Új Szó, 2018. december (71. évfolyam, 275-297. szám)
2018-12-20 / 291. szám
www.ujszo.com | 2018. december 20. KULTÚRA I 9 A varázsló kezéből kihullott a pálca... SZÁSZI ZOLTÁN Kedden este tíz óra tájban, megszorította a világot a fagy, benne engem is. Egy villanás lett a múlt idő, véglegesen befejezett és lezárt a jelen és folyamatosan feltételes, kérdésekkel teli a jövő. Ami volt, megmarad, ami van, azzal birkóznom kell, és megértenem, és megpróbálnom elfogadni, ha lehet, azt, ami lesz. A végleges hiányt, mert az majd mindennap fel fogja tenni a kérdést, lehet-e elfogadni a múlást? Nem lehet! Mégis... Grendel Lajos... Tájékozódni csaknem lehetetlen. Most mégis kellene egy olyan pont, ahonnan rá lehet látni az életedre, a munkásságodra, az emberre, a barátra, a mesterre, a kedvelt mentorra, a segítőre, az alkotóra. Tényleg igaz: „Tájékozódni csaknem lehetetlen”miként azt te, Grendel Lajos, leírtad az Éleslövészet című regényedben. Én most még csak célozni sem tudok jelen állapotomban. írok itt szavakat, megrázva, megszeppenve. Vakon keresek emlékeket. Kapaszkodókat. Hol kezdjem? Talán ott, hogy azt üzentem Neked hetvenedik születésnapodra idén tavasszal, hogy semmi gond, semmi nem számít, mert mit nekünk idő! Erre most ez van! Mégiscsak kifogna rajtunk? Ez a huncut idő! Akkor négyibe vágjuk, édes jó Lajosom? - ezzel az Örkényi szófordulattal tréfálkoztunk mindig találkozásainkkor. Próbáljuk meg most is, a végén is! Segíts, kérlek! Most ezt engedd meg! Kezdem a véglegessel, a múlttal. Hetven év adatott meg neked, Grendel Lajos írónak, hogy ebben az időintervallumban elvégezd a dolgod. Tehetséggel, munkabírással megáldott író voltál. Ezt a múlt időt nehéz volt leírni. Ezt nagyon nehéz! De nagyon! Hány regényt írtál, hány novellát, mennyi cikket, s hány lapszámot szerkesztettél? Majd megmérik, megszámolják ezt azok, akiknek ez a dolguk. Abban biztos vagyok, hogy a legfontosabbat tetted, te szavakkal varázsló! A rád bízott talentumokkal, az írói tehetséggel megáldva és azzal jól sáfárkodva egész életedben írtál, míg erőd engedte. Mellette mindig olvastál, míg láthattad a betűket, és persze beszéltél, beszélgettél a hozzád szólókkal, évtizedeken át segítetted, tanítottad, nevelted az ifjabbakat, utolsó percig, míg a szád engedelmeskedett. Neked, a varázslónak én egyik kis tanonca lehettem, hála a sorsnak. Milyen sokat jelentett? Még nem tudom. A hiányod még csak formálódik. Horror vacui... Hogy a lelked merre száll, csak sejteni merem. Talán egy sokszor leírt, ezerszer megfogalmazott város, az egykori Léva fölött gomolyog a köddel? Csak az a vég... Ezt nem tudom feledni, mert tudom, hogy befejezetlen, kicsiszolatlan maradt az önéletrajzi regény, amin mostanában dolgoztál. Tudom, mert szívesen beszéltél arról, hogy még vágytad megírni az irodalomtörténeti tanulmányod, még novellák témáit is meglebegtetted alig pár hónapja, nyáron, az általad kihagyhatatlan írótáborban. Ahol sokat és szívesen meséltél a családodról. Merengve pedig az alkotás magányosságáról, Az írói tehetséggel megáldva és azzal jól sáfárkodva egész életében írt, míg ereje engedte (Somogyi Tibor felvétele) arról a fura állapotról, amikor a gondolatok az írás, az alkotás folyamatában a tolinak ellene szegülnek, majd lassan sorokká formálódva átlényegülnek irodalommá. Hogy nehéz ez! Hogy szép ez! Ami volt, az megmarad. Ami van? Látod Lajos, hát ideértünk akkor a jelen időhöz. Most az van, hogy a magyar irodalom egyik legjelentősebb prózaírója, azaz te, Grendel Lajos, nem vagy többé. Micsoda paradoxon! Az van, hogy nincs! Ézt hogyan oldjuk meg Lajos? Beszélek itt mindenfélét. A varázsló kezéből, a te kezedből kihullott a pálca. Elnémultak a szavak. Ami [ehetett volna, marad örök titoknak. Ebben a világban elhagytad a szavakat, s hogy a lelked merre száll, csak sejteni merem. Talán egy sokszor leírt, számtalanszor megálmodott, ezerszer megfogalmazott város, az egykori Léva fölött gomolyog a köddel? Ott vagy, Lajos? A szellemeddel mi lesz? Remélem, nem veszik el. Remélem, az most valamilyen megfoghatatlan, de mégis sokaknak érzékelhető fluidumként beleágyazódik a leírt sorok közé. A könyveid felfedezésre váró és vágyó mondataiba, a regényekbe, novellákba. Ott lehet majd meglelni a szellemed! Majd keresem, ígérem! A fanyarul csillogó humorodat, a gyilkosán éles szatirikus hangodat, a groteszkbe hajló társadalomkritikád, a kisember kicsike életének komikumát és