak. Hiszen Tengerész Henrik vagy Vasco da Gama nem nyugszik az egykori Santa Engrácia-templom oltára előtt felállított halottas ládában; a herceg valódi temetkezési helye az UNESCO Világörökség része, a batalhai Győzelmes Szűz Mária-kolostor, a portugál felfedezőé a Szent Jeromos-kolostor. A távolságtartást és középszerűséget sugárzó templombelső különböző részein a portugál történelem legnagyobb politikusainak sírládája fogadja a turistát: Teófilo Btaga, Sidónio Pais és Óscar Carmona a századelőn köztársasággá lett Portugália jelentős elnökei voltak A szabadkőműves katonaférfi, Carmona huszonnégy évig volt köztársasági elnök, de ez idő alatt két éven keresztül az állam ki tudja hányadik miniszterelnöki tisztségét is magára vállalta. A templom oltára olyan, mintha egy római bazilikáé lenne. A legfelső szintről lepillantva szembeszökik a hatalmas magasság, amely immáron elválaszt az apszistól. Jelentéktelennek tűnik innen fémről az ember, különösen akkor, ha lenéz a Tejóra, amely a júliusvégi délelőttön - azt lehet mondani - összeér az ég horizontjával. Alattam pöttömnyi alakok együttese hullámzik: raszta által összefogott hajak, kendők, kalapok, sapkák, füll capek, fejfedőre tolt napszemüvegek Hipszterek, punkok, lumpenek, hobók és vagabundok - ha ezeknek az önkifejezési formáknak van még létjogosultsága - keverednek turistákkal. A Szent Klára téren bizonyos napokon bolhapiac van, a vége egy park tövében terül el. Kapni ott mindent, amit egy kirakodóvásáron kereshet a kacatok között érték után kutató. Szerencsére a Külső Szent Vince-templom nemhogy nincsen messze a piactértől, ahol meglepően kelendők a férfi bőrékszerek, egy órával korábban - sebes léptekkel magunk mögött hagyva - elsétáltunk mellette. A homlokzattal szemben állva a jobb oldali irányba kell szaporázni a lépéseket, mert ott fogad a murvaförttel befúttatott szabadtéri pihenőrész, amely a kolostormúzeum bejáratához vezet. Látogatójegyet váltva bebocsátást nyerhetünk a felső szinten La Fontaine meséit ábrázoló azulejo csempékből összeállított kiállítás, valamint a kolostori ebédlőből átalakított Braganzapanteon üdvözli az arra térőt. A barokk, a manierizmus és a neoklasszicizmus mezsgyéjén álló elemekből építkező „gyászterem” egy iure uxoris módon definiált koronás fő, II. Ferdinánd rendelkezése alapján vált uralkodói sírhellyé. A 19. századi király nem volt portugál, sokkal inkább németnek tarthatta magát, hiszen a Belgiumban és Nagy-Britanniában máig regnáló Szász-Coburg-Gothai-ház hercegeként (igaz, Bécsben) látta meg a napvilágot. De nemcsak német prinz, hanem a csábrághi Koháryág sarja, így egy igencsak jelentős birtok örököse volt. Származási elsőbbsége mellett nagy műpártoló volt hitvese, II. Mária királynő regnálása alatt és utána - és ami az utána következő időszakra vonatkozik, az nem csak egy német operaénekesnő oltárhoz vezetését fedi. A szépérzékkel megáldott Ferdinánd ma az általa létrehozott létesítményben nyugszik, így van ezzel további tizennégy uralkodó, valamint azok házastársai. A márványládák, amelyek általában négyesével vannak elrendezve, királyok és királynék utódjait egyaránt rejtik. A boltíves épületrész közepén néhány ládamonstrum. Azokra könyököl, arcát eltakarva egy női alak, aki egy szerzetesrend földig érő ruháját és fátylát viseli. A hófehér gyászoló örökkön való, valóságossága növeli kifejezőerejét. A brazil császárokat adó ág tagjainak maradványai mindaddig ebben a helyiségben voltak, míg idestova ötven évvel ezelőtt az egykori legnagyobb portugál gyarmatra vissza nem vitték a tetemeket. Ráadásul, a múlt év elején rendkívül sok érdeklődő jelenlétében elbúcsúztatott Mihály román exkirály édesapja, II. Károly földi maradványai is e falak között találtak ideiglenes menedékre. (Csontjait végül átszállították az Argyas partjára, abba a templomba, ahol ősei és utódai nyugszanak.) Az impozáns régi épületekből kilépve akaratlanul is a Lisszabont átszövő villamossínek egyikére lépünk. A templom közelében áll a Bistrő Gato Pardo, amelynek pincérje rendkívül előzékeny és beszédes a vendégekkel - portugálul, spanyolul és angolul lehet kérni a jó szavakat, édességeket, szomjoltókat. Ez az utcai asztalokkal is rendelkező, elenyésző méretű poharazó éppen azoknak nyújthat kellemes kikapcsolódást, akik kicsit kiszakadni vágynak a város lüktetéséből, elvonulnának a különböző zászlók alatt összeverődött turistacsoportok elől. És valóban: a sajttorta és a két jégkockára folyatott kóla párosa olyan mértékű figyelmet ébreszt bennem az ízek iránt, amely egy pillanatra nagyszerűen feledtet minden mást. Azon a jóformán rejtett útszakaszon, amely a bisztróból a fellegvárig visz, hömpölyögnek a turisták. A falvakolat, szinte kivétel nélkül, potyog. Több felületen egy firnyákos csenést bemutató rajz felett az „óvakodj a zsebtolvajoktól” felirat áll. A legtöbb épület - még a régi templomok is - kicsit megfeketedett, de a turisták nem zavartatják magukat, vélhetően azt sem tudva, hogy melyik előtt állnak, gondtalanul pózolnak a jobb sorsra érdemes istenháza előtt. A Szent György vár az egyik leglátogatottabb turisztikai nevezetesség a fővárosban, és mivel Liszszabon egyik dombján magasodik, a kilátás is magasztos (a kilátó szép panorámát, a camera obscura jelenkori városképet ad). Ezek a városfalak, négyszögletes bástyák talán mindent láttak, amit érdemes volt látniuk a portugál történelemből, hiszen mór erőd maradványai. A sárkányölőről elnevezett vár a mórok kiűzése után vált I. Dénes király lakjává, de nem sokáig maradt első számú királyi rezidencia, mert aló. században az Avis-dinasztia átrakta székhelyét a folyópartra, a Kereskedők terére. Csupán a vitatott körülmények között elhunyt Sebestyén király nem óhajtott a városi palotában lakni, ezt a rövid időszakot leszámítva a vár laktanyaként és börtönként szolgált. Megéri kivárni a pénztárig minden napszakban kígyózó sort, mert a lisszaboni várnak nem csak a kilátása figyelemreméltó. Sajnos a földrengések sok mindent elpusztítottak Ezért különleges élményben lehet része annak, aki a mór erőd romjain álló Núcleo Museológicóba lép, ugyanis ott tekinthetőek meg a várnegyed területén feltárt régészeti leletek. A Núcleo Arqueológico ugyancsak érdekes, hiszen bemutatja azt az időszakot, amikor a fellegvár királyi székhelyként működött. Van ebben a nagyvárosban több kihagyhatadan templom, a Sé egyike ezeknek. A várból nagyjából dzenöt perces sétával lehet leereszkedni a katedrálishoz, az út egy kiterjedt, felállványozott terület mellett is elvezet. Hiába tűnik úgy, mintha ez egy építkezési szektor lenne, az információs tábla egyértelművé teszi, hogy ez az egykori Olisipo római amfiteátruma volt. Azok, akik az időszámításunk szerinti első században megépítették ezt az ovális teret, amely négyezer fős közönséget bírt, minden bizonnyal azt akarták, A Szent Klára téren bizonyos napokon bolhapiac van, a vége egy park tövében terül el V
