Új Szó, 2018. november (71. évfolyam, 251-274. szám)
2018-11-28 / 272. szám
KULTÚRA www.ujszo.com I 2018. november 28. I 5 Olyan, mint a főnixmadár Nyolcvanharmadik születésnapjára nemzeti színházi öltözője kulcsának ezüst másolatát kapta Törőcsik Mari SZABÓ G. LÁSZLÓ Nem ő a legidősebb magyar színésznő, mégis érte aggódunk, őt féltjük a legjobban. Életkorét is ezért tudjuk pontosan. Tőrőcsik Mari most töltötte be 83. évét. „Megvagyok. Hol jobban, hol rosszabbul. Most éppen itthon, Velemben, a vidéki házamban”—mondta minden szóért keményen megküzdve, amikor születésnapján telefonon beszéltem vele. Hangjából éreztem: volt már jobban is. De sokkal rosszabbul is. Hullámzó állapota, fáradékonysága, hirtelen adódó egészségi problémái miatt döntött úgy két éve, hogy az osztrák határhoz, de főleg a szombathelyi kórházhoz közeli, velemi otthonába helyezi át az életét. Szombathelyi orvosait, ápolóit ugyanis annyira megszerette, hogy az ő közelükben érzi igazán biztonságban magát. De mellette van állandó, budapesti gondozója is, aki nem mellesleg remek szakács, és mindennap a legfinomabb ételeket tálalja fel Törőcsik Marinak. Az időnkénti kórházi immun- és vitaminterápia, vagyis erősítő kúra természetesen így sem marad el, mint ahogy rutinellenőrzésekre is rendszeresen jár. Voltaképpen erről szólnak a hetei, hónapjai. Rövidke séták az udvarban, jobb napokon még az utcára, a kapu elé is kimerészkedik, vált pár szót szeretett szomszédaival, ismerőseivel, esténként kis tévézés, „csak az éjszakák lennének rövidebbek” - mondja. Nyugtalanul alszik, fizikai fájdalmak gyötrik, időnként a végsőkig legyengül a szervezete, aztán csodák csodájával mégis erőre kap, és megy minden, ahogy az elmúlt két évben. Hol fent, hol lent. Nagyon fent soha, inkább nagyon lent. Mégis olyan, mint a főnixmadár. Egyik nap, mintha nem is élne, másnap pedig már újra szárnyal. Velemben hűvösebb a nyár, színesebb az ősz, fehérebb a tél, pajkosabb a tavasz, mint Budapesten. RÖVIDEN Ma Komáromban az Anyám tyúkja Komárom. Ma 19 órától tekinthető meg a városi művelődési központban az Anyám tyúkja, vagyis az Örkény Színház nagy sikerű előadása a magyar irodalom kötelező verseiből, amely 2014 óta szerepel a budapesti teátrum műsorán, és tavaly már a folytatása is megszületett Anyám tyúkja (2.) címmel. Komáromban most az 1. rész látható, a megközelítőleg 2 óra 45 percnyi játékidő alatt mintegy 100 ismert magyar vers hangzik el abból a bizonyos közösen birtokolt antológiából, amelyet még gyerek- és ifjúkorunkból hozunk magunkkal. Mit csinál Edward király, angol király? Mihez ne fogjon senki könnyelműen? Mi történik őszi éjjel a galagonyával? Akik elmondják: Bíró Kriszta, Csuja Imre, Debreczeny Csaba, Epres Attila, Ficza István, Für Anikó, Gálffi László, Kerekes Éva, Kerekes Viktória, Mácsai Pál, Máthé Ezért szereti ezt a helyet annyira Törőcsik Mari. És ott az udvarban, a ház mögött a nagy diófa, amely alatt már megállni is jóleső érzés számára. Megérinteni a törzsét, szólni hozzá, felnézni rá, még ilyenkor is, amikor lombtalanul tekint idős gazdájára. Velemben csend és nyugalom veszi körül a megfáradt színésznőt. Ott más a levegő, más az ég színe, más az erdő hangja, a föld éltető ereje, a dombok ölelése. Törőcsik Marinak nem hiányzik olyan nagyon a nyüzsgő Budapest, csak a színpad, a közönsége. A Nemzeti Színház társulata pedig visszaváija. Most, a születésnapján ajándékba kapta meg igazgatójától öltözője kulcsának ezüstből készült másolatát. Zsolt, Nagy Zsolt, Pogány Judit, Polgár Csaba, Takács Nóra Diána, Vajda Milán, Znamenák István, valamint Kákonyi Árpád. A verseket válogatta: Várady Szabolcs, szerkesztette: Mácsai Pál. (k) Tanszéki tisztelgés Zeman László előtt Pozsony. Zeman László nyelvész, hungarológus, a pozsonyi magyar tanszék egykori oktatója ebben a hónapban töltötte be kilencvenedik életévét. A Comenius Egyetem magyar tanszéke november 30-án konferenciát szervez Zeman László jubileuma alkalmából. Az előadók a tanár úr egykori tanítványai: hazai egyetemek magyar tanszékének oktatói, illetve szlovákiai magyar tudományos intézetek munkatársai. Az előadások a nyelv- és irodalomtudomány, a történelemtudomány és az eszmetörténet, valamint a fordítástudomány és az anyanyelvmódszertan területét érintik. (k) Utolsó szerepétől, az idős Galileitől lélekben már el is búcsúzott. Szeretett közönsége a nyáron, ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében, az Ördögkatlan fesztiválon bemutatott, Míg fekszem kiterítve című előadásban hallhatta. A William Faulkner regénye alapján készült darabban csupán a hangjával volt jelen, „alakítása” mégis teljes értékű. Végül is ki tudná hitelesebben elmondani, hogy:,J4ilyen érdekes, a születéshez ketten‘kellenek, a halálhoz pedig egy ember is elég”, ha nem ő, aki kétszer is megtette már az odavissza utat élet és halál között? Erejének és hivatástudatának, szakmai alázatának köszönhette a Sztalker Csoport, hogy kórházi ágyán, orvoNaptár és könyvek a Pozsonyi Kiflitől Pozsony. Az év végén új könyvekkel és naptárral jelentkezik a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás. A 2019-es Pozsonyi Naptár a város hajdani híres fotográfusa, Kozics Ede és utódai műhelyében készült 19. és 20. századi felvételeket tartalmaz. A civil szervezet idén köztéri kiállítással emlékezett meg Fadrusz János híres szobrászművészről, aki 160 évvel ezelőtt (1858-ban) született Pozsonyban, és 115 esztendővel ezelőtt (1903-ban) hunyt el Budapesten. A társulás Pozsonyi mesék könyvsorozata legújabb, Fadrusz János című kötetét is a jeles alkotónak szentelte; a történeteket Forgács Péter írta. Csanda Gábor fordításában már magyarul is elérhető Viera Kamenická Pozsonyi zsidó mesék című könyve, amelynek szlovák eredetije tavaly látott napvilágot. A „kiflis” kiadványok a pozsonyi adventi vásárban is kaphatók. (k) sai és ápolói közreműködésével, baráti közbenjárással mobiltelefonra mondta Faulkner szövegét, a fiaitól búcsúzó, haldokló Anya utolsó mondatait. Tisztán, érthetően, megrendítően. Mészáros Márta legutóbbi filmjében, az Aurora Borealis — Északi fényben már a nagy útra készül. Érzi, hogy közeleg a vég, de még mielőtt végleg lehunyná a szemét, felfedi lánya előtt hatvan éve őrzött titkát, hogy elcserélt gyerekként, de mégis a sajátjaként nevelte fel őt. A cserét pedig ő követte el. Megvolt rá az oka, szörnyű fájdalma. Mint minden alakításán, ezen is valósággal átsüt az embersége. Hogy érti ezt az asszonyt, és megbocsát neki, hiszen anyai szeretetét ruházza át a rá bízott, idegen gyerekre, akinek szíve melegét adta egy életre. „Mészáros Mártával azért szeretek dolgozni, mert ő soha nem ártott senkinek” — nyilatkozta a film forgatásakor. És ő is ilyen. Ő sem bántott soha senkit, még csak egy fél szóval sem. „A színész embersége minden alakításán átsüt” - hallottam tőle nemegyszer, amikor olyan kollégájáról beszélt, akinek emberi nívójával nem volt elégedett. Milyen pontos és fontos megállapítás ez! A kristálytiszta lelki forrás! Ebből merített mindannyiszor ő is. Legelőször a Körhinta Pataki Marijaként, aztán még százszor, kétszázszor, ezerszer, mert minden szerepében így tudott hiteles lenni. Nincsenek illúzióim. Nem hiszem, hogy Törőcsik Mari még színpadra fog lépni. Ha netán kamera elé áll, akkor csak egy nyilatkozat kedvéért. Új szerepben már csak egy újabb isteni csoda hatására láthatjuk őt. De nem maradt adósunk így sem. Mindent eljátszott, mindent megmutatott az emberi természetből. A jót is, a rosszat is, a köztest is, a fényt is, az árnyékot is, sőt, már a halált is. Mészáros Márta említett filmjében, amely most a világot járja, úgy hunyja le örökre a szemét, hogy azt hisszük: rejtett kamerával vették fel élete utolsó pillanatait. Hogy előttünk indult el a túlsó partra. Szerencsére nem ez történt. Törőcsik Mari a felvett snitt után felkelt a székből, és itt van köztünk. Jobb napjain még játszik is négy fal között. Csak úgy magát szórakoztatva. Jordán Tamás mesélte a minap, hogy hetente meglátogatja, szombathelyi színházából rövid az út Velembe, s ha ott van Törőcsik Marinál, mindig kreál egy izgalmas helyzetet, amelybe ügyesen belevonja játszótársát, aki arra a néhány percre át is lép egy másik dimenzióba, s azt játssza, hogy... minden rendben, még mindig van értelme, messze még a vég. Higgye is ezt, amíg csak hinni tudja. Amíg az Isten - ahogy ő mondja - a tenyerén hordozza. „A színész embersége minden alakításán átsüt..."
