Új Szó, 2018. november (71. évfolyam, 251-274. szám)
2018-11-21 / 266. szám
KÖNYVESPOLC ■ 2018. NOVEMBER 21. www.ujszo.com Feliinger Károly ikrei A hazai magyar szépirodalmi közegben meglehetősen szokatlan kezdeményezés a közadakozásból kiadott könyv. Feliinger Károly úttörőnek számít ezen a téren: két gyermekverskötetre is össze tudta szedni a költségek 90 százalékát, úgy, hogy nem a közösségi finanszírozásra szakosodott crowfimding oldalakon jelent meg az ötlettel, hanem csupán a Facebookon tett közzé egy felhívást. Az adakozó 117 (majdani) olvasó dedikált példányt kapott a Hullámvasútból és a Mindjárt gondoltam című kötetből, a nevük pedig szerepel az utolsó oldalakon. A szerző ikerkönyveknek nevezi ezeket a szép kiállítású köteteket, de tartalmilag nincs sok közük egymáshoz. Külalakban annál inkább: mindkettőt Gyenes Gábor illusztrálta, és a szerkesztő is mindkét esetben Z. Németh István. Hozzám a Mindjárt gondoltam érkezett meg előbb, amely skandináv típusú gyerekverseket tartalmaz. Ennek a műfajnak Magyarországon hatalmas keletje volt pár évtizeddel ezelőtt (a hetvenes években jelentek meg először magyar fordításban ilyen fiira, elgondolkodtató szövegek), és persze hozzánk is eljutottak. Hazai magyar szerzőink viszont mindeddig nem igazán vették a bátorságot, hogy megpróbálkozzanak vele, legalább is nem önálló kötetben. Talán a buktatóktól ijedtek meg, amelyekből sok akad. Ezeket a szövegeket verseknek tekintjük, ám nem lehet őket megzenésíteni, nincsenek bennük csengő-bongó rímek, a felnőtteket is szórakoztatják, de elsősorban gyerekeknek szólnak, sőt, ideális esetben együtt olvassa őket szülő és gyerek. Vagy akár nagyszülő és unoka. Nézzünk egy példát. „Mindenki addig él, / ameddig a Jóka vizét iszsza, / mondogatta nagyapám. / Erre én megkérdeztem tőle, / és ha már nem issza, / akkor meghal? / Igen tündérbogaram, / egyetlen Karcsikám, / hiszen csak az élők / isznak vizet, / nevetett nagyapám, / akinek a bor volt a mindene. ” Ez a szöveg sokat elárul a kötet hangvételéről és a szerző szerepéről. Finom humor, helyi ízek — gyakran pontosan beazonosítható helyszínekkel és a szerző ak-Kenyér Apu azt mondta, amikor meghalt a nagyi, hogy megette már a kenyere javát. Még szerencse, hogy a mi családunkban senki se szereti a kenyeret, ellenben a kalácsot igen. Biztosan azért, mert anyu szerunt apu kenyérre valót sem keres. tív jelenlétével. Feliinger Károly ugyanis (hol gyerekszerepben, hol felnőttként) aktívan jelen van, sokszor felbukkan a könyvben. Gyakran „író bácsiként” kommunikál a gyerekekkel, érezhető, hogy ezeknek az aranyköpéseknek, frappáns bemondásoknak jó része saját gyűjtés, azaz író-olvasó találkozókon vagy a családban, rokonságban csipegette fel őket. Nem hiába mondják, hogy az író embernél mindig legyen papír, toll, vagy legalább okostelefon. Apropó: korunk technikai vívmányait is sokat szerepelteti a szerző, mert ezek nélkül ma már egy könyv sem számít korszerűnek. Vannak nagyon rövid és nagyon frappáns szövegek: „Hogy hogyan került / a cseresznyébe a mag, / hát ez pofonegyszerű / kérdés, úgy, mint apu / hasába a labda. ” És vannak komolyabb, filozofikusabb hoszszúak, a nagyobb és a kisebb testvér egymással való viszonyát taglalok, iskolai sztorik, amelyeken még elalvás előtt is töpreng a nebuló, fura, megmagyarázhatadan jelenségekre alkotott magyarázatok, és szívszorító megállapítások is. Nézzünk egy ilyet: „Nagyi most ott magasan la csillagokról bámul bennünket. / A háza üresen áll. / Tél van. Nekem a kályha / melege hiányzik a