Új Szó, 2018. december (71. évfolyam, 275-297. szám)

2018-12-17 / 288. szám

www.ujszo.com | 2018. december 17. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Nyúlik, mint a brexit Az elmúlt hét újabb fordulatokat hozott a brexit sagában RÁCZ ORSOLYA M iután az EU-s veze­tők megszavazták a kilépési egyezményt, mely több mint más­fél év tárgyalásainak eredménye, a brit parlamenten volt a sor, hogy de­cember 11-én elfogadja a dokumen­tumot. Azonban miután Theresa May miniszterelnök számára egyértel­művé vált, hogy a többség nemmel szavazna, elhalasztotta a voksolást, és december 13-án újabb kérésekkel fordult az unióhoz. May ugyan egy bizalmatlansági szavazást már átvészelt, de pozíciója még mindig gyenge a hazai politikai porondon. Párton belül és az ellenzék köreiben is sok bírálattal kellett szembenéznie az elmúlt hetekben. A fő probléma még mindig az észak-ír kérdés, és főként a backstop, azaz egy biztonsági háló, amely egy mé­lyebb vámuniót jelentene az EU és Nagy-Britannia között egy, az ír­­szigeten keletkező határ elkerülése érdekében. Ez abban az esetben lép érvénybe, ha 2020 decemberéig nem születik a két fél között kereskedelmi megállapodás. Ezt az euroszkepti­­kusok természetesen ellenzik, így May azzal a céllal indult a brüsszeli EU-csúcsra, hogy először is meg­erősítést kapjon arról, hogy a back­stop aktiválására nem kerül sor, má­sodszor, ha mégis, akkor is csak át­meneti időre. Ezelőtt még felkeresett több uniós tagországot, köztük Né­metországot és Hollandiát, hogy tá­mogatást kéijen. Valójában a szokásos EU-csúcs utáni összefoglaló dokumentumban belefoglaltatott, hogy a backstop nem hosszútávú megoldás, és az is: az EU mindent megtesz, hogy 2020 végére egyezmény szülessen és a backstopot ne kelljen aktiválni. Ez pozitív gesz­tus, bár a brit fél számára láthatóan nem elégséges ez a biztosíték. Annak ellenére sem, hogy az EU eddig is keményen dolgozott azon, hogy a kilépési folyamat megfelelően ha­ladjon és a kilépési egyezmény idő­ben megszülessen. Az uniós vezetők mindvégig nyitottak és türelmesek voltak a britekkel. Bár nem újdonság, de fontos meg­jegyezni, hogy az összefoglaló do­kumentum első pontja az, hogy az EU-s vezetők kiállnak a kilépési egyezmény mellett, és a tárgyalások újrakezdésére nincs lehetőség. Emellett több uniós vezető a csúcs után újra megjegyezte, hogy az EU nem haj landó változtatni a kilépési egyezmény szövegén, hiszen azt már mindkét fél beleegyezésével lezár­ták. Ezt egyre unalmasabb lehet azoknak hallani, akik követik a brexittel kapcsolatos fejleményeket, hiszen az EU-s vezetők folyamatosan ezt ismételgetik. Ennek ellenére May ismét megpróbált változtatást kicsi­karni, és ismét falakba ütközött. így csak egy nem jogerős szóbeli ígéret­tel tér vissza Londonba, amit a kilé­pési egyezménybe nem, csupán az EU-csúcsot összefoglaló jegyzetek­be foglaltak bele. így eredeti célja, hogy jogi erejű magyarázatot és megerősítést kapjon a backstop eset­leges alkalmazásáról, nem teljesült. A kilépési egyezmény szövegében változtatás nem történt, így hivatalos szinten nem sok minden változott. A következő állomás a jelenlegi állás szerint a január 21 -ig elhalasz­tott brit parlamenti szavazás. Bár May előjött azzal, hogy még decem­berben szavazásra bocsátja a kilépési egyezményt, ha az EU nem változtat álláspontján, ez számára túl kocká­zatos lenne. Egyelőre még az is kér­déses, hogy mi segíthetné abban, hogy januárban May elfogadtassa parlamentjével a kilépési egyez­ményt - saját eszközei ugyanis nin­csenek, az EU engedményeire van utalva. Bár Brüsszelnek sem áll ér­dekében, hogy ez a kilépési egyez­mény