Új Szó, 2019. január (72. évfolyam, 1-26. szám)
2019-01-07 / 5. szám
VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com I 2019. január7 I 7 Engedd, hogy a fény Mi a 2019-es esztendő fő üzenete? VERES ISTVÁN Lejárt szavatosságú, illetve használt, de megkímélt állapotú erdei fülesbaglyok potyogtak a fákról, amikor Bandika és Ervin elindultak, hogy kiderítsék, mi a 2019-es év fo üzenete. Először azt tervezték, hogy elolvassák a világ összes könyvét, utána meg, hogy a világ összes kocsmájában megisznak egy röviditalt. Hamar be kellett látniuk azonban, hogy ezzel a stratégiával könnyen túlléphetnék az idei év időkereteit, így már eleve a 2020-as, ha nem a 2021 -es év fő üzenetét lenne érdemes keresgélniük. Tanácstalanságukban (valahol a harmadik könyv és a második kocsma után) annyira elfogyott az önbizalmuk, hogy elhatározták: Kanadába utaznak, ahol már legális a lakossági célra termesztett marihuána, és Erzsébet-utalványokból (ha már idén megszűnik és lejár) sodornak maguknak cigarettát, hogy a hatásából kifolyólag Magyar vagyok, nem turista! feliratú pólókban donaldkacsázzanak a Niagaravízesés egyik forgalmas korlátja mentén. De aztán ezt is elvetették, mert nem volt pénzük repülőjegyre, lévén munkanélküliek, és Ervin azt is bevallotta, fogalma sincs, mi az a donaldkacsázás. Bandika gyorsan intett a csaposnak, hogy hozzon két Alattomost, mert témában vannak, és a helyzet alapján le kell menniük a lábjegyzetekig. De ez a terv is vakondtúrásba fulladt, a csapos ugyanis remegő barkókkal vallotta be, hogy nem tudja, hogyan készül az Alattomos. Bandika erre annyira ideges lett, hogy azt mondta, ha lenne üvegszeme, kiszedné, és belehajítaná a falon kéken Híradót zümmögő képernyőbe. Aztán kifejtette: az Alattomos nevű egyszerű koktél málnaszörp, vodka és Tabasco szósz keverékéből készül. Kifejtette a donaldkacsázás mibenlétét is: ez információi szerint olyan viselkedési modell, mely abban nyilvánul meg, hogy egy fiú vagy férfi Donald kacsás pólóban közlekedik (és semmi más egyébben). Ekkor ült oda a szomszédos nyerőgéptől gondoskodó tekintetével Putyi bácsi, a nyugdíjas matematikatanár. Fekete repedésekkel behálózott tenyerével óvatosan megütögette a fiúk lapockáit, majd közölte, hogy felejtsék el az idegeskedést, ő már mindent kiszámolt. Ekkorra készült el az Alattomos is, melyből a csapos, érezvén a probléma forgatónyomatékát, egyből egy kancsóval készített, azt öntötte szét mindenkinek háromdecis poharakba. Hogy lehet mindent kiszámolni, Putyi bácsi? - kérdezte Bandika, aki szerint nagyon gyanús, hogy az USA karácsonyra azzal lepte meg a világot, hogy kivonja csapatait Szíriából. Putyi bácsi legyintett: aki a hírekben keresi a valóságot, bolyongásra van ítélve. És még hozzátette, hogy amióta Szlovákiában bevezették az eurót, bármennyit nyer a nyerőgépen, nem tud neki olyan önfeledten örülni, mint annak idején a koronának. De mi az év fő üzenete, azt mondja már! - fakadt majdnem sírva Bandika. Putyi bácsi megszagolta az Alattomost, majd lehunyta a szemét, és azt mondta: Engedd, hogy a fény beragyogjon szíved kitárt ablakán. KICSI, KICSI, MERT MÁR TARTALMAZZA A DANKO ÉLELMISZER ADÓJAT IS! (Lubomír Kotrha karikatúrája) Házmesterünneplő STUMPF ANDRÁS Kásler miniszter nem tűrhette tovább, hogy a tudományos belteijesség még a Nemzeti Együttműködés Rendszerének nyolcadik évében is furtonfürt gáncsot vessen a magyarság szíriuszi régmúltját sumer seregnyi türk tudományossággal és pártus precizitással kutatni vágyó társasházi jogászoknak. Remek hírem van! Az