Új Szó, 2019. január (72. évfolyam, 1-26. szám)
2019-01-05 / 4. szám
Í20 SZALON ■ 2019JANUAR 5. www.ujszo.com TUDÁSTÉR Most ugrik a majom a vízbe A Elaine Morgan /l _____ nevével ösz-LJ rTT szekapcsolódó / % ^ vízimajom el-JL JL mélet az egyik legprovokatívabb, ám egyben legkézenfekvőbb humánbiológiai hipotézis. Morgan A mi majom (1982) és Az evolúció sebhelyei (1990) című könyveiben amellett érvelt, hogy a Homo sapiens a korábbi emberelődöktől egy olyan közbülső fajon keresztül származik, amely félig vízi életmódot folytatott. A kiindulópont geológiai, melyszerint az Afar-térség területe elvizesedett, s őseink egy csoportját az áradás — huzamosabb időre - elzárta a többi főemlőstől. Ennek következtében ez a populáció megindulhatott a vízbe való visszatérés evolúciós útján, aztán a folyamat - újabb geológiai változások miatt - megtorpant, viszont egy sereg olyan tulajdonság kialakulásához vezetett, mely ma is megfigyelhető. Az elmélet szerint ennek a néhány millió éves periódusnak köszönhető például a két lábon járás, a szőrtelenség, a merülési reflex, az izzadásra való képesség és számos egyéb anatómiai jelleg is. Az ödetet Alister Hardy tengerbiológus vetette fel (1960- ban), de megalkotója Elaine Morgan amatőr természetkutató és újságíró volt. Az elmélet elleni egyik legtöbbet hangoztatott érv az, hogy a kidolgozása nem szakember munkája. Ugyanakkor - mivel ez az ellenhadjárat inkább a tudomány belügyeire vet nem túl jó fényt - sokan szimpatizálnak Morgan észrevételeivel. Például Dániel C. Dennett fejtegeti Darwin veszélyes ideája című könyvében, hogy a vízimajom elmélet ellen felhozott történetek ugyanolyan spekulatívak, mint emez, csak előkelőbb helyen említik őket a tankönyvekben. A dolog iróniája, hogy a cáfolatok sincsenek jobban megerősítve. Elgondolkodtató szituáció, s egyben tudománytörténeti csemege is. Elaine Morgan A vízimajom elmélet (1997) című könyve immár magyar nyelven is hozzáférhető, Csányi Vilmos előszavával. Morgan gondolatmenetét azonban nem csak mint kuriózumot (vagy Az evolúció sebhelyei továbbgondolását) érdemes szemlélni, jóval több szempont miatt érdemes elolvasni. Először is emeljük ki a kérdezés bátorságát. Morgan nem akkor fogad el valamit lehetséges válaszként, ha az szaktekintélytől származik, hanem azt nézi, hogy mekkora a magyarázó ereje, alátámasztható-e tényekkel. Ugyanis a tekintélyelv védjegye alatt forgalmazott információk kevesebb szűrésen mennek át, s ha ezek között hibás mintázatok szerepelnek, a tájékozódni kívánó olvasó ezeket pusztán a név garanciája miatt is elhiszi. Ez pedig megkérdőjelezhető hozzáállás, ezért számos tudományterület különféle eljárásokat dolgozott ki arra, hogy ezt a hibát kiküszöbölje (pl. kettős vakteszt). A szóban forgó témakörön belül nagyon sok a bizonytalanság, így feltételezhetően bármilyen elmélet megszilárdítása ellenállásba ütközik Morgan javaslatai éppen azt segítik elő, hogy közelebb jussunk egy hatékonyabb elmélethez. Érdemes kiemelni a tények és bizonyítékok kezelését. Morgan többször utal rá, hogy igyekszik elkerülni a teleológia csapdáját, melybe oly sokan beleestek. A teleológiai csapda azt jelenti, hogy valamilyen testi jelleg kialakulását egy későbbi fázis felől gondolják el, mintha a fejlődés célelvű lenne. Mondjuk, a garat azért szállt le őseinknél, hogy tudjanak beszélni. Ezek a csábító következtetések egyrészt igazolhatatlanok, másrészt ebben és a hasonló esetekben nem feltétlenül a racionális, hanem inkább a funkcionális magyarázat ad jobb közelítést. A funkciók elosztását pedig általában az határozza meg, hogy a kicsivel hatékonyabb jobb, mint a kiinduló állapot. (Zárójelben érdemes megjegyezni, hogy az evolúció emergens, szintezettségre fókuszáló felfogása és a komplexitást vizsgáló hálózatelmélet ezt a kérdéskört összetettebb színben láttatják, de Morgan eljárása minimum megfontolandó.) Megemlítendő a munka önkorrekciós jellege. A hipotézis első publikálása, majd Az