Új Szó, 2018. november (71. évfolyam, 251-274. szám)
2018-11-15 / 262. szám
www.ujszo.com | 2018. november 15. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 r Újabb fényes győzelem Fico győzelemnek fogja feltüntetni a vereségeket, egész a végsőig A kinek déjá vu érzése volt, amikor Robert Ficót hallgatta az önkormányzati választás után, nyugodjon meg: igen, Fico ugyanazt mondta pártja eredményeiről, amit az egy évvel ezelőtti megyei választás után. Az egyetlen különbség, hogy akkor egy hétig vakaródzott, törte a fejét, mit is mondjon a népnek, most meg azonnal kibökte. Ugyanazt. A tavaly novemberi választáson olyan sikeresen szerepelt a Smer, hogy egyik akkori alelnöke, Marek Mad’aric kénytelen volt beismerni, hogy vesztettek. Szó szerint azt mondta: A legerősebb kormánypárt vereséget szenvedett a megyei választásokon. „Nemcsak az elkövetett hibák és a nem megfelelő jelöltek miatt vesztettünk, hanem maga a párt szenvedett vereséget” - állapította meg Mad’aric. És hozzáfűzte, hogy szerinte „gyökeres változásokra van szükség a pártstruktúra minden szintjén, beleértve a politikai programot és a személyi változásokat is”. A párt másik alelnöke, Peter Pellegrini Mad’arichoz csatlakozva leszögezte, hogy a vereség után változások lesznek a Smerben. Fico pedig egy héten át hallgatott. Azon törte a fejét, hogy mi a rosszabb. Ha ő is beismerné, hogy vesztett a Smer, akkor csinálnia kellene valamit. De mivel semmit sem akart változtatni, végül kikiáltotta győzelemnek a vereséget. Az eredményről azt mondta, hogy a Smer még mindig a legsikeresebb párt, ezért nem vesztesnek, hanem a megyei választás győztesének érzi magát. És persze durván nekiment a médiának, amely csak ugyanazt tette, mint pártjának alelnökei: a választási vereségből azt a tény szűrte le, hogy a Smer vereséget szenvedett a választáson. És persze Fico még hozzátette, hogy „a sajtó képtelen élni azzal a szabadsággal, amit kapott”. Az idei önkormányzati választás még rosszabbul végződött a Smer számára. 2014-ben három megyeszékhelyen szerezte meg a polgármesteri posztot, most már egyetlen ilyen polgármestere sincs. Ugyancsak a megyeszékhelyeken 61 képviselője volt eddig, most csak 22 helyet szerzett. És ami a legelképesztőbb: a fővárosi képviselő-testületben egyetlen embere sincs! Ennek ellenére, illetve éppen ezért, Fico azt merte mondani:„Nagyon kedvező eredmény született, kellemesen meglepett minket”. Pártjáról pedig ugyanazt mondta, mint egy éve: „a támogatottság alapján még mindig mi vagyunk a domináns párt”. Persze most sem felejtette el hozzáfűzni, hogy ezt a jó eredményt „a mediális lincselés ellenére sikerült elérni, amit a kormánykoalíció, az érf személyem és a Smer jelöltjei ellen követtek el”. Egy évvel ezelőtt Fico még egy hétig osztott-szorzott, nem kellene-e mégis valamit tennie, hogy valahogy megállítsa, visszafordítsa ezt a számára kedvezőtlen folyamatot. Nagyon fontos hét volt, mert a jelek szerint arra jutott, hogy a Smer felőrlődése megállíthatatlan, és mindenféle próbálkozás, változtatás csak tovább rontana az ő helyzetén. Most már nem kellett semmin gondolkodnia, feltette a régi lemezt. Hiszen tudja, hogy a pártban senki sem fog szembeszegülni vele. Befogják a szájukat a Smer volt polgármestereinek százai és regionális képviselőinek ezrei, akik az elmúlt egy évben elveszítették mandátumukat. Fico pedig a végsőkig győzelemként próbálja majd ünnepeltetni a vereségeket, míg végül már senkit sem fog érdekelni, hogy miket beszél egy valaha meghatározó párt legmeghatározóbb embere. A szerző a Trend hetilap kommentátora (Lubomír Kotrha karikatúrája) Kezdődhet a csúcsjelöltek viadala RÁCZ ORSOLYA Európai Parlament legnagyobb pártja az Európai Néppárt, csúcsjelöltjeként pedig Manfred Weber száll ringbe az Európai Bizottság vezetői posztjáért. A néppárt kongresszusán a német Weber mellett Alexander Stubb, Finnország volt kormányfője versenyzett ajelöltségért. Baráti viszonyuk és egymás iránti kölcsönös tiszteletük példaértékű, korrekt versenyt és barátságos kampányt hozott. Végül Stubb a szavazatok csupán 20%-át szerezte meg, így Weber a néppárt csúcsjelöltje. Az Európai Parlament pártjai általában pártcsaládokba tömörülnek, például a Híd és az MKP is az Európai Néppárt tagja. A jövő májusi EP- választáson kiderül, hogy melyik pártcsalád szerzi a legtöbb szavazatot, és annak csúcsjelöltje lehet az Európai Bizottság elnöke. A választások után az Európai Tanács, vagyis az EU tagállamainak vezetői döntenek arról, hogy jóváhagyják-e a győztes csúcsjelöltjét. A tagállami vezetők minimum 55%-ánakkell megszavaznia őt, az általuk képviselt országok lakosságának száma pedig el kell, hogy élje az egész EU lakosságának 65%-át. Ezután jön még egy véglegesítő európai parlamenti szavazás. A látszólag bonyolult folyamat valójában előnyös az uniós polgárok számára. Korábban az Európai Tanács döntött az Európai Bizottság vezetőjéről. A csúcsjelölti rendszerrel a választók nemcsak az EP-képviselőkről döntenek, hanem egyúttal támogatják az adott uniós pártcsaládot és annak vezetőjét. így az EU-s kampány közelebb kerül a lakosokhoz és több beleszólási jogot kapnak az európai politika alakításába. Leegyszerűsítve: az EP-választáson legtöbb szavazatot szerző pártcsalád csúcsjelöltje lehet az Európai Bizottság vezetője. Erre most is az Európai Néppártnak van a legnagyobb esélye, amely már 1999-től az EP legerősebb pártja. Kérdés azonban, hogy a Néppárt marad-e a legnagyobb párt; ha nem, akkor el kell gondolkodnia egy koalíció kialakításán. Most úgy tűnik, hogy az EP- választás átrendeződést hozhat, mivel a tradicionálisan erős pártok, a Néppárt és a szocialisták folyamatosan gyengülnek. Ezzel egyidejűleg olyan erős vezetők és pártok jelentek meg tagállami szinten, mint Emmanuel Macron Lendületben pártja, mely átalakíthatja az európai parlamentet. Mindenesetre sorsdöntő fél év következik az EU életében, ezért érdemes részt venni a májusi EP-választáson. Az Állam, párt KERÉNYI GYÖRGY M indig összehasonlítok: felvidékit jaffással, Szlovákiát Magyarországgal. Nyelvismeret híján kollégáimtól tudom, hogy itt nincs magyarországi értelemben vett kormánypárti sajtó.„Közelinek” számít egy hírtévé és egy kevéssé olvasott lap, de azok sem egy Magyar Idők vagy az ottani megyei lapok. Ez látszik is a politikán: Fico nem ok nélkül dühöng állandóan a sajtóra. Bezzeg Orbán nem kapdos legyek után! Bár Orbán Viktor nem a médiapiac megszállása révén maradt másodszor is hatalmon, de a Fidesz nem véletlenül kezdett 2010-ben a közmédia beszántásával. A Fidesz médiapolitikájának komoly érdemei vannak abban, hogy a magyarországiak egyharmada tartósan rá szavaz. Magyarországon Bastemák tévét, nem lakóparkot (na jó, azért azt is) venne a gazdának. Nemrég kiderült, hogy a magyarországiak 70 százaléka nem büntetné a hajléktalanságot, ahogy azt egy friss törvény elrendelte. De a mindent elöntő kormányzati migránsozás elején, 2015-ben sem rettegtünk még ennyire a menekültektől: akkor a magyar társadalom többsége még nem zavart volna el minden menedékkérőt. Ma már a magyarországiak 62 százaléka senkinek sem engedné az Európán kívüli, szegényebb országból érkezők közül, hogy letelepedjen. A második legelutasítóbb Csehországban ez az arány csak ennek a fele, 31 százalék. (Mellékszál: vajon a jogerősen 2 évre ítélt volt macedón exminiszterelnökre, a Magyarországon menedékjogot kérő Gruevszkire is ez a sors vár? Kiadják-e országának Orbánék, ahogy az azeri baltás gyilkos Safarovot? Az egyik macedón tévé szerint Gruevszki OV villájának vendége. Ez valószínűleg nem igaz, de van ember, aki el tudja képzelni, hogy kimenne Gruevszkiért a magyar rendőrség? Vagy bárki el tudja képzelni a magyarországi közmédiáról, hogy lehozna egy titkos Orbán-beszédet?) A második világháború után, a náci és a sztálini propagandagépezet hatékonyságát megtapasztalva a médiaelmélet haj lamos volt Pavlov kutyájaként látni a média közönségét: amit betáplálnak odafent, arra nyálcsorgatással (ha olyan az üzenet, akkor gyűlölködéssel, ha olyan, akkor - balos és jobbos médiakritikusok szerint egyaránt - fogyasztásmániás konzumidiótaként) reagál az ember. Később ez a médiaelméleti iskola erősen árnyalódott: eszerint szelektíven dekódoljuk a médiaüzeneteket, nem feltétlenül a propagandisták szándéka szerint értékelünk. Most mintha megint a fiankfűrti iskolának lenne igaza: ha tartósan, minden csatornán ugyanazt az üzenetet kapjuk, egy idő után a mag kikel. De a goebbelsi vagy sztálini propaganda azért lehetett sikeres, mert a náci és a szovjet állam totális diktatúra volt, minden önálló társadalmi, intézményi alrendszert felszámoltak. Magyarország nem tart itt (lásd a modem autoriter kormányzásokról szóló definíciós vitát), de a két szomszédvárnak nem csak a médiapiaca különbözik. Odaát egyre előrehaladottabb a folyamat, melyben az állam szervei, intézményei az uralkodó párt szolgálatába álltak. Hiába kormányoz demokratikus legitimációval a Párt, ha hangfelvétel bizonyítja, hogy pártgyűlésen választották ki egy településen, hogy ki nyerhet trafikot; ugyanígy párttagok döntötték el, hogy a helyi kórház melyik nyugdíjaskorú orvosa dolgozhasson tovább; állítólag a Fidesz helyi, megyei erős emberei, országgyűlési képviselői rendszeresen megkapják a listát a körzetükben kiírt uniós pályázatokról, és be kell jelölniük azokat a cégeket, amelyek nyerhetnek, s azokat, amelyek semmiképp sem. Ilyenkor már nem beszélhetünk saját szabályok, intézményi ethosz szerint működő államról. Az unió csalásellenes hivatala által bőségesen bizonyítékolt, Orbán vejének cégét érintő esettel kapcsolatos magyarországi nyomozás leállítása csak a jéghegy csúcsa. Itt, Szlovákiában, ha nehezen is, de csak mennie kellett Tibor Gáspár rendőrfőkapitánynak, Kalináknak, Ficónak. Holott ugyanaz a kormány maradt hatalmon. Fico pedig (talán) lakást keres. Nem az ellenzéki pártok, hanem a független intézmények jelentik az igazi ellensúlyt a kormányzati főhatalommal szemben. Védtelen, a propagandának kiszolgáltatott az a társadalom, melynek tagjai mindenhol ugyanazzal a hatalmi logikával és erővel találkoznak. Ahol minden intézmény kussol, lapít, próbálja megúszni, mert az állam a közjó helyett a párt szolgálatába állt. Tudták, hogy a szocialista Csehszlovákiában négy párt is volt? Formálisan. Egy intézményi cégért ki lehet tenni bárhova. A szerző Pozsonyban (is) élő magyarországi újságíró FIGYELŐ Nemzetközi lett Fico szótára Prostituáltak, hiénák... Olaszországban is az zajlik a sajtó ellen, mint nálunk: korrupciós ügyekbe keveredett politikusok a sajtót kiáltják ki bűnbaknak és gyalázzák a gyanús ügyekkel foglalkozó újságírókat. Egyes politikusok sértő megjegyzései miatt tiltakozó gyűléseket tartottak az olasz újságírók a tartományi székhelyeken. Például a kormányzó Öt Csillag Mozgalom vezetője, Luigi Di Maio miniszterelnök-helyettes és más politikusok kijelentései miatt, miután azok prostituáltaknak, hiénáknak, „szellemileg és erkölcsileg korruptnak” bélyegezték őket. E támadások veszélyeztetik a demokráciát, ezért az újságírók „riadót akarnak fújni a globálisan teijedő politikai filozófia ellen, amely az újságírókat kiáltja ki bűnbaknak”. A média elleni közvetlen támadások azóta erősödtek fel, hogy az Öt Csillaghoz tartozó Virginia Raggi római főpolgármestert korrupciós vádak érték, bár a bíróság később felmentette. (úsz, mti) MARIÁN LEŐKO
