Új Szó, 2018. október (71. évfolyam, 225-250. szám)
2018-10-23 / 244. szám
www.ujszo.com | 2018. október 23. KULTÚRA 113 Az igazi flow nyomában A 44. Pozsonyi Dzsessznapokon az európaiak voltak izgalmasabbak, ám az amerikai sztárokra dőlt a közönség (Fotó: TASR) JUHÁSZ KATALIN Nincs mit tenni, ez van - kommentálta a tényeket Peter Lipa, a Pozsonyi Dzsessznapok fő szervezője, amikor többen nekiszegeztük a kérdést, hogy miért gerjed a hazai közönség az amerikai sztárokra, ha Európában zeneileg sokkal izgalmasabb projektek működnek. Európai nevekkel nem lehet telt házat csinálni, ehhez túl sznob ez a közönség. Főleg azokat ismerik, akiknek a legnagyobb a promójuk, akiket nemzetközi ügynökségek képviselnek. Hiába érdekesebb például az olasz zongoravirtuóz Stefano Bollani zenekara vagy a lengyel Krzysztof Kobylinski etno-dzsessz projektje, mint a veterán amerikai Yellowjackets vagy az agyonsztárolt Kennedy Administration, ez utóbbiakra kíváncsiak a tömegek Pozsonyban. Ezért úgy döntöttem, nem veszem figyelembe a fellépők árfolyamát, sem a koncertek sorrendjét, amely, ugyebár, fontossági sorrend is egyben. Szlovákia, illetve a szűkebb régió legnagyobb dzsesszfesztiválja zajlott az elmúlt hétvégén. Három nap alatt 18 koncertet láthattunk két színpadon a pozsonyi Incheba kiállítócsamokban, ebben a borzalmas szocreál komplexumban, amelyet rendkívül barátságossá tudnak varázsolni a fesztivál szervezői, valamint a dizájnért felelős emberek. Ettől minden évben meghatódom. A tökéletes hangosítást pedig külön ki kell emelni, mert az bizony bravúros hozzáértést igényel. A teljes képhez hozzá tartozik, hogy a korábbi helyszínen, a pár éve ledózerolt PKO-ban nem volt lehetőség a színfalak mögött belőni a dobszerkót, ezért az átállások sokáig tartottak. Itt elegendő a hely ahhoz, Stefano Bollani hogy egy komplett felszerelést összehangoljanak és betoljanak a színpadra. Es ez hallatszik is a produkciókon. Amerikai promoter ismerősöm, aki 23 éve Bécsben él, és azóta egyetlen Pozsonyi Dzsessznapokat sem mulasztott, állítja, hogy az osztrák fővárosban sem tudnának ennél tökéletesebb hangzást produkálni hasonló helyszínen. A koncertek értékelését kezdjük egy rekorddal. Szombaton ugyanis a fesztivál 44 éves történetének legfiatalabb zenésze lépett színpadra az ország egyik vezető szaxofonosa, Radovan Tariska alkalmi szupergruppjában. Hodek Áron decemberben lesz nyolcéves, és úgy játszik a felnőtt méretű basszusgitáron, hogy végem van tőle. Tizenhárom évvel idősebb bátyja, Dávid is csodagyerekként kezdte, mára az ifjú dobosgeneráció egyik legjobbja, nemcsak nálunk, hanem Magyarországon is. Szóval a Radovan Tariska Radio Band koncertje különösen kedves volt a szívemnek, hiszen a zenekarvezető általában a legjobbakat válogatja maga mellé. (A füvósszekcióban ráadásul Sipos Dávid is szerepelt.) A harminchárom éves párizsi Charles Pasi a Hodek fivérek ellentéte: 17 éves koráig nem foglalkozott zenével, 22 évesen viszont megjelent az első albuma, amelyet négy további követett, a legutóbbi már a legendás Blue Note kiadónál. Pályája úgy indult, hogy barátai szórakoztatására elkezdett szájharmonikán ökörködni. Kiderült, hogy korszakos tehetség, abszolút hallással. Stílusa besorolhatatlan, nem érdeklik a fiókok, de blues-rock előadók a kedvencei, és popos elemek is felfedezhetőek a zenéjében. A pozsonyi koncert csúcspontja az volt, amikor négytagú zenekarával együtt öten püföltek törzsi ritmusokat a dobfelszerelésen, perceken át. Nos, ilyet én még nem láttam ezen a fesztiválon. De olyat se láttam, hogy egy zongorista a színpadon tesztelje, ugrassa a zenésztársait különböző improvizációs feladványokkal, amelyekre reagálniuk kell. Stefano Bollani ezt művelte a többiekkel, és érezhető volt, hogy nem begyakorolt kunsztok, hanem a közös zenélés élvezetéből fakadó virtuóz játékok zajlanak. A Napoli Trip elnevezésű projekt külön misét is megérdemelne, mert Bollani, aki egyébként Chick Coreával is készített kétzongorás albumot, nápolyi dalokat darabolt szét és illesztett össze ismét, saját felfogásában. A CD a helyszínen is kapható volt, de a rögzített anyag csak nyomokban emlékeztet arra, ami a színpadon zajlott. És ez így