megbukjon, innentől kezdve a dokumentum elfogadtatása brit bel­politikai döntés, melybe az EU-nak nincs beleszólása. Tehát kíváncsian várjuk, mivel rukkol elő Theresa May, hogy az EU-val nagy nehezen kialkudott egyezményt elfogadtassa Londonban. Ha ez nem sikerül, egyre valószínűbbé válik a sokak által ret­tegett megegyezés nélküli,.kemény” brexit. Mindegy mikor születik meg, szinte biztos torzszülött lesz (TASR/AP-felvétel) Újra lesújt a jobbos átok? KOLLAI ISTVÁN felvett hitelben mért magyar államadósság szintje lassú tem­póban csökken, a magyar állam hitelessége mégis nagyon la­bilissá vált. Az állam által felvett hitelek összege jól tükrözi egy ország magatartását. Vannak vidékek, ahol a kormányok hosszú éveken keresztül növelik az állam adósságállományát, a lakosság pedig szavazatokkal tá­mogatja ezt. A felvett hitelekből igy szociális programokat finanszíroznak a kormányok, a tömegek örülnek, a hitelezők pedig állják a cechet - egé­szen addig, amíg kételkedni nem kezdenek az állam hitelességében. Vajon vissza tudja az adott ország fizetni a maga előtt görgetett óriási adóssághe­gyet? - teszik fel maguknak a kérdést a hitelt nyújtók, és amikor az eladó­sodott ország kormánya újabb hitelért folyamodik, egyszer csak már nem adnak neki több pénzt. Sőt, kérik vissza a korábbi hiteleket, kamatostul. Ekkor jön a pénzügyi pánik, adósságválság, összeomlás, tüntetések, az ál­modozás után eljön az ébredés fájdalmas pillanata. A kormányok, amelyek felelőtlen ütemben veszik fel a hiteleket, általá­ban tisztában vannak azzal, hogy tovább nyújtóznak a takarónál. Mégis ennek ellenkezőjét mondják a tömegeknek és a hitelezőknek, és talán ön­magukat is becsapják a hamis illúziókkal. Felelőtlenül játszanak az ország hitelességével - a közgazdaságtan ezt nevezi baloldali populizmusnak. Ezzel ellentétben a jobboldali populizmus - miközben sokszor egészen jól kordában tartja az államháztartás egyensúlyát - a szavazatok tömegét egy másik illúzióval szerzi meg: ellenségképek kreálásával, akik ellen a kormány és a nép összefogásának programját hirdetik meg. Jólét és gaz­dagodás helyett ez a fajta populizmus inkább biztonságot ígér a népnek. Ez a fajta politika egy ideig sokkal olcsóbbnak tűnik a baloldali populizmus­­nál, pedig hosszú távon ennek is nagy ára van: a nemzetközi konfliktusok­nak egyre nagyobb hullámait kell kelteni, hogy a veszélyérzet és a harci helyzet illúzióját fenn lehessen tartani. Az ilyen politika előbb sikeresen stabilizálja az ország pénzügyeit, majd az országot felesleges konfliktusba sodoija. A magyarországi jobboldal kulturális kódjaiban ez a viselkedés, úgy tűnik, nagyon mélyen benne van. A mai Magyarország sodródása sokban emlékeztet, sajnos, a dualista nemzetépítő politikára és a Bethlen-Teleki-féle korszakra. Azért sajnos, mert minden aktuális eredményei ellenére mindkét kurzus megállíthatat­lanul sodródott a totális konfliktusok felé. Amikor a feltüzelt hangulatnak az elit egy-egy tagja próbált ellenállni - mint Tisza István vagy Teleki Pál a világháborúk előestéjén -, igazából egy olyan mozdonyt próbáltak feltar­tóztatni a saját testükkel, amelyet saját maguk tüzeltek fel. A külföld elleni, „idegenek” elleni hangulatépítés brutális tehetetlenségi erővel sodorta az országot a külföld előtti teljes hitelvesztés, erkölcsi és politikai összeomlás felé. Ami aztán minden eredményt megkérdőjelezett, zárójelbe tett. Ezek­ről a jobboldali reflexekről írt lesújtó kritikát Márai Sándor-késő bánat volt ez a háború utáni füstölgő romok között. Minden belső feltétel adott hozzá, hogy a magyar jobboldalnak ez az át­ka újra lesújtson. A totálisan