Új Szó, 2018. december (71. évfolyam, 275-297. szám)
2018-12-22 / 293. szám
www.ujszo.com | 2018. december 22. KARÁCSONYI VENDÉG I 9 Vendége lett a Vígszínháznak Bandor Éva: „Sok minden történt velem az idén, szép pillanatokat élhettem meg. Ennyi elég lenne jövőre is..." (Talabér Tamás felvétele) SZABÓ G. LÁSZLÓ Nyár végétől folyamatosan utazott, két cseh és egy magyar filmben játszott, de ezekben a napokban mér Komáromban próbál, a Vígszínházban pedig Molnár Ferenc Liliomában vendégeskedik. Az őszt ugyanis Budapesten töltötte Bandor Éva. Szeptember 6-át, a születésnapját Prágában ünnepelte, pontosabban őt ünnepelték cseh kollégái Az órásmester tanítványa című mesefilm forgatásán. Várakban, kastélyokban, festői helyszíneken zajlottak a felvételek, bejárta fél Csehországot, fél Morvaországot. Királylány sosem akart lenni, királynő még lehet. Akár Lady Macbeth. Most az órásmester szórakozott, kicsit sedre felesége volt Viktor Preiss, a csehek színészóriása oldalán. Két nappal azután, hogy végzett a filmben, már egy másik produkcióban, a Krystofban játszott, amely egy tizenhét éves, a rend kötelékét választó fiú története. Hangulatában érzett valami különbséget a két forgatás között? Vagy ugyanazzal az érzelmi töltettel állt kamera elé a mesefilmben is, mint a történelmi drámában? Mivel mindkét filmben hús-vér embert akartam ábrázolni, úgy gondoltam, nem kell különbséget tennem a két munka között. Nyilván egy ördögi vagy egy elrajzolt figura más feladat lett volna, de egy félje irányítása alatt álló feleség, aki nem rejti véka alá a véleményét...! A másik film egészen más helyzet elé állított. Abban besúgó vagyok az ötvenes évekCsehszlovákiájában. Ilyen vagy ehhez hasonló szerepet eddig nem kaptam. Ráadásul mindkét filmhez szlovákul tanultam meg a szöveget, és a helyszínen, az első forgatási napon közölték velem, hogy csehül kérik. A Krystofban meg kevernem kellett a csehet a szlovákkal. Azt találta ki ugyanis a rendező, hogy vállaljuk fel: a nő szlovák, de már évek óta Prágában él, az egyik nyelvtől már elszakadt, a másikat viszont még mindig nem érzi a sajátjának. Nem volt könnyű feladat. A felvételek előtt szinte pontosan lekottáztuk, mit mondok majd szlovákul és mit csehül. A mesefilmben szinkronizálni fognak, ettől függetlenül mégis pontosan kellett kiejtenem minden szót, hogy a cseh színésznőnek megkönnyítsem a dolgát. Mindkét feladat nagy kihívás volt, de mert maximalista vagyok, megbirkóztam velük. E két cseh film után készítette el Daniela Kapitánová regénye, a Könyv a temetőről hangoskönyvváltozatát. Megnéztem a naptáramat, hány szabad napom van, egyeztettem Fambauer Péter hangmérnökkel, és elkezdtük a munkát. Egy biztos: jövőre nem vágok bele újabb hangoskönyvbe. Nem a felvételek fárasztottak ki, hanem a kiadással járó adminisztrációs tennivalók. Daniela hőse, Samko Tálé pedig a bőröm alá bújt. Sokáig nem tudtam szabadulni tőle. Tele volt a fejem a mondataival. Voltak helyzetek, amikor például egy üzletben majdnem úgy szólaltam meg, mint ő. Figyelmeztetnem kellett magamat, hogy vigyázz, te Bandor Éva vagy! Mielőtt próbálni kezdett volna a vígszínházi Liliomban, Budapesten is kamera elé állt. Horváth Lili készülő filmjében, amely a Felkészülés hosszú ideig tartó együttlétre címet kapta, Nagy Zsolt a férje és Vilmányi Benett a fia. Agyműtét