Új Szó, 2018. december (71. évfolyam, 275-297. szám)
2018-12-21 / 292. szám
HIRDETÉS ■ DP. 80069 ^ Karácsony SZARVASGERINC ÉDESBURGONYÁVAL ÉS FŰSZERES VÉRES HURKAROPOGÓSSAL HOZZÁVALÓK: ■ Szamsgerinc:800g ■ Tisztított édesburgonya 500g ■Vaj 200 g ■ Vér 200 g ■ Zsemlekocka 250 g ■ Borókabogyó ■ Majoránna ■ Só ■ Bors ■ Tojás a panírboz ■ Liszt a panírhoz ■ Füstölt tarja sütve chipsnek 8 db ■ Petrezselyem 50 g ■ Kakukkfű 20 g ■ Hagymapor 50 g ELKÉSZÍTÉS: a szarvasgerincet sózzuk, borsozzuk, forró serpenyőben lekérgezzük, majd sütőben 175°C-on 8 perc alatt készre sütjük. Az édesburgonyát sós vízben megfőzzük, leszűrjük, és a burgonyanyomón átnyomjuk, majd belekeverjük a szobahőmérsékletű vajat. A vérből, a zsemlekockákból (200g), majoránnából, borókabogyóból, sóból és borsból véres hurkagolyókat készítünk. A maradék zsemlyekockát a petrezselyemmel, hagymaporral, kakukkfűvel leturmixoljuk, és bepanírozzuk a golyókat. Tálalunk. A tetejére friss retket reszelünk. ( ) Ö±> Búslak Az asszonyok később aztán az állatoknak adták az asztalon maradt morzsát, a búzaszemeket vagy a szénát, mert biztosak voltak abban, hogy ettől a tyúkok jobban tojnak, a tehenek pedig jobban tejelnek majd a következő évben. A jobb termés reményében a gyümölcsfákra kötözték vagy alájuk szórták a szénát, szalmát, karácsonyi morzsát vagy az ételmaradékot. ÉTELEK A karácsonyi asztalra kerülő finomságoknak gasztronómiai értékük mellett mágikus szerepük is volt. A fokhagyma, a méz, a dió, az alma, a mézes pálinka a hiedelem szerint a család egészségmegőrzésében is fontos szerepet játszott. Ma már ismerjük ezeknek az ételeknek, italoknak a pozitív élettani hatását, de nagyanyáink idejében csak a rítus indokolta fogyasztásukat. A karácsonyi só később szintén hasznos gyógyszernek bizonyult: ezzel előzték meg, hogy a tehén felfúvódjon, de a néphit szerint a tejhozamot is jótékonyan befolyásolta. Az asztalra tett 22 NŐI SZEMMEL 2018. december AZ ABROSZTÓL A MORZSÁIG: zének számított. A lányok karácsonyeste kiálltak a kapuba almát enni. Azt tartották, hogy az első arra járó férfi vagy egy ugyanolyan nevű legény lesz a leány férje. A család összetartozását, együtt maradását jelképezte, amikor a gazda felvágott egy almát anynyifelé, ahányan vannak a családban, és egyszerre megették. A régiek karácsonykor nemcsak az élő rokonságra gondoltak. Elterjedt szokás morzsával együtt az egész év szerencséjét kidobnák. A parasztasszonyok szenteste nem siettek az asztal leszedésével. Leggyakrabban aprószentek napjáig, Újévig, néhol egészen vízkeresztig érintetlen maradt az asztal. Külön esemény volt az asztalbontás, hiszen miután mindent összepakoltak, s a morzsákat egy külön zsákocskába eltették, visszaállt a hétköznapok rendje, véget ért az ünnep. (Forrás: otvenentul.hu) a mágikus karácsonyi asztal fokhagymát vagy gyógyításra használták, vagy az állatoknak adták éjfélkor, hogy a rontást távol tartsák vele. A vöröshagymával a következő év időjárását jósolták meg, a tököt azért helyezték az asztalra, hogy jómódban, egészségben éljenek. Az asztalon lévő bort később torok- és fülfájás gyógyítására használták. Az alma a szerelmi jóslás egyik legismertebb eszkövolt, hogy karácsonyeste egész kenyeret vagy kalácsot helyeztek az asztalra, és ott bizonyos ideig érintetlenül hagyták, hogy éjjel a szellemeket is vendégül lássák. Volt, ahol magát a Szentcsaládot vagy ■ az Úrjézust várták így vacsorára. Ezt a Jézus-kenyeret helyenként János-kenyérnek hívták, mert csak János-napkor szegték meg. Az egészségvarázsló hatásúnak tartott kenyérből az állatok is kaptak. KARÁCSONYI MORZSA A karácsonyi ételeknek, az asztalra került tárgyaknak mágikus erejük volt, később egész évben elő lehetett venni őket a baj elhárítása vagy megelőzése érdekében. Éppen ezért a paraszti hagyományban a karácsonyi abroszon felhalmozódott ételmaradéknak, morzsának is felbecsülhetetlen értéke volt: antibiotikum híján „gyógyítottak" vele. Szinte mindenütt azt tartották, hogy a karácsonyi A mellett, hogy szentestén az asztalra ünnepi teríték került, minden tárgy külön jelentőséget kapott, jóslatok, varázslatok és legendák kapcsolódtak hozzá. ABROSZ A karácsonykor használt ünnepi abrosz nemcsak azért bírt különös jelentőséggel, mert a hétköznapokon a parasztasztalra nem került terítő, hanem mert az ünnepi használat varázserővel ruházta fel. Tavasszal vetőabrosznak, kenyérsütéskor sütőabrosznak használták, hogy bő legyen a termés, szépen keljen a kenyér. Év közben, ha valamelyik családtag vagy állat megbetegedett, a karácsonyi A hagyományos „karácsonyi asztal" nem csupán az ünnepi ételek és a gasztronómiai oromok miatt kapott fontos központi szerepet a régi családok életében. abrosszal takarták be, vagy abba tekerték a gyógyulás reményében. Helyenként a „varázsabrosz" a sublótba került, és még a kulcsot is ráfordították, hogy el ne szökjön a házból a szerencse. ASZTALON A GAZDASÁG A karácsonyi asztalon vagy alatta nemcsak a szőkébb családi élet tartozékai jelentek meg, hanem a parasztgazdaság is: gabonamagvak, szalma, széna, gazdasági és háztartási eszközök kerültek a teríték mellé, hogy ezzel is elősegítsék az állatok szaporaságát, vagy csak azért, mert ezáltal emlékeztek a kis Jézus születésére.
