Új Szó, 2018. október (71. évfolyam, 225-250. szám)
2018-10-25 / 246. szám
Nem turista UTAZZ.UJSZO.COM ■ UTAZAS@UJSZO.COM Cubo Sándor (balra) a szlovákiai finomságokat is megismerteti a helyiekkel EXTRA 2018. OKTÓBER 15 A magánkapcsolataik kialakításában is sokszor játszik szerepet az, hogy a frissen megismert ember milyen beosztásban van, honnan származik stb. Ez részben a hagyományos konfuciánus kultúra öröksége, ami feltétlen tiszteletet parancsol a magasabb társadalmi státuszban levőkkel szemben, részben pedig a modern történelmüket jellemző, meglehetősen vad kapitalizmus gyümölcse. Mi hiányzik a legjobban itthonról? Természetesen a család és a barátok, de rögtön a második helyet foglalja el az otthoni sajt, kolbász, sonka, szalonna. Bár itt is kapni hasonló ételeket, azon túl, hogy drágák, bárki bármit is mond, az íz nem ugyanaz! Ez különösen igaz a hazai disznótorok ínyencségeire. Milyen jó tanácsot adna egy turistának? Sok turista, akivel találkoztam, feleslegesen próbálta kedvezőtlen párhuzamba állítani Koreát Japánnal, Kínával vagy bizarrabb esetben Dél keIet-ÁzsiávaI. Korea varázsa szerintem nem az ún. hivatalos turistahelyekben rejlik, hanem az első ránézésre nem szembetűnő szegletekben. A fiatalabbak - vagy akár forróbb vérű idősebbek - megtapasztalhatják az esti pezsgés mindenféle árnyalatát, mert közhely ide vagy oda, Szöul egy állandóan éber város. Ezenkívül kötelező legalább egy sziget meglátogatása - az igazi koreai tengeri kaja csak itt kapható. Bizonyos történelmi településeken kibérelhetők a hagyományos házak szállásként - itt aztán a helyi nagymamák főznek közös vacsorát minden látogatónak. És ha valaki olyan kedvelője mind a tengernek, mind a hegyeknek, mint jómagam, annak ideális a keleti tengerpart, ahol előtted a tengerpart, a hátad mögött pedig már magasának a dombtetők. Bőd Titanilla az is szokás volt, hogy a buszban ülők az ölükbe vették az előttük álló, teljesen idegen emberek táskáit vagy nehezebb holmijait, de ezt a hagyományt már csak az idős generációba tartozók tartják életben. Ha elveszted az irataidat, a megtaláló majdnem minden esetben talál utat, hogy visszajuttassa őket hozzád. Vandalizmus szinte egyáltalán nem létezik, és nem csak azért, mert tartanának a büntetésektől - egyszerűen ilyen a neveltetésük. Azt is észrevettem, hogy az iskolákban sok helyen természetes felelősségérzet van az idősebb diákokban a fiatalabbak iránt. És végül, bár a fentiekhez nem sok köze van - a parkosítás. A koreaiak imádják a kisebb vagy nagyobb parkokat (kinti, ingyen használható tornaszerekkel) és sűrűn befásított szegleteket. Mit nem tud ott soha megszokni? Az itteni városi kultúra értékrendjét. Bár, ahogy említettem, még maradtak nyomai a hagyományos társadalmi felelősségérzetnek, a modern koreai értékrend rendkívül anyagias. Persze mindig lehet azt mondani, hogy ez mindenhol így van, viszont Koreában szembeötlő az a természetesség, ahogy ezt a helyiek kezelik. Az iskola vagy a munkahely, de akár a lakhely presztízse is nemcsak bizonyos helyzetekben kap fontosságot, hanem gyakran a mindennapjaik összes részletében.
