Új Szó, 2018. december (71. évfolyam, 275-297. szám)
2018-12-21 / 292. szám
KULTÚRA 8 2018. december 21.! www.ujszo.com Antiirodalom, antihősökkel Papp Gábor Zsigmond A Mándy-hagyaték című filmje húsz év után sem veszített értékéből Papp Gábor Zsigmond: „Elég egy apró szikra..." (Képarchívum) RÖVIDEN Milánó Leonardo da Vincire emlékezik Milánó. Nagyszabású kiállítássorozat kezdődött meg kedden Leonardo da Vinci (1452-1519) halálának 500. évfordulója alkalmából a milánói Ambrosiana Könyvtárban, amely a reneszánsz géniusz műszaki és tudományos felfedezéseit tartalmazó Atlanti Kódex leghíresebb oldalait is a nagyközönség elé tátja. Az intézmény 1637 óta őrzi a 12 kötetes gyűjteményt. Most három szakaszra bontva mutatja be a kódexben lévő 46 leghíresebb és legfontosabb rajzot, amelyek a Firenzében töltött fiatalkorától kezdve egészen a franciaországi utolsó évekig kísérik végig a Mona Lisa alkotójának életét és pályafutását. Az 1119 oldalas kódex egy enciklopédia a reneszánsz kor műszaki ismereteiről, bemutatva a mester saját találmányait. A 2019. szeptember 15-ig tartó kiállítássorozat első része a mester kifejezetten Milánóhoz kötődő rajzait, a második az építőmérnöki tanulmányait, a harmadik a Franciaországban töltött éveit mutatja be. (MTI) Múzeumpedagógiai oktatás a neten A Szlovákiai Múzeumok Szövetsége december 31-én új portált indít MuzPed néven. A weboldal a tanároknak, oktatási intézményeknek kíván segítséget nyújtani. A teljes programkínálat azoknak az oktatóknak készül, akik bizonyos tantárgyak oktatását szeretnék múzeumpedagógiai foglalkozással bővíteni. Az új weboldal felhasználóbarát, ugyanis különböző szűrőkkel segít az érdeklődőknek megtalálni a megfelelő tanfolyamot. A portál folyamatosan bővül majd a múzeumok állandó kiállításainak ismertetőjével, valamint az aktuális kínálatokkal is. A szövetség célja ezzel a projekttel, hogy megerősítsék a múzeumpedagógiai oktatás szerepét. A portál december 31-től a muzped.zms.sk címen lesz elérhető. (bm) Kinevezték a biennále új kurátorát Velence. A Velencei Biennále igazgatótanácsa Hashim Sarkis libanoni építészt nevezte ki a 17. Építészeti Biennále kurátorává. Hashim Sarkis, aki 1998-ban alapította meg építészirodáját Bostonban és Bejrútban, 2015 óta a Massachusetts! Műszaki Egyetem Építészeti és Tervezési Iskolájának dékánja. 2016-ban zsűritag volt a Velencei Építészeti Biennálén, építészirodája 2014-ben az Egyesült Államok, 2010-ben pedig Albánia pavilonjának elkészítésében működött közre. A Harvard Egyetemen doktorált építész számos könyv és szakcikk szerzője, amelyek a modem építészettel foglalkoznak. Az igazgatói testület a 17. Építészeti Biennále dátumát is bejelentette: a rendezvényt 2020. május 23-tól november 29-ig tartják meg. (MTI) SZABÓ G. LÁSZLÓ Egy ház, egy udvar, egy ablak, egy kapualj, egy pocsolya, egy égig érő ecetfa kel önéllé életre Papp Gábor Zsigmond A Mándy-hagyaték című kisjétókf ilmjében, de orvosi köpenyt öltve, Szabé István Szerelmesfilmjének szereplőjeként feltűnik benne az íré is, aki, ha élne, százéves lenne. Nem most készült a film. Épp húsz éve. A két dátum azonban most ért össze, a Mándy-ünnepségek sorozatában. Filmszemle-díjas az alkotás. Rendezője lelkesen meséli: épp a bemutató napján született a fia, így a kórházból ment a szemlére, az első vetítésre. Rendhagyó döntést hozott a zsűri abban az évben. Sem a legjobb játékfilm, sem a legjobb kisjátékfilm, sem a legjobb kísérleti film kategóriájában nem osztott födíjat. Enyedi Ildikó, aki a legjobb játékfilm kitüntető címének várományosa volt a Simon mágusért, de csak a rendezői díjat kapta meg, annyira felháborodott a zsűritagok cinizmusán, akik szerint nem volt túl jó az éves felhozatal, hogy felajánlotta a rendezői díjjal járó összeg felét - 300 ezer forintot - a három említett kategóriának. Egy alternatív buli keretében fogott három kalapot, beletette a filmek címét kategóriánként, és kisorsolt egyetegyet. A kisjátékfilmes kalapból A Mándy-hagyatékot húzta ki. Papp Gábor Zsigmond pelenkákat vásárolt az így nyert 100 ezer forintból. Két írás nyomán született A Mándy-hagyaték. A novellista és az Egy öreg boltos szolgált alapul az értékéből máig sem veszített kisjátékfilmhez, amelynek forgatókönyvét a rendező írta, megidézve Mándy Iván életének egy-egy fontos mozzanatát, szokásait, felhasználva személyes tárgyait. A „szeretve tisztelt Főcsatárt”, ahogy később Esterházy Péter nevezte az írót, Lohinszky Loránd, az az azóta elhunyt, jeles marosvásárhelyi színész formálta meg. Találkozás Mándyval Papp Gábor Zsigmond több íróról készített portréfilmet. Legutóbb Szabó Magdáról, aki baráti viszonyt ápolt Mándy Ivánnal. De ha Szabó Magdát PENGE Egy síta rögzítése Szászi Zoltán új esszékötete egyrészt a tematikus útikönyvek műfaji hagyományába illeszkedik: a gyűjteményes kötetben a szerző Dél-Szlovákia településeit, pontosabban, a régió műemlékeit mutatja be, Almágytól Zemplénig. Az eredetileg az Uj Szó Régió rovatába írt, de a kötet számára szerkezetileg, nyelvileg és stilárisan is átdolgozott írások mögött már alig érzékelhető az egykori publicisztika. A gazdag kultúrtörténeti apparátus alapján inkább úgy érzékeljük, hogy a könyv a tudományos ismeretterjesztés igényével is fellép: azt mutatja meg, ami egyedi és kuriózumértékű; azokat a történeteket mondja el, amelyek már feledésbe merültek, vagy éppenséggel még nem váltak közismertté. Hogy milyen történet folyónak látjuk, akkor Mándyt finoman csörgedező búvópataknak. „Szabó Magdát nem ismertem személyesen, Mándyval találkoztam - meséli a rendező. - Vörös István költő barátom révén, mivel a feleségének, Szilágyi Ágnes Juditnak Mándy Ivánná, dr. Simon Judit a nagynénje. Hajói emlékszem, Ágnes születésnapját ünnepeltük a Pilisben, és ott üldögélt Mándy Iván. Nagyon megfogott, hogy egy ilyen híres író ilyen végtelenül szerényen, csendben meghúzódva ült a sarokban. Nem az volt az érzése az embernek, hogy egy írófejedelmet lát, mint ahogy Ady ülhetett egy kocsmában vagy egy kávéházban és eléj árultak, Mándyt alig lehetett észrevenni. Olyan bocsánat, hogy élek típusú magatartás jellemezte. Akkoriban ismerkedtem meg Csukás Sándorral, aki még új operatőrnek számított, és mindkettőnket megérintettek Mándy lecsupaszított történetei. A kiválasztott két novella is alig szól valamiről. Egy idős ember le akaija vinni a szemetet, és azon töpreng, mit vegyen fel, hogy ne öltözzön sem alul, sem túl, nehogy bárkit is megbántson. Ebben az kapcsolódik a „Szomorú arcú szentek templomához” (Rimabrézó), és mi az oka annak, hogy „Sört főztek és húst sütöttek a bronzkori temetkezés fölött” (Szilice), illetve hogy Murány vára miért „a sasfészek egy NAGY CSILLA KRITIKAI ROVATA sziklacsúcson”, mindez kiderül a kötetből. A Madách Egyesület kiadványa egyébként fotókkal gazdagon illusztrált album, amely nemcsak a bejárt tájak és városok látképeit, hanem az ismertetett épületek képeit, sőt a belterekben található attitűdben is az volt, ahogy Mándy ott üldögélt azon a bizonyos születésnapi összejövetelen.” Kamaszkorából kilépve Papp Gábor Zsigmond még nem olvasott Mándy-novellákat, az írásai alapján készült filmeket, Sándor Pál két rendezését, a Régi idők fociját és a Szabadíts meg a gonosztóit viszont ő is látta. Egyetemistaként vette először a kezébe Mándy írásait. Bátor kiállás, újszerűség „Akkor azt éreztem, ez olyan antiirodalom, antihősökkel. Csupa slemil, jelentéktelen figura, nincs is igazi történetük, feltűnnek, aztán eltűnnek. Kicsit olyan volt ez nekem, mint a költészetben Tandori. Az árral szemben. Olyan: ha mindenki erről ír, akkor én valami egészen másról. Mándy mikrovilágáért egy kamasz még nem tud igazán lelkesedni. Az egyetem előtt ez még nekem is korai lett volna. Előbb meg kellett ismernem más írókat. Balzacot, Stendhalt, Maupassant-t, a nagy regényirodaimat. Az apró dolgok észrevétele, bemutatása csak ezután lehetett érdekes az ember számára. Mándy figurájáfreskók, tárgyak fényképét is közzéteszi. További szempont, amely alapján A séta vidéken darabjai megközelíthetők, maga az út: a szerző jellegzetes, anekdotikus stílusában közölt település- vagy épületportréi jól érzékelhetően személyes benyomásokon és élményeken alapulnak - a táj bejárása, a múlt dokumentálása, az emléknyomok makacs rögzítése egyúttal a személyes idő és tapasztalat színrevitele is. Mindezek alapján jól érzékelhető, hogy a kötet széles olvasóközönség érdeklődésére tarthat igényt: az irodalomkedvelők, a történelem és a helytörténet iránt érdeklődők, vagy akár a természetbarátok számára is kiváló olvasmány lehet. Az élményelvű olvasást csak a tartalomjegyzék hiánya akaszthatja meg: bár a települések ábécérendben követik egymást, informatív lenne, ha ban és az ő ellen-irodalmiságában volt valami bátor kiállás, valami újszerűség, ez fogott meg később.” Halál előtti összegzés Eredetileg dokumentumfilmben gondolkozott Papp Gábor Zsigmond. Mándy ugyanis 1995-ben meghalt, filmje pedig ezután készült. Az író személyes tárgyai álltak volna az alkotás fókuszában, Mándy Ivánnétól ugyanis sikerült sok mindent megszereznie. Az író óráját, töltőtollát, írógépét, szalvétákat, borítékdarabokat, amelyekre jegyzetelt, rajzolgatott. „Káló Flóriánnal, Mándy jó barátjával is többször beszéltem, de ő aztán nem akart szerepelni a filmben, valahogy meg akarta őrizni magának ezt a barátságot. így jött a kisjátékfilm ötlete, és az a két írás, amelyben a tárgyak fontos szerepet kaptak. De felvillan az apa és az anya alakja, egyegy név erejéig felvillannak a volt szerelmek... Az ő neveik egészen különlegesek, szürreálisak, ilyeneket nem nagyon lehet találni a telefonkönyvben. De van köztük valós is. Thirring Viola színésznőről azt mondja: megbántotta őt.” Minden olyan töredékes, olyan töredékesen szép a filmben. Az emlékek, a mondatok, a gondolatok. Pár szó, sejtelmes jelentés, éppen hogy csak felvillanó érzelmek. Tárgyakból, nevekből, szavakból, képekből rakódik ki egy halál előtti összegzés, egy leltárkészítés, ahogy az ember a már elhomályosult emlékeit próbálja összegereblyézni. Közben lefele lépdelünk egy mállott falú lépcsőházban, halljuk a recsegő padlót, az óraketyegést, a magány és az eltávozás apró neszeit. „Érdekes, mostanában egyre többször jut eszembe Mándy - mondja Papp Gábor Zsigmond. - A vonzódása a húszas évekhez, a futballikonokhoz. Van is egy idevágó tervem. Azokról a magyar futballedzőkről akarok dokumentumfilmet készíteni, akik a két világháború között Olaszországban dolgoztak. Lehettek vagy százan. Sorra jönnek elő a nevek: Zsák, Porc, Zsengellér, Schlosser. Ezek Mándy-novelláiban is fel-felbukkanó figurák. Mándy egyébként mindig ott van a bármikor elővehető könyveim között, karnyújtásnyira az ágytól. Elég egy apró szikra, és már nyúlok is érte.” a fejezetcímeket egy blokkban is böngészhetnénk. Szászi Zoltán: Séta vidéken. Fotók: Szászi Fanni, Szászi Zoltán. Madách Egyesület, Pozsony, 2018,160 oldal. Értékelés: 8/10 9ZÁSZI ZOLTÁN SÉTA VIDÉKEN J- elbeszélésmódja alapján - bővizű