előtt áll a féljem, a kórházi váróteremben kellett életszagú helyzetet teremtenünk. Pár pillanat alatt kellett nagyot villantanunk. Ami annyira jól sikerült, hogy a stábtagok egymást faggatták: „Ki ez a nő? Marha jól csinálta!” Nekem Szilágyi Zsófia, az Egy nap rendezője gratulált, aki asszisztensként dolgozott a filmben. Jó barátnők Lilivel, mindig besegítenek egymásnak. A Vígszínházba kitől kapott „belépőt”? Eszenyi Enikő, a társulat igazgatója eljött Komáromba, és megnézte A félkegyelműt. Előadás után feljött hozzám az öltözőbe, gratulált, és tíz percig beszélgettünk. Egy hónap múlva felhívott telefonon, és felajánlotta Hollundemé szerepét a Liliomban, ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében. S közben megtudta, hogy Attilával személyesen ismerjük egymást Kisvárdáról, a határon túli színházak fesztiváljáról. Hollunderné, bár mellékszereplője a történetnek, többször is megjelenik a színen, és minden megszólalása erőteljes. A szó szoros értelmében. Két gyerekét egyedül neveli, az élet pedig már nem sok jóval kecsegteti. Nála lakik Liliom, a hintáslegény. Valami rokoni kapcsolat lehet köztük. Hollundemét általában nálam idősebb színésznők szokták játszani, ezért szóltam a Liliomot megformáló Hajdúk Károlynak, hogy legyünk mi kimondatlanul is unokatestvérek. O ezen jót nevetett, de elfogadta. A darab szerint kosztot és kvártélyt adok neki, később Julikénak, a párjának is, amikor odaköltözik hozzá. Lelkileg elég kimerítő a szerep. Undok, nyers modorú, örökké zsémbes asszony kell, hogy legyek, totálisan át kell lényegülnöm. Kitaláltam, hogy visszeres a lába, lehúzza őt a lepukkant környezet, attól olyan a lelke, amilyen. Állandóan farönköt cipel magával, úgy ágál, hogy arra áll. A gyerekei égetnivaló kölykök, akik még a macskát is képesek lennének megnyúzni. Ütöm-vágom őket, ahányszor elmegyek mellettük. Két színinövendék lett a fogadott gyermekem: Rudolf Péter és Nagy-Kálózy Eszter lánya, Szonja és Dino Benjamin, aki Királyhelmecről került Budapestre, a színművészeti egyetemre. Drága gyerekek mindketten, nagyon megszerettem őket. Hogyan tudta összeegyeztetni az itthoni életét a vígszínházi próbákkal? Bár sem szeptemberben, sem októberben nem nagyon látta a komáromi közönség. Ez talán meg is könnyítette a helyzetét. Nem kellett annyit utazgatnia. Jöttem-mentem így is eleget. Mindennap hatkor keltem, mert reggel 7.30-kor már vonaton ültem. De mindennap örömmel utaztam. Más„Sütök, főzök, dekorálok..." fél órákat töltöttem Tarkovszkijjal, a nagy orosz rendezővel. Az ő életét, pályaképét bújtam heteken át egy remek könyvvel a kezemben. Vagy zenét hallgattam. Három alkalommal viszont majdnem infarktust kaptam. Megállt a vonat, és két órán át meg sem mozdult. Kétszer Budapest, egyszer hazafelé. Ültem az ablaknál, és behunyt szemmel könyörögtem, hogy indulj el, vonat, indulj már el, a Jóisten áldjon meg! Egyszer sikerült átszállnom az Intercityre, ami utolért bennünket, pedig jóval később indult Hegyeshalomról, mint én Komáromból. Könnyen otthonra lelt a Vígszínházban? Eleinte eléggé visszafogott voltam, nem mertem nyitni, hosszasan tapogatóztam. Fokozatosan kezdtem ráérezni a helyzet szépségére. A Vígszínház Magyarország legszebb, legnagyobb színháza, ahol telt ház esetén 1200 nézőnek játszik a színész. Az öltözőmet gyorsan megszerettem. Mindig benézett hozzám valaki. Enikő is gyakran betévedt, s olyankor jókat beszélgettünk. A 6-os és a 9-es az én karmikus számom. Repülőgépen nemegyszer ültem már 6-os széken, szállodában többször is laktam 6-os szobában. A Vígszínházban a 9-es öltözőt kaptam. Jó a miliője, a nyilvános főpróbáig a társalgóban sem voltam, annyira jól érzem ott magam. Nagyon örülök, hogy kaptam ezt a lehetőséget, hálás vagyok Eszenyi Enikőnek, hogy meghívott. Ilyen nagy színpadon eddig sosemjátszottam, és az is jó, hogy részese lehettem egy munkafolyamatnak egy budapesti színházban. Szellemi felüdülés ez, kellenek az új hatások, a friss impulzusok. Nagyon kreatív a Vígszínház csapata, szeretem nézni, hogyan dolgoznak az ottaniak. Rendezőként ifj. Vidnyánszky Attila is most dolgozott először nagyszínpadon. Attila nagyon inspirativ. Sokat tud a szakmáról, hiszen Beregszászon színházi közegben nőtt fel. Napokig forgathatja a fejében az ember, amit tőle hall egy-egy próbán. És lehet repülni vele, nem nyesegeti le az ember szárnyát. Elindít valamit a színészben, ad neki egy ötletet, felvet egy gondolatot, de nem kéri azonnal, hogy megmutassam a végeredményt. Egyszerűen felültet egy vonatra, ami aztán visz tovább, előre. Volt egy megható pillanat a jelmezpróbán: Attila az édesanyjával beszélt, aki Moszkvában színésznő, de mi személyesen ismerjük egymást. Üdvözölt, és szívből örült, hogy a fiával dolgozom. Komáromban most kezdett el próbálni a Teljesen idegenek című darabban, amelyet Hargitai Iván rendez. Nem volt fura, hogy az évad első két hónapjában távol volt a színházától? Ez most így alakult, nagyon nehéz lett volna párhuzamosan jelen lenni két helyen, két városban. A Teljesen idegenek egy olasz film színpadi változata lesz. Összejön egy baráti társaság, kirakják a mobiltelefonjaikat egy asztalra, és megegyeznek abban, hogy akié csengeni fog, az felveszi, és kihangosítja a beszélgetést, hogy a többiek is hallják. És egymást követik a történetek, sok minden kiderül a társaságról, amit eddig nem is sejtettek egymásról. Ez lesz a harmadik közös munkánk Hargitai Ivánnal, nagyon szeretek vele dolgozni. Hollundernét karácsonyi ajándéknak is tekintheti, hiszen egy héttel ezelőtt volt a Liliom bemutatója. Mikor játssza legközelebb a szerepet? Holnap. Energiával tölt fel, ha játszhatom. És a karácsony? Az másfajta energia? Lelkiekben mindenképpen. Bensőséges hangulata van, hiszen együtt a család, az anyukám is velünk van. Ezen a héten már elkezdtük a próbákat Komáromban, de délutánonként sok mindent sikerült elintéznem. Hétfőn már nem kell ablakot mosnom és porszívóznom. Mindennel el fogok készülni időben. Sütök, főzök, dekorálok. Töltött pulyka nem lesz idén, besokallt a család, rajtam kívül mindenki megunta. De hal mindenképpen kerül az ünnepi asztalra. Mokos Attila megígérte, hogy kapunk tőle, ő a nagy ho-ho-horgász! A férjemet fogja játszani egy jövőre induló hazai filmben. Majd leverem rajta, ha megfeledkezik rólunk. Gyerekkorom karácsonyai Kéméndhez körnek. Nagyon erős emlékek ezek az éjféli misével együtt. Az ajándékozásnak külön ceremóniája van nálunk. Arra csak a vacsora után kerülhet sor, addig be sem lehet menni a feldíszített fához. Szép évet zár, tartalmasat. Én is így érzem. Sok minden történt velem, megélhettem sok szép pillanatot. Ennyi elég lenne jövőre is.