nagyi / után a legjobban. / Ha apu elvisz engem / ebben a csikorgó hidegben / a házába, / először a hideg / kályhát fogom átölelni, / ahogy a nagyi szokott engem. / Megpróbálom felmelegíteni. I Az fázhat / a legeslegjobban. ” A Mindjárt gondoltam szerintem 7-8 éves kortól működik igazán, de nem akarom befolyásolni a szülőket, ahogy a kiadó sem tüntette Tóni Ez a Tóni okos, derék, több a fejében a kerék, egyel több, mint a majomnak, mégis olyan levert, gornyadt. Héjastól eszi a banánt, meg a citromot hetetne, mégse vág savanyú pofát, úgyis tudja, mi van benne. fel borítón a korhatárt. Gyenes Gábor illusztrációi remekbe szabottak. Viccesek, lényegre törők, ugyanakkor hosszú percekig el lehet nézegetni őket - vagyis úgy működnek, mint a szövegek. A grafikus érdekes megoldást alkalmaz: a rajzok fekete-fehérek, a háttér viszont színes, és az ábrák árnyéka rávetődik a háttérre, mintha kivágott rajzokat világítanánk meg. Élvezet lapozgatni ezt a könyvet, és persze olvasni is. Az ikerpár másik tagja, a Hullámvasút hagyományosabb, szépen rímelő, legtöbbször rövid sorokba szedett verseket tartalmaz. Az egész oldalas illusztrációk itt már színesek, ám sokkal kevesebb jutott belőlük a kötetbe, mint a társdarabba. Ezért gyakran több oldalon keresztül hiába keresünk képeket, ami persze csak akkor probléma, ha a gyerek maga olvasgat, nem pedig felnőtt olvas fel neki. „Ki ne szeretne szénakazlat mászni, csillagot lesni, lókötő szellővel versenyt fúrni, falomb közül lábat lógatni, szél szárnyából tollat tépni? Feliinger Károly vadonatúj, jókedvű gyermekversei feledhetetlen Utazásra csábítanak a költészet és a képzelet birodalmába” - áll a szerkesztő bevezetőjében, amelyből megtudjuk, hogy a szerző 55. születésnapját kívánta megünnepli legfiatalabb olvasóival, ezért épp most adta ki az ikerkönyveket. Talán a címadó vers a „legfelnőttesebb”, íme: „Hullámvasút az én álmom, /átkelek a valóságon, /semmi se múlhat ott rajtam, / végcél, honnét elindultam. / Bumeráng útja a pálya, / vágyom már a szivárványra, / kísér a zaj fel az égre: / kékmadaram szívverése. ” Feliinger Károly gyakran szerepeltet természeti képeket, falusi, ház körüli tevékenységeket, az évszakoknak megfelelő mezőgazdasági munkálatokat. Legtöbbször egyes szám első személyben ír, vagyis vele történnek a dolgok, ő csodálkozik rá az élet apró szépségeire. Ahol más a szereplő, ott meg is van nevezve, vélhetően egy csomó ismerős gyerkőc találja meg magát ebben a könyvben. Máshol a rím kedvéért kap nevet a szereplő: „Jó barátom ez az Elek, / csak egy kicsit fura alak, / őrködik a nagy ég felett / odalenn az asztal alatt. ” (Mélázó) Ebben a kötetben szerepel az a Farsang végén című vers, amelylyel a szerző öt évvel ezelőtt megnyerte a Magyar Irószövegség által Weöres Sándor születésének centenáriumára kiírt Bóbita költőversenyt. Nyilván nem véledenül. Feliinger partnerként kezeli a gyerekeket, nem gügyög nekik, nem jópofáskodik velük, szóval ért a nyelvükön. Azt is megszokhattuk már tőle, hogy mátyusföldi települések nevei bukkannak fel a verseiben. (Erre itt a legszebb példa a Csúfolódó, a Verbunk és a Kószáló.) Úgyhogy akár térképpel a kézben is hasznos és szórakoztató olvasmány lehet ez a könyv. Juhász Katalin Feliinger Károly: Mindjárt gondoltam Vámbéry Polgári Társulás, 2018 % oldal Feliinger Károly: Hullámvasút Vámbéry Polgári Társulás, 2018 104 oldal A lakkaszörpre szomjazó Kalle és a többiek Arról, ami elbeszélhetetlennek tűnik Episzer, tényleg tökre régen, fönn a hóban, fönn a jégen, hol a trolink