Új Szó, 2018. december (71. évfolyam, 275-297. szám)

2018-12-19 / 290. szám

www.ujszo.com | 2018. december 19. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Női nap Amikor nem csapnak le Pesten a rendőrök Bandikéra és Ervinre ínes fényű sugár­nyalábok döfködték a fürdő kupolájának résein keresztül a vizet azon a kedd délelőttön, ame­lyen Bandika és Ervin elhatározták, hogy cselekszenek valami előre­mutatót. Tehet-e az ember előre­­mutatóbbat egy decemberi délelőt­tön, mint hogy belementi habtestét egy termálvizes medencébe, en­gedve, hogy atomjaira szedje fizikai és elvi problémáit a forróság? Ban­dika és Ervin tudták a helyes választ, ezért elhatározták, hogy megláto­gatják a Rudas fürdőt. Szívükön vi­selik ugyanis a Kárpát-medence oszmán örökségét, meg amúgy is fel akarták kicsit frissíteni vérkeringé­süket az esti demonstráció előtt. Becsoszogtak hát a Rudas Gyógy­fürdő és Uszoda előcsarnokába, és kértek az ablakos nénitől két felnőtt­jegyet. A néni erre hátradőlt a szé­kében, levette a szemüvegét, el­kezdte a kasmírkendőjével töröl­­getni a lencséről a homályt, közben pedig az ablak melletti táblára mu­tatott, kihangsúlyozván, hogy „kedd van”. A kedd pedig a Rudasban női nap. Vagyis a férfiak aznap máshol fürdőznek, már ha. Bandika és Ervin először azt eszelték ki, hogy meg­próbálják bebizonyítani a kasszás­­nak, hogy ők valójában nők, csak tavaly karácsonyra épp nemváltási műtétet kaptak ajándékba, melyet nem volt merszük visszautasítani, fő a békesség, így lettek férfiak, de csak külsőre. Aztán belátták, hogy ha erről lenne is papírjuk, azt most nem hozták magukkal, felhívták te­hát az összekötő emberüket, akivel épp itt lett volna találkozójuk, a ku­pola résein át a termálvízre szaba­duló színes sugárnyalábok alatt. Már napokkal ezelőtt megbeszélték vele, hogy elintézi nekik, hogy tör­ténjen velük valami felejthetetlen. O persze már benn ücsörgött (mert nő volt), és várta, hogy történjen vala­mi. Bandikáék üzenetére is csak egy üzenettel válaszolt: „ 1083. A többi részét tudod, vagy most a szádba rágjam, hogy Nap utca három, má­sodik emelet három?” Bandika és Ervin összenéztek, mint Bud Spen­cer és Terence Hill, amikor a miami rendőrfőnök azt kérte tőlük, hogy a baklövését, ha lehet, ne említsék meg később a jelentésükben. Aztán fogták magukat, átballagtak a Bel­városba, és benéztek az Ótkertbe, hátha találkoznak Jeremy Ironsszal. De nem találkoztak. Onnan átbal­lagtak a Kis Diófa utcai Kisüzembe, hátha így könnyebben lecsapnak rájuk a rendőrök, de hiába várakoz­tak, ott sem történt semmi. Vissza­mentek az utcára, célba vették a Lö­völde teret, ott mindig hideg van. Aztán átmentek a Nap utca három­ba. De ott is csak egy síró, alig ötve­nes agglegényt találtak az egyik ki­rakatban, néhány kiivott kis üveg pálinkával - ő azt siratta, hogy Jósé Mourinhót reggel kirúgta a Man­chester United. A portugál sztáredző tehát munkanélküli lett. A két jó ba­rát őt is otthagyta, és a Kossuth tér felé vették az irányt, mert régi vá­gyuk volt, hogy esti fényben, kö­zelről lássák a Parlament hátsó ré­szét. Erről viszont le kellett monda­niuk, ugyanis áthatolhatatlan tömeg vette körül az épületet. Szomorúan és csalódottan utaztak haza másnap. Csak az vigasztalta őket, hogy mindjárt itt a karácsony. KORMÁNYFŐKÉNT MINŐIG AZÉRT HARCOL TAM. HOGY BEFAGYASSZUK A KÉPVISELŐI FIZETÉSEKET OE MOST MÁR KÉPVISELŐ VAGYOK! (Cartoon izer) Még egy ilyen