központosított migránsellenes média és az eurokonform politikai irányzat teljes háttérbe szorítása mellett mindenre egyetlen, reflexszerű válasz buggyan fel a mélyből: a külföldiek (brüssze­­liták, migránsok, sorosok) gonoszsága. Bármilyen gőgösen és cinikusan nyugtázzák a kormánypárti, „új-jobboldali” elemzők Magyarországon, hogy a Soros-Brüsszel-Migráns-tengellyel való riogatás milyen (ijesztő­en) jól működik, igazából nem történik más, mint a baloldali populizmus esetén: az ország hitelességével szórakoznak. FIGYELŐ Salvlni mondjon lo! Több ezer ember tüntetett szom­baton Rómában a menekültek jo­gaiért és tiltakozva a kormány migránsellenes politikája ellen. A demonstrációt az USB szakszer­vezet és a Potere el popolo (Ha­talmat a népnek) nevű szélsőbal­oldali partszovetseg szervezte. A tiltakozók közül egyesek olyan sárga mellényt viseltek, mint a hetek óta tüntető párizsiak, és voltak köztük szép számban me­nekültek is, akik a rasszizmus megfékezését és Matteo Salvini belügyminiszter távozását köve-Velencei Bizottság: hatályon kívül kell helyezni a „Stop Sorost” Hatályon kívül kell helyezni a civil szervezeteket sújtó, magyar migrációs különadó szabályozását, hivatalos nevón a „Stop Soros" törvány­­csomagot, mert az sórti a szó­lásszabadságot ás az egyesü­­lósi szabadságot - állítja az EBESZ ás a Velencei Bizottság. Az EBESZ Demokratikus Intéz­mények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR) és az Európa Tanács jogi testületé, a Velencei Bizottság szak­értői az állásfoglalásukról nyilvános­ságra hozott sajtónyilatkozat szerint elismerték: az államok adókat vet­hetnek ki bevételeik növelése céljá­ból, valamint adók vethetők ki olyan tevékenységek visszaszorítására és büntetésére, amelyek - noha jogsze­rűek - nem tekinthetők közérdeknek. A szakértők hangsúlyozták azonban, hogy az adóztatást nem szabad az - Emberi Jogok Európai Egyezményé­ben és más nemzetközi jogi normák által szavatolt - egyesülési és véle­ménynyilvánítási szabadság gyakor­lásától való elriasztásra használni. A szakértők hangsúlyozták, ko­moly kétségeik vannak a törvény 253. szakaszában foglalt célkitűzések le­gitimitásával kapcsolatban. Az adó nem csupán kormányzati tevékeny­séget finanszíroz, hanem „elriaszt” a migrációval összefüggő legitim egyesületi tevékenység végzésétől. Az olyan nyilvánvalóan semleges eszköznek, mint egy új adó felhasz­nálása egyéneknek vagy szerveze­teknek az általuk képviselt nézetek miatti megbüntetésére a szakértők szerint ellentétes a hatóságok által nem kedvelt csoportok szólás- és egyesülési szabadságával. A külön­adó korlátozza a civil szervezetek (NGO) abbéli szabadságát, hogy meghatározzák céljaikat és tevé­kenységüket, illetve korlátozza ab­béli képességüket, hogy közérdeklő­désre számot tartó ügyeket karolja­nak fel. A szakértők hangsúlyos problé­mának minősítették a törvényben szereplő jelentéstételi kötelezettséget a külföldi támogatásokról, és ennek összekapcsolását a büntetőtörvény­könyv vonatkozó cikkével, amely bevezeti az illegális bevándorlás elő­segítésének büntetőjogi fogalmát is. Ezenkívül a jelentéstételi kötelezett­ségek - beleértve az adományozó szervezet nevét, vagy személyazo­nosságát, - olyan „túlzott állami el­lenőrzési” környezetet teremthetnek, amely nem segíti az egyesülési sza­badság fenntartását - hangsúlyozzák. Úgy vélik Az adó kivetése „indo­kolatlanul zavaró” hatással lesz az alapvető emberi jogok gyakorlására, és az ezeket védelmező egyénekre és szervezetekre. Az állásfoglalásának teljes szövegét ma teszik közzé a Ve­lencei Bizottság honlapján. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom