Új Szó, 2018. november (71. évfolyam, 251-274. szám)

2018-11-22 / 267. szám

www.ujszo.com | 2018. november 22. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR A faliúj ság-felelős A tények makacs dolgok, de Fico még makacsabb MARIAN leőko Végre végleges és jogerős - a két volt építésügyi miniszter, Marian Janu­sek és Igor Stefanov ki­lenc, illetve tizenegy évet kapott a faliújságtenderként elhíresült sok­milliós pénzlenyúlásért, és egy kis fogócska után már be is vitték őket a börtönbe. Bár a visszaéléssel kapcsolatos összes bizonyíték már 2008-ban rendelkezésre állt, mégis egy évtize­dig elhúzódott, míg a Legfelsőbb Bí­róság kimondta a végső szót. Több oka is volt, hogy ilyen lassan működött az igazságszolgáltatás, az egyik az, hogy nemcsak a két volt SNS-es miniszter pártfönöke, Ján Slota tett meg mindent az időhúzás érdekében, hanem Robert Fico ak­kori kormányfő is. Ha finoman fo­galmazunk, szemet hunyt a dolgok felett. Ha nem fogalmaznánk fino­man, akkor tán bűnpártolásnak is ne­vezhetnénk. 2008 végén már nemhogy a nyo­mozók, hanem az újságírók asztalán is ott volt minden bizonyíték, így természetesen Robert Fico is a leg­apróbb részletekig ismerte az egész ügyet. Marian Janusek miniszter és egyik vezető beosztottja, Igor Stefa­nov manipulálta a versenypályáza­tokat, így azokat Ján Slotához kötődő cégek nyerték. Slota persze foggal­­körömmel védte az embereit, hiszen magát is védte ezzel, Fico pedig kor­mányfőként komoly segítséget nyújtott neki. A tények makacs dolgok, de Fico még makacsabb. Tagadta a nyilván­valót, a Napnál világosabb dolgokat is. Kezdve a tényállással - hogy tör­vénysértésre került sor a faliújság­tender meghirdetése során. A törvény előírja, hogy az állami szerveknek nyilvános, bárki számára hozzáfér­hető módon kell meghirdetniük a közbeszerzési pályázatokat. Egy be­zárt minisztériumi folyosó faliújságja nem ilyen nyilvános hely. Márpedig a pályázatokat egy ilyen faliújságra függesztették ki, hogy úgymond ele­get tegyenek a törvénynek. Fico erre azt mondta, hogy a törvényt nem sértették meg, csupán rosszul alkal­mazták a gyakorlatban (!). És hozzá­tette, hogy megvárja a hivatalos el­lenőrző szervek jelentését. Nos, az Állami Számvevőszék 2009 máju­sában közhírré is tette, hogy „a mi­nisztérium felelős vezetői úgy ren­dezték meg a pályáztatást, hogy a későbbi győztes előnyösebb hely­zetbe kerüljön a többi pályázóval szemben”. A megfogalmazás emberi nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy visszaélés történt a közbeszerzés so­rán, és a „haverok” nyertek. Erre Robert Fico, az állítólagos el­sőrangújogász, titulusa szerint Doc. JUDr. megint belekötött a tényékbe, és ahelyett, hogy azt mondta volna, a „felelős személyek ellen a hatóságok kötelesek büntetőjogi eljárást indíta­ni”, egy helycserés védekezést hajtott végre: leváltotta a miniszert, és kine­vezte helyére magát a pályázat lebo­nyolításáért felelős addigi vezető be­osztottat. Az elmúlt tíz évben számtalan faliújság-kommentár született szám­talan szerzőtől, 2009 novemberében ezt írtam: Fico kormányfő politikai felelősségvállalásra kényszerítette Janusek minisztert, aki pozíciójából kifolyólag leplezte a faliújságtendert, és a helyére ültette azt a Stefanovot, aki magát az egész „faliújságver­senyt” előkészítette és kivitelezte. Egy évtizeddel később a Legfel­sőbb Bíróság ezt fűzte hozzá az íté­lethez: „Nem Janusek, hanem Ste­fanov volt az, aki ezt az egész pá­lyáztatási rendszert kitalálta és poli­tikai védelmet élvezve megvalósí­totta”. Fico már legkésőbb 2009-ben minden szükséges információval rendelkezett az ügyről, és mégsem azt olvasta ki a tényekből, amit az új­ságírók, arra csak egyetlen magyará­zat van: úgy viselkedett, mint aki a tettesek pártját fogja és segít nekik elkerülni a felelősségre vonást. A szerző a Trend hetilap kom­mentátora Kinevezés, elvezetés. Egy fotóalbum első és utolsó képe: Igor Őtefanov vigyorog miniszteri kinevezésekor, és a leg­utóbbi felvétel, amely róla készült. A rendőrség tette közzé Facebook-oldalán, mielőtt bevitték az exminisztert a bör­tönbe. (TASR, rendőrségi felvétel) Kulturális veszteségeink XXIII. JUHÁSZ KATALIN egkongatták a vész­harangot a magyar­­országi független színházak, ugyanis veszélybe kerültek a társasági adóból történő kultúratámogatási lehetőség megszűnése miatt. A kulturális TAO-támogatás rend­szerét azért hozták létre, hogy a piaci alapon nehezen boldoguló színházak, művészeti társulatok támogatását biztosítsák. Egyesek azonban, ki­használva a rendszer gyenge pontjait, aránytalan pluszbevételre tettek szert. Emiatt a kormány októberben úgy döntött, megszünteti a rendszert. Olyasmi ez, mintha permetezés helyett az egész fát kivágnák, a kár­tevők megfékezése végett. A bi­zonytalan légkör lehetetlenné teszi a tervezést. A Rózsavölgyi Szalon, az Átrium, a Magvető Café és az Orlai Produkciós Iroda már be is jelentette, hogy egyes előadásai elmaradnak, illetve a jegyárak emelésével igye­keznek felkészülni az egyelőre is­meretlen, új szabályozásra. Az Orlainál például január 1-től mintegy 20 százalékkal emelkednek az árak, ugyanakkor jelezték, hogy még sosem volt ekkora szükségük telt házra, a nézők támogatására. Vi­szont a kieső bevételnek is csupán a negyedét tudják pótolni a drágább jegyekkel, szóval ez sem elég a túl­éléshez. „Kénytelenek vagyunk egyes előadásokat átmenetileg, más előadásokat végleg levenni a reper­toárról, és összességében kevesebb előadást fogunk műsorra tűzni” - áll a közleményben. A kisebb vidéki városok lakói, ha nem akarnak órákon át utazni, csak a fővárosi produkciók vendégszerep­lése alkalmával jutnak színházi él­ményhez. Am ameddig a társulatok nem tudják, milyen jegytámogatási M I 7 Szén regény VERES ISTVÁN Közeleg a Mikulás, vagy ha ő maga nem is, de legalább a napja. Az elmúlt évtized során pedig egyre több kisgyerekes szülő döbbenhetett rá így november derekán, hogy a gyere­két eggyel kevesebb dologgal tudja megfenyegetni. Szenet tesz a csizmádba a Mikulás! Húsz-harminc éve még talán használt ez a mondat valamicskét, felkapta rá a fejét a gyerek és elgondolkodott, hogy hát tényleg érdemes lenne szót fogadni, vagy valami ilyesmi, ha nem akaijuk, hogy a Mikulás szenet tegyen a cipőnkbe. Hanem a 2010-es években egy négy-ötéves forma gyerekre semmilyen hatást nem lehet gyakorolni a szenes fenyegetőzéssel. Úgyhogy marad a hagyma meg a virgács, hiszen az a gyerek még életében nem látott szenet, és ha szeren­csésen választ később pályát, akkor nagy valószínűséggel nem is fog. Nem tudja, mi történik, ha az ember egy széndarabot fog a kezébe, mi az a pirit, de még azt sem, hogy miért nem szabad a szenet vizesen behányni a szenesbe. Ez persze nem feltétlenül baj, hiszen semmi dolga annak a gyereknek a szénnel, mint ahogy dédapáinknak sem volt semmi dolguk az 1930-as években az excel táblázatokkal vagy az érintőképernyőkkel. Mi még tudtuk, mi az a szén, de ők már nem tudják - merenghetünk magunknak hasonlóan, mint anno a rajtunk merengő nagyszüleink, hogy milyen sok a bajunk, holott ők a front után még egy cipőben jártak, meg mezítláb a tarlón, és nem panaszkodott senki, hiszen örültek, ha volt mit a kenyérre kenni. Talán nem véletlen, hogy éppen a napokban jelentette be Peter Ziga gazdasági miniszter, hogy Szlovákia nem a tervezett 2030-ig, hanem csupán 2023-ig dotálja államilag a felső-nyitrai szénbányászatot. Soka­kat talán meglep, hogy Szlovákiában 2018-ban még bányásznak szenet. Persze bevallottan csak azért, hogy a bányászmunkahelyeket fenntart­sák. A fenti bejelentés pedig nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy a felső-nyitrai szénbányászok 2023-tól munkanélküliek lesznek, hiszen piaci alapon a bamaszénbánya aligha tud fennmaradni, amikor a barna­szénnél jobb a feketeszén, de az sem kell már igazából senkinek, hiszen gázzal fütünk, fával, szénnel csak nyomokban, ha brikettről van szó. Vagy távhővel. Milyen szép szó ez is, hogy távhő. De persze sokkal szebb volt, amikor a faluban nyitott kapukkal várták a házakhoz érkező szürke IFA teherautót, amely lezúdította az udvarban a harminc mázsa szenet - szebb volt bizony, főleg így, évtizedek távlatából, régen minden jobb volt alapon. Mesélte egy ismerősöm, aki már nem él, hogy a diákmunka az ő idejé­ben úgy nézett ki, hogy éjszaka a teherpályaudvaron meg lehetett pakolni egy vagont szénnel. Segédeszköz: szívlapát. „Nekünk persze a nagy da­rabosat kellett, amibe nehéz volt belenyomni a lapátot. Az aprót a pro­tekciós szülők gyerekeinek hagyták.” FIGYELŐ Csúnya lebukás a Gruevszki-ügy A magyar diplomácia és a titkos­szolgálatok számára is roppant kí­nos, hogy lebuktak, tetten érték őket Nikola Gruevszki szöktetésé­­ben - így értékelik a volt macedón kormányfő Magyarországra csempészését titkosszolgálati kö­rökben. A magyar szolgálatokat jól ismerő forrás a hvg.hu-nak azt nyilatkozta: Orbánnak, a külügy­­nek és az Információs Hivatalnak is kínos így lebukni. Arra is van ma­gyarázat, hogyan derülhetett ki a rendszer lép a TAO helyébe, kényte­lenek szüneteltetni a tájolást is. A kormányzat viszont egyelőre hallgat. Különböző rebesgetésekből annyit sejteni, hogy a vezetés szerint az arra érdemeseket meg fogják menteni. A kérdés most az, hogy vajon kiket tar­tanak fontosnak, megmentésre érde­mesnek, kik és mi alapján döntenek, és mi alapján kérdőjelezik meg évti­zedek óta működő társulatok létjo­gosultságát. A független színházak léte eddig is állandó egzisztenciális küzdelem volt. Most pedig az a helyzet, hogy hónapok óta készülő előadások be­mutatói kerültek veszélybe (az alko­tók, szereplők, a művészetükből volt macedón miniszterelnök ki­menekítésének összes részlete. A német közszolgálati Deutsche Welle hozta nyilvánosságra az in­formációkat a szöktetésben részt vevő diplomaták nevével együtt. Az információkat a NATO-szövet­­séges titkosszolgálatoktól kaphatta, tehát más országok is rögtön felfi­gyeltek a magyar titkosszolgálati akcióra. Az pedig politikai döntés volt, hogy a nyugati sajtónak is át­adták az információkat. Ez üzenet Orbánnak: „látjuk, amit művelsz, műveltek együtt az oroszokkal és Putyin szövetségeseivel, eddig, és netovább!” (hvg.hu) megélni próbáló emberek egymás után posztolják a kommenteket, csak szét kell nézni a Facebookon). Hadd idézzek egyet közülük, Hor­gas Ádám rendezőét, akinek egy Já­tékszínben tervezett bemutatója ma­rad el. „Az egész szakma felelőssé­gének - így az enyémnek is - tartom, hogy odafigyeljünk és segítsük egy­mást. Nem értem a félszeg apátiát. Nem akarom, hogy a gyerekeim ne láthassák azokat a gazdag, értékekkel teli műhelyeket, amelyek miatt sze­relmes lettem a Színházba. Anyám egyszer azt mondta, ha komoly problémáid vannak, figyelj oda a máséra és a tiéd is megoldódik. Ne­kem ez tetszik. Nektek?”

Next

/
Oldalképek
Tartalom