Új Szó, 2018. november (71. évfolyam, 251-274. szám)
2018-11-06 / 254. szám
www.ujszo.com I 2018. november 6. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Helyi ügyekből országos mérleg? Helyben sokszor nem a pártmez, hanem a szimpátia dönt MÓZES SZABOLCS A hétvégén polgármestereket és helyi képviselőket választunk, egy hét múlva pedig már arról fogunk értekezéseket olvasni, hogy országosan ki vesztett és ki nyert. Bukik a Smer? Aligha. Pedig sokan már most ilyen értelmezési kereteket állítanak fel. Smer kontra jobboldali pártok. Koalició versus ellenzék. Függetlenek kontra pártjelöltek. A magyar térfélen pedig: Híd vagy MKP? A képlet azonban sokkal bonyolultabb annál, minthogy plusz-mínusz pár polgármesteri posztból meg tudjuk majd állapítani, melyik párt hányadán áll. Az önkormányzati választások tétje alapvetően más, mint egy országos választásé. Helyi vezetőkről döntünk, sokszor nem pártmez, hanem személyes szimpátia és tapasztalatok alapján. Ha valahol győz a hidas jelölt, az nem azért történik, mert az összes rá szavazó polgár egyetért Bugárék parlamenti politizálásával, és ha veszít, az nem azért lesz, mert azon a településen elutasítják a Híd koalíciós tevékenységét. Ugyanez vonatkozik az MKP-ra és a szlovák pártokra is. Emiatt a politikai alakulatok nagyrészt csapdahelyzetben vannak ilyenkor. Országos szintről sokat nem tehetnek a jobb helyi eredményekért - erre a jelöltállításnál és a helyi koalíciók megalakulásánál volt korlátozott lehetőségük, ha ebbe fentről érdemben bele tudtak, akartak szólni -, ám szombat után a pártelnököknek kell válaszolniuk a kellemetlen kérdésekre. Mindez fordítva is igaz: ha valaki a vártnál jobban fog szerepelni, azt a pártja saját országos népszerűsége növekedéseként fogja prezentálni. Ha országos szintű konzekvenciákat akarunk levonni a hétvégi választások után, nem a konkrét eseteket, hanem a nagyobb számokat kell vizsgálni. A Smer számára nem az jelent csapást, ha hússzal, harminccal kevesebb polgármestere lesz, hanem ha elveszíti a megyeszékhelyek irányítását. Amire egyébként jó esély van: Pozsonyban eleve nincs is jelöltje —ez is jelzésértékű-, Kassa mellett pedig Nyitrát is elbukhatja. A minőségi visszaesés jelzés lehet a párt számára, ám még ez sem jelentené automatikusan azt, hogy a Smer országos szinten kevésbé vonzó, mint pár hónapja. Az értelmezést két tényező is nehezíti. Az egyik - kevésbé ismert -tapasztalat, hogy a regnáló polgármester szinte biztos győztes. Négy és nyolc éve is a legtöbb esetben érvényes volt, hogy ahol indul a polgármester, ott nagyon nagy eséllyel veri a kihívóit. Ezért lesz (lehet) például viszonylag sok településen vezetője a KDH-nak, miközben országos szinten már nem olyan tényező, mint az évtized elején volt. A másik „zavaró” elem a helyi koalíciós háttér. Ajelöltek többségét nem egy, hanem egyszerre több párt is támogatja. Érezzük, hogy más súlya van, ha egy párt saját jelöltje győz, vagy ha egy függetlent támogat egy párt, ám a kommunikációban ez ugyanúgy fog megjelenni: győzött a mi jelöltünk! Sok helyen, elsősorban a kisebb településeken nehéz szétszálazni, hogy ki kinek is a jelöltje, pontosabban, ki mennyire volt egyik vagy másik párt favoritja, s ki az, aki leginkább a saját érdemének tarthatja a győzelmét. A pártok országos elfogadottságáról mindezért többet mutat majd az elnökválasztás és főleg a jövő májusi EP-választás. Hétvégén pedig felkészülhetünk a független jelöltek előretörésére. Ez most a trend, és úgy tűnik, továbbra is megállíthatatlan marad. Pedig egy jelölt alapvetően nem attól rátermett, hogy nincs a mellén pártlogó, ellenben függetlenként is lehet függő helyzetben, például a szálakat mozgató helyi oligarcháktól... Kulturális veszteségeink XXI. JUHÁSZ KATALIN N agyon szeretném, ha a hollywoodi sztárok megszabadulnának attól a káros szokásuktól, hogy egy idő után popsztárnak képzelik magukat és lemezt jelentetnek meg. Mert ezek a produktumok nagy veszteséget okoznak, főleg szellemi értelemben (anyagilag talán nem is annyira). Abból indulok ki, hogy ha mondjuk elhívom a város legjobb vízvezetékszerelőjét, mert tényleg minőségi munkát szeretnék, nem várom el tőle, hogy utána kifesse a nappalit, vagy összeszerelje az ikeás szekrényt. A fogorvosomtól sem várom el (pedig ő tényleg világszínvonalú minden téren, a rettegő páciens megnyugtatása terén is), hogy a gyökérkezelés után kioperálja az epeköveimet is. Vajon miért gondolják magukról a filmsztárok, hogy ugyanolyan nívón írnak és adnak elő dalokat, mint amilyen nívót a vásznon képviselnek? Nálam akkor telt be a pohár, amikor Tom Hardy bejelentette, hogy poplemezt készít, pontosabban az elektronikát a rappel vegyítő grime stílusban szeretne nagyot alkotni. Most nyilván sokan azt mondják, hogy ő bármire képes, hiszen a filmjeiben is minden problémát megold. Nos, nekik legyen igazuk. Láttunk már pozitív példákat arra, hogy valaki mindkét terepen egyforma színvonalon teljesít (Juliette Lewis, Will Smith, Jack Black, Cher, Donald Glover). De láttunk igazi szuperhősöket elvérezni a rockszínpadon, vagy legalábbis kínos pillanatokat okozni a hallgatóságnak (Bruce Willis, William Shatner, Billy Bob Thorton, Johnny Depp). Egy filmsztár rajongói nem azért mennek el kedvencük koncertjére, mert zenét akarnak hallgatni, hanem mert egy térben akarnak tartózkodni vele, lehetőleg minél közelebb a színpadhoz. A Doctor House sorozat sztárja, Hugh Laurie például folyamatosan turnézik blueszenekarával, de nem elsősorban a bluesrajongókat vonzza az arénákba, hanem azokat, akik a tévéből ismerik őt. Ezzel tulajdonképpen elszippantja a levegőt az igazi zenészek elől, akik ezt tanulták, ezt csinálják, sokkal magasabb szinten, mint egy szimpatikus műkedvelő. Aki Johnny Depp Hollywood Vampires nevű zenekarának koncertjére vált jegyet, az sem arra kíváncsi, milyen szinten gitározik és énekel Johnny Depp, csak az imádott filmsztárt akarja látni. Tom Hardy akkor járna el példamutató módon, ha dupla CD-t jelentetne meg - az egyiken saját grime-művészetét bemutatva, a másikat átengedve egy tehetséges, feltörekvő előadónak, aki neki köszönhetően kapna egy kis reflektorfényt, esélyt a befutásra. Ezt a fajta árukapcsolást ajánlom valamennyi könnyűzenei babérokra törő hollywoodi sztár figyelmébe. De festegető színészek is nyugodtan szervezhetnek közös kiállításokat fiatal festőművészekkel, akik éveken át ezt tanulták a képzőművészeti egyetemen. Nem beszélve azokról a sztárokról, akik úgy gondolják, hogy a nevükkel több százezres példányszámban el lehet adni egy regényt vagy verskötetet. Szépségkirálynő, transznemű nő, vadászpilótanő, indián lány és alsógatyamodell is indul az amerikai választáson Christine Hallquist öt éve még David volt, Mallory Hagan szépségkirálynő maradt, Paulette Jordan indián felmenői még a fehér telepesekkel harcoltak, Antonio Sábato pedig mára öltönybe bújt (TASR/AP-feivétei és Facebook) A mai amerikai félidős választáson több jelölt is úgymond történelmet írhat, ha nyer. Minden korábbinál nagyobb arányban indultak nők, kisebbségekhez tartozók, politikai újoncok és transzneműségüket nyíltan felvállalok a választásokon. A 62 éves Christine Hallquist öt esztendeig tartó kezelés eredményeként alakult férfiból nővé, ő Maine államban kívánja meghódítani a szavazókat. Emellett Amerika megválaszthatja első őslakos, indián kormányzóját Idahóban, a déli Georgiában pedig az első afroamerikai női kormányzót. Arizona és Tennessee államokban először lehet nő szenátor, és a washingtoni képviselőháznak először lehet szomáli-amerikai, valamint indián nő képviselője. Arizonában a republikánus Martha McSally, az Egyesült Államok első női vadászpilótája indul, aki ráadásul egy vadászgépköteléknek is a parancsnoka volt. Demokrata párti vetélytársa, Kyrsten Sinema politikai programjában fontosnak tartotta megemlíteni azt is, hogy biszexuális. Hawaii új kormányzójaként esélyesnek tartják az elemzők a republikánus Andria Tupolát. Ha megválasztják, először irányíthatja a szigeteket őslakos női politikus: Tupola asszony hawaii és szamoai gyökereire lehet büszke. Idahóban a kormányzó lehet indián, a 38 éves Paulette Jordan, felmenői még a fehér telepesek ellen harcoltak. Esélyes képviselőjelöltként mutatta be az amerikai közszolgálati rádió (NPR) a szintén indián származású Deb Haalandot, akit Új-Mexikó államban jelöltek kongresszusi képviselőnek. Coloradónak először lehet vállaltan meleg kormányzója, Florida először jelölt az LMBT-közösséghez tartozó hölgyet a washingtoni kongresszusba, és az északkeleti New Hampshire is először küldene egy meleg mivoltát nyíltan vállaló képviselőt a szövetségi törvényhozásba. A 29 éves Mallory Hagan Alabamából szépségkirálynő volt: 2013-ban őt koronázták meg a Miss America versenyen, korábban a Miss New York és a Miss Manhattan kisebb koronája is az övé volt. E tapasztalat nyomán úgy gondolta, hogy érdemes belevágnia a politizálásba is. „A szépségkirálynőválasztás sokat megtanított nekem arról, hogy a szavaimnak milyen hatalmuk is van” - írta internetes oldalán, hozzátéve, hogy választási programjának lényege nem más, mint hogy az alabamaiak szószólója legyen... Antonio Sábato viszont férfi fehérneműket bemutató modellből lett televíziós szappanoperák szereplője. Később Donald Trump híveként lépett a politikai arénába, most szenátor lenne. Az olasz-cseh szülőktől Rómában született színész honlapjának tanúsága szerint az Egyesült Államok stratégiai fölényének megőrzését és a veteránok életkörülményeinek javítását ígéri. (MTI)
