Új Szó, 2018. december (71. évfolyam, 275-297. szám)

2018-12-15 / 287. szám

www.ujszo.com | 2018. december 15.

ÜNNEPI MELLÉKLET

117

fellépéseiről írtam rövid kritikákat, majd filozófiai témákkal jelentem meg. A rendszerváltás után aztán foként polemikus vagy közéleti jellegű publicisztikai cikkeket fogadott el tőlem a szerkesztőség. Vagyis az Új Szó lehetőséget adott arra, hogy megszólalhassak közügyekben. Olvasóként szüleimtől örököltem az előfizetést, és ezt állandóan meg is újítom, mert a lap egyrészt mindennapi rítusaim részévé vált (kiterítem magam elé a reggeli mellé), másrészt informál olyan szlovákiai magyar ügyekről, amelyek más médiumokban nem kapnak helyet. A szombati számokat pedig azért figyelem, mert azokban az aktuális kulturális életet érintő cikkekkel találkozom. Azaz: olvasóként biztosan kitartok a lap mellett, szerzőként pedig akkor fogom keresni, amikor lesz olyan mondanivalóm, amelyikről feltételezem, hogy másokat is érinthet. (ssz)

Bérezi Zsófia

egyetemi oktató, prózaíró, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai

Tanulmányok Karának dékánja:

Az olvasásnak a tévénézéssel szemben megvan az az előnye, hogy az ember maga határozhatja meg, mit olvas el és milyen sorrendben, mit fiit át, és mi az, amit végképp kihagy. Ezért tájékozódom szívesebben az írott sajtóból.

Az Új Szó átlapozása tulajdonképpen a napi rutinom része. Általában reggel, néha ebédidő körül nézem át a lapot - nyomtatott vagy elektronikus változatát. Átfutom a címeket, a legfontosabb híreket, néha (a lap online verziójában) visszakeresem az előzményeket. Nem az Új Szó az egyetlen napilap, amit rendszeresen átböngészek, mert szeretem ugyanazt több szempontból megvilágítva is látni, de mindenképpen az Új Szó az elsődleges információforrásom a napi események vonatkozásában. (tb)

Novota János pályafutását végigkísérte az Új Szó: Somogyi Tibor fotós kollégánknak ezt a képét 2010-ben a Szlovák Újságíró-szindikátus is díjazta.

ra magától értetődő volt, hogy az Új Szó révén is némi áttekintésünk legyen, ha a politikáról nem is, de legalább arról, mi történik a környékünkön, a kultúránkban. Ma is nagyon gyakran lapozom az Új Szót. Számomra és a családom számára is abszolút természetes, hogy a lap ott van a konyhaasztalon. Engem főleg a kultúra érdekel, meg a régiónkról szóló híradások. Ma már sokféle melléklet jelenik meg a lapban, és mivel a legnagyobb hobbim az utazás, lekötnek az ezzel kapcsolatos ajáncsülöm egy lapban, ha ő sem keresi az én kegyeimet, nem udvarol nekem, nem akatja elcsavarni a fejemet, nem kapok tőle tisztességtelen ajánlatot. Ezért fogyasztok napi szinten „szlovákiai magyar narancsot”. Ha napilap lennék, nem szegyon szerette. Azt vallotta: „A nagy politikát nem Prágában, nem Pozsonyban és nem is Budapesten találják ki ránk. Nekünk, kisembereknek csak becsületesen, tisztességgel kell alkalmaznunk az ő döntéseiket, ami nem rendszerfüggő.” Hála Istennek, az Új Szó szerkesztői mindig szívesen írtak róla és rólunk, így van miből csemegéznem. Tomi Vince egykoron szükséges várnak nevezte Nyárasdot, most azon dolgozom a családdal, hogy az omladozó várfalakat újból megerősítsük