Új Szó, 2018. december (71. évfolyam, 275-297. szám)
2018-12-11 / 283. szám
16] KULTÚRA 2018. december 11.! www.ujszo.com Hol szabtuk el a rendszerváltást Bemutatták A nagy (cseh)szlovákiai magyar forradalmi gulyáspartit, Soóky László „témazáró" monodrámáját JUHÁSZ KATALIN Soóky László ezúttal is rólunk beszól. Egy közösség erejéről, erőtlenségéről, elpuskázott lehetősógei(nk)ről és szánalmasnak tűnő jövőnkröl is. A nagy (cseh)szlovákiai magyar forradalmi gulyáspartit, a szerző mesólőszínházi trilógiájának harmadik részét szombaton mutatták be Pozsonyban. Ez is monodráma, ezt is egy karizmatikus színész meséli el, több szereplő bőrébe bújva, de végig egy tragikomikus karakter szájával. És remélhetőleg ezt is sokan látják majd, és el is gondolkodnak rajta, sőt igyekeznek majd beazonosítani a történet szereplőjét, mert többen közülük abszolút felismerhetőek. Ez a trilógia legbátrabb, legszókimondóbb része. Kérdés, hogy fel vagyunk-e készülve rá, elegendő önkritikával, intelligenciával rendelkezünk-e hozzá. Mármint azok, akikhez elsősorban szól a szerző. A rendszerváltás után született, vagy akkoriban cseperedő generáció ugyanis nem feltétlenül érti az egyértelmű utalásokat, nem tudja, miről van szó a falusi kocsmai mesélős felszín alatt. Frappáns húzás lett volna korhatárosítani ezt az előadást, mondjuk negyvenes karikával. Úgy sem félteném a Dialóg nonprofit szervezetet, hiszen a második rész, az Egy disznótor pontos leírása (Lajos Andrással) mára már túl van a 35. előadáson, amivel két kőszínházunk is boldog lenne, ha lehetne. Az első rész, A nagy (cseh)szlovákiai magyar csönd pedig Benkő Géza miatt vált halhatatlanná. Mindhárom szöveg szerepel Soóky László napokban megjelent drámakötetében (meg a Sátán, meg én, Nap Kiadó), egymás után olvasva még inkább előtűnnek a visszaköszönő motívumok, díszítősorok, gyakran alkalmazott humorpatronok, mint például a szofisztikáit nyelv és a trágár beszéd váratlan váltásai, vagy a tipizált falusi figurák között felszikrázó viták kimenetele. Bíróferit, a mostani mesélőt (1989 augusztusában járunk) például minden ötödosztályú meccs után megverik. Vagy a vendég csapat, vagy a hazaiak, vagy mindkettő, miután egymást már jól elcsépelték. Ez a futballbíró egyébként csapos a helyi kocsmában. „Korábban tanszékvezető egyetemi tanárként dolgoztam, kandidátusi és doktori titulusokkal, míg közelebbi kapcsolatba nem kerültem a házmesterrel. A házmester az három deci borból meg egy deci szódából készül.” Ilyen poénok záporoznak végig, ez a fenti ráadásul kettős poén, hiszen a házmesterről (a negyven felettieknek) a feljelentés, a megfigyelés, a bajba kerülés veszélye ugrik be elsőnek. A mesélő ezúttal a Miskolci Nemzeti Színház művésze, Fandl Ferenc, aki Keszég László rendezésében kelti életre ezt a karaktert, illetve az őt körülvevő szerencsétlen jóembereket, megtörtént események alapján. Ehhez minden szempontból megvan a muníciója. Tud dialógusban saját kérdéseire válaszolva beszélni, összeveszni saját magával, sztorizni, haverkodni, csodálkozni, tűnődni, magyarázni, önámítani, komolyan venni, avagy le se fütyülni az életet. Egy órán keresztül fenn tudja tartani a néző figyelmét, aki már az első öt percben megkedveli Bíróferit. A Cincogó nevű kocsma törzsvendégei között ott ül Szerző is, neki szintén van véleménye a dolgok állásáról, és gyakran keveredik szóváltásba a túlképzett csapossal, illetve a másik asztalnál helyet foglaló három besúgóval. Soóky László tehát saját magát is szerepelteti, amivel külön búkét ad a darabnak. De bármennyi jellem- és helyzetkomikum vegyül is Bíróferi mondandójába, az előadás lényege mégiscsak az, hogy mi, itteni magyarok sokkal többet elérhettünk volna a rendszerváltás hónapjaiban, ha a prágai parlamentbe kooptált, bennünket képviselő honfitársaink felkészültebbek és tökösebbek lettek volna. Ám „ez a vidéki, providenciális forradalom számos forradalmár számára nagyon kellemes és jövedelmező időtöltést jelentett. A rendszerváltást követő idő pedig azoknak, akik kellő türelemmel és hányinger nélkül kivárták az ő idejüket: örökös dagonyát, vályút, karriert, meg sok-sok pénzt.” Abszurd döntések „történnek”, vagy azért, mert csupán ennyi telik tőlünk, kopjafakedvelő magyaroktól, vagy azért, mert nem a megfelelő embereink kerültek anno döntéshelyzetbe. A szerző nem hagyja nyitva ezt a kérdést, én azonban óvakodnék a szpojlerezéstől. Annyit árulok csak el, hogy a Gulyásparti végkicsengése sokkal keserűbb, mint a trilógia első két részének konklúziója, hiszen ezek az események jelen életünkre is kihatnak. Nézzék meg, ha alkalmuk adódik rá, vagy olvassák el (a szöveg az Irodalmi Szemlében is