Új Szó, 2018. december (71. évfolyam, 275-297. szám)

2018-12-13 / 285. szám

www.ujszo.com I 2018. december 13. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Egy sziget lehetősége A kultúrákat nem rendezhetjük hierarchikus viszonyba SÁNTA _____át John Allen Chau huszonhat éves világjáró misszionári­ust november 18-án meg­ölték a szentinelézek. Chau a fejébe vette, hogy elviszi a ke­reszténységet az elszigetelten élő törzsnek. Az Indiához (kicsit) közeli Andamán- és aNikobár-szigetek egyikén élő, amely sziget alapterü­lete alig haladja meg a 70 négyzet­­kilométert, a modem civilizációtól távolságot tartó, a modem vívmá­nyoktól érintetlen szentineléz törzs minden kapcsolatfelvételt elutasító, sőt, ellenséges viselkedése ismert volt, a fiatal misszionárius mégis nekivágott a térítésnek egy Bibliá­val a kenujában. Meggondolatlan - vagy bátor—tettéért az életével fi­zetett. Chau illegálisan próbált eljutni a szigetre, mivel csak turistavízuma volt. Halászokat bérelt fel, akik a világtól elzárkózott népcsoport kö­zelébe vitték, azonban nem a halálos kimenetelű térítés volt az egyetlen közeledési kísérlet. A misszionárius novemberben többször kísérletet tett arra, hogy bevegye a „Sátán utolsó erődjét”. Az egyik ilyen próbálko­zás után a Bibliájába fúródott nyíl­vesszővel távozott. A vállalkozás veszélyével tisztá­ban volt, hiszen az utolsó levelében arra kéri az Urat, hogy ha nem éli túl a kalandot, ne haragudjon a szen­­tinelézekre. A hátrahagyott, tizen­három oldalas levélben részletesen beszámol az önként vállalt szenve­déseiről, viszontagságairól, melyek nem tántoríthatják el attól, hogy Jé­zus dicsőségét hirdesse az utolsó földi „Sátántanyán”. A szigetcsoporton a szentinelé­­zeken kívül még négy törzs találha­tó, azok azonban nem zárkóznak el a külvilágtól, míg a szentineléz törzs teljes elszigeteltségben él. És nem csupán elutasítják a közeledést, ha­nem ellenségesen, agresszíven rea­gálnak minden kapcsolatfelvételre. Akik nem vették komolyan a fi­gyelmeztetést, azok közül többek életvonala a szigeten ért véget. A sziget ma az indiai hatóság felügye­lete alá tartozik, melyhez három mérföldnél tilos közelebb hajózni. A bennszülöttek számát az óvatos becslések 50 fore, a merészebbek 250 főre teszik, ma védettséget él­veznek, elsősorban a járványoktól és egyéb civilizációs betegségektől kívánják megóvni az életterületét - lándzsával és íjjal-védő maroknyi szentinelézt. Nem tudjuk, hogy a szentinelézek boldogabbak-e, mint a világ más részén élők. Annyi viszont biztosan állítható, hogy a kultúrákat nem rendezhetjük hierarchikus viszony­ba, nem mondhatjuk, hogy az egyik kultúra jobb, mint a másik, a kultu­rális sokszínűség, sokféleség to­vábbra is nagy érték.