Új Szó, 2018. október (71. évfolyam, 225-250. szám)
2018-10-29 / 249. szám
6 KULTÚRA 2018. október 29.1 www.ujszo.com RÖVIDEN Nózőművószet a Nemzetiben Pozsony. November 3-án (szombaton) mutatják be a Szlovák Nemzeti Színházban Tasnádi István kultikus darabját, a Nézőművészeti főiskolát. A színházi szatírát Magyarországon Scherer Péter, Mucsi Zoltán és Katona László vitte sikerre Arkosi Árpád rendezésében; a darab a 2003-as premier óta több száz előadást ért meg, és több színház is műsorára tűzte. A történet valamikor a közeli jövőben játszódik, amikor már senki nem jár színházba. A kormány ugyanis bezáratta az összes színházat, mert a színészek egyre többször keveredtek éles vitába a nézőkkel. De eltelt néhány év, itt az ideje az óvatos nyitásnak. A minisztérium létrehoz egy felsőfokú oktatási intézményt, mely diplomás nézőképzéssel foglalkozik. A diploma igazolja, hogy tulajdonosa alkalmas a színházban rá váró fokozott pszichikai és fizikai terhelés elviselésére... Pozsonyban Alexander Bárta, Dániel Fischer és Robert Roth teszi próbára a nézők tűréshatárát Czajlik József rendezésében, aki a szlovák színházi viszonyokra formálta át az előadást. A darabot Deák Renáta fordította szlovákra, Vysoká skola diváckeho umenia címmel. A produkció a Szlovák Nemzeti Színház stúdiószínpadán látható. (as) Pozsonyban Czajlik József rendezésében látható a darab (SNO) Decemberben jön Az Úr hangja Budapest. December 20-án kerül a magyar mozikba Pálfi György Az Úr hangja című új nagyjátékfilmje, amelynek bemutatój a a Tokiói N emzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában lesz szerdán. A Stanislaw Lem regénye alapján készült film az eredeti mű gondolatvilágát adaptálja egy ma játszódó családi krimi keretei közé. A film főhőse a harmincas éveinek végén járó Péter, aki egy titokzatos balesetekről szóló dokumentumfilmben felismerni véli a hetvenes években disszidált, azóta nem látott apját. A főszereplő megpróbálja felkeresni apját Amerikában, majd kalandos nyomozás után végre rátalál a férfire, aki már új családot alapított. A találkozás számtalan élményt, fordulatot és tanulságot hoz a fiatalember és apja életébe. Az Úr hangja magyar-kanadai koprodukcióban készült. (MTI) Nyilas Misi a Tháliában A gyerekszereplők miatt érdemes látni ezt az egyébként feledhető magyar musicalt JUHÁSZ KATALIN Légy jó mindhalálig - ezt a Móricz-regónyt mindenki ismeri, aki magyar iskolába járt, ha a niianszokra nem is emlékszik. Ezért nem meglepő, hogy a rendszerváltás utáni nagy magyar musicalboom idején zenés darab készült belőle. Most a kassai Thália is műsorára tűzte. Nyilas Misi a musicalverzióban is a romlatlan, tiszta ember szimbóluma, bár a színpadra alkalmazók jócskán leegyszerűsítették a többrétegű, a dzsentri lecsúszását is szépen érzékeltető történetet. Eltűnt belőle néhány kulcsjelenet, például Misi látogatása gazdag osztálytársánál, Orczynál, a jóval szegényebb Gimesinél, a kollégiumi hierarchiát hangsúlyozó szobafönök, a kiskamasz plátói vonzalma Bella kisasszony iránt, Misi könyvfétise, költészet iránti rajongása, bimbózó politikai nézetei, valamint otthonról hozott fóbiái, az üldözési mániával vegyített, daccal kevert kisebbrendűségi érzés - a fiú regényben minduntalan attól retteg, hogy nevetségessé válik, betolakodónak tekintik, pedig környezete legtöbbször levegőnek nézi. A narratív részek szerintem rendkívül fontosak a regényben, egy musical viszont egyszerűsítést kíván. Az alapanyag tehát olyan, amilyen - ezzel a kassai Thália Színház sem tud mit kezdeni, ahogy a többi színház sem. A lebutított sztorit közepes dalok kísérik, olyanok, amelyekből aligalig marad meg valami másnapra. Egyáltalán nem fülbemászók, hiába állítja ezt számtalan színház műsorfüzete. A fő sláger, Az élet szép is csak egy Whitney Houston-utánérzés (A Moment In Time, 1988). A darab zenéjét Kocsák Tibor írta, aki annak idején a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára és a Madách Színház zenei vezetője volt. Musicaloperettjeinek sorában a Légy jó mindhalálig az első. A librettót Miklós Tibor írta, az