Új Szó, 2018. december (71. évfolyam, 275-297. szám)
2018-12-29 / 296. szám
2018. december 29., szombat, 12. évfolyam, 48. szám Milyen volt 2018? Szlovákiai magyar intézmények, szervezetek, társulások vezetőinek évértékelője * * * Nyugodtan mondhatom, hogy dolgos és eredményes évet zártunk. A tudomány művelése nem látványos feladat, és az intézet egyes részlegeiben folyó háttérkutatás, könyvtári és levéltári munka nagy része is olyan, amely nem kívánkozik az újságok címoldalára. Ami láthatóbb, azok a kiadványaink, a konferenciáink, a kiállításaink és persze azok a digitális tartalmak, amelyek az adatbank.sk oldalunkon találhatók meg. Idén kiadott könyveink mind tartalmasak és érdekesek. Volt közöttük nyelvészeti (Lanstyák István könyve a nyelvalakításról), történed, szociológiai és etnológiai témájú is (L. Juhász Hona könyve Komárom emlékjeleiről). És külön öröm, hogy az 1938-as visszacsatolással kapcsolatos visszaemlékezéseket tartalmazó kötetünk (Csak álltunk és sírtunk) az egyik legsikeresebb könyv a felvidéki könyvpiacon is. Filmes részlegünkön két programot valósítottunk meg. 100 év 100 percben című projektünkben 10 pár perces rövidfilmben dolgoztuk fel a felvidéki magyarság történetének fontosabb mozzanatait, és elkészült az 1956-os forradalom felvidéki eseményeit megörökítő 50 perces filmünk, amelyet — nyugodtan mondhatom - hatalmas sikerrel mutattunk be október 23-án és azóta is több meat helyszínen. És ami mindenképp említést érdemel, néhány napja digitalisemlekezet.eu címmel új honlapot indítottunk, amelyen a szlovákiai magyar közösség 100 éves történetét mutatjuk be családi fotókon keresztül. Mindenkinek ajánlom, érdemes megnézni. Simon Attila, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója * * * A Kerekasztal számára a 2018-as év elsősorban az útkeresésről szólt, ennek a témának rendeltük alá a novemberi éves konferenciánkat is. Továbbra is érezhető és gyakran megfogalmazzák azt az igényt, hogy a civil szervezetek közösen fel tudjanak lépni a számukra fontos ügyekben, de abban, hogy melyek is ezek a fontos ügyek és milyen módon érdemes fellépni, már nincs nagyon egyetértés, társadalmi konszenzus, sokkal könnyebb volt mindezt megfogalmazni öt éve, mint most. Ennek következtében elmaradtak a látványos „magyar” vonzatú akciók Mindez komoly probléma, nyíltan pedig abban mutatkozik meg, hogy témák híján a hangos és látványos összmagyar társadalmi mozgalmak Szlovákiában elhaltak, szakmai vonalon könnyebb előrelépéseket elérni. Történik mindez abban a korban, amikor a tüntetők kis híján megdöntik a szlovák kormányt, és emberek ezrei vonulnak az utcákra. Személy szerint nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy visszafordíthatatlannak bizonyul-e a magyar közösség (a polgári mellett a politikai részvételben is mérhető) passzivitása, és mi ennek a mélyebb oka. A Kerekasztal szakmai vonzatú programjai továbbra is fúrnak és meglehetősen eredményesek. 2018-ban egyebek mellett elkészült egy újabb beiratkozási videó, sikerült lekövetni és dokumentálni a kisebbségeket érintő változások jogi vonatkozásait, egyre többen követik szlovák közegből a madari.sk weboldalt, vagy jogi segítséget nyújtunk a kisebbségi ügyekben hozzánk forduló magánszemélyeknek és szervezeteknek. Ez szükséges, de a kelleténél jóval kevésbé látványos tevékenység, a későbbiekben pedig a szakmai szervezetek együttműködését szeretnénk szorosabbra fűzni, és mivel komolyabban is megváltoznak a civil szervezetekre vonatkozó szabályok, a széles körű tájékoztatás is fontossá válik. Tokár Géza, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala szóvivője * * * A Pozsonyi Kifli Polgári Társulás dinamikus, sikeres évet tudhat maga mögött. Ezt bizonyítja, hogy egyesületünk eddigi tevekénységét Pozsony vezetősége elismerő oklevéllel értékelte, amelyet az idei városi napok alkalmából rendezett ünnepségen vehettünk át a Prímási palotában. Különösen megtisztelő volt számunkra a szlovákiai magyar helytörténészeket tömörítő szakmai szervezet, a Pro Patria Honismereti Szövetség díja. Magyar és szlovák nyelvű rendezvényeink is „telt házasak”. Örömmel jelenthetjük ki, hogy mára a Pozsonyi Kifli PT által szervezett tematikus városnéző séták a legnépszerűbb pozsonyi magyar kulturális események közé tartoznak. Internetes magazinunk, a pozsonyikilfi.sk weboldal cikkeit tízezrek olvassák és lájkolják. Kiadványaink, a Pozsonyi mesék és a Pozsonyi Naptár iránt óriási volt az érdeklődés a standunknál az idei adventi vásárban. Nagy erővel készülünk a következő esztendőre, hiszen úgy érezzük, hogy ismeretterjesztő munkánkkal egyre több embert tudunk megszólítani. Természetesen a szakmai körökben elért eredményeink is nagyban motiválják tevékenységünket, és arra ösztönöznek, hogy újabb terveket valósítsunk meg. Ifj. Papp Sándor, a Pozsonyi Kifli PT alapítója * * * Mozgalmas és kicsit bonyolult évet zártunk, mivel 2018-at egy (Fotó: SHutterstock) szerkezeti átalakítással és személycserékkel kezdtük. Több olyan tevékenységet is sikerült előkészíteni, amelyek kifutása túlmutat egy éven. Ilyen például az együttes szerkezeti átalakítása, a pozsonyi, belvárosi székház felújítása. Az évet talán 2 időszakra osztanám, az első félévben harminchétszer léptünk színpadra, főleg Dél-Szlovákia falvaiban, ott voltunk a jubileumi előadáson Gombaszögön, melyet én rendeztem, ifjúsági csoportunk a Pozsony Táncegyüttes részt vett a zselízi Országos Néptáncfesztiválon és májusban a Komáromi Jókai Színházban önálló bemutatót is tartott. Finomhangolás (Finetuning) című előadásunkat öt alkalommal, nagy sikerrel mutattuk be a Shanghaiban a Xintiandi Művészeti Fesztiválon. A második félév a Határon túli nemzeti tánc című előadásunk bemutatójával indult, amit egy háromhetes hazai előadássorozat követett. Ott voltunk az Országos gyermek-néptáncfesztiválon Rimaszombatban és az Országos Néptáncfesztiválon Komáromban. Színházunk látogatottsága is nőtt, hiszen bábszínháztól kezdve a kortárs táncon át a prózai színházig, számos előadást mutattak be a belvárosi színháztermünkben. Művészeink részt vettek a Példafolyamat Mozgalom elindításában, valamint a Vekker és a Káva Kulturális Műhely Megtart, nem enged című előadásában is közreműködtek. Az év utolsó napjaiban előkészítettük azt az előadást is, amellyel a jövő évi avignoni fesztiválra jelentkezünk. Hégli Dusán, az Ifjú Szivek művészeti igazgatója * * * Sokszínű, változatos, dinamikus, bátor, vakmerő - bármelyiket választanám, csak eufemizmus lenne. Mert az igazság az, hogy 2018 nagyon nehéz év volt a TANDEM- ben. Nehéz, mert nem féltünk a nehezebb utat választani. Sokszor kerültünk abba - az egyébként szerencsés - helyzetbe, hogy dönthettünk: megkönnyítjük magunknak az életünket, és azokat a megoldásokat keressük, amelyek kisebb energiabefektetéssel és kevesebb időráfordítással járnak, vagy hűek maradunk az értékeinkhez, az elveinkhez és az általunk helyesnek vélt utat választjuk. Az utóbbi mellett döntöttünk, és 2018-ban a helyes út a göröngyösebb út volt. Mert egyszerűbb lett volna a Komárom közeli régióban képzéseket tartani a diákönkormányzatoknak, de mi azt mondtuk, hogy elvisszük egész keletre - Kassára, Királyhelmecre és Szepsibe - a DiNaMit programunkat, mert ott is szükség van rá. 2017- ben a Bodrogközben gyűjtöttünk életmeséket. Mondhattuk volna,