megjelent). Csak még egy mondatkát hadd idézzek a végére. „1990. március 17-én délután, amikor a teljes felvidéki magyarság Kooptált 24 Pali vezénylése alatt március 15-ét ünnepelte, amikor mindenkit hazahívott a harangszó, amikor egyszerre ünnepeltük a dicső őszi és tavaszi hadjáratot, amikor meghonosodott az echte felvidéki magyar gulyásfőző verseny, és pirospozsgás, pödrött baj szú nagy felvidéki magyar politikusaink, mint életfogytiglani zsűritagok cuppogtak a bográcsok tömkelegé fölött, ahonnan testületileg bevonultak a nagy felvidéki magyar katolikus és református templomokba, hogy elénekeljék a református énekeskönyvből a 90. zsoltár első versét, irulva-pirulva, mert arról nem tájékoztatták őket, hogy a katolikusoknál nem ez a sláger, amikor a kommunisták újra, boldogan a keblükre ölelhették egymást, mint gyöngyöző homlokú, megfáradt forradalmárok, amikor Kooptált 24 Pali egyhuszonnégy óra alatt negyvennyolc kopjafát, negyvennyolc emlékművet avatott fel gyújtó hangú szónoklatokkal, ahol egyetlenegyszer sem engedett a negyvennyolcból, az én szívembe a derült március 17-i égből becsapott a mennykő.” Angelesben fődíjat A Roma Los is elnyerte a Los Angeles. Alfonso Cuarón Roma című, életrajzi ihletésű, fekete-fehérben forgatott filmje kapta a Los Angeles-i Filmkritikusok Szövetségének fődíját. Az Oscar-díjas Alfonso Cuarón Roma című alkotásával a legjobb film és a legjobb operatőr díját is elnyerte. Mijazaki Hajao japán animációs rendező életművéért kapott díjat a kritikusoktól. A színészi elismeréseket Ethan Hawke (A hitehagyott), Olivia Colman (A kedvenc), Steven Yeun (Gyújtogatok) és Regina King (Ha a Beale utca mesélni tudna) kapta. A legjobb rendező díját Debra Granik nyerte el Ne hagyj nyomot! című apa-lánya drámájáért. A dokumentumfilmes mezőnyből Sandi Tan Shirkers című munkája győzött. A legjobb forgatókönyv díját a Megbocsátasz valaha? című krimi írói, Nikole Holofcener és Jeff Whitty kapták. A legjobb animációs filmnek pedig a Pókember - Irány a Pókverzumot választották a kritikusok. Ethan Hawke A hitehagyottban nyújtott alakításával érdemelte ki az elismerést (Fotó: tasr/ap) Az idegen nyelvű filmek mezőnyéből két győztes került ki a szavazás nyomán: a díjat megosztva a dél-koreai Gyújtogatók és a japán Bolti tolvajok kapta. A Los Angeles-i kritikuscsoport január 12-én adja át díjait. (MTI) Kirk Douglas százkét éves Los Angeles. Százkettedik születésnapját ünnepelte vasárnap Kirk Douglas amerikai színész-producer, aki nagyon hálás a sorsnak a csodálatos életért, ugyanakkor aggódva tekint a jövő felé. „A világban zűrzavar uralkodik és a mi feladatunk, hogy rendet tegyünk benne a gyermekeink és az unokáink számára” - mondta a színész a dpa hírügynökségnek adott interjújában. Születésnapi kívánságként egy biztonságosabb világot szeretne a jövő nemzedékei számára. „Rengeteg a gyűlölködés manapság, azt kívánom, hogy az emberek bánjanak egymással szeretettel és tisztelettel” - fűzte hozzá a Golden Globe díjas színész. Douglas a New York állambeli Amsterdamban született Issur Danielovitch Demsky néven, egy Oroszországból bevándorolt hétgyermekes zsidó család egyedüli fiaként. Több évtizeden átívelő pályafutása során Douglas olyan klasszikusokkal írta be magát a filmtörténetbe, mint a Spartacus vagy A nap szerelmese. (MTI) Felújítják az egész estés Vízipók-csodapókot Budapest. Március 22-étől lesz látható a magyarországi mozikban a Vízipók-csodapók című egész estés rajzfilm digitálisan felújított változata. A televízióból több generáció által ismert rajzfilmsorozat alapján készült film a víz alatti rovarok és kisállatok világát mutatja be játékos, mesés, ismeretterjesztő formában, miközben a természet szeretetére és a környezet védelmére is tanít. A történetet 43 évvel ezelőtt a Magyar Televízió rendelte meg és a Pannónia Filmstúdióban készült el az első 14 rész. A sorozat a gyerekek mellett a felnőttek körében is nagy sikert aratott, később45 országban vásároltákmeg a forgalmazási jogokat. Ezt követően merült fel az ötlet, hogy készüljön a sorozatból egy egész estés rajzjátékfilm is. A film a Vízipók-csodapók első két évadának egyes epizódjaiból készült, amelyeket összekötő jelenetekkel egészítettek ki. A moziváltozatot 1983-ban mutatták be, Szabó Szabolcs, Haui József és Szombati Szabó Csaba rendezésében, és több mint egymilliónézője volt. A digitális felújítás több mint fél éven át tartott, kockánként távolították el az egyenetlenségeket, festékhibákat és a színeket is felfrissítették. (MTI, k) A film sok információt eljuttat a gyerekekhez az élővíz védelmével kapcsolatban is (Képarchívum) Fandl Ferenc végig fenn tudja tartani a nézők figyelmét