van rendjén, erről szól a dzsessz, gondolhatnánk elégedetten. Pedig nem egészen. Vannak formációk, amelyek nagyjából ugyanazt művelik élőben, mint a stúdióban. Magasan képzett zenészek kifogástalanul játszanak, technikásán szólóznak, elképesztő hangterjedelemben énekelnek, és világhírűek. Mégsem jön létre igazi flow a koncertjükön, mert épp a személyesség, az emberi tényező, a spontán történések varázsa hiányzik. Ezért pontoztam le a nagy neveket idén. Kivéve az abszolút szupersztár The Manhattan Transfer énekkvartettet, amely már 45 éve csodálatos, és nem lehet beléjük kötni, olyan varázsosan hozzák a swing-éra hangulatát. Pedig minden hang és mozdulat profi módon kiszámított náluk. Egy zongora-bőgő-dob trió kísérte őket, a zongorista, Yaron Gershovsky egészen kivételes képességű zenész, saját jogán is világsztár lehetne. A hazai felhozatal is biztató. A kisszínpadon fiatal tehetségek versenye zajlott, a legtöbb szavazatot kapott formáció nyithatja jövőre a fesztivált. De néhány befiitott csapat is játszott itt, például a hazai viszonylatban úttörőnek számító Eubomír Gáspár Cimbal Projekt. A zenekarvezető cimbalomművész szlovák népzenén nevelkedett, aztán a világzene és a dzsessz felé fordult, ma pedig már olyan fura, szokatlan hangokat csihol a hangszeréből, hogy az ember csak kapkodja a fejét. O is népdalokat bontogat szét, a felismerhetetlenségig. Szép jövő áll előtte. Peterhof remekművei a pozsonyi várban II. Katalin cárnő kedvenc kutyáját, Zemirát porcelánban Is megörökítették TALLÓSI BÉLA Peterhof aranykora -1. Péter cártól II. Katalin cérnőig címmel létható kiéllítésa pozsonyi vér kiéllítótermeiben a Peterhofi Állami Múzeum gyűjteményi anyagéból. Pozsony. A Szlovák Nemzeti Múzeum várbeli Történelmi Múzeumában 2019. március végéig látható kiállítás kivételes lehetőséget kínál arra, hogy a látogató képet kapjon a cári udvar életéről, tárgyi kultúrájáról, valamint arról, milyen műtárgyak gazdagították a paloták termeit. A kiállítás anyagába beválogatott száznyolcvan különféle típusú múzeumi tárgy és műtárgy között van több olyan értékes darab, amely most először, a pozsonyi kiállításra hagyta el a Peterhofi Múzeumot. Jelena Kalnickaja, a múzeum igazgatónője a kiállítás sajtótájékoztatóján elmondta, a pozsonyi a legnagyobb olyan projekt, amelyet intézményük Oroszország határain túl szervezett. Petrodvorec (németes változatban Peterhof), Nagy Péter cár egykori nyári rezidenciája kb. harminc kilométerre fekszik Szentpétervártól. A kiállítás látogatója több forrásból is megismerheti az orosz Versailles néven emlegetett pompázatos cári nyaralóegyüttest a nagyúri szórakozást szolgáló nagy palotával, több szintből álló lenyűgöző parkjával, szökőkútjaival, vízeséseivel, szobraival és pavilonjaival. Digitális panelek lenyűgöző felvételeken mutatják be nevezetességeivel a mai Peterhofot. A multimediális kiállítás terében ezenkívül kialakítottak egy vetítőtermet is, ahol ismerettelj esztő film eleveníti fel a rezidencia történetét, de képet ad a jelenéről is, alaposan bemutatva azt a csodálatos helyszínt, ahova évente több mint ötmillióan látogatnak el. A kiállítás sajtóbejárásán elhangzott, hogy a Peterhofi Állami Múzeum legértékesebb tárgyai költöztek be pár hónapra a pozsonyi várba. A mustra legértékesebb darabjai közé tartozik II. Péter cár trónja, amely ez ideig a legtávolabbra jutott el a gyűjteményből, az Egyesült Államokban is láthatták már. A másik kuriózum II. Katalin, cámő kedvenc kutyája. Az uralkodónő annyira ragaszkodott hozzá, hogy porcelánban is megörökíttette. A műtárgy értékét az adja, hogy abszolút élethűen másolja modelljét, valóban „élő” szemekkel néz a látogatóra. Az olasz agár izomzatát pedig tökéletesen, anatómiai pontossággal formázta meg az alkotója. A műtárgyak zöme a festmény, csendéleteket, tájrészleteket és cárportékat láthatunk - az egyik legértékesebb a tizennégy éves Katalint örökíti meg. Több tárgy látható a cár-II. Péter cár trónja (Fotók: tasr) nő toalettjéből, de értékes porcelán - étkészletek, dísztárgyak, vázák a cámő aranyozott lovaglófelszerelése, különféle bútordarabok (köztük egy sakkasztal) és értékes nagyúri öltözékek is bekerültek az anyagba.
