Új Szó, 2018. október (71. évfolyam, 225-250. szám)
2018-10-23 / 244. szám
www.ujszo.com | 2018. október 23. KÖZÉLET 3 „Szlovákia ne legyen szemétdomb" Sólymos László: A lex Csallóközzel el tudjuk érni, hogy a jövőben ne ismétlődhessen meg az atrazinszennyeződés Sólymos László (Somogyi Tibor felvétele) BARTALOS ÉVA Rövid időn belül növelni kellene az osztályozott hulladék arányát Szlovákiában, a környezetvédelmi minisztérium egyebek mellett a hulladéktörvény módosításéval is igyekszik reagálni a növekvő elvárásokra és a gyakorlatban jelentkező problémákra. Hogy fest most a hulladékgazdálkodás Szlovákiában, és hogy áll a környezeti terhek felszámolása? Sólymos László környezetvédelmi minisztert kérdeztük. Több kritika is érte a hulladéktörvény legutóbbi módosítását. Mi a baj a szabályozással? Egész Európában a szennyező fizet elv alapján működik a hulladékgyűjtés és az újrahasznositás. A hulladéktörvény 2016-os elfogadás óta folyamatban van a rendszer beállítása, ezért van az, hogy szinte évente módosítjuk. Olyan rendszert kell létrehoznunk, amelyben az állampolgár a saját pénztárcáján is megérzi, hogy a szelektálás olcsóbb. Ezért kell emelni a hulladéklerakási díjat is. A szemét szelektálásának és újrahasznosításának bevezetése hosszú folyamat, mi még csak az elején járunk. Tíz évvel ezelőtt kellett volna elkezdeni, most nagyon intenzív tempóval próbáljuk behozni az elmaradásunkat, amely nagy a többi uniós országhoz képest. Melyek voltak a rendszer legnagyobb hibái? Az államnak felelősséget kell vállalnia a működő hulladékgazdálkodásért, de eddig nem volt lehetősége arra, hogy hiba esetén beleszóljon a rendszerbe. Most a statisztikai adatok alapján meghatároztuk a gyűjtési célokat. Kiszámoltuk, hogy mennyi hulladék keletkezik az egyes területeken, és ebből hány tonnát kell szeparáltan gyűjteni ahhoz, hogy eléljük a negyvenszázalékos arányt. Jelenleg azon dolgozunk, hogy pénzügyileg fenntartható rendszert hozzunk létre, mert ha nincs miből fedezni az osztályozott hulladék begyűjtését és újrahasznosítását, akkor elcsúszik a folyamat. A belügyminisztériummal közös munkacsoportot hoztunk létre, melynek az a feladata, hogy kidolgozza a környezetvédelmi előírások hatékonyabb érvényesítéséhez szükséges törvénymódosításokat. A környezetvédelmi rendőrség felállításáról is beszélgettünk, nagyon szeretnénk minél hamarabb konkrét lépéseket tenni, de ez egy ideig eltart. Mégis meddig? Mivel nem minden tartozik a zöldtárca hatáskörébe, ezt nehéz pontosan megmondani. Csakis az érintett tárcákkal együttműködve tudjuk megoldani ezeket a feladatokat. A most elfogadott módosítások egyike, hogy emelkedik majd a hulladéktárolási díj. Hogy fogadták ezt a lépést az önkormányzatok? Természetesen senki nem örül az áremelkedésnek, a másik oldalon viszont nem engedhetjük meg, hogy Szlovákia egy nagy szemétdomb legyen. Most még túl nagy az árkülönbség a hulladéktárolás, az energetikai hasznosítás vagyis a hulladékégetés és az -osztályozás, illetve az -újrahasznosítás között. Az Európai Unió országai közül csak Portugáliában olcsóbb a szemét tárolási díja, mint nálunk. Itthon 7 euróba kerül egy tonnányi hulladék tárolása, ha valaki elégettetné, akkor ugyanezért a mennyiségért 40 eurót kell fizetni. A szemét 65 százaléka a gyűjtőudvarokban végzi, ahol a szennyeződés beszivároghat a földbe. Európa intenzíven küzd a szemét elkülönített gyűjtéséért. Ausztriában például tizenegyszer drágább, 87 euró a szemét tárolási díja tonnánként, ennek is köszönhető, hogy csak 4 százaléka kerül szeméttelepre. Ezért úgy határoztuk meg a hulladéktárolási díjat, hogy szeparálásra ösztönözzük az önkormányzatokat és persze a lakosságot - aki szeparál, az kevesebb háztartási hulladékot termel, így kevesebbet fizet. A célunk, hogy a lehető legkevesebb hulladék kerüljön szeméttelepre. Ezt három intézkedéssel próbáljuk elérni: az első a hulladéklerakási díj emelése, a második az osztályozott hulladék begyűjtésének hatékonyabbá tétele, a harmadik pedig az oktatás és a nevelés. Szlovákiában több tucat szeméttelep működik, és nálunk a legtöbb a feketehulladék-lerakat az EU- ban. A lakosság tiltakozik a hulladéktelepek bővítése ellen, de szemétégetőt sem szeretne senki az ablaka alatt. Hol tárolnánk azt a szemetet, amit nem tudunk újrahasznosítani? Mindenhol nagy az ellenállás a szemétégetőkkel szemben. Ha valaki ilyet akar létesíteni, akkor az emberek felbolydulnak, mint a méhkas. Nyugat-Európában viszont hasonlóan szigorú környezetvédelmi előírások mellett, gyakran a nagyvárosok lakott területein belül működnek a hulladékégetők, úgy, hogy az emberek szinte semmit nem éreznek belőle. Szlovákiában is szigorúan betartjuk az EU-s normákat. A készülő környezetvédelmi stratégiában ezzel a problémával is foglalkozunk. Az unió a hulladékégetők létesítése helyett az újrahasznosítást támogatja, viszont szükség van égetőkre is. A stratégia számol azzal, hogy szükség lesz hulladékégetőkre is, hogy mennyire, arról majd egy részletes tanulmány alapján döntünk. Ezen kívül a PET- palackok és az alumíniumdobozok betétdíjassá tételén is dolgozunk. Van már konkrét elképzelés arról, hogy ez hogyan működne? Az EU 8 országában működik a PET-palackok visszavásárlásának rendszere. Az unió célja, hogy összegyűjtse a PET-palackok 90 százalékát. Megpróbáljuk átvenni és alkalmazni a más országokban már működő gyakorlatot. Természetesen mindenhol van helyi sajátosság, nálunk az, hogy három éve létezik a szeparált hulladékgyűjtésről és -feldolgozásról szóló törvény, ez alapján a PET-palackokat és az alumíniumdobozokat is gyűjtjük. Szlovákiában évente körülbelül 1 milliárd műanyag palack kerül a piacra, aminek jelenleg a 60 százalékát tudjuk hatékonyan begyűjteni. A kinn maradó 40 százaléknyi palack akkora mennyiség, amellyel 22 méter magasan beboríthatnánk a pozsonyi Szabadság teret. Mi lenne az ideális arány? Azokban az országokban, ahol működik a rendszer, 90-95 százalékos a visszagyűjtés hatékonysága. Ha mi is hasonló eredményeket szeretnénk elérni, akkor nincs más megoldás, mint bevezetni a betétdíjas rendszert. Hasonlóan működne, mint az üveg visszaváltása. Az emberek a műanyag palackok vásárlásával automatikusan megfizetnék a betétdíjat, és ha visszaviszik a palackot, akkor visszakapják a pénzt. Az EU-ban a gazdasági fejlettség és a vásárlóerő nagysága alapján szabják meg ezt a díjat, amely országonként 9-20 cent között mozog. Nálunk a tanulmányok alapján palackonként 10-12 cent lehetne. Előbb azonban létre kell hozni egy olyan irányító apparátust, amely gondoskodik a palackok összegyűjtéséről és a betétdíj kifizetéséről. Már a megvalósításon dolgozunk, azon, hogy minél hatékonyabb és gazdaságosabb legyen. A minisztériumban nem kérdés, hogy bevezetjük-e a rendszert. Nemrég egyeztettem az üzletláncok képviselőivel, ők pozitívan álltak hozzá. A hulladékfeldolgozás mellett a másik fontos környezetvédelmi téma a természetes vizek védelme. A lex Csallóköz, amelyet a napokban elfogadott a parlament, a minisztérium talán egyik legfontosabb törvényjavaslata. Min segít ez a vízvédelmi törvény? A mi feladatunk, hogy törődjünk a talajvízzel, figyeljük, hogy tiszta-e, merre áramlik. A csapvizet az egészségügyi minisztérium ellenőrzi, a mezőgazdasági minisztérium pedig a mezőgazdasági tevékenységet tudja