győzelem, és nekünk annyi DUDÁS TAMÁS már kevesen tagadják, hogy a globális klíma­­változás korunk egyik fő problémája. Nehéz úgy vitatni a globális felmelegedés tényét, ha a meteorológiai mérések szerint a történelem tíz legforróbb évének mindegyike az elmúlt két évtizedben volt, és az öt legforróbb év 2010 után. Már több évtizede zajlanak tárgyalások az ENSZ égisze alatt a glo­bális klímaváltozás megfékezéséről, de igazi áttörést csak a 2015-ös párizsi klímacsúcs hozott, ahol a részt vevő 195 ország vezetői elköte­lezték magukat amellett, hogy a globális hőmérséklet-emelkedés ne haladja meg a 2 °C-fokot. Nagy siker volt, hogy először a klímacsúcsok történetében Kína, a világ legtöbb üvegházhatású gázt kibocsátó országa is vállalta, hogy fokozatosan csökkenti a kibocsátást. Ezzel azonban a globális felmelegedés problémája korántsem oldó­dott meg, ezért az ENSZ-tagországok minden év decemberében talál­koznak, hogy megvitassák és pontosítsák a párizsi klímaegyezmény végrehajtását. Az idei klímakonferenciát különösen bonyolult idő­szakban tartották a lengyelországi Katowicében, tekintve, hogy Do­nald Trump választási győzelme után az Egyesült Államok kilépett a globális összefogást jelentő megállapodásból. Nagy figyelem kísérte ezért a katowicei csúcstalálkozót, melynek célja egy mindenki számá­ra elfogadható szabálykönyv elfogadása volt, amely lefekteti a globális felmelegedés elleni küzdelem részleteit a következő évtizedekre. A tárgyalások azonban nehezen haladtak, Antonio Guterres ENSZ- főtitkár személyes közvetítése kellett ahhoz, hogy sikerüljön egy kompromisszumos megoldást összehozni. A legnagyobb ellentétek a gazdaságilag fejlett és a szegényebb, fejlődő országok között feszül­nek, de végül a 133 oldalt kitevő megállapodás mindkét csoport szá­mára vállalható lett. Mindenképpen jó hír, hogy a globális együttműködés életképesnek mutatkozik, annak ellenére is, hogy a világ legfontosabb gazdasága jelenleg nem vesz részt a nemzetközi összefogásban. Meglepetésre az Egyesült Államok vezető pozícióját Kína vette át, a katowicei konfe­rencián is fontos közvetítő szerepet játszott a fejlett és a fejlődő orszá­gok között. Pozitívum az is, hogy sikerült megegyezni az üvegházhatású gázok kimutatásának közös szabályairól, és létrejön egy pénzügyi alap, amely a globális felmelegedés által legnagyobb mértékben veszélyez­tetett fejlődő országokat segíti. Ennek ellenére a klímakutatók nagy része továbbra is szkeptikus, mert szerintük a globális klímaegyezmények későn születtek, és hatá­suk is korlátozott. A szomorú valóság az, hogy a hangzatos ígéretek ellenére a világ szén-dioxid-kibocsátása 2018-ban is tovább nőtt, és a legtöbb forga­tókönyv szerint már nem tudjuk 3 °C-fok alatt tartani a globális felme­legedést. A klímakonferencia egyik résztvevője az ókori görög Pürrhosz király híres mondatára utalva megjegyezte: „Még egy ilyen győzelem, és a Földünknek annyi”. Elszomorító, hogy Szlovákiában a globális klímaváltozás nem tar­tozik a jelentős politikai és közéleti témák közé. Ez ugyanis nem csak a nagyhatalmak ügye, valamilyen szinten minden ország hozzájárulhat a jobb klimatikus jövőhöz. A mérvadó szlovák politikai pártok nagyon keveset törődnek a klí­mapolitikával, pedig ez a téma legalább annyi figyelmet érdemel, mint a migráció. Lehet, hogy kis ország vagyunk, de mi is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a következő generációk ne egy egyre kevésbé lakható bolygón éljenek. Berzenkedik az autóipar a kvóták miatt, leépítéssel fenyeget Irreális célkitűzésnek tartják az autóipari vállalatok az uniós megállapodást a jármű­vek szén-dioxid-kibocsátásá­­nak 37,5 százalékos csök­kentéséről 2030-ig. 2025-től 15,0 százalékkal, 2030- tól pedig 37,5 százalékkal kevesebb szén-dioxidot kibocsátó új járművek kerülhetnek csak forgalomba az Eu­rópai Unióban. A jelenleg érvényes szabályok szerint 2021-től kilomé­terenként átlagosan 95 grammotmeg nem haladó szén-dioxid-kibocsátású új járművek hozhatók forgalomba. A csökkentés szigorúbb lett, mint arra az autóipar számított, és tény­legesen csak akkor lesz teljesíthető, ha a belső égésű motorok mellett nagy tömegben kerülnek az utakra zéró károsanyag-kibocsátású jármű­vek, például elektromos autók. Az autógyártók tehát szerkezetátalakí­tási kényszerbe kerülnek, ami sze­rintük tetemes munkahelyvesztés­hez vezet. Az uniós tagországok eredetileg a szén-dioxid-kibocsátás 35 százalé­kos csökkentését tervezték 2030-ra, Németország pedig ennél is kiseb­bet, 30 százalékosat. Az Európai Parlament viszont 40 százalékos csökkentési követeléssel szállt be az alkuba. A hétfőn este kihirdetett kompromisszumos megállapodás az átlagos 37,5 százalékos csökkentés mellett könnyű haszongépjárművek esetében 31 százalékos csökkentést irányoz elő. A köztes cél pedig 2025- ig átlagosan 15 százalékos csökken­tés minden jármű-kategóriára. Az európai autóipar szakmai kép­viselete, az Acea kritikus hangot ütött meg kommentárjában: „a szén­dioxid-kibocsátás 37,5 százalékos csökkentése 2030-ig jól hangzik ugyan, valójában azonban a jelen­legi helyzetet alapul véve teljesen ir­reális célkitűzés. A szakma mélysé­gesen elítéli az ilyen tisztán politikai indíttatású, technológiai és társadalmi-gazdasági szempontokat teljes mértékben figyelmen kívül hagyó döntéseket” - fogalmaz a szervezet. „Az ACEA tagjai természetesen, mindent megtesznek járműveik szén-dioxid-kibocsátásának csök­kentése érdekében, de a kitűzött ha­tárértékek nagy terhet raknak az eu­rópai autóiparra” - jelentette ki Erik Jonnaert, az ACEÁ főtitkára. Hoz­zátette: a határértékeket a reálisan megvalósíthatónál sokkal több elektromos és más alternatív hajtású autó piacra juttatásával lehetne csak teljesíteni. Az autóipar mindent megtesz, hogy növelje portfoliójában az alter-Az autógyárak átalakítá­sokra kényszerülnek, ami szerintük tetemes munka­helyvesztéshez vezet. ; natív meghajtású autók részarányát, piaci elterjedésüket azonban még I számos tényező, így például a magas : ár vagy a töltőállomás-hálózat hiá­nya hátráltatja - állítja az ACEA fő­titkára. Hangsúlyozta egyúttal, hogy feltétlenül szükséges lenne, hogy az uniós tagországok mindent megte­gyenek az alternatív meghajtású járművek terjedését elősegítő infra­struktúra kiépítéséért. „Ezek az extrém módon ambició­zus célkitűzések földrengésszerű hatással lesznek a foglalkoztatásra az autóiparban és a beszállítóknál, ahol jelenleg 13,3 millió alkalmazott dol­gozik Európában. A döntés negatív hatásainak tompítása érdekében a kormányoknak lépniük kell a foglal­koztatás és az átképzések szociálisan elfogadható kezelése érdekében” - írta az autóipari szövetség főtitkára. A szén-dioxid-kibocsátásról szü­letett megállapodás még az Európai Bizottság és az Európai Parlament j óváhagyására vár. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom