Új Szó, 2019. január (72. évfolyam, 1-26. szám)
2019-01-12 / 10. szám
www.ujszo.com | 2019. január 12. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Szabad elvonulás Örülhetünk, hogy Fico lelép, a felháborodás amiatt van, hogy hová okjuk a képet: Robert f~~M Fico szép, piros galm léros talárban, nya- M-A kában a díszes lánccal reszelgeti a szlovákiai jogállam csorbáit. Ügy tűnik, a Smer és a koalíció érdeke, hogy botrány nélkül, politikai tőkéjük minél csekélyebb erodálásával szabaduljanak meg a volt kormányfőtől. A 12 éves alkotmánybírói mandátum pedig kényelmes szinekúra a politika első vonala után. És bár bírósági felelősségre vonástól nem nagyon kell tartania vezető politikusnak a régióban, nem úgy, mint például Izraelben, azért az esetleg megbokrosodó igazságszolgáltatástól óvó mentelmi jog is szépen csillog. A világban sűrűn előforduló szabad elvonulás mögött általában pragmatikus megfontolások állnak, nem pusztán a „kéz kezet mos”, ahogy a dühös elitellenesek látják. Amikor egy korábbi erős ember menekülőutat kap, sokan fölháborodnak, pedig az igazságérzeten túl lehet, hogy mindenki jól jár. Oldódnak a régi struktúrák, új politikai tér nyílik, friss oligarchák virágozhatnak - vagy akár a közélet minősége is szintet léphet. És mindenképp csökken a polarizáció a társadalomban, ha egy bajkeverővel kevesebb, és az békésen távozott. Nem ilyen volt a rendszerváltás is errefelé? Sőt, sokszor nagyobb bajt okoz, ha nincs menekülőútja egy diktátornak. Nemcsak azért fogadnak be demokratikus országok ilyeneket, mert az ember nem hagyja cserben a szövetségeseit, ahogy Orbán Viktor kommendálta/kommentálta a külügyes, autóváltós ötvöscsöpis Gruevszkimenekítőakciót, hanem azért is, hogy segítsék a változásokat. Macedóniában, Afrikában, bárhol. Egy meglépett diktátor nem szítja az ellenállást, a múlttá vált rezsimtől el lehet határolódni, emléke jótékonyan elfedi az új rendszer esetleges hasonlóságait a gyűlölt régivel. Kommunikációs ajándék az új politikusoknak. Elemzők szerint Putyin azért válhat egyre veszélyesebbé, mert nincs exitje, nincs távozási útja a hatalomból. Nem ok nélkül szeretik diktátorok dinasztikusán átadni hatalmukat: így a legkisebb az esély, hogy lelövik őket. A putyini Oroszországban, éppúgy, mint a maffiában, életveszélyes kilépni a hatalomból. Úgyhogy akár örülhetünk is, ha csöndesen lelép egy sokak szerint kártékony politikus. A felháborodás inkább amiatt van, hogy hová. Ha Fico európai parlamenti képviselőnek menne (ami gyakori levezetés a hatalomból kikopó politikusoknak), könnyebben lenyelhető lenne a dolog. De pont az Alkotmánybíróságra? Nem lehetett volna kevésbé szimbolikus helyet találni neki? Mert hiába politikai felszabadulás, amikor békésen megválunk kártékony politikusainktól, ha közben erodáljuk azt a maradék bizalmat is a jogállam intézményeiben, amit a populista népvezérek még meghagytak nekik. Többet veszítünk így a hiteltelen Alkotmánybírósággal, mint nyerünk egy Fico nélküli közélettel. A politikai lojalitás eddig is fontos szempont volt a fékek és ellensúlyokat képező intézmények kádercseréinél, de egy ilyen lépés több ennél. Nemcsak az intézmény, hanem az egész rendszer sérül, az a bonyolult szövedék, melyet a demokratikus jogállam jelent, és amelynek alapja a bizalom. A bizalom abban, hogy az állam megvéd és igazságot szolgáltat, hogy a közigazgatás és a jogszolgáltatás politikamentes, és még sorolhatnám. Hogy ne mindig Orbánnal példálózzam: amikor Trump egy szénipari lobbistát nevez ki a környezetvédelmi hivatal élére, akkor nemcsak a saját politikájának kedvez, hanem egy intézmény autoritását is megsemmisíti. Mert persze ezek az emberek csak egy autoritást ismernek el: magukat. De hogy a pohár legyen azért félig tele: Meciar ugyan békés nyugdíjas éveit éli, de Ion Iliescut, a