Új Szó, 2018. november (71. évfolyam, 251-274. szám)
2018-11-22 / 267. szám
www.ujszo.com | 2018. november 22. KULTÚRA I 9 Gyerekzár - A kettősségek könyve A novellák főszereplői legtöbbször tisztában vannak azzal, hogy nincs kiút, és iróniával kezelik a helyzetet MUCHADORKA Egyszerre könnyed és súlyos, egyszerre humoros és baljós, sok pici töredék, sok apró történet és mégis ugyanaz az üzenet: nincsenek tündérmesék. A kötelező novemberi olvasmány a friss Margó dfjas Gyerekzár Mécs Annától. Mécs Anna szövegeit, rövid prózáit és novelláit régóta ismerhetik azok, akik gyakran forgatják a magyar nyelvű irodalmi folyóiratokat. Bátran kijelenthetjük, hogy sokan vártuk a kötetet. Pont olyan lett, amilyenek az eddig megjelent szövegei, ennek minden jó és rossz hozadékával együtt. A szerző hangja fiatalos, ráadásul kegyetlenül őszinte tud lenni, és .belénk tud vájni, mert minket is őszinteségre késztet, saját magunkkal szembeni őszinteségre. A szövegek középpontjában mindig fiatal lányok és nők állnaknéha persze ők sem tudják, hogy lányok még, vagy már nők. Hétköznapi dolgokkal kell megküzdeniük, nem azok szürkeségével, hanem abszurditásával. Nincsenek nagy gondolati ívek, nem kapunk hatalmas bölcsességeket, de még hihetetlen szórakozást sem fog nyújtani a kötet, de talán nem is célja. A cél inkább az a szembesülés, amikor rádöbbenünk, hogy egy ostoba szituációban a lelkünk mélyén mi is hasonlóan gondolkozunk valahol legbelül. „...közben lüktetett bennem a ritmus, nem halhat meg Irén nagyi, hát ki fog engem baszogatni...” Nincs érezhető koncepciója a könyvnek. Huszonnégy szövegről beszélünk, melyeknek ugyan hasonlít a hangja és a stílusa, de párhuzamosan működnek egymás mellett, az olvasó nem kap kapaszkodót. Márpedig huszonnégy szövegen végigvergődni nem éppen egyszerű: én már a nyolcadiknál is csak kapkodtam a fejem, akaratlanul is kerestem a kapcsolatot szövegek között, de nem találtam, ráadásul egy idő után úgy érzeztem, egy-egy szituáció vagy geg nem érdemli meg igazán, hogy a kötetben (Képarchívum) de azért még az anyjával él.) Ám másodjára már látom az értékeit: finomanjuttatja eszünkbe, hogy „pedig milyen jó lenne, ha...”, és bármennyire nem akarjuk, hogy valami megtörténjen vagy ahogy megtörténik, általában nem tudunk tenni ellene semmit. És hogy kinek érdemes leginkább elolvasnia? Azoknak, akik meg akarják ismerni a nőket, legalább egy picit. Biztos nem találnak választ minden kérdésükre, de ha már kapizsgálnak valamit a női nemről, akkor ez a könyv jó adalék lehet, hogy érezzék is, ne csak tudják, hogy mi jár egy átlagos nő fejében. Mécs Anna: Gyerekzár, Scolar Kiadó 2017,144 oldal Idén Mécs Anna kapta a legjobb első kötetért járó Margó dijat szerepeljen. Talán érdemesebb lett volna egy-egy szöveget hosszabbra írni, a szövegek mennyiségén pedig kurtítani. A Gyerekzár mint cím adja az egyetlen (lehet, hogy borzasztóan erőltetett) fogódzót. Szó szerint ugye a gyerekzár amellett, hogy véd, ki is zár valamiből, jelzi, hogy amivel foglalkoznánk, amit szeretnénk, egy másik világ része. Pár történetben ugyanez figyelhető meg a karaktereknél is. Itt a szereplők egy zárt világ határait szereméit átlépni, melybe a környezetük, ahogy mondani szoktuk: „a körülmények” kényszerítik őket. A kötet különleges, baljós, depresszív hangulatát az adja, hogy a legtöbbször ezek a karakterek tisztában vannak azzal, hogy nincs kiút, és gyenge fekete humorral, iróniával kezelik a helyzetet. Ez a felülemelkedés, az, hogy még ebben a kissé kilátástalan, gyerekzáras világban is tudunk magunkon és a családtagjainkon nevetni. (A szálkás úristenit és a Ha a hidakat felrobbantják című szövegek szereplőit, a kötözködő vagy éppen a múltban élő nagyszülőt biztos, hogy mindannyian ismerjük.) A Gyerekzár engem nem rengetett meg. Első olvasásra kifejezetten nem tetszett, úgy gondoltam, egy kis kelet-európai Szex és New York novellás kötet. (Vegyük csak az olyan tinderes ismerkedést, ahol kormányprojekten dolgozik a férfi, Konferencia egy tudós polihisztorról Holnap elárverezik a Tüskevár eredeti, tintával írt kéziratát Budapest. Holnap elárverezik Fekete István Tüskevár című regényének eredeti, tintával írt kéziratát. A kultúrtörténeti ritkaság kikiáltási ára kétmillió forint. Az árverést a budapesti Múzeum Antikváriumban rendezik, a felajánlott példány az író unokaöccsének tulajdona, aki már elmúlt 94 éves, ezért úgy érezte, itt az ideje elbúcsúznia a Tüskevártól. Már az első oldal rendkívül izgalmas, hiszen jól látható rajta, hogy a könyv eredeti címe Matula iskolája volt, de a szerző áthúzta, és fölé írta a végleges címet. Azt is megtudhatjuk, hogyFekete István 1956. június 29-én kezdte el a munkát. Fekete István nem szerette az írógépet, minden szövege tintás tollal született, a papírlapokat általában sűrűn teleírta. Állítólag azt mondta, hogy mire megtalál egy-egy billentyűt az írógépen, elfelejti, mit is akart leírni. A kéziratban sok a javítás, áthúzás, betoldás, ezért a munkafolyamat is nyomon követhető. Az író valószínűleg saját maga kötötte be, mert a vászonkötésen látszik, hogy nem profi könyvkötő munkája. Az antikvárium társtulajdonosa bízik benne, hogy ez az A4-es lapra írt, 408 oldalas kézirat előbb-utóbb védett tétel lesz, ami azt jelenti, hogy csak engedéllyel szabad kivinni az országból, és bár otthon is őrizhető, a tulaj-A kézirat első oldala donosnak hozzáférhetővé kell tennie a kutatók számára. A magyar ifjúsági irodalom klasszikus regénye két városi kamasz vakációjáról szól, akik egy balatoni nádasban ismerik meg a természetes életmód törvényeit. (index, juk) (Fotó: Cser Anikó Panni) Rimaszombat. Holnap, november 23-án a Csillagházban egész napos konferenciát szerveznek Hatvani István, a magyar polihisztor címmel a híres professzor, „a magyar Faust” születésének 300. évfordulója tiszteletére. Az előadók között ott lesz Lengyel Réka, a MTA Bölcsészettudományi Intézetének tudományos munkatársa, Hizsnyan Géza orvos, Böszörményi István nyugalmazott tanár, Gáborjáni Szabó Botond, a Debreceni Református Kollégium Nagy könyvtárának igazgatója, Kerényi Éva történész és Rákos Lóránt református lelkész. Hatvani István 1718. november 21-én született Rimaszombatban, ahol 15 éves koráig élt. Ezután Bázelben tanult, ahol lelkésszé szentelték, majd Marburgban orvosi oklevelet szerzett, ugyanott fizikát és kémiát is tanult. Leidenben ajánlottak neki egyetemi tanári állást, de nem vállalta, mondván, hogy Debrecenben nagyobb szükség van rá. A Debreceni Református Kollégiumban ő tanított először vegytant, ő hozatott először külföldről fizikai kísérleti eszközöket, emellett mértani és bölcsészetet is oktatott. Rimaszombatban nevét cserkészcsapat viseli, amelynek új projektjét szintén bemutatják a konferencián. „Ne csak a németek dicsekedjenek vele, hogy volt nekik olyan hatalmas emberük, mint dr. Faust, akit életében tenyerén hordozott, halála után pedig pokolra vitt az ördög, ami elég szép kitüntetés: más szegény ember a maga lábán jár oda. Nekünk is volt ilyen kitűnő emberünk, akinek hírét ma is emlegeti minden ember Debrecenben: doktor Hatvani István” - írja róla Jókai Mór. Arany János és Mikszáth Kálmán szintén beírta alakját a magyar irodalomba, erről is szó esik a konferencián. Több mint száz évvel később, 2004-ben Orbán János Dénes drámát írt róla Magyar Faust címmel, amely akár Madách Az ember tragédiájának szabad folytatásaként is értelmezhető, és amelyet a debreceni Csokonai Színház fennállásának 150. évfordulóján mutattak be. A szerzővel 14 órától Juhász Dósa János újságíró beszélget. Végül szimultán koszorúzzák meg Hatvani István rimaszombati emléktábláját és debreceni szobrát. (juk)
