Új Szó, 2018. október (71. évfolyam, 225-250. szám)
2018-10-04 / 228. szám
www.ujszo.com I 2018. október 4. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 70 ezer euró lélektana Ennyi pénzért lehet ma megszabadulni attól, aki az igazságot keresi Sokkal többet tudunk Ján Kuciak újságíró és menyasszonya, Martina Kusnírová gyilkosairól, mint egy hete. Tudjuk, ki húzta meg a ravaszt, kik voltak a segítői és ki volt a közvetítő, aki felbérelte őket. Azt viszont még nem tudjuk, hogy ki volt a valódi megrendelő. Tudjuk továbbá, hogy mennyi pénzt kaptak a gyilkosok az újságíró megöléséért - 70 ezer eurót. Ennyit ért valakinek Ján élete, ennyit szánt arra, hogy eltüntesse azt, aki gazdasági bűncselekményekről írt. Ennyit ért valakinek, hogy zavartalanul folytassa a bűnözést. Mellékszál: valószínű, hogy Alena Zs., aki felbérelte az elkövetőket, lecsippentett magának is egy szép summát. A címlapokon megjelent összeg, a 70 ezer euró sokkolta a társadalmat: beáraztak egy életet, ennyi pénzért lehet ma megszabadulni egy olyan személytől, aki az igazságot keresi, aki azért dolgozik, hogy a gazemberek ne lopják tovább az állam pénzét. Ennyit ér egy újságíró élete, akit a munkája miatt öltek meg. Ez a gyilkosság kellett ahhoz, hogy sokan észrevegyék, milyen állapotban van a társadalom szövete, amely már régen fölfeslett: nem működnek megfelelően a demokratikus intézmények, a hatalmon lévők visszaélnek a hatalmukkal, a morális válság mélyebb, mint azt feltételeztük. A gazdasági bűncselekmények elkövetői megmérgezték a társadalmat, tevékenységük kettős gyilkossághoz vezetett. Mérgező csápjaik tönkreteszik a környezetüket, rossz példát mutatnak a fiataloknak és megnehezítik azoknak a vállalkozóknak az életét, akik tisztességesek. Egyre többször merül fel Marián Kocner neve az üggyel kapcsolatban, a legkülönfélébb kontextusokban. Már közvetlenül a gyilkosság után az egyik fő gyanúsított volt, mivel megfenyegette a fiatal oknyomozó újságírót. Most ismét hozzá vezetnek a szálak. Az ország botrányos ügyeinél rendre felbukkanó Kocner politikusokkal cimboráit és üzletelt, politikusokat félemlített meg és zsarolt, luxuskocsiján olyan magabiztossággal cirkált és parkolt a fővárosban, mint a gazda a saját portáján. Ezzel a rács mögött vartyogó szörnnyel több mint másfél évtizede smúzol a politikai elit egy része. Az elmúlt hónapok után van egy nagy visszatérőnk, Robert Fico. Úgy tűnt, a tüntetések és a társadalmi nyomás meghátrálásra késztetik. Egyre gyűröttebben jelent meg a kamerák előtt, zavaros, önfelmentő és vádaskodó beszédeit sorosozással és összeesküvés-elméletekkel fűszerezte, amelyek még mélyebbre lökték „Szlovákia legsikeresebb projektjének”, a Smemek az elnökét. Tanácstalansága és zavarodottsága a jelek szerint a múlté. Egyre gyakrabban szerepel a régi magabiztossággal, ingyenebédet és egyéb juttatásokat ígér. Sajtótájékoztatót tart a Kuciak-gyilkosságról, melyen önkényesen, magyarázat nélkül kizárja, hogy az olasz maffiának köze lehetett a gyilkossághoz. A történtek után talán tanultak annyit az állampolgárok, hogy a megbukott, kudarcot vallott Ficónak már nem hisznek, és nem teszik lehetővé, hogy valóban visszatérjen. su (Cartoon izer) Trump hétpróbás nehézsúlyú adócsaló Donald Trump amerikai elnök évtizedekkel ezelőtt segített a szüleinek, hogy dollármilliókat titkoljanak el az adóhivatal elöl, a pénzt ő örökölte - írta a The New York Times. Trump a 2016-os elnökválasztási kampányban azt hirdette magáról, hogy saját erejéből lett milliárdos, ismert építkezési vállalkozó apjától csak kevés anyagi segítséget kapott. Ám valójában az apjától örökölte a vagyonát, a Times azt írta, mai értéken számolva több mint 400 millió dollárt. A vagyon úgy hízott ilyen nagyra, hogy Donald Trump és a testvérei a kilencvenes években gyanús adómegkerülési és más technikákat alkalmazva, fantomcég létrehozásával segítettek a szüleiknek a valós vagyonuk eltitkolásában. A lap szerint az adóhivatal (IRS) nem szentelt különösebb figyelmet e manővereknek, így Fred és Mary Trump, az elnök néhai szülei több mint egymilliárd dollárt tudtak gyerekeikre hagyni. Charles Harder, Trump ügyvédje a lapnak küldött közleményben leszögezte: a cikkben megfogalmazott állítások hamis rágalmak. Az ügyvéd közölte: senki nem követett el csalást vagy adóelkerülést, és a Times vádjai „rendkívül pontatlanok”. Az ügyvéd fontosnak tartotta közölni azt is, hogy az üzleti ügyek részleteit, így az adóval kapcsolatos dolgokat is Donald Trump adószakértőkre bízta, a család pénzügyeit kizárólag ők intézték. A család nevében közleményt adott ki az elnök testvére, Robert Trump is. Leszögezte: az ajándékok, örökségek és ingatlanok után járó adókat befizették, és a család nem kívánja kommentálni a húsz évvel ezelőtt történteket. Robert Trump egyúttal az elhunyt szülők magánélete iránti tiszteletet kért. A Fehér Ház szerint a The New York Times cikke félrevezető, a szövetségi adóhivatal pedig annak idején ellenőrizte és jóváhagyta a Trump család tranzakcióit. A CNBC televízió azt jelentette: New York állam adóhivatala újra megvizsgálja a Times cikkében foglalt ügyeket. (MTI) Az elűzött sárkány FELEDY BOTOND ■ y # gondolná, hogy a tenyérnyi Maldív-szigeteken világpolitikát írnak? Választások útján szabadultak meg saját I minidiktátoruktól és elűzik a szigetről a nagy kínai sárkányt. Már az is meglepő, hogy a számos kis atollból álló szigetcsoport egyáltalán szuverén lehet, a gyarmatok függetlenedési hulláma idején mégis sikerült kivívnia önállóságát az Indiai-óceán stratégiailag fontos helyén fekvő köztársaságnak. A határozott muszlim identitással rendelkező néhány százezres népesség sokáig India árnyékában gyarapodhatott. Egyrészt a messze földön híres turizmusának, illetve a nagyhatalmak érdeklődésének köszönhetően, amely koronként változott. Áz Egyesült Királyság egy ideig tengeri bázist tartott itt fent, amely végül sokat vándorolt az Indiai-óceánon, a szovjet-amerikai verseny nem egy sziget sorsát befolyásolta arrafelé. Ma alapvetően más a helyzet. A földrajzilag Indiához közel eső szigetre Peking vetett szemet. Éppen azért, hogy Delhit nehéz helyzetbe hozza, és a fokozatosan épülő indiai flottát megelőzve egy új kínai bázis alapjait tegye le. India és Kína évtizedek óta versenyez a regionális befolyásért, amely a kínai kereskedelem bővülésével egyre fontosabb a pekingi kommunistáknak. Tengeri kereskedelmük közel négyötöde halad el a Maldív-szigetek mellett, amely így az Egy övezet, egy út tervben fontos szerepet kapott. Ezt szolgálta ki az eddigi államfő - aki véletlenül éppen a korábbi, 30 évig uralkodó diktátor féltestvére. A nemrég lezajlott választás előtti nagy kampányban nyitotta meg a fővárost és a repülőteret összekötő új hidat, amely kínai beruházásként épült, emellett a kínaiak egy nagy kikötő építésébe is belefogtak. Az ellenzéki jelölt viszont éppen azt hirdette kampányában, hogy kiszabadítja a szigeteket Kína öleléséből és visszavezeti az indiai nagytestvérhez. Nem véletlenül: ez az ő helyzetükben létkérdés. Az előző elnök a Kínával való nagy barátkozás közepette kilépett a gyarmatokat felváltó Brit Nemzetközösségből is 2016-ban, törést okozva ezzel a nyugati kapcsolatokban. A mostani választás tétje az volt, hogy megszabaduljanak a diktátort hajlamokat mutató Abdulla Jamín Gajúmtól: az államfő legfelsőbb bírósági bírákat fogatott el, ellenzéki vezetőket száműzött vagy börtönzött be, pártirodákat rohantak le az emberei, elhallgattatta a kritikus médiumokat és civil szervezeteket, és mindent megtett, hogy ellenőrzése alá vonja a bíróságokat, csak hogy hatalmát biztosan megtarthassa. Eközben durva korrupciós hírek kaptak lábra körülötte, amelyeket a hatóságok nem mertek - eddig - feltárni. A gyanú szerint a pénzek egy része a kínai beruházásokból származott. Veresége megmutatta, hogy hiába nyer meg Peking ilyen-olyan úton politikusokat magának, attól ez még egy demokráciában nem feltétlenül adható el hosszú távon. Ahogy korábban a nagy Kína-barát Malajzia is megfordult, most a Maldív-szigeteken volt a sor, hogy megmutassa a világnak: demokráciában a polgárok önmagukért vállalt felelőssége a legfontosabb. FIGYELŐ Nem változtathatók az etnikai arányok Kiállta az előzetes alkotmányossági kontroll próbáját Romániában az a törvénytervezet, amely megtiltja, hogy a nemzeti kisebbségek arányát megváltoztató módon módosítsák a megyék, városok és községek közigazgatási határait. Az alkotmánybíróság elutasította Klaus Iohannis államfő óvását, aki arra hivatkozott, hogy a szuverenitás és helyi autonómia alkotmányos elvét sértené, ha ilyen tiltásokkal korlátoznák egy-egy közigazgatási egység lakosságának jogát ahhoz, hogy gazdasági, társadalmi, kulturális, vagy környezeti szempontok alapján népszavazással döntsön a közigazgatási határok módosításáról. Az európai kisebbségvédelmi keretegyezményben szereplő előírást az RMDSZ javaslatára foglalták bele a településnevek írásmódját egységesítő törvénymódosításba. Az ország közigazgatási felosztását szabályozó 1968-as úgynevezett „megyésítési” törvény módosítását egyebek mellett azért kezdeményezték, hogy egységesítsék, illetve kijavítsák a törvény mellékletében különböző írásmóddal szereplő, vagy a hivatalos névjegyzékben tévesen bevezetett településneveket. A törvénymódosításba Cseke Attilának, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetőjének a javaslatára foglalták bele a Románia által 1995-ben elsőként ratifikált kisebbségvédelmi keretegyezményből átvett rendelkezést, miszerint tilos (felosztással, összeolvasztással vagy más módon) úgy módosítani a közigazgatási egységek határait, hogy az a nemzeti kisebbségek számarányának módosítását célozza vagy előidézze. Iohannis államfő (aki a romániai német kisebbségi szervezet éléről került a román nagypolitikába) az utólag beépített kisebbségvédelmi pontosítás miatt emelt kifogást a törvénytervezet ellen. Romániában szintén a nemzeti kisebbségek lakosságaránytól függ a közigazgatási anyanyelvhasználat joga. A rendelkezések értelmében azoknak a településeknek kell a magyar elnevezését is feltüntetni, ahol a magyarok teszik ki a lakosság legalább egy ötödét. A húszszázalékos lakosságarány felett a helyi hatóságoknak az anyanyelvű ügyintézést is lehetővé kell tenni. (MTI)
