Új Szó, 2018. november (71. évfolyam, 251-274. szám)
2018-11-15 / 262. szám
^ Horgász retermékeket elsodorják, helyette friss oldott oxigént szállítanak a kopoltyúk légzőfelületére. A folyamat hatékonyságát növelve a ponty mellúszói mozgatásával további friss vizet áramoltat a kopoltyúira. A pontyok alkalmanként a téli időszakban is táplálkoznak. A táplálékfelvételt ekkor elsősorban a vízhőmérséklet . kismértékű napi ingadozása befolyásolja. Ideje általában a legmelegebb kora délutáni órákra esik. A különböző keszegfajok, kis eltéréssel ugyan, de hasonlóképpen telelnek, mint a ponty. Jellemzőjük, hogy viszonylag nagy egyedszámú rajokat képeznek, és egy rajba általában azonos korosztályú és méretű halegyedek tömörülnek. Különösen igaz ez a bodorkára, a vörösszárnyú keszegre és a küszre. A túlélés érdekében a keszegek is a mélyebb vízrészeket keresik fel. A szintén a legmelegebb órákra eső táplálkozási ciklusuk alatt a vermelőhely környékén maradva ugyan, de nagyobb területet járnak be. AKTÍV RAGADOZÓK A ragadozó halfajok közül a csuka késő ősszel a vermelésre készülő keszegrajok „felkutatására" indul. E folyamat időpontját azonban a vízhőmérséklet csökkenésén kívül az egyes keszegfajok egyedszáma, a rajok nagysága és azok vándorlási útvonalai is befolyásolják. A csuka a vonuló táplálékhal-rajokat követi téli tartózkodási helyükre, és általában egészen tavaszig ott is marad, szükségszerint táplálkozik. A rajok körüli elhelyezkedésük meghatározott dominanciaviszonyok szerint történik. Ha I a csukák egyedszáma túl magas a táplálékhal menyj nyiségéhez képest, akkor | kannibalizmus is könnyen j kialakulhat, melynek esé- I lyét a méretbeli eloszlásuk növekedése tovább erősíti, i A süllő téli táplálkozási szokása a csukáéhoz hasonló, bár kevésbé intenzív. Mivel a két ragadozó halfaj közül egy adott élőhelyen a csuka a dominánsabb, erőszakosabb, így általában nehezen tűrik egymás közvetlen közelségét. A harcsa viszont vizsgálatok szerint 5 Celsius-fokos vízhőmérséklet alatt szinte egyáltalán nem táplálkozik. Kivételek előfordulhatnak ugyan, de általában az adott állóvíz mély, gödrös, akadós részein vészeli át a telet. Allóvízi környezetben télen is veszélyforrást jelenthet a vastag iszapréteg, melyben a szerves anyagok bomlása következtében nagy menynyiségű metán és kénhidrogén halmozódhat fel. Ezek, a halak számára magas koncentrációban mérgező gázok elsősorban alacsony légnyomásértékek esetén, az iszapból kiszabadulva a víztérbe kerülhetnek. Ha a vízfelszínt nem fedi jégpáncél, akkor az említett gázok a légkörbe távoznak, jégborítás esetén viszont olyan magas koncentrációban is felhalmozódhatnak, már halpusztulást idézhet elő. Emiatt fontos a tavak okszerű lékelése. 'A pontyok és más békés halfajok folyóvízben történő vermelési szokásaira jellemző, hogy viszonylag mély folyószakaszokat keresnek, ahol a lehető legkisebb a sodrás. Erre azért van szükségük, hogy a létfenntartó energiaszükségleten felüli energiafelhasználásuk minimális legyen. E folyamat érdekében akár több kilométert is vándorolhatnak a halak a nyári és a téli tartózkodási helyeik között. Egyes ragadozó halfajok is vándorolnak. Útvonalukat ebben az esetben is elsősorban a táplálékhal-rajok mozgása határozza meg. Vannak olyan kifejezetten folyóvízi halfajok, melyek viszont télen a legaktívabbak. Közéjük tartozik a menyhal. Ezenkívül a márna, a paduc és a domolykó is viszonylag aktív táplálkozást folytat a téli időszak során, vándorlási szokásaikat azonban, főleg a Körösök esetében, a téli és a nyári vízállás különbségei határozzák meg elsődlegesen. Az említett halfajok, magas oxigénigényük miatt, csak télen húzódnak magasabb egyedszámban a nyáron duzzasztott, gyakran állóvízi jelleget öltő, de télen optimális életfeltételeket biztosító folyószakaszokra. (Szakálias Krisztián, khesz.hu) ÍGY ÉRDEMES hidegben pergetni Nem a kényelmes horgászoknak való a késő őszi és a téli pergetés, az biztos. De ha valaki rákap, nehéz róla leszokni. Egyes halfajok étvágya ősz derekától drasztikusan csökken, de akadnak olyanokj főleg a ragadozók közül, amelyek jó eséllyel akaszthatok ilyenkor is. FÁRADÓ HARCSÁK A harcsák az első komolyabb lehűlést követően a megkezdik a felkészülést a télre. Rendszerint október második felében már a vermelőhelyek felé veszik az irányt, a nagyobbak magányosan vagy kisebb csapatokban, míg a pár kilós egyedek egész nagy bolyokat alkotva készülnek elfoglalni a víz valamely mélyebb pontját. De mielőtt ténylegesen lehűl a víz, és beáll az igazi tél, kihasználnak minden kedvező alkalmat, és az utolsó pillanatban is képesek intenzíven táplálkozni. Valamivel izgalmasabb kaland lehet egy-egy csuka horogra csalogatása, a csukák ugyanis megbízhatóan falánk magatartást tanúsítanak a hidegben is, ráadásul nagy távolságokat tesznek meg a víz alatt. Rendhagyó módon egyből a csalikkal kezdenénk. Sokak még kizárólag a körforgó, és támolygó villantókat próbálgatják (amik egyébként a csukahorgászat már-már elengedhetetlen örök darabjai), sokszor mégsem fognak semmit. CSUKÁK TAKARÉKLÁNGON A hiba abban van, hogy nem veszik figyelembe azt, hogy a csuka főleg télen, amikor nagy a hideg, sokkal lassabban, energiatakarékosabban él. Nem biztos, hogy egy gyorsabban mozgó, fürge csalit, amit amúgy nyáron játékosan követ, lever, azt most elkapja. Éppen ezért a támolygó villantókból is próbáljunk olyanokat választani, amelyek vékonyabb lemezből készültek, de elég nehezek, hogy tartósan tudjuk tartani őket 1-2 méter mélységben. Kivéve persze ha nagy mélységben keressük a halat, oda jöhetnek az igazi nagyágyúk a maguk 30-40 grammjával. Egy sekély vízben feneket szántó vas nem éppen étvágygerjesztő, viszont ha szépen táncoltatjuk, hagyjuk lassan aláhullani a medertörések mellett a csalit szép élményekben lehet részünk hisz a hulló falevél effektus sokszor működik akár egy egész bevontatás során. A körforgóvillantóknál én szeretem télen is a nagyobb méreteket alkalmazni 3-4-5. Ami fontos itt: a jó vibráció készség, lassú bevontatásnál is jól veressen és ne az alját szántsa, ez általában nálam 10 gramm körüli súly. Ha nagyobb mélységekben horgászunk kisebb vagy nagyobb körforgókkal, ideális megoldás számunkra az excenterólom, de erről máskor. Most térjünk a kedvenceimre a plasztikcsalikra. Mivel a csukák ilyenkor általában mélybe húzódnak (bár van kivétel, erre majd 1 fejezettel később kitérek), így kézenfekvő a plasztikcsalik használata. Már említettem fentebbi soraimban, hogy a csuka sokkal energia gazdaságosabb így télen, hiszen kevesebb táplálék áll rendelkezésére. A hideg idők, fagyok beköszöntével sokkal szívesebben használok nagy méretű, „combosabb" plasztikokat, legyen szó gumihalról, twiszterről. Ez némileg szelektál, ámbár sokszor fogtam 40-50 centis halat is 15- 17 centis gumival. A lényeg itt is, hogy minél tovább tudjuk a csalit a halak territóriumában tartani, és minél tovább tudják játszani vonzó táncukat. Én csukára az esetek 95%-ában tavakon horgászom, így a lehetőségekhez mérten teljesen kikönnyítem a csali súlyozását. Mivel ezek a csalik (az igazán nagyok) egyébként is jó önsúllyal rendelkeznek, sokszor elég egy pár grammos jigfejjel megtűznünk őket (4-5-6 gramm), ez a súly már elegendő ahhoz, hogy megfelelő irányban süllyedjenek. INKÁBB KISEBB HOROGGAL A giga nagy gumikhoz nehéz jó méretű horgot találni, ha nem találunk nagy jigfejet könnyű fejjel, akkor egyszerűen megpatkoljuk a szereléket. Ez egy egyszerű módszer, rég óta használják a horgászok. Egy kisebb méretű hármas horgot, köthető és egyben harapásálló élőkével hozzácsatlakoztatunk a jigfek végén lévő horogszembe, a drillinget meg a gumihal oldalába, hátába hátrább beleszúrjuk. Meglepetésekkel számoljunk, hiszen a hideg vízben a ragadozók közül süllő vagy domolykó is rárabolhat a csukázó szerelékre! Szakálias Krisztián 2018. November lobbi 7