- Látjátok, fiúk, ha vörös mellényt vettünk volna föl, egy ezressel többet kapunk. (Lubomir Kotrha karikatúrája) Egy sikeres „kisebbségi" lobbi FELEDYBOTOND brexit feltételeit a brit fennhatóság alatt élő ír kisebbség ja­vára sikeresen alakítja Dublin és Brüsszel. Az ukrajnai orosz konfliktus nem kis részben etnikai-nyelvi konfliktus. Bosznia-Hercegovina három kisebbségének együttélése a balkáni béke záloga. Katalánok, baszkok, vallonok, flamandok, skótok - hogy mást ne említsek abban a sorban, amely kiválóan demonstrálja, hogy Európa modem történelmének nem kis részét a kontinens kisebb­ségei írják. Ki autonómiára törekszik, ki függetlenségre vagy anyagi önállóságra, esetleg egy egyszerű kiegyezésre a többségi nemzettel, elismerésre vagy azonos státusra. A lényeg hasonló mindenütt: Európa tele van kisebbsé­gekkel és a hozzájuk kötődő vitákkal, konfliktusokkal és persze lehető­ségekkel. Az európai történelemtől sosem állt távol, hogy vallási, etnikai vagy egyéb okokból felszabdalja magát. A kérdés most inkább az, hogy a jö­vőre nézve mit kezd kontinensünk a kisebbségeivel. Hogyan tudnák ezt az államok és az általuk létrehozott unió jobban kamatoztatni? Végre nem fenyegetést, hanem esélyt és gazdasági hidat látni bennük? A hidegháború évtizedeihez képest az állam mint közösségi szervező egység mellé felnőnek a régiók, metropolisok, regionális nemzeti együttműködések. Nagyvárosok egymással vagy államokkal is kötnek már szerződést, tartományok külföldi városokkal vagy államokkal. Bel­giumban a szövetséget alkotó államok önálló külpolitikát vihetnek. Ba­jorországgal kapcsolatban sem kell sokáig magyarázni, hogy Berlinnek nem mindenben alárendelt. Londonnak a legnagyobb fejfájást a király­ság négy darabjának összetartása okozza. Ki hitte volna, hogy Dublin mellett huszonhat európai uniós tagállam ilyen kitartóan felsorakozik, közel két esztendőn át, hogy a Nagypénteki Egyezményt megőrizzék az ír-szigeten? Ez a megállapodás zárta le a terror évtizedeit Eszak-írországban és szomszédainál, mindössze húsz évvel ezelőtt, 1998-ban. A kisebbségek közti békének ezt a zálogát kí­vánjuk most megőrizni. Londonban vannak, akiknek az egykori birodalom egysége ma fonto­sabbnak tűnik: azok, akik inkább az északír-ír szárazföldi határt látnák viszont szívesebben, mintsem az országon belüli kikötői vámhatárt az ír­tenger partjain. Erről folyik most a brexitvita nem kis része a brit parla­mentben, hogy megengedhető-e, hogy a királyság északír területei a nagypénteki megállapodás és ezáltal az északír-ír határ átjárhatósága miatt közelebb maradjanak az EU-hoz, mint a brit sziget maga. A bátor kisebbségi politika tehát békét hozhat, és akár európai támo­gatást nyerhet. Dublin ereje a brexit tárgyalásokon szolgálhat példaként arra, hogyan lehet ezt a gyakorlatba is átültetni. Európai kisebbségei sokszor teremtettek már precedenst, tanulhatnak egymástól a jövőre nézve is. FIGYELŐ Porosenko: Putyin úr, ez háború! Petro Porosenko ukrán elnök a Fox News amerikai televíziónak adott inteijújában Vlagyimir Putyin el­nöknek azt üzente, hogy az ukrán haditengerészek ellen a Kercsi­­szoros közelében végrehajtott orosz támadás nem egy szimpla határincidens volt, miként azt Moszkva igyekszik beállítani, ha­nem háborús cselekmény. „Putyin úr! Ez agressziós cselekmény! Pu­tyin úr! Ez háború! Ez nem vicc, nem incidens és nem válság. Mert az önök reguláris katonai erői orosz zászló alatt támadást hajtot­tak végre ukrán hadihajók ellen. Erre nincs más magyarázat” - kö­zölte Porosenko az interjúban. (MTI) Trump biztos a dolgában és a hatalmában Trump szerint az emberek „fellázadnának", ha