összekötő jeleneteket pedig Pinczés István, aki évekig mindenütt felügyelte a mű színKépes Lóránt mint Nyilas Misi (a képen jobb oldalon) és Paóuta Mátyás Orczy szerepében (Németi Róbert felvételei) padra állítását. Fogyatékosságai ellenére a Légy jó mindhalálig musicalként is sikerre volt ítélve, hiszen egy kötelező olvasmányból készült. És most arra kérem önöket, felejtsék el az eddig olvasottakat. Mert a kassai Thália Színház előadása Dudás Péter rendezésében közelít a tökélyhez, minden hátráltató tényező dacára. Jelenleg úgy tűnik, ez a teátrum történetének legsikeresebb projektje, nehezen fogják tudni levenni a műsorról. Már csak november végére maradt pár jegy, gyorsan csapjanak le rá, ha kíváncsiak. A csoda magyarázata egyszerű: a gyerekszereplők, akik szerintem leiskolázzák a profi színészeket, de minimum egyenrangúak velük. Úgy énekelnek, mint kilenc darab isten (korrepetitor: Dégner Lilla, aki a darabban Bellát alakítja), úgy ropják a táncot, mint egy amerikai fiúbanda (koreográfia: Gyenes Ildikó), és úgy alkotnak csapatot, mint az FC Barcelona. Szinte hihetetlen, hogy csupán tizenhat jelentkezőből castingolták őket márciusban, az sem lepett volna meg, ha száz főből válogatták volna az osztályt. A regényben szépen bemutatott egyéniségek ugyan elvesznek a musicalváltozatban, de amit együtt nyújtanak, az lehengerlő. Nyilas Misi szerepét ketten játsszák felváltva, az általam látott restei Képes Lóránt, a buzitai alapiskola tanulója Dudás Péter felfedezettje, a másik fiú, a gömöri Antal Márk aznap este (október 25-én fértem be a nézőtérre) beugróként szerepelt osztálytársként. Érdemes tudni róla, hogy Rimaszombatban tanul, és 150 kilométert utazik az előadásokra. A tanárokat alakító színészeknek (Nádasdi Péter, Illés Oszkár, Öllé Erik, Habodász István) sincs lehetőségük kibontani karaktereiket, de azért megtesznek mindent az ügy érdekében. A rokonszenvesen tekintélyes igazgatót az előadás rendezője, Dudás Péter játssza. Az ő legemlékezetesebb jelenete egy kicsit a mai magyarországi valóságra is reflektál, amikor ellentmondást nem tűrően kiHárman a tanári karból: Illés Oszkár, Öllé Erik és Habodász István utasítja az állam képviseletében eljáró rendőrt (Spisák Gyula) az irodájából, a debreceni kollégium 300 éves autonómiájára hivatkozva. Van egy másik, egyértelmű célzás is a mai viszonyokra, az eredetiben nem szereplő prológus. Ebben a szobafőnök Nagy úr (Faber Levente) Forgács Miklós dramaturg megszívlelendő mondatait prezentálja: manapság EU-s pénzeket lehet a legkönnyebben lopni, például közvilágítás címén felállított, alig pislákoló lámpaoszlopokkal. A jelmezek (Ory Katalin) nem igazán tükrözik vissza a társadalmi különbségeket, Misi öltözete például semmivel sem kopottabb, mint a többieké, ami akár hibaként is felróható lenne, ha nem látnánk azt a nyilvánvaló igyekezetei, mellyel a főszereplő kirekesztettségét igyekszik oldani a rendező. Ebben a felfogásban Misi nem feltétlenül egy született lúzer (ahogyan a mai srácok zöme tekint rá a kötelező olvasmány alapján), hanem az osztályközösség teljes jogú tagja, aki véletlenek füzére során sorsokba lát bele, fura dolgokba keveredik, és fokozatosan elveszíti bizalmát a felnőttekben. A frappáns és költséghatékony díszlet szintén Dudás Péter ötletei alapján készült. A szobabelsők vetített képekként jelennek meg, a külső helyszínek hátterében pedig mindig ott a Debreceni Református Kollégium impozáns épülete. Az előadásban a Thália olyan pillérei bukkannak fel egy-két percre, mint Kövesdi Szabó Mária (Török néni), Pólós Árpád (Pósalaky úr), Madarász Máté (Török János) vagy Bocsárszky Attila (István pedellus). Ok teszik súlyossá, jelentőssé azokat az epizódszerepeket, amelyek csak muszájból maradtak benne a musicalváltozatban. Száz szónak is egy a vége: Kassán sikerült a lehető legtöbbet kihozni ebből az elfuserált musicalből. Aki látja, sokáig emlékezni fog rá- A gyerekszereplők előtt pedig tisztelettel megemelem kalapom. (Apropó: Misi kalapjának elvesztése, ami a regényben oly nagy trauma, szintén nem fért bele ebbe a verzióba.)