tragikumát. Azt nem kéne hagyni, de nem ám, elmúlni! Téged se! De meg kell békélni! Meg kell fogalmazni ezt a végleges hiányt, a hiányodat, mert az mindennap fel fogja tenni majd a kérdést, lehet-e elfogadni a múlást? Nem tudom! Azaz tudom, hogy nem lehet! Mégis kell... Valaminek folytatódnia kell! Grendel Lajos... Grendel Lajos minden regénnyel vagy elbeszéléssel mást hozott Áprilisban jelent meg lapunkban Grendel 70 címmel Szászi Zoltán interjúja az akkor hetvenéves Grendel Lajossal. Az alábbiakban ebből idézünk részleteket. Harmincéves korod után jelent meg az első köteted. Ki irányított az irodalom felé, kik voltak a kedvenceid? A kedvenceim? Nagyon sok írót tartok a kedvencemnek, de első helyen Robert Musil van. A magyar irodalomból Krúdyt, Kosztolányit és Mészölyt. Debütálásod fogadtatására hogyan emlékszel? Voltak irigyeid, vagy inkább örültek az új hangnak, az új tehetségnek? Nem tudom már, annak idején az első kötettel, hogyan is volt. A második kötet, az Éleslövészet fogadtatása már izgalmasabb. Tulajdonképpen berobbant a magyar irodalomba. Emlékszem rá, hogy Szegedy- Maszák Mihály és Kulcsár Szabó Ernő elemzett, és meghívtak közéjük. Kosa László lakásán találkoztunk 1982 nyarán. Elég nyomasztó hangulat volt a lengyel események miatt. De az elemzésből sokat tanultam. Én is strukturalista voltam, mint Szegedy-Maszák vagy Kulcsár Szabó. Nagyon jól megértettük egymást. A kritikára mindig figyelni kell, még az igazságtalan kritikára is, bár erről ezúttal szó sem volt. Maga az írói pályád szépen és töretlenül ível. Mely zenitpontokat látod fontosnak? Gondolok itt írásokra, regényekre, esetleg díjakra vagy találkozásokra, netán kritikákra, amelyek hatottak rád. Úgy hiszem, hogy az írás csak az egyik fele az írói munkának. Folyamatosan olvasni kell a szépirodalmat, és nem csak a kortársakra gondolok. De jó, ha a filozófiában, a történelemben, a szociológiában is jártas vagy egy kicsit. Szóval az írás az egyik fele a munkának, de olvasás nélkül nem ér az egész semmit. Az írás is munka, méghozzá nagyon nehéz munka. Hogy töretlen-e a pályám? Nem tudom. De egy biztos, minden regénnyel vagy elbeszéléssel mást hoztam. Hogy ez jó-e igazán, nem tudom megítélni. Nem is az én feladatom az ítélkezés. Az Éleslövészet, az Einstein harangjai, a New Hont-trilógia, a Négy hét az élet, a Bukott angyalok és a novelláskötetek. Ezek az én szempontom szerint a legfontosabbak. Persze, ki tudja... Legutóbbi regényeddel, a Bukott angyalokkal az irodalmi élet fókuszába kerültél. Egy regénynek ritkán van ilyen erős fogadtatása. Választ kaptál-e a regényedben feltett kérdésekre. Mindig is újat akartam mondani, hol sikerült, hol kevésbé. Majd eldönti az utókor. Azt viszont megjegyezném, mert hihetetlenül bosszant, hogy a New Hont-trilógia nem szatíra. Teljesen félreértik a dolgot. A groteszk és az abszurd nem szatíra. Sokkal inkább a kétségbeeséshez áll közel. Művészetét különböző díjakkal ismerték el Grendel Lajos munkássága- ami számos regényt, novellát, elbeszélést, tanulmányt és esszét tartalmaz - immár irodalomtörténeti jelentőségű. A szlovák, német, francia, angol, olasz fordítások révén Európaszerte különböző díjakkal elismert művészete a kortárs magyar irodalom értéke lett. Munkásságáért 1990-ben József Attila-, 1999-ben Kossuth-, 2006- ban Giuseppe Acerbi-, 2007-ben Márai Sándor-, 2011-ben Hazámdíjjal, 2005-ben a Szépírók Társasága díjával és Magyar Művészetért Díjjal jutalmazták, 2003- ban pedig irodalmi tevékenységéért megkapta az egyik legrangosabb szlovák állami kitüntetést, a Pribina-kereszt I. fokozatát. Első könyve egy elbeszéléskötet, amely 1979-ben jelent meg Hűtlenek címmel. További művei: Éleslövészet (1981), Galeri (1982), Áttételek (1985), Bőröndök tartalma (1987), Éinstein harangjai (1992), Hazám, Abszurdisztán (1998), Tömegsír (1999), Nálunk, New Hontban (2001), Mátyás király New Hontban (2005), A modem magyar irodalom története (2010), Négy hét az élet (2011), Távol a szerelem (2012), Az utolsó reggelen (2013), Utazás a semmi felé (2014), Rossz idők járnak (2016), Bukott angyalokon). Regénytrilógiája a Tömegsír (1999), Nálunk, New Hontban (2001) és a Mátyás király New Hontban (2005). 9 GRENDEL LAJOS y Nálunk,. New Hontban A regények és novellák mellett Grendel Lajos esszéivel, tanulmányaival és glosszáival is jelentősei alkotott. (k) Szombati lapszámunk Szalon mellékletében pályatársai emlékeznek Grendel Lajosra.