románok korábbi nacionálkomcsi elnökét (miért hasonlítanak ezek mind annyira egymáshoz?) nemrég emberiesség elleni bűncselekmények vádjával eljárás alá vonták. A szerző Pozsonyban (is) élő magyarországi újságíró JÓL, CSAK ITT KELETEN NINCS SEMMI... \ (Lubomír Kotrha karikatúrája) A nagy zabálás SZOMBATHY PÁL Pörög a januári politikai nagyüzem Magyarországon: a miniszterelnök beköltözött a várba, ahol a menza alacsony árai váltották ki az első ellenzéki támadást. Sorosozásra most gundelezés a válasz, de a politikusi kiváltságok kurzusokon és országhatárokon ívelnek át. „Az önkiszolgáló menza nem étterem. Az üzemi konyha kínálatában kisebb adagokat szolgálnak fel, és az ételkínálat is korlátozott. ” (a magyar Miniszterelnökség közleménye) Az új szlogendivat, a Simicskától lízingelt ÓIG ellenzéki céltábláján most a Gundel étterem áll előkelő helyen, ami némileg megtévesztő, bár az ellenzéki kommunikáció saját szemszögéből teljesen érthetően nem a helyzet elmagy arázására, hanem minél idegborzolóbb beállítására törekszik. A kormányfő budai várba költözése után a hivatali menza üzemeltetését a Gundel név alatt természetesen nem a városligeti elit étterem végzi, értelemszerűen nem legendás hely sztárséfje főz a kormányapparátusra. A Gundelnek van ugyanis catering üzletága is, amely nyilvános pályázaton nyerte el a megbízást. Ami tehát a márkanévnek valamikor jó, az most balszerencséjévé fordult, hiszen az alacsony árakon felháborodó laikus ellenzékiek és közemberek a luxusgasztronómiát azonosítják a menzai étkeztetéssel. Pedig az egyik kisüzem, a másik nagyipar. Amely menza természetesen igen alacsony, nyomott árakon dolgozik, 1 eurós desszertekkel, 2,5 eurós napi menükkel. Igen ám, csakhogy.a rendszerváltás óta a magyar parlament alagsori menzáján meg a képviselői irodaház büféjében mindig is ilyen árfekvés volt jellemző a képviselők, de ugyanígy minden dolgozó számára is. Tehát fordulat nem következett be, ha a legújabb kori demokráciatörténet szempontból böngésszük az egykori karmelita kolostor étlapját. Másképpen fogalmazva: Orbán Viktort nehéz lesz azzal legyőzni, hogy annyiért ebédel a várban, amennyiért ellenzéke a Parlamentben. Ha egyes ellenzékiek a menzagate erejében bíznak, tévednek. A politikai gasztronómiában elmélyedve végeztem egy gyors kísérletet: találni olyan minisztériumi étkezdét a budapesti Kossuth tér környékén is, ahol 3 eurós menüt ebédelhet nemcsak a kiváltságos hivatalnok, hanem az utcáról szabadon betérő éhes polgár is - akárcsak a bécsi kancellári hivatal ebédlőjében, ahova a főidőn túl bárki bemehet, s az árak igen barátságosak az osztrák éttermi szinthez képest. De találni 3—4 eurós céges éttermi menzát is a magyar főváros szívében, miként 4 eurós déli menüt az Andrássy útnál, felkapott bisztróban. Nem mondom, hogy általános árfekvés ez, de fellelhető. A gundelezésből így aligha lehet sorosozás, ez a fegyver nem lesz olyan nagy hatóerejű ballisztikus politikai rakéta, mint az idős tőzsdecápa nevét pavlovi reflexként évekig kormánypárti szájakra venni. A menza-gate kommunikációs melléfogás, kétszeresen is: először a kormányzat sajtosai nem gondoltak az olcsó étlap kínálta ellenzéki célpontra, azután a támadók hitték azt, hogy ezzel komolyabb lyuk is üthető a várfalon. És ez akkor sincs így, ha feltételezhető: a kancellária hivatalnokelitjének biztosított kedvezményes ételárak veszteségeit a beszállító cég majd átformálja szép nyereséggé a jóval magasabban beárazott kormányzati rendezvények ételszállításain. A probléma lényege más, hiszen nincs ez nagyon másképpen mondjuk az európai bürokraták intézményeiben sem, az Éurópai Parlament menzáján is simán meg lehet ebédelni Brüsszelben rongyosnak számító 5-6 euróból. A kérdést szerte Európában sok helyen úgy lehetne vizsgálni, hogy a politikai elit milyen kedvezményekhez van szokva, milyeneket szokott kapni kormányok, parlamentek összetételétől függetlenül. Az olcsó menza és a piaci ár különbségeit ugyanis valaki kifizeti, az a valaki pedig nem más, mint az európai (magyar) polgár a maga adójából. Hogy ez rendben van-e így? Erről már érdemes vitázni. A Marco Ferreri 1973-as filmklasszikusának címét címnek kölcsönvevő írásom konklúziója sem lehet más: az elitek ilyen-olyan ősi kiváltságainak sorsa demokráciákban mindig azon múlik, hogy az emberek, polgárok, szavazók mennyit és mit fogadnak el belőle hosszabb távon. A fogadóirodák szerint kaotikus brexit lesz, és May megbukik A brit fogadóipar szerint kicsi az esélye, hogy a londoni parlament jövő héten elfogadja a brexitmegállapodást, így aki az elvetésére fogad, csekély nyereményre számíthat. A William Hill csupán 1/7-es kiírással kínálja, hogy elvetik az EU-val kötött 585 oldalas megállapodást. Eszerint 87,5 százalékos az esélye, hogy Theresa May miniszterelnöknek nem sikerül azt elfogadtatnia. A tippelők is így látják a helyzetet, mivel a fogadási összegek 98,3 százalékát a brexit elutasítására tették fel. Úgy is mondhatnák, hogy néhány vakmerő tippelő a tétek 1,7 százalékát tette meg a brexit elfogadására. Nem lesz új szavazás A William Hill tétjei szerint a legvalószínűbb végkifejlet a megállapodás nélkül brexit. A cég valószínűbbnek tartja azt is, hogy 2020 végéig nem lesz új népszavazás az EU- tagsáigról, mint azt, hogy lesz ismétlés. Újabb népszavazás kiírását 11/8- as nyereményeséllyel kínálja fogadásra; ez 100 fontos tét esetén 237,50 font, a feltett pénzt beleszámítva. Arra, hogy nem lesz második referendum, a fogadóhálózat mindössze 15/8-as kiírást tart érvényben; erre a lehetőségre 100 fontos téttel 153,33 font nyeremény reményében lehet fogadni. A cég számítási módszertana szerint ez 42 százalékos valószínűséget jelent arra, hogy a britek újabb népszavazáson dönthetnek, és 58 százalék, hogy nem lesz új referendum. A William Hill szintén csekély nyereményt kínáló, 2/7-es kiírással kínálja azt, hogy Theresa May még az idén távozik a kormányzó Konzervatív Párt éléről és így a miniszterelnöki tisztségből is. Ez azt jelenti, sokkal valószínűbb, hogy megbukik, az iroda erre 77 százalékos esélyt lát. May néhány hete maga is jelezte, hogy nem akarja a 2022-ben esedékes következő parlamenti választás kampányát megvívni a Konzervatív Párt élén, de azt nem árulta el, hogy mikorra tervezi távozását. A William Hill szerint meglehetősen valószínűtlen, hogy May még jövőre is kormányfő lesz: az iroda erre már jelentős nyereményt ígérő 9/2-es kiírást tart érvényben. Harc az élelemért Fontolják meg több biztonsági őr alkalmazását, ha megegyezés nélküli brexit lesz - erre szólította fel a brit rendőrség az üzletláncokat a Politico híre szerint. A hatóság attól tart, hogy egy esetleges áruhiány és a világvége-hangulat tömegjelenetekhez vezethet az üzletekben. A legnagyobb félelem, hogy a bevezetett vámeljárás miatt lassul az áruszállítás, és ez élelmiszerhiányhoz vezet. A szigetországban elfogyasztott élelmiszerek fele importból származik - jobbára az EU-ból. Az áruházláncok máris jelentős raktárkészleteket halmoztak fel, de a friss szállítmányoknál ez nem lehetséges. További probléma, hogy az ország raktárkapacitása véges, a hűtőraktárak gyakorlatilag meg is teltek. A brit agrárszövetség azt közölte, hogy ha megegyezés nélküli brexit lesz, az nemcsak vámellenőrzést, hanem komoly élelmiszervámokat is jelent marhahúsnál 65%-osat, csirkénél 27-et. Az ellátási problémákat és az áremelést a font gyengülése fogja tetézni. A brit Lidi már vámügyintézői állásokat hirdet. A Guardianban idézett hirdetésben „pragmatikus, problémamegoldó” munkatársakat keres, hogy „az importált termék megérkezzen a polcra”. (MTI, hvg) KERÉNYI GYÖRGY
