Új Szó, 2018. december (71. évfolyam, 275-297. szám)

2018-12-21 / 292. szám

szem ki a részem. Koráb­ban kézügyességem végső határát feszegetve be kellett faragnom a fát az állvány­ba, ám napjainkban már az állvány nyílása is alakítható, ezért a fafaragás hagyomá­nya lassan elhalt. A díszítés során inkább elméleti ol­dalamat villantom meg, a konyhai sütés-főzésből pe­dig döntően a szemétlevivés terén jeleskedem. NAGY ANDRÁS online projekt vezető 1. Az én családom kelet és nyugat találkozá­sa. Feleségem bodrogközi, én Pozsonyban születtem, csallóközi gyökerekkel. Amióta ismerjük egymást, együtt ünnepelünk, és nem könnyű feladat összehozni a progra­mot, hiszen ahány ház, annyi szokás, s ha a két ház, ahonnét az eredeti szokások jön­nek, 500 kilométerre van egymástól, szinte két kultúra találkozásáról is beszélhetünk, Persze ez leginkább a konyhában látszik meg, de mivel mindenki kompromisszum­kész, legfeljebb a két-három fogás helyett 5-6 készül ©. Mindketten abban hiszünk, hogy a karácsonyban a legfontosabb az együttlét. Az, hogy a lehető legtöbben üljük körül az ünnepi asztalt, így annak örülünk a legjobban, amikora nagyszülők karácsony­kor is együtt lehetnek az unokákkal. így lesz ez idén is. 2. Tinédzserkorom óta az egyik legfontosabb karácsonyi feladatom a fenyőfa szárának karácsonyfatalpba való belefaragása volt. Minden év december 24-én délelőtt a harmadik emeleti panel fél méter széles bal­konján próbáltam farigcsálni késsel, bicskával, klopfolóval, bármivel, amit a konyhában használni lehetett. Annak ellenére, hogy ez a munka az adott pillanatban rettenetesen idegesítőnek tűnt, a karácsony kihagyhatatlan részévé nőtte ki magát. Az én kis családomban a gyerekek még nagyon picik, kisebbik fiam a napokban tette meg első lépéseit. De nagyon várom az idei karácsonyt, mert idén már többszörösen kell bebiztosítani a fenyő­talp stabilitását, mivel már két fiú fogja rángatni a fát jobbra-balra. TALLÓSI BÉLA újságíró (kultúra) 1. A karácsonyt a hangulata miatt szeretem. Átérzem, ahogy az ünnep előtti utol­só munkanapon kilépve a munkahely kapuján elcsen­desedik, lelassul, átszelle­mül a világ. Ehhez bizonyára hozzájárul az is, hogy ünne­pibe öltöztetjük a környeze­tünket, de az átlényegülés belülről, mélyebbről, vigyá­zó energiákból ered. Ebből a magasztosabb állapotból fakad, hogy ilyenkor, ha nin­csenek is velünk, akaratla­nul is eszünkbe jutnak azok, akik közel állnak (álltak) hozzánk. Nekem ilyentájt az a martosi idős néni is bevil­lan az emlékeimből, akinél egyetemistaként nyelvjárási anyagot gyűjtöttem. Álltunk vele a Nyitra-töltés oldalá­ban az őszi udvar közepén, kondérban főzte, buzgón kavargatva a szilvalekvárt. Jól megizzaszt, mondta, de majd karácsonykor, nagy zimankóban, erre a meleg­re fogok gondolni, amikor megpihenhetünk egy kicsit a munkától, ülünk bent a házban, és esszük a szilva­lekváros krumpligombócot. Hát nem megható? Nekem ilyesmiktől is szép a kará­csony. 2. A díszítés számomra nem igazán lényeges, a fényeket, amelyek ilyenkor pluszban gyúlnak, viszont szeretem. Mint ahogy az illatokat is... a fenyőág illatát, a mézes­kalács illatát, a vanília és a fahéj illatát. A gyerekkorból hoztam ezt, amikor a falusi konyhában a pattogó tűz melegénél, mindenféle má­kos, diós édesség, sőt, még alma és sütőtök is sült az •ünnepre. (Folytatás a következő oldalon) KIEMELT AJÁNLATUNK Michelle Marly: Coco Chanel és a szerelem illata 1919. Párizs. A nagy csoda, a Cha­nel No 5 megálmo­dása az első lépés egy olyan úton, amelynek a vége a szerelem illatá­nak felfedezése. A gyötrelmes útra a saját múltjának árnyaival is küzdő Coco szerető lelki társat kap a sorstól, a karizmatikus Dmitrij Romanov herceget. Min Jin Lee: Pacsinké „Nyertesből csak kevés akadt, vesztesből viszont annál több. Mi mégis tovább játszottunk, mert reméltük, hogy egyszer ránk mosolyog a szerencse!“ A történelem ritkán kegyes. Min Jin Lee mesterien megírt regényepo­szában egy szegé­ny, de öntudatos bevándorló család négy nemzedé­ke küzd azért, hogy száműzve hazájukból, amit sohase ismertek, saját sorsuk urai­vá válhassanak. A világ legszebb mondái Hogy ki volt Parsifal, Robin Hood, Romulus és Remus, Hérak­­lész, Teli Vilmos, Gilgames, a boly­gó hollandi? Na és Ozirisz, a gólem meg Odüsszeu­­sz? Legendás történetek, ere­detmondák és vándormondák hősei ők - életük, tetteik és kaland­jaik a világ gazdag mondakincsét gyarapítják. Jason Matthews: A Kreml jelöltje A Vörös veréb­­-trilógia befejező része. Az orosz kémelhárítás vezetője, Domi­­nyika Jegorova ezredes több mint hét éve kémke­dik a CIA-nak. Ha mindez nem lenne elég, titkos szerelmi viszonyt folytat tartó­­tisztjével, Nate Nash-sel, amivel minden írott és íratlan szabályt megszegnek, halálos veszélybe sodorják egy­mást, mégsem képesek ellenállni a kísértésnek. Bihari Viktória: Egy negyvenes szingli majdnem (!) elcseszett élete Szia, Viki vagyok, és az eddigi életem nem volt egy leányálom: érzelmi bántalmazás, játszmák, pánikzavar, gyógyszerek, hízás és depresszió. Mé­gis túléltem az első negyven évet, öss­zeraktam magam, és most minden fasza. Félreértés ne essék, ez a könyv nem arról szól, hogy a kis dundi, szerencsétlen lány hogyan találta meg a szerelmet. Ezeken a lapokon a saját tragédiáimon át lépkedek feléd, hogy megértsd és elhidd: nem vagy egyedül! PANT A RHEI könyvesboltjainkban várjuk Önt: POZSONYBAN üx (Posta utca 2./A, Eurovea) | NY1TRÄN (Galéria Mlyny) KASSÁN 3x (Aupark, Könyvpalota, Optima) | LÉVÁN (Dituria) ÉRSEKÚJVÁRBAN 2x (Aquario, M.R. Stefanik utca 2.) | DUNASZERDAHELYEN (Jesensky utca 2.) KOMÁROMBAN (Nádor utca 37-) I SOMORJÁN (Gazdasor 1998.) | NAGYMEGYEREN (Fürdő utca 2.) www.pantarhei.sk A legszebb történetek azok, amelyek összekötnek bennünket Panta Rhei NŐI SZEMMEL 2018. december HIRDETÉS ■ DP180024

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom