Új Szó, 2018. október (71. évfolyam, 225-250. szám)
2018-10-20 / 242. szám
m SZALON ■ 2018. OKTOBER 20. www.ujszo.com Embergyűlöletből jeles A Netflix simán elsüllyesztette volna, de az End of the F***ing World váratlanul a népszerűségi listák élén találta magát, és már azon agyainak az alkotók, hogyan lehetne folytatni. A mikor a szériát először sugározta tavaly októberben a brit Channel 4, még nem váltott ki nagy visszhangot. Ehhez az kellett, hogy pár hónappal később a Netflix is «felvegye a katalógusába a magára a figyelmet leginkább szokatlan címével felhívó szériát. Bár egyáltalán nem gondolnánk, a The End of the F***ing World egy képregényen alapul, ami persze leginkább azokat lepi meg, akik a képregények kapcsán csak szuperhősökben gondolkodnak. A nyolc félórás részből álló epizód annyira beszippantja az embert, hogy simán le lehet nyomni egyben az egészet, szinte kiált azért, hogy egyben daráljuk. Annyira kompakt, kerek az egész, hogy némileg megkurtítva akár mozifilmként is megállná a helyét. A sztori középpontjában két kissé zavarodott, és a saját világában túlságosan elmerülő tinédzser, Alyssa és James áll, akik szokatlan módon találkoznak. James azért találkozik Alyssával, hogy megölje a lányt, ugyanis bár még csak tinédzser, meggyőződése, hogy sorozatgyilkosnak született, a hozzá vonzódó lány pedig ideális első áldozatnak tűnik. Csakhogy a merész terv végrehajtása közben történik vaw Annyira kompakt, kerek az egész, hogy némileg megkurtítva akár mozifilmként is megállná a helyét. lami: bár a kisállatok kínzása és kinyírása viszonylag zökkenőmentesen megy neki, a lány már más tészta, különösen azért, mert tényleg elkezd szimpatizálni vele. Egy kamasz sorozatgyilkosságai helyett gyorsan átmegyünk két, magát a nagyvilágban idegennek és kitaszítottnak érző, lázadó kamasz ámokfutásába. Egyikük sem jön ki jól a szüleivel, ezért úgy döntenek, együtt szöknek el otthonról, és azt találják ki, hogy Alyssa rég látott apjánál kezdenek új életet. Az End of the F***ing World valójában egy Bonnie és Clyde-ra emlékeztető road movie, csak itt felnőtt gengszterpár helyett kamaszokat kapunk, és fontos szerepet játszik a sorozatban az őket üldöző rendőrduó is, amelynek tagjai üdítő módon nők, és a szócsatáik a sorozat legjobb pillanataihoz tartoznak. A szériát kegyetlenül stílusos, menő zenékkel turbózták fel, és bár a főhősei antiszociális figurák, az alkotók meg tudják mutatni a szerethető oldalukat, nézőként minden hibájuk ellenére gyorsan kötődni fogunk hozzájuk. Mert lehet, hogy ők rosszak, de a körülöttük lévő világ náluk is sokkal rosszabb. Jellemző jelenet a szériából, hogy kis híján pont a magát sorozatgyilkosnak képzelő srác esik áldozatul egy valódi sorozatgyilkosnak a sorozat egyik legemlékezetesebb epizódjában. Az egyetlen problémám a szériával, hogy láthatólag az alkotók összesen nyolc részben gondolkodtak, és nem úgy fejezték be, hogy a nézőben felmerüljön az igény a folytatásra. Azonban a siker hatására ez mégis elkerülhetedenné vált, bár tényleg nem tudom, hogy egy ilyen végkifejlet után mit tudnak kezdeni. Persze, ez a siker is a semmiből jött, és biztos van olyan kreatív megoldás, amivel nem hagyják cserben a rajongókat, de nem lesz könnyű megtalálni. Tóth Csaba Könyv Storno garamszentbenedeki munkásságáról Ha valaki a Léva és a bányavárosok közötti Garami-kapu környékével ismerkedik, az nem kerülheti meg Garamszentbenedek bencés templomát és kolostorát. Alaposan be- és körüljárandó. Látogatható, de képzeletben is felkereshető, például egy nemrég megjelent, szlovák nyelvű kötet segítségével. valaki behatóbban foglalkozik Garamszentbenedekkel, két magyar kútfő megkerülhetetlen. Az egyik a pozsonyi András-temetőben nyugvó Knauz Nándor (1831-1898) történész, katolikus pap, a Magyar Tudományos Akadémia tagja által írt A Gamn-melletti Szent-Benedeki Apátság (Budapest, 1890) című összefoglaló. A másik a Selmecbányán született, 1919-ig garamszentbenedeki plébánosként szolgáló Haiczl Kálmán (1866-1952) hely- és egyháztörténész A garamszentbenedeki apátság története (Budapest, 1913) című munkája. Ezek a szakirodalomban gyakran hivatkozott kötetek, de Jozef Gajdos (helyjtörténész szerint sokszor anélkül merítenek belőle a szlovákiai szakirodalomban is, hogy figyelembe vennék az utóbbi bő egy évszázadban felmerült új ismereteket, megközelítéseket. Erre is int Gajdos Hronskobenadicky klástor a jeho prestavba Franzom Stomom (A garamszentbenedeki kolostor és annak Storno Ferenc általi átépítése) című, idén kiadott monográfiája, amely a történelmi Magyarország és a mai Szlovákia egyház- és művészettörténetében fontos szerepet játszó műemlékegyüttes építéstörténetéről, főként annak a soproni id. Storno Ferenc (1821— 1907) nevével fémjelzett neogótikus (regotizáló, historizáló) átalakításáról szól. A gazdagon illusztrált kötet a szerző szerint afféle útikönyvként is olvasható. A romantikushistorizáló építészetről szóló, szlovákiai (felső-magyarországi) példákat is felsorakoztató bevezető után id. Storno Ferenc és az őt segítő fiai, ifj. Ferenc és Kálmán munkásságáról ad összefoglalót. A garamszentbenedeki bencés kolostor és templom 1881. július 21- én részben leégett. Ez szükségessé tette, hogy az esztergomi káptalan és hercegprímás kezdeményezésére újjáépítsék. A munkálatokat az egyház részéről Knauz Nándor akkori esztergomi kanonok hoszszabb ideig a helyszínen felügyelte, a terveket pedig id. Storno Ferenc dolgozta ki. A kor bécsi építészeti purizmusából kiinduló soproni tervező jelentős mértékben átformálta a komplexumot, főként a templomot. Gajdos minden egyes fontos rész átalakításának egy-egy fejezetet szentel (a főhomlokzat, az erkély és a portál, a tornyok, a feszület, az egyes oltárok, a vitrázsok, a keresztelőkút, a címerpajzsos boltozati zárókövek, a freskók, az orgona, a harangok, a gyóntatószékek és egyéb beltéri berendezési tárgyak). Ahol csak lehetséges, képek mutatják be az átalakítás előtti helyzetet, Storno terveit és a mai állapotot. Mindezekre a mozzanatokra pontosan utal a szöveg, ezért a könyv valóban amolyan kalauzként forgatható. Külön fejezet szól a török elleni ütközetben (1664) elesett I. Koháry István mauzóleumáról, amely a templom egyik oldalhajójában áll. Hosszabban idézi a monográfia Haiczl Kálmán korabeli helyi plébános összefoglalóját arról, hogyan helyezték el Koháry földi maradványait az ifj. Storno Ferenc tervezte mauzóleumban. Az 1909. augusztus 25-i ünnepségen részt vett a Koháry-leszármazottnak is számító Coburg Ferdinánd bolgár cár (a szén tan tali kastély ura), valamint Bars és Hont vármegye küldöttsége is. A szentmisét a zselízi születésű Fischer-Colbrie Ágost akkori kassai püspök celebrálta. Ugyancsak Haiczltól olvasható részletgazdag leírás a megújult templom Simor János bíboros és hercegprímás általi, 1889. szeptember 29-i felszenteléséről. Az utolsó fejezetek afféle fiiggeléként kerültek a kötetbe. Mivel id. Storno Ferenc nemcsak az átalakítás terveit készítette el, hanem az 1881-es tűzvész utáni állapotrajzokat is neki köszönhetjük, a monográfia ezekről is tájékoztat. Gajdos röviden bemutatja Knauzot és Haiczlt, továbbá a köteteiket. Külön ajándék a magyar olvasónak, hogy jól kivehető a szöveg például azon a képen, amely a Vasárnapi Újság 1881-es tűzvészről szóló korabeli tudósítását mutatja. A kutató körültekintően foglalkozik több érdekes kérdéssel. Az egyik a templom diadalívén elhelyezett feszület készítésének a kora. Kitér arra, hogy egyes turistacsoportoknak erről a keresztről azt állítják, I. Géza király a templom 1075-ös felszentelésekor Nehémiás esztergomi érsek elé hozta, majd a templomnak adományozta. Más csoportoknak - teszi hozzá a szerző- ugyanezt a történetet mondják el, de I. Géza helyett Szent Lászlót említik. Mivel Gajdos szerint ezek a tájékoztatók erősen összefüggnek Knauz nézetével, melyszerint I. Géza a kolostoralapító, a feszületet restaurátori vizsgálatnak vetették alá - egyrészt a felújítás kedvéért, másrészt a pontosabb datálás érdekében. „Már első ránézésre is nyilvánvaló, hogy a kereszt több stíluskorszak kifejezési stílusainak a keveréke, és csak nagyon nehezen sorolható all. századba” - jegyzi meg. A Frantisek Smigrovsky és munkatársai által végzett elemzés a 19. század második felére teszi a feