Új Szó, 2018. november (71. évfolyam, 251-274. szám)

2018-11-10 / 258. szám

2018. november 10., szombat, 12. évfolyam, 42. szám Iránytévesztés és kiutak - a szlovákiai magyar civil társadalom dilemmái Egy közösség szempontjából nagyon szeren­csés, ha meg tudja határozni a hosszú távú céljait és az aktuális problémáit. Ha egy külső szemlélő alaposan megvizsgálta vol­na a szlovákiai magyar politikai és közéleti színtéren végbemenő változásokat az elmúlt időszakban, aligha talál tudatos, hosszú távú stratégiára utaló jeleket és ez jelentős visszalépés még az öt évvel korábbi állapo­tokhoz képest is. A korábbiakhoz képest sokkal nehezebb olyan célokat meg­fogalmazni, amit a társadalom túlnyo­mó része a magáénak vallhat, ahogy a megvalósítás is problémásabb. Az egységes kisebbségi érdekképviselet egyértelműen veszített a lendületé­ből, ennek pedig több belső és kül­ső oka van. A legfontosabb tényezők között ott van az érezhető hangsúlyelto­lódás. A kisebbségi jogok területe több lépésben szorult háttérbe. Előbb a gazdasági jellegű, régiós problémák jelentek meg nagy erő­vel a közbeszédben, 2015-től a migráció érzékelése, majd pedig a szlovákiai politikai kormányszerep­pel kapcsolatos gyakorlati dilem­mák határozták meg, ki mit gondol érdekképviseletről, célokról, elér­hető vívmányokról. Az identitással kapcsolatos, vagy nyelvhasználati témák helyett más ügyek kerültek a társadalom figyelmének fóku­szába. Nem azért, mert a korábbi problémák megoldódtak volna, sok téren egyáltalán nincs, vagy kicsi az előrelépés. Egyszerűen a fontossági sorrend cserélődött fel. Az értékek átrendeződése mel­lett még egy alapvető változásról érdemes szót ejteni: az erkölcsi korlátok és a világosan megha­tározható alapelvek megszűnését több kulcsfontosságú kérdésben. Akár egy évtizede még világosan látszott, hogy a szlovákiai ma­gyar társadalom megmaradása és gyarapodása szempontjából kik a barátok és az ellenfelek, a szövet­ségesek és azok, akikkel nem sza­bad közösködni. Jelenleg azonban nem látszanak a kisebbségi érdek­érvényesítés keretei. A klasszikus felosztásban Robert Fico, a Smer, az SNS, a szélsőségesek jelentették az egyik oldalt, míg a jobboldal, a „Nyugat”, az Európai Unió és az „emberarcú” szlovák értelmiség a másikat. Ehhez képest a Smer és az SNS közösen kormányoz a Híddal, névleg a szélsőségesek ellenében, a gyakorlatban akár még alkalmi al­kut is kötve kodebáékkal. Andrej Danko a Fidesz bel- és külpolitikai stratégiájának legnagyobb rajon­gójává vált, a szlovák és a magyar kormány egymás szövetségesei a migrációs politika terén, miközben az MKP ellenzéki pártként a Fidesz szövetségese és a korrupt szlovák kormány ellenpólusaként defini­álja magát. Külső behatásra még a civil szervezetek és a civil aktivitás fogalma is teljesen más összefüggés­ben értelmezendő, a pozitív felhang helyett néha még magyarázkodásra is kényszerít. Ez a fajta furcsa ku­szaság első körben értékvesztésben és cinizmusban, hosszú távon pe­dig politikai apátiában csapódik le. A passzivitás további jellemzője, hogy megnehezíti a közös platfor­mok létrehozását bármilyen kulcs­­fontosságú kérdésben. A felvidéki magyarság számára komoly veszélyt jelent, ha állandósul a társadal­mi megosztottság, az MKP-Híd (vagy a jelenleg csak lappangó Az egységes kisebbségi érdekképviselet egyértelműen veszített a lendületéből, ennek pedig több belső és külső oka van. Magyarország-Szlovákia) ellentét pedig a párhuzamos társadalmak kiépülésében csapódik le. Intő jelei vannak a fokozódó táborosodás­­nak: egy tetszőleges civil szervezet, csoportosulás, vagy éppenséggel a pártok jó eséllyel kizárólagosan a magyarországi vagy a szlovákiai erőforrásokra, kapcsolatokra, lehe­tőségekre összpontosítanak. Vég­eredményben nem zavarják egymás köreit, egyfajta következményként pedig nem is próbálkoznak meg azzal, hogy beleszóljanak a döntés­­hozatalba a másik térfélen. Bele­nyugodtak, hogy nincs rá hatásuk. A polarizáció abban csúcsosodik ki, hogy a társadalmi problémákra egyoldalú, át nem gondolt válaszo­kat kapunk, jellemzően az történik, amit egy szőkébb, jellemzően poli­tikai csoport kitalál, kinyilatkoztat, majd saját hatáskörein belül mini­mális párbeszéddel valósít meg. így születnek, majd tűnnek el kultu­rális reformkoncepciók, „oldódik meg” a vasúti kétnyelvűség, vagy történnek befektetésösztönző in­tézkedések. Rendszerszintű, hosz­­szú távra tervezett tevékenységre csak nagyon kevés példát találni, a hivatali kétnyelvűség terén talán lehetséges lenne egy hasonló áttörés - hosszú évek alatt. Van bármilyen esély arra, hogy ez a nem túl szívderítő állapot vál­tozzon? A borongós felvezetés elle­nére igen. Elsősorban szervezés és egyeztetés kérdése, hogy sikerül-e megfogalmazni a problémákat, és elkerülni a végérvényesen két tábor­ra való osztódás veszélyét, valamint felrázni a közösséget az apátiából. Különösen annak fényében fontos ez, hogy a megoldatlan, fontos té­mákból meglehetősen sok hever a parlagon és ezek az ügyek továbbra is közösek. Teljesen kikerült a cse­lekvő felvidéki magyar párbeszéd témái közül az oktatásügy, valamint ehhez kapcsolódóan az identitást és demográfiai mutatókat érintő alap­vető, jövőnket meghatározó kér­dések. Csak sajtóközleményekben hallani a kulturális támogatásokhoz kapcsolódó gyakorlati problémák­ról. Alig keltett bármiféle reakciót, hogy alapvető váltás előtt áll a civil szféra a törvényi környezet és a sza­bályozások megváltoztatása miatt. Nincs semmiféle társadalmi párbe­széd arról, hogy miféle együttmű­ködést vagy eredményeket várunk el a politikai képviselettől. A Szlovákiai Magyarok Kerék­asztala november 17-i éves kon­ferenciájának a célja, hogy össze­foglalja az aktuális problémákat, valamint később, sorvezetőként, felvázoljon egy cselekvési tervet. Emellett a konferencia ürügyén és a későbbiekben módszeresen meg kell újítani és megerősíteni a kap­csolatokat azokkal a civil szerveze­tekkel, amelyek társadalmi felelős­séget éreznek és részt szeremének vállalni a közös érdekképviseletben. Ha ezen a téren nem történik elő­relépés és más szerveződés sem vál­lalja a feladatot, végképp elveszít­hetjük a lehetőséget a körülöttünk zajló és minket érintő történések bárminemű befolyásolására. Tokár Géza Szécsi Noémi tárcája a Szalonban _____21. oldal

Next

/
Oldalképek
Tartalom