evolúció sebhelyei és A vízimajom elmélet megjelenése között eltelt időszakban számos paleontológiái felfedezés született. Morgan - korrekt módon - beledolgozta munkájába az újabb eredményeket, de azok fényében számos ponton korrigálta az elméletet. Jó pár állítását elvetette, viszont ennek a dinamikának a következtében más pontokon a teória viszont mintha erősödött volna (a könyv 174. oldalán egy erre is vonatkoztatható parádés kép látható). A vízimajom elmélet azonban egyelőre hipotézis, megtanultuk persze, hogy a tudományban a kisebbségnek is lehet igaza, ezért Csányi Vilmos jóslatának is van alapja, mely szerint Morgan koncepciója „idővel teljes joggal felváltja majd a szavanna elméletet”. H. Nagy Péter SOROZATDARÁLÓ A rendőriét lelki nyomora A csalódást keltő második évad után ismét itt a True Detective, és óvatos duhajként visszanyúl az első szezon sikerreceptjéért. / \ HBO True /% M Detective-je JL A. M J (a magyar keresztségben A törvény nevében címet kapta, de jó érzésű ember nem ejti ki ezt a száján) egy antológiasorozat, ami magyarul annyit tesz, hogy minden évadban egy teljesen új sztorit kapunk vadonatúj szereplőgárdával, vagyis az is nyugodtan kezdheti a darálást rögtön a harmadik évaddal, aki a korábbiakból egyeden részt sem látott. Borzasztó nehéz lehet így sorozatot készíteni, hiszen hiába volt sikeres egy évad, a korábbi sikerekre nem lebet építeni, mindig mindent elölről kell kezdeni, tiszta lappal. Nie Pizzolatto showrunnertől mindenki azt várja, hogy a True Detective ismét olyan varázslatos legyen, mint amilyen Matthew McConaughey és Woody Harrelson főszereplésével volt. Az író maga is tudta, hogy ha még egyszer csalódást okoz, biztosan nem lesz több True Detective évad, ezért biztonsági játékosként megvizsgálta, hogy mi működött az első évadban, és mi nem működött a másodikban, és az ebből levont tanulságokat szem előtt tartva alkotta meg a harmadik szezont. Nagyvárosi betondzsungel helyett ismét egy déli állam redneckek lakta vidékén járunk, ismét több idősíkon (pontosabban hármon: 1980, 1990 és 2015) zajlanak az események, két nyomozó megint rengeteget filozofál egy kocsiban ülve és újfent akad a nyomozás során egy okkult/misztikus szál (bár jóval finomabban, mint McConaugheyéknál), amitől az ügy csak még rejtélyesebb lesz. Az eset, ami után hőseink kajtatnak, két gyerek rejtélyes eltűnése, ami tíz évvel később azért kerül újra elő, mert egy új nyom teljesen új irányokat nyit a nyomozásban, a 2015-ös szálon pedig Wayne Hays nyomozó immár Alzheimeres vénemberként próbál szembenézni a múltja kísérteteivel, és azzal a lezáradan üggyel, ami a fél életét végigkísérte, és szép lassan romba döntötte a magánéletét. Pizzolatto atmoszférateremtésben és karakterépítésben borzasztó erős, leginkább ezek viszik a hámkon a sorozatot. Annyiban azon-Pizzolatto atmoszférateremtésben és karakterépítésben borzasztó erős, leginkább ezek viszik a hátukon a sorozatot. ban mindenképp szakított a nagy előddel, hogy itt nem két, hanem csak egy nyomozó a főszereplő: bár a Hays társát játszó Stephen Dorff is nagyon fontos figura, ez egyértelműen Hays története, az őt játszó Mahershala Ali (Holdfény) pedig bámulatos munkát végezve egy olyan komplex karaktert mutat be, akit tényleg öröm nézni, és a feleségével (a csodálatos Carmen Ejogo) való kapcsolatának alakulása talán még izgalmasabb, mint maga a nyomozás. Ez egyben a harmadik évad legfőbb hibája is. Nagyon sok alkotóelem a helyén van ugyan, de maga az ügy sosem tud igazán izgalmassá válni, ami egy kriminél azért nincs rendjén. Bár még csak öt részt láttam a nyolcból (az HBO ennyit tett előre elérhetővé a sajtó számára), azt már most ki merem jelenteni, hogy a cselekmény egyszerűen túl vékonyka, ehhez képest pedig a sorozat túl hosszú és kissé vontatott lett. A harmadik évad ezzel együtt mindenképp előrelépést jelent a másodikhoz képest, de nagy kérdés, hogy ennyi elég lesz-e a hoszszabb távú boldoguláshoz. Tóth Csaba