befolyásolni, amely minderre hatással van. Ez a törvény összehangolja a minisztériumok és az alacsonyabb szintű intézmények munkáját, hogy hatékonyabban tudjuk védeni a vizet. Ennek része az összehangolt tájékoztatás is. Javít ez a törvény a talajvíz tisztaságán? Ez a törvény nem oldja meg a múltban keletkezett problémákat, nem szűri ki például az atrazint a talajvízből. A szennyezést az okozta, hogy kilenc éven át óriási mennyiségben használták ezt a szert egyebek mellett a Csallóközben is. A törvénnyel azonban el tudjuk érni, hogy ilyen szennyezés a jövőben ne ismétlődhessen meg. A Duna felvízcsatornáján, Vajka és Keszölcés között járó komp Ugye is visszatérő probléma. Mi a helyzet most? A miniszteri kinevezésemet követően módositottuk a Vízgazdálkodási Építővállalattal megkötött előnytelen szerződést, amely szinte felmondhatatlan volt, felbontása esetén óriási büntetés fenyegette az államot. A kiegészítés értelmében, ha sikerül találni egy hasonló paraméterekkel bíró, de jobb feltételek mellett üzemeltethető kompot, akkor megszűnik a szerződés és nem kell kifizetni a többmilliós büntetést. A vállalatnak versenypályázattal kellett kiválasztania az új szolgáltatót, ezt a tendert a Szlovák Vízgazdálkodási Vállalat (SVP) nyerte meg. Az SVP szintén pályázatot írt ki egy új komp vásárlására, vagy egy régi felújítására, de csak egy gyanús hollandiai cég jelentkezett, a felújításról szóló tendert ezért nem lehetett lefolytami. Mindenképp új megbízásra, új járműre van szükség? Ezt az indokolja, hogy nem tudtunk előnyösebb anyagi feltételekben megegyezni az üzemeltetővel. Szerintem a jelenlegi árnál olcsóbban is meg lehet oldani, de ezt a közbeszerzési pályázat eredménye mutatja majd meg. Az SVP ugyan olcsóbban nyújtotta volna a szolgáltatást, de nem találtak olyan kompot, amely megfelel a feltételeknek. Számomra azonban nem a komp jelentené az állandó megoldást. Hanem a felvízcsatorna alatt futó alagút megnyitása a közlekedés előtt? Ez a lehetőség évekkel ezelőtt fogalmazódott meg a választási kampányban, de azóta látszólag alig történt valami. Hol tart most a megvalósítás? Intenzíven dolgozunk ezen a megoldáson, mert az alagút sokat javítana a helyzeten, megoldanánk a legnagyobb közlekedési gondokat. Elkészült a környezetvédelmi hatástanulmány, de rendezni kell a felvezető utak építéséhez szükséges területek alatti parcellák tulajdonviszonyait. Ha sikerül megnyitni az alagutat, akkor egy stabil, az időjárástól független, állandó és biztonságos alternatívát tudunk nyújtani. Mennyire reális, mennyire kézzelfogható most a terv? A tervek finalizálásánál tartunk, műszakilag megoldható az alagutak megnyitása, megvannak a biztonsági engedélyek. Ha megkapjuk az építési engedélyt, akkor a kivitelező kiválasztása után elkezdődhet a munka. Lesz rá fedezet? Nem tart attól, hogy a pozsonyi metró sorsára jut a bősi alagút? Ahhoz, hogy meg tudjuk mondani, lesz-e rá fedezet, tudni kell, hogy pontosan mennyibe kerül majd a megvalósítás. Mindenesetre szeretném úgy előkésziteni a tervet, hogy ne lehessen meghiúsítani. Egy biztos, a problémát meg kell oldani az ott élő emberekért. Ha a későbbiekben is lesz akarat az alagút megnyitására, és ha továbbra is beleszólhatunk, akkor pénz is lesz rá. Viszont az alagút sem oldja meg teljesen a problémát, a tűzoltó- és a mentőautó sem rövidítheti le az utat a felvízcsatorna alatt. De azoknak az embereknek megoldódik a problémája, aki egyénileg, személyautóval, motorkerékpárral vagy biciklivel közlekednek. A felvízcsatorna okozta közlekedési probléma 80-90 százalékát megoldaná az alagút. A interjú teljes szövegét az www.ujszo.com-on olvashatják.