élnek, fönn a havas tajgán valahol, hold a trolinkfordok, feliek között menetelnek, menetelt kis bunkójával ott egy Kalle nevű troli Varró Dánieltől rég várnak az olvasók egy olyan mesevilágra, mint amilyet a Túl a Maszat-hegyenben teremtett. A szomjas troli című skandinávoskodó mesefiizérben szerzőnk a szörnyű zord fjordok világába kalauzolja olvasóit. Megidézi és „varródanisítja” az északi és a kelta folklór néhány jellegzetes alakját: trollokat, mocsári goblinokat, orkokat, leprikónokat, hableányokat és hablegényeket. Van itt troli-legenda, finn minieposz, Andersen-paródia, sőt, tetszés szerint lehetünk főhősei egy vikinges gyerekfantasynek. A négy verses mesét tartalmazó kötet lapjain megelevenedő izgalmas, eseményekben és szójátékokban gazdag világban mindenki ráismerhet saját családi történeteire, ismerőseire és legfőképpen önmagára, amiben sokat segítenek Maros Krisztina pompás képei. Varró Dániel: A szomjas troli - Kis viking legendárium Jelenkor Kiadó, 2018, 136oldal I gaz Dóra 2016-ban tette le a névjegyét a magyar gyerekirodalomban a Nyár, nagyi, net című, alsósoknak szóló, hiánypódó regényével, amely a digitális nemzedékkel igyekezett szórakoztatva megismertetni a hasznos és tudatos nethasználat alapjait. A szerző most egy picit nagyobbakhoz, a 10-12 éves korosztályhoz szól, egy nagyon bátor, a magyar ifjúsági irodalomban elsőként jelentkező fókusszal: a holokauszt elbeszélhetőségével, elgondolhatóságával. Míg a Nobel-díjas Kertész Imre a Sorstalanságban egy gyerek elbeszélőn keresztül tette megragadhatóvá a 1941—45-ös években való létezést annak minden egyszerű és összetett emberi tényezőjével együtt, addig Igaz Dórát a mai fiataloknak a témától, a kortól való távolsága, nehezebb kapcsolódása, az elhallgatott, tabusított kérdések foglalkoztatják. Egy fiú a csapatból című regényének történetét a mába és Budapestre helyezte, hőseinek egy csapatnyi ötödikes fiút választott, akik szépen lassan kapcsolatba kerülnek és párbeszédbe kezdenek a szüleik, nagyszüleik gyerekkorával. A regény főhőse Dani, aki felkavaró mondatokat hall az iskolában. „Kevés vagy, mint Hiderben a jóindulat” - mondja az egy osztálytársa, aki később a haláltáborokat is emlegeti. Dani kétségek között megy haza, és próbálja megemészteni a hallottakat. A szüleitől tudja, hogy ők zsidó származásúak, de ennél többet sosem sikerült kihúznia belőlük. Kérdéseivel egyedül marad, a szülei elzárkóznak a beszélgetéstől, sőt, a valódi, érzelmi alapú szülő-gyerek kapcsolattól is, miközben úgy tűnik, nagy gondot és figyelmet fordítanak Dani jövő-Idf.Fjú CSAP/iTBÓL jére. A kibeszélés lehetősége akkor teremtődik meg, amikor Dani ellátogat egy barátjához, akinek nagypapa a fociról kezd beszélgetni a gyerekekkel. Csakhogy amikor annyi idős volt, mint a fiúk, egész más volt csapatban létezni a pályán és a pályán kívül. Mert bár nemzeti és vallási szempontból ugyanúgy sokféle gyerekből tevődött össze egy csapat, mint ma, akkor megtörténhetett, hogy egyszer egy fiú váradanul eltűnt. A regény tele van kiragadható mondatokkal, izgalmas dramaturgiai pillanatokkal, így remek lehetőséget teremt a beszélgetésre otthon, sőt az iskolai közös feldolgozásra is - nemcsak a holokauszt kapcsán, hanem annak sokkal tágabb és összetettebb kontextusában is. Segíthet beszélgetni az emberek egymáshoz való viszonyáról és kapcsolódásáról, a felelősségről, az identitásról, a megbélyegzésről, a kirekesztésről és az empátiáról - a gyerekek nyelvén, (k) Igaz Dóra: Egy fiú a csapatból Pozsonyi Pagony, 2018 144 oldal lx~