mégpedig, hogy nagyon jó évünk lesz. Nekünk, magyaroknak, így, együtt, határon innen és túl, Felvidéktől Délvidékig, Erdélytől Londonig. Hogy miért? Mert végre érezni fogjuk a törődést. Azt, hogy számítunk. Annyi balszerencse közt, oly sok viszály után mégiscsak sikerült eljutnunk 2019-ig, az évig, amikor meg leszünk kutatva. Úgy istenigazából megkutatva ez egyszer, végre. Bizony: az új év első napján jött a hír, hogy hivatalosan is felállt a Magyarságkutató Intézet. A nem hivatalosan MAKI-ként rövidített intézmény egyelőre 880 millió forintból vegetál majd, megalapítását mindenesetre maga Kásler Miklós szorgalmazta, merthogy az emberi erőforrások minisztere addig fülelt, míg meg nem hallotta az idők szavát. Az idők szavát persze mi is hallhattuk, azt ugyanis Magyarországon egyetlen, egyébiránt jól kihangosított ember hivatott tolmácsolni. Az ember, aki tényleg mindenhez is ért. Igen, a miniszterelnök. Orbán Viktor még múlt szeptemberben vett részt a Török Nyelvű Államok Együttműködési Tanácsának konferenciáján Cholppn-Atában, s páratlan csodát tett: türk nyelven tolmácsolta az idők szavát. így: „Mi Magyarországon élünk, magyarok vagyunk, magyarul beszélünk, ez egy egyedülálló és különös nyelv, amely a türk nyelvekkel áll rokonságban.” S ha már az idők - szemben a magyar nyelvet finnugornak tételező tudósokkal - ezt sustorogták Kásler miniszter fülébe, ő tényleg nem tűrhette tovább, hogy a tudományos belteijesség még aNemzeti Égyüttmüködés Rendszerének nyolcadik évében is furtonfürt gáncsot vessen a magyarság szíriuszi régmúltját sumer seregnyi türk tudományossággal és pártus precizitással kutatni vágyó társasházi jogászoknak. Megalakult hát a MAKI, hogy „olyan kutatásokat végezzen a magyarság múltjának, nyelvének, eredetének feltárására, amikre eddig a tudományos belteijesség ellenállása miatt nem volt lehetőség”. Most azt hagyjuk, hogy a Magyar Tudományos Akadémián már 2012- ben megalakult a Magyar Őstörténeti Témacsoport, melynek legfontosabb feladata a különböző tudományterületek összefogása, valamint a nyitás a tudományos igénnyel dolgozó hagyományőrzők felé, tavaly pedig a László Gyula Intézet Szabados György történész vezetésével, hasonló célokkal, mint a most életre hívott MAKI. Szabados ugyan szintén közel áll Kásler miniszterhez, hiszen mindketten tagjai voltak a III. Béla csontjait kutató csoportnak, de ezek szerint ő is csak ellenállt belterjesen, nem volt képes eléggé mélyre ásni, kimutatni mondjuk, hogy már az ősmajom is magyar volt (ha ez a jövőben mégis sikerül, még az intézet nem hivatalos rövidítése is valódi értelmet nyerhet). Fontosabb, hogy az emberi erőforrások minisztere hogyan választ emberi erőforrást. Elmondása szerint a MAKI élére bizony szigorú pályázat útján. Novemberben kiírták, decemberben volt a leadási határidő, a pályázókat aztán tekintetes Bíráló Bizottság is meghallgatta, s a miniszter utóbbi véleményének ismeretében hányta-vetette meg a dolgot, s csak aztán hozta meg bölcsen a nehéz döntést: Horváth-Lugossy Gábor. Ugyan ki lenne alkalmasabb a magyarság ősmúltjának kutatását összefogni, mint egy, a Központi Statisztikai Hivatal műszaki és üzemeltetési osztályát vezető jogász? Most tényleg: ha valaki, ő a KSH-ban igazán magába szívhatta az országos látókört és az adatolás fontosságát, de nem idegen tőle a magyar népiélek alulnézetből sem. Horváth-Lugossy ugyanis mellékállásban igazi házmester, akarom mondani: közös képviselő. Még pontosabban: társasházkezelő cég tulajdonosa. S hogy épp azé a cégé, amelyben Szakács Árpád is