Új Szó, 2018. november (71. évfolyam, 251-274. szám)
2018-11-27 / 271. szám
10 FUTBALLTORTÉWELEM www.ujszo.com Aldyr Garcia Schlee három vázlatos pályaművel nevezett be a pályázatra-«Ä; A mez, amelyet mindenki rögtön felismer: Brazília 1954. március 14-én lépett pályára először sárgában, és utolsó hivatalos meccsüket is ebben játszották Neymarék Uruguay ellen (Fotók: TASR-archívum, képarchívum) Aldyr Garda Schlee 19 évesen alkotta meg a remekművet - mai árfolyamon 6500 eurót nyert, életre szóló bérletet a Maracanába, illetve a csapattal tarthatott az 1954-es vb-kvalifikációkon Amikor a ruha teszi az embert: a futballmezek története November 15-én hunyt el Aldyr Garcia Schlee író, újságíró, tudós, tanár és illusztrátor, aki megalkotta a brazil válogatott máig használatos mezét. Az ikonikussá váló „canarinho” (kis kanári), vagy más néven „amarelinha” (kis sárga) összeállítás zölddel szegélyezett kanárisárga felsőből, kék nadrágból és fehér zokniból áll, és egy 1953-as versenypályázat győzteseként született meg. A pályázatot azért írta ki a brazil szövetség, mert az 1950-es, balul elsült hazai világbajnokság után olyan mezt szerettek volna, amely jobban egyesíti a nemzeti zászló színeit - és ami feledteti a fehér színt, és az azzal járó kudarcot. De miként is jutott el a futballmezek története addig, hogy pályázat döntsön egy válogatott színösszeállításáról? Látni és látszani Nem sokkal ezután ezek a sokszor egzotikus kombinációk elkezdtek kikopni a fútballból, egyre inkább az egyszerűség és a jól láthatóság szempontja került előtérbe, melynek több oka is volt. 1863-ban elfogadásra került az egységes szabályrendszer, és megalakult az Angol Labdarúgó-szövetség (The Football Association, a továbbiakban FA), ezzel pedig a labdarúgás és a rögbi útjai szétváltak, és a fociban megengedett lett az előrejáték is. Fontossá vált, hogy minden oldalról jól felismerhetőek legyenek Aki vett már részt igazi futballmeccsen, az pontosan tudja, hogy nagyon nem mindegy, a csapata milyen mezben lép pályára. Egy szép, tiszta mez önbizalmat adhat a viselőjének, egy agyonmosott, fakó mez pedig kisebbségérzést válthat ki, különösen, ha a másik csapat új és elegáns összeállításban játszik. Kezdetben vala a sapka A 19. század közepén a labdarúgás egyet jelentett a brit futballal, hiszen a világ többi táján csak 15-20 éves lemaradással kezdték el űzni ezt az Angliában kialakuló sportot. A szigetországban az 1860-as években még inkább öltönyre hajazott a labdarúgók ruhája, mintsem egy mai fútballmezre. Ekkoriban ugyanis még az úriemberek játéka volt a foci, így a jólöltözöttség nem volt meglepő a pályán sem. Ez idő tájt az egyensapka jelentette a különbséget a csapatok között, és csak hosszú évtizedekkel később kopott ki a stadionok szertáraiból az egységes fejfedő. Ezeknek a klasszikus fútballsapkáknak az utolsó darabjai nem is kísérték el gazdáikat a pályára, mivel egy idő után már csak egy-egy fontos esemény emlékére kapták őket a játékosok, így például egy-egy válogatottság, bajnoki cím vagy kupagyőzelem apropójából. Az 1870-es évek környékén kezdtek megjelenni az egységes mezek, mivel a sapkáról való megkülönböztetés egyre inkább problémás lett mind a játékosok, mind az egyre népesebb nézőközönség számára is. Természetesen a csapatmezek színei az alapító klubok és iskolák címereit követték, így a mai focikedvelők számára meghökkentő szín- és mintakombinációkkal is találkozhattak az akkori szurkolók: lazacrózsaszín, bíbor és babakék színű, valamint harlekinmintás és felemás felsőket is láthattak a nézők. Az aranycsapat fehér nadrágban és piros, fűzős mezben lépett pályára az angolok ellen 1953. nov. 25-én a mezek még sárosán is. A másik lényeges folyamat pedig a munkásosztály egyre erőteljesebb megjelenése volt a futballban, ami nemcsak külsőségekben, hanem összetételben is megkívánta a mezek egyszerűsödését, hisz mindenki maga vásárolta meg a saját öltözékét. Az 1872-es Skócia elleni mérkőzésen az angol válogatott például fehér mezt, fehér térdnadrágot és sötétkék sapkát viselt. Az első mérföldkő Az első bajnokságot 1888-ban írták ki Angliában, ami a futball gyors professzionalizálódását vonta maga után, és ami tovább egyszerűsítette a csapatruházat kérdését is, hiszen így már a klubok vásárolták meg a mezgarnitúrákat a játékosaiknak, és természetesen számukra a költséghatékonyság jelentette a legfőbb szempontot. 1891-ben az FA bevezette azt a szabályt, hogy a következő szezonra regisztrálni kellett a csapatok színeit, és két külön klub nem regisztrálhatta ugyanazt a színösszeállítást. Az ezt követő évben lazított a szövetség az előírásokon, de kötelezővé tették mindenki számára egy fehér garnitúra beszerzését, amit egyezés esetén a hazaiaknak kellett felvenni (az alapból fehér színű csapatoknak más színű volt a váltómeze). A századfordulóig a nadrágokra vonatkozó rendelkezés az volt, hogy térd alatt kellett végződniük, és fekete, fehér vagy esetleg tengerészkék színűek lehetettek. Érdekesség, hogy azt már nem szabályozták, hogy egy csapat egységes gatyában lépjen pályára, így akár több szín is
