Új Szó, 2018. november (71. évfolyam, 251-274. szám)
2018-11-19 / 264. szám
VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com | 2018. november 19. 7 A félreértés Megint szövegértési gondjaik vannak az újságíróknak B ugár Bélát már megint félreértettük. Újra kiderült, hogy továbbra sem nőttünk fel a Híd elnökének szellemi nagyságához. Míg ő patikamérlegen méri ki minden egyes szavát, mi úgy viselkedünk, mint elefánt a porcelánboltban. Miután múlt csütörtökön kiderült, hogy Andrej Danko házelnök, az SNS elnöke szó szerint összeollózta a kisdoktori disszertációját, a Híd szűkszavú nyilatkozatban reagált. „Tekintettel a nyilvánosságra hozott információkra, a parlament elnökének meg kellene hoznia a személyes döntését” - állt a Híd nyilatkozatában, amely alapján szinte mindenki azt gondolta, hogy a párt Danko távozását sürgeti. A Híd elnöke azonban pártja országos tanácsának szombati ülését követően fényt vitt az újságírók elméjébe, közvetve azzal vádolva őket, hogy szövegértelmezési gondjaik annak. Bugár szerint a Híd egyáltalán nem követeli Danko lemondását, csak arra szólították fel, hogy hozzon „személyes döntést”. Ha azt akarták volna, hogy mondjon le, akkor azt írták volna: „vonja le a politikai felelősséget”. Bugár ezúttal is csodálkozott, hogyan lehet így félreértelmezni a szerinte rendkívül pontos szavait. Nem ez azonban az első eset, amikor Bugár szavait félreértik. Ján Kúriák újságíró februári meggyilkolása és az azt követő politikai felfordulásban a fél országgal hitette el a Híd, hogy elege lett a Smer maffiamódszereiből, és új választások jönnek, hogy aztán bebizonyítsa, ennél sokkal többet is bevesz a gyomra. Akkor is mi voltunk azok, akiknek szövegértelmezési gondjaik voltak. Ugyanúgy, mint a 2016-os parlamenti választások előtt, amikor azt gondoltuk, hogy a Híd valós alternatívát kínál a Smerrel szemben, és nem ő lesz az a párt, amely lehetővé teszi Ficóék további dorbézolását. A napokban nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatások egyike szerint a Híd nem jutna be a parlamentbe. Nem csoda, hogy az elmúlt időszakban futószalagon gyártja a Smertől ellesett népámító szociális javaslatokat, abban reménykedve, hogy pár választót sikerül visszacsalogatnia. Bugár Bélának ehhez ugyanakkor az is elég lenne, ha a saját elveit betartaná. A Híd elnöke hívő kereszténynek vallja magát, márpedig a hegyi beszédben fehérenfeketén ott áll: „a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van”. A Híd népszerűségén sokkal többet segítene, ha a párt betartaná ezt az egyszerű szabályt, és úgy fogalmazna, hogy azt senki ne érthesse félre. Ha ugyanis valakit folyamatosan félreértenek, ott talán nem a hallgatósággal van gond. Ha Bugár folytatja az eddigi kommunikációs gyakorlatát, egyre több embernek lesz olyan érzése, mint Orbán Viktornak. A magyar kormányfő pár napja azt mondta: „van egy tüskénk a körmünk alatt, egy Híd formájú tüske.” Orbán pedig tudja, hogy a tüskétől érdemes a lehető leghamarabb megszabadulni, hiszen minél később kerítünk erre sort, annál fájdalmasabb. NÉVTELEN FELJELENTÉS, MERT TÜNTETTÜNK AZ ÓRIÁSOK ELLEN! (Lubomlr Kotrha karikatúrája) Tömeggyilkosok a Happy tévében Ratko Mladics élő adásban jslantkazstt be telefonon egy szerb tévében, üdvözölte régi barátját, Seselj vajdát. A háborús bűncselekmények miatt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt Mladics volt boszniai szerb hadseregparancsnok élő adásban jelentkezett be telefonon a szerbiai Happy Televízióban. Emiatt az ENSZ nemzetközi törvényszéke úgy döntött, egy hónapig felvételt készít a telefonbeszélgetéseiről. Mladicsot tavaly novemberben a hágai Nemzetközi Törvényszék gyilkosságért, deportálásért, kényszerkitelepítésért, üldözésért, túszejtésért és a srebrenicai népirtásért is felelősnek mondta ki, a boszniai szerb erők nyolcezer boszniai férfit és fiút gyilkoltak meg Srebrenicában. A Happy TV reggeli műsorának vendége volt Vojiszlav Seselj, az ultranacionalista Szerb Radikális Párt elnöke - akit háborús bűnökért szintén felelősnek talált a Nemzetközi Törvényszék-, továbbá Darko Mladics, az elítélt fia, valamint Pavel Dorohin, az orosz duma képvi-Csókol benneteket Ratko tata! - köszönt be a nézőknek a Balkán mészárosa. selője. Darko Mladics telefonon felhívta az apját, aki a tévénézőkhöz is intézett néhány mondatot. Csókol benneteket Ratko tata! - köszönt be a nézőknek a Balkán mészárosa. Ezután arra kérte Seseljt, hogy látogassa meg, hogy újra sakkozhassanak egy jót, mint régebben. Hozzátette: Seseljnek nem ártana kicsit lefogyni. Végül Pavel Dorohinhoz oroszul szólt, közölte meglátásait és figyelmeztette, hogy Moszkva kövesse figyelemmel a NATO lépéseit, mert a katonai tömb egyre jobban terjeszkedik Oroszország felé. A Balkán mészárosának nevezett egykori parancsnok telefonját a következő egy hónap során megfigyeljük - közölte a hágai törvényszék, ugyanis Mladics nem kért engedélyt a telefonos bejelentkezésre. Emellett a bíróság arra szólította fel a scheveningeni börtön vezetését, hogy elemezzék ki Mladics beszélgetéseit. (MTI) Regények a levéltárból KOLLAI ISTVÁN H orváth Viktor új regénye egy valós történelmi jelenséget - a csehszlovákiaiak 1968-as szabadságvágyát - örökített meg, fikcióban. Pár szó az irodalom új múzsáiról, a sárgultösszeragadt okiratokról. A történelem mindig is rendkívüli módon inspirálta a szépirodalmat, elég csak a 19. századi nagyívű könyvekre, kötelező olvasmánnyá nemesedett történelmi regényekre gondolni. A történelmet mesélte el saját nyelvén Jókai, Móricz, Kosztolányi vagy Márai. A múlt feldolgozása az irodalom lapjain tehát nem újdonság. Nem újdonság, de talán egy minőségi eltolódásról lehet beszélni: egyre több olyan művel találkozni, amely nem a közemlékezetre hagyatkozik, hanem maga jár utána sajátos történeteknek, a történelem egy-egy szeletének. Horváth Viktor 1968-ról írt könyve (Tankom) megjelent mind a négy visegrádi ország nyelvén. Nem mély levéltári kutatások eredménye, de egy olyan eseményt elevenít fel, ami Magyarországon egyáltalán nem mondható közismertnek: az ország a beatkorszak hajnalán és a terjedő farmernadrágok korában részt vett egy szomszéd állam megszállásában. A regény egy rendkívül gyermeteg kiskatona lelkivilágán keresztül mutatja be, ahogy a magyar haderő Szlovákia déli részein bolyongott ekkor, és kereste a helyét megszállók és megszálltak - magyarok és magyarok között. Érdekes, hogy ez a fajta történelmi mélymerítés mennyire terjedőben van az irodalomban. Igazából egy irodalmár kellene ahhoz, hogy erről számszerű vagy minőségi összehasonlítást tudjon adni, de történészi szemmel mindenképp feltűnő az elfekvő történelmi anyagokból építkező regények jelenléte. Az írók jó része nyúl vissza elfeledett vagy alig ismert történelmi tényhez, hogy azt maga keltse életre. Csema- Szabó András a magyar konyha történetének járt és jár utána. Gerlóczy Márton már megírta édesanyja családfáját, most meg nekiállt az apai ág felgöngyölítésének, magát egy inteijúban családfakutatónak mondja. Eszterházy Péter ezen a pályán sokat tett már a családfák népszerűsítéséért: hosszanti keresztmetszetek ezek a 20. század történelméről. Péteríy Gergely a kitömött barbár valóságos, bizarr történetéről írt díjnyertes regényt. Fondoknak nevezik a levéltárakban a lehetőleg azonos témájú és tartalmú iratkötegeket. A levéltári anyag fondokból áll. És úgy tűnik, egyre több szépirodalmár hajol a fondok fölé, vagy könyvtári anyagok, családi hagyatékok fölé, hogy azokból ihletet merítsen. Érdekes lenne megvizsgálni - lehet, hogy a kortárs irodalom szakértői ezt már megtették - hogy ez magyar sajátosság-e, vagy általánosabb tendencia. De fordított irányú próbálkozások is észlelhetők: Hatos Pál történészként jelentette meg az 1918-as őszirózsás forradalomnak és az összeomlásnak, az „elátkozott köztársaságnak” a történetét, ami szakkönyv létére próbál kifejezetten regényes lenni. Ennek is van előképe, elég John Lukacs történelmi nagyesszéire gondolni. Az írók és a történészek is próbálják tehát belakni a történelem és az irodalom közti határmezsgyét, ami nem könnyű próbálkozás, időt, odafigyelést és tehetséget igényel, de az olvasóközönség számára az eredmény meglehetősen gyümölcsöző. FIGYELŐ Megvannak a máltai újságíró-gyilkosság megrendelői A máltai rendőrség azonosította azt a csoportot, amely feltehetően a Daphne Caruana Galizia oknyomozó újságírónő elleni, tizenhárom hónappal ezelőtti merénylet mögött áll. Legalább három személyről van szó, mindannyian máltaiak - írta a Sunday Times of Malta. Az újság még nem hozta nyilvánosságra a gyanúsítottak nevét, de nevük elhallgatását kérő, a nyomozás vezető magas rangú rendőrtisztekre hivatkozva azt írta, hogy a „nyomozás igen előrehaladott szakaszban” van. A rendőrség egyelőre nem kommentálta a lapértesülést. A lap által idézett vezetők azt nem közölték, meddig tart még a nyomozás, illetve őrizetbe vettek-e újabb személyeket. A korrupcióellenes blogot író Daphne Caruana Galiziát a gépkocsijára rejtett pokolgép ölte meg 2017. október 17-én a máltai főváros, Valletta közelében. Az újságíró politikai ügyekkel foglalkozott, a kormány korrupciós ügyeit igyekezett feltárni. A gyilkosság megrázta egész Európát és megkérdőjelezte földközitengeri szigetországban a jogállamiságot. A gyilkosság végrehajtásával gyanúsított három férfi lassan egy éve őrizetben van, de mindnyájan ártatlannak mondják magukat. A bíróságra benyújtott bizonyíték szerint a három férfi megrendelésre hajtotta végre a merényletet, pokolgépet helyeztek az újságírónő kocsijába, és ők hozták működésbe egy SMS elküldésével. A gyilkosság pontos indítéka továbbra is ismeretlen. A Sunday Times értesülései szerint a nyomozók úgy tudják, hogy a most leleplezett értelmi szerzőknek több indítéka is volt, és találkoztak, hogy felbéreljék a merénylőket. A lap forrásai azt nem közölték, hogy a megrendelők bűnözői, üzleti vagy politikai körökhöz tartoznak-e. A nyomozók állandó kapcsolatban állnak az Európai Unió rendőri szervével, az Europollal, és az utóbbi hetekben, az ügy megoldásának közeledtével jelentős mértékben fokozódott köztük az együttműködés - írta a valettai új ság. (MTI) MOLNÁR IVÁN