dolgozott, arra rövid kutakodás után bukkantunk rá, majd közöltük a Válasz Online-on. Igen, az a Szakács Árpád. A fideszes kultúrharc ökle. Szakács saját könyvkiadó cége, a Kárpátia Stúdió Kft. székhelye (egy 32 m2-es budapesti, Csalogány utcai lakás) birtokosa a tulajdoni lap szerint pedig nem más, mint Horváth-Lugossy Gábor. Utóbbi még publikált is Szakács - szintén inkább az alternatív történetírás hívei között teijesztett - Nagy Magyarország című lapjában. Persze micsoda belteijes kutakodások ezek - mindenféle tulajdoni lapokban - a magyarság őstörténetéhez képest! Mégis: alighanem pontosabban mutatják a magyar valóságot. „Az igazság egyértelműen a magyarok oldalán áll” Nem tipikus történet Zuzana Falathová ( vagy ahogy mostanában bemutatkozik, Falath Zsuzsi) története. A Magyar Hírlap készített vele interjút. A negyedrészt magyar, ám erről húsz évig semmit sem tudó lányt - ahogy fogalmaz - a szlovák történelemszemlélet fokozatosan lelepleződő hazugságai és a nacionalizmus ábrándította ki. Az igazságkereséséhez a kezdő lökést magyar páija adta meg. Zuzana Falathová a Pozsonyi Városi Múzeum legújabb kori történelmet kutató kurátora. Negyedrészt, a nagyapja révén magyar származású, de erről húsz évig a családjában szó sem esett. „A szlovák iskolában csak arról tanultunk, a magyarok ezer évig hogyan nyomták el a szlovákokat. Később a barátom ajánlására olvastam egy könyvet a magyarok második világháború utáni kitelepítéséről, ami nagyon megrázott, s később fokozatosan kiderült számomra, hogy sok mindent ferdítve vagy sehogyan sem tanultunk a történelemórákon. Szerintem szinte száz százalékig a magyarok oldalán áll az igazság. A szlovákok totális hazugságot interpretálnak. Ha legalább igyekeznének egy kicsit közelíteni az álláspontjukat a valósághoz, és felelősséget vállalnának a múltbeli dolgokért, lenne esély megbékélésre, és kialakulhatna valamiféle partneri viszony” - mondta. A fiatal muzeológus azt állítja, a szlovákokkal, akárhány diplomájuk van is, nem lehet erről beszélni, és az iskolában nagyon sok szlovák emberbe beleoltják az ellenszenvet a magyarok iránt. „Sok szlovákkal beszéltem, akik mondták, mennyire utálják a magyarokat, de nem nagyon volt rá érvük, hogy miért. Legfeljebb sztereotípiákat mondtak: nagyképűek, fennhéjázok, elnyomtak minket” - tette hozzá. „A szlovák tankönyvek szerint a szlovákok az őslakosok az egész országban, és arra, hogy ennyi magyar él délen, van mindenféle teória: betelepítette őket Horthy és hasonló meredek dolgok” - folytatta. Szlovák kollégái szakmailag elismerik, de elég bizalmatlanok, a magyar nyelv pedig vörös posztó a szemükben. „Egyébként sokan titkolják, hogy tudnak magyarul, vagy hogy magyar származásúak, és ez valószínűleg a népszámlálásban is megmutatkozik. Ámi a múzeumot illeti, nagy erkölcsi dilemmám, hogy most készül egy kiállítás az első Csehszlovák Köztársaságról, Trianonról, Pozsony elcsatolásáról, s ebben úgy kell részt vennem, hogy nem mondhatom vagy írhatom ki, amit szerintem ki kellene. Ezért jelenleg inkább a személyes életemben élem meg a magyar kötődésem: meg akarok tanulni tökéletesen magyarul, hogy magyarul beszélhessek a nagypapámmal, a rokonaim egy részével, a barátaimmal és a párommal. A szlovákoknak azt üzenném, tanuljanak meg magyarul. Olvassanak magyar történelmi témájú könyveket, vessék össze azzal, amit tanultak. A magyaroknak pedig azt: bárhol járnak a Kárpátmedencén, mindenhol érezzék otthon magukat. És ne feledjék el, hogy a történelem kereke tovább forog” - zárta Zuzana Falathová. (úsz)