őt alkotmányos eljárással eltávolítanák. Donald Trump szerint az emberek „fellázadnának”, ha alkotmányos eljárás keretében eltávolítanák őt az amerikai elnöki hivatalból - idézte a Politico című lap kedden este Trump interjúját, amelyet a Reuters hírügy­nökségnek adott. Trump a Fehér Ház Ovális irodájában fogadta a londoni székhelyű hírügynökség munkatár­sait. Az interjú során a többi között a Hasogdzsi-ügyről, az amerikai­­szaúdi viszonyról, a jemeni háború­ról, és az alkotmányos eljárás kere­tében történő esetleges eltávolításá­ról beszélt. „Nehéz eltávolítani va­lakit, aki semmi rosszat nem csinált, és aki országunk történetében a leg­virágzóbb gazdaságot teremtette meg” - fogalmazott. Hangsúlyozta, hogy egyáltalán nem aggódik emi­att, annál is kevésbé, mert szerinte „az emberek fellázadnának, ha ez megtörténne”. Az elnök kötekedő megjegyzést tett azokra az ügyészekre, akik vizs­gálják 2016-os elnökválasztási kampánya munkatársainak állítóla­gos orosz kapcsolatait. „Pitiáner dolgok ezek” - mondta az újság­íróknak. Volt ügyvédjére, Michael Cohenra utalva - akire pénteken kért az ügyész több évig tartó börtön­­büntetést - Trump megjegyezte: ha Cohen hallgatási pénz kifizetésével megsértett is bármilyen törvényt, az az ő baja. „Michael Cohen ügyvéd, feltételezem, tudja, mit csinál. Re­mélem, tudta is. Az ügyvédeim azt mondják, minden rendben volt” - jelentette ki. Ugyanakkor fontosnak tartotta leszögezni azt is, hogy volt ügyvédje nem kampánypénzből fi­zette ki azt a pénzt, amelyet két nő­nek adott állítólag azért, hogy hall­gassanak a Trumphoz fűződő ka­landjukról. Az újságírók kérdezték az eínököt Dzsamál Hasogdzsi, sza­­údi újságíró meggyilkolásáról és ar­ról, hogy szerinte vajon Mohamed bin Szalmán szaúdi trónörökösnek volt-e köze hozzá, ám Trump kö­zölte: nem kíván ezzel foglalkozni. „Annyit mondhatok - tette hozzá -, hogy ő (Szalmán herceg) azt állítja, hogy nem volt köze hozzá, egyesek azt mondják, hogy nem volt köze hozzá, mások pedig azt állítják, hogy volt”. Trump megismételte: „a tény az, hogy (a szaúdi trónörökös) ve­hemensen tagadja”. Kifejtette to­vábbá: reméli, nem hozakodnak elő azzal, hogy további lépéseket te­gyen Szaúd-Arábia ellen, hiszen az­zal a szaúdi pénz Oroszországba és Kínába vándorolna és több százezer amerikai munkahely is veszélybe kerülne. Donald Trump kifejtette: ő és kormányzata kiáll Szaúd-Arábia mellett és ez a trónörökös melletti kiállást is jelenti. „O Szaúd-Arábia vezetője” — fogalmazott, és Rijádot „nagyon jó” szövetségesnek nevez­te. A jemeni háborúról hangsúlyoz­ta: nyitottan áll hozzá, hogy Wa­shington véget vessen az amerikai részvételnek, de - mint mondta - „a tánchoz két ember kell”. Megismé­telte korábbi álláspontját, mely sze­rint Iránnak távoznia kell a térség­ből. Újraválasztási kampányáról bi­zakodó hangot ütött meg. Idézte a Rasmussen közvéleménykutató­intézetet, amelynek hétfői adatai szerint 50 százalékos az elfogadott­sága. „Ez nagyobb arányú, mint Obamáé volt, jóval nagyobb ará­nyú” - mondta. És hozzátette: „még Bruce Springsteen is azt mondta, hogy nincs senki, aki legyőzhetné Trumpot”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom