Új Szó, 2018. november (71. évfolyam, 251-274. szám)
2018-11-21 / 266. szám
[ff KÖNYVESPOLC ■ 2018. NOVEMBER 21. www.ujszo.com Hazai Elgondolkodtató történetek Az évtizedeken át matematikatanárként tevékenykedő, illetve keresztejtvénykészítőként is ismén párkányi Forgács Péter a későn érő írók egyike. Az utóbbi években több díjat kapott kisprózáiért, tavaly például ő nyerte el az év irodalmi alkotásáért járó elimserést. Ezeket a prózákat gyűjtötte most össze első kötetében. ,Akkor még minden más volt. Sokat nevettünk, nem volt miért sírni. Akkor még nem. Szüleim, mint két nagy gyerek, ott ültek a kisszoba szőnyegén velem és a húgommal nap mint nap. Játszottunk. Emlékszem, mennyire komolyan vették. Néha még komolyabban, mint mi. Arcuk kipirult a szenvedélytől. Lopva lestük el tőlük a küzdelem fortélyait. A győzelem és a kudarc ízét: az édeset és a fanyart. Meg az újrakezdés izgalmát. A szőnyegen végül mindig minden jóra fordult. Nem halt meg soha senki. De ha mégis, varázsszóra újra életre kelt, naponta akár többször is. Alig múltam tízéves, de már akkor sejtettem, hogy itt valami nincs rendjén.” (részlet a kötetből) Forgács Péter: Szuperhold, Madách kiadó, 2018 Kultúrbarangolás Lapunk volt munkatársa, Szászi Zoltán gömöri költő-prózaíró ma is rendszeresen ír publicisztikát, miközben bejárja szűkebb és tágabb pátriáját. Utazik, látnivalókat ajánl, jegyzetel, fényképez. Nem siet. Egy-egy különösen fontos helyszínen többször is megfordul, vissza-viszszajár - és olvasnivalót kínál a szlovákiai magyar tájak ismert és kevésbé ismert történeti-földrajzi helyeiről: kastélyokról, kúriákról, templomokról, kápolnákról, romba dőlt vagy romlásnak indult kulturálisan kultikus helyekről. Ez a díszes album, 53 rövid fejezetben, 126 fénykép kíséretében vezeti végig az olvasót ábécérendben Dévény várától Perbenyikig, bebarangolva Zemplén, Abaúj, Gömör, Nógrád, Hont és Bars legemlékezetesebb emlékhelyeit. A nem mindennapi kultúrtörténeti kalauzt haszonnal forgathatja minden utazó és nosztalgiázó: ismeretterjesztő jellege mellett a szép, míves szövegépítkezés jellemzi. Szép mondatok szép vidékekről. És egyedi, párjukat ritkító felvételek. Pazar, színes fényképes séta. Felüdülés és szellemi kirándulás. Szászi Zoltán: Séta vidéken, Madách kiadó, 2018 SZÁSZI ZOLTÁN SÉTA VIDÉKEN J Egy sokarcú költő A Dunaszerdahelyen élő költő, Tóth László rég nem jelentkezett versekkel. A magyarországi Gondolat Kiadónál megjelent kötet új költeményeinek gyűjteménye. „Csupa drámai nyugtalanság feszül mindvégig benne - egy kételyekkel telített, alapvetően tragiko-groteszk színezetű, őszinte lélek életérzését, -szemléletét szólaltatva meg változatos hangon és maszkokkal”. (Fogarassy Miklós) „Történelmi reflexió és létfilozófiai hermetizmus, ironikus lírai önvallomás és családtörténeti fragmentum szerencsésen egészítik ki és ellenpontozzák egymást a formák karneváli forgatagában. Az így felfogott egységben a komor én, az érzelmes én, a személytelen én, a szatirikus én, az énhiányos én mind a költő egy-egy arca”. (Grendel Lajos) Tóth László: Wittgenstein szóvivője, Gondolat, 2018 szerzőktől ajánljuk Simon Attila (szerk.) csak ÁLLTUNK És SÍRTUNK Az első bécsi döntés napjai a kortársak szemével Kortársak 1938 novemberéről Egy óvodás kalandjai A Madách kiadónak köszönhetően újra megjelent Lampl Zsuzsanna 2002-es gyermekkönyve, a Mold meséi, amely annak idején viszonylag kevés figyelmet kapott. A főhős egy óvodás korú kislány, akivel érdekes, izgalmas dolgok történnek. A tizennégy rövid epizódból kirajzolódik Móki karaktere, és az is bebizonyosodik, hogy a gyermeki képzelőerő a hallott valóságot váratlan, helyenként groteszk képpé alakítja, legtöbbször a mesék szabályainak beillesztésével. A Gázlámpás asszony például azt állítja, hogy a gázlámpák az ő gyermekei. Móki ebben nem lát semmi furcsát. Úgy gondolja, valóban elvarázsolt gyermekekről van szó, akik kegyeden anyjukat büntetik a rossz bánásmódért azzal, hogy lámpákká váltak. Egy másik epizódban a szomszéd néni magyarázza Mókának, hogy a fotómodellek „híresek lesznek, és a legszebb színészek hevernek a lábuk előtt”. Móki szeretne modell lenni, de a színészekről szívesen lemond, mert csak kerülgetnie kellene őket járás közben. A külső és belső történések váltakoznak, gyakran egybemosódnak. Egy óvodás mindennapjai rajzolódnak ki itt, Pöttyös Panni-szerű bájjal. Lampl Zsuzsanna: Móki meséi, Madách kiadó, 2018 A mesék mélysége Simon Attila — számos egyéb, a szlovákiai magyarok történetét feldolgozó munka mellett - megírta már az első bécsi döntést megelőző hónapok összegzését (Egy rövid esztendő krónikája - A szlovákiai magyarok 1938- ban), és megvonta az azt követő hét év mérlegét is (Magyar idők a Felvidéken). Most a kettő közötti néhány napos rést tölti ki a szerkesztőként jegyzett, Csak álltunk és sírtunk című kötettel, melynek alcíme: Az első bécsi döntés a kortársak szemével. „Az első bécsi döntés és az érintett területek visszacsatolásának története mindig is a történettudomány érdeklődésének fókuszában állt, miközben a szlovák és a magyar historiográfia kezdeti éles ellentéte és sárdobálása mára lényegében kulturált vitává, s nemegyszer egymás érveinek kölcsönös elfogadásává szelídült. A magyar és szlovák hangsúlyok azonban továbbra is máshova kerülnek, mint ahogyan a mindkét fél által többé-kevésbé azonosan leírt események értelmezése is eltér. A magyar történetírás alapvetően az-események békés jellegét és az érintett térség lakosságának őszinte örömét hangsúlyozza, a szlovák fél viszont szívesen helyezi a hangsúlyt a nagyhatalmi (fasiszta) háttérre és a bécsi döntés után addigi lakóhelyüket elhagyó szlovákok keserű sorsára” - vázolja fel előszavában a visszacsatolás és az arbitrázs fogalma közötti feszültség lényegét a szerkesztő, leszögezve ugyanakkor, hogy az első bécsi döntés és a Felvidék déli sávjának Magyarországhoz csatolása az ott élő magyarok számára életük egyik legboldogabb pillanata, törvényszerűnek tekintett igazságtétel volt. A korabeli fotókkal gazdagon illusztrált, már-már albumszerűen lapozgatható kötetnek már a képanyaga is önmagáért beszél: változó helyszíneken, különböző településeken mutatja be a visszacsatolás tipikus koreográfiáját: a bevonuló magyar egységeket, a magyar díszruhába öltözött leányokat és legényeket, a lelkes szónokokat, az ünnepségre ácsolt díszkapukat, a fellobogózott házakat. .. A könyvbe beválogatott beszámolók, visszaemlékezések ezt a képet árnyalják, rajzolják személyessé és helyivé, némi túlzással az utca emberének, azaz jellemzően nem közszereplőknek a nézőpontjából - bár az idézett „szerzők” között felbukkannak ismert nevek is (olvasható például Szombathy Viktor író, műfordító, egykori komáromi múzeumigazgató eddig sosem publikált naplóbejegyzése, vagy Esterházy Lujza - Ésterházy János nővére - dunaszerdahelyi és komáromi „bevonulásának” története, ez a két epizód már 1942-ben olvasható volt A huszadik esztendő című füzetben.) A szövegek többsége a magyar örömöt tükrözi; Kassáról viszont több szempontú rajzot kapunk, szlovák és cseh kortársak bevonásával. Nyolcvan év távlatából kínál izgalmas adalékokat ez a kötet a történelem iránt érdeklődő széles közönségnek - fiataloknak, idősebbeknek egyaránt - néhány olyan sorsdöntő napról, amelyről (főleg személyes viszonylatban) hosszú évtizedeken át nem volt szokás, nem volt ildomos beszélni, (as) Simon Attila: Csak álltunk és sírtunk - Az első bécsi döntés napjai a kortársak szemével Fórum Kisebbségkutató Intézet, 2018, 164 oldal A Pozsonyi Kifli helytörténeti egyesület fontosnak tartja a város kulturális értékeinek megőrzését, illetve népszerűsítését, szlovák és magyar nyelven egyaránt. A helyi zsidó negyedből mára nem sok maradt meg, az egykor mesélt történeteket pedig alig páran ismerik. Viera Kamenická a Pozsonyi zsidó mesék című kötetben arra vállalkozik, hogy közelebb hozza hozzánk ezt a gazdag, színes kultúrát. A zsidó mesék több ezer év tapasztalatát rögzítik, alapeszméjük a hit, az együvé tartozás, az igazságosság, a kitartás és a műveltség eszménye. „Nem messze a Zsidó utcától születtem, és sok gyerekkori élményem ezzel az utcával és környékével kapcsolatos. A sors iróniája, hogy első munkahelyemen a Halpiac téri neológ zsinagóga lerombolásának fénykép-dokumentálása volt a feladatom. Az arra járó szemlékődők voltak a társaim, akik közül sokan velem együtt sírtak” - írja a szerző a kötet hádapján. Viera Kamenická: Pozsonyi zsidó mesék, Pozsonyi Kifli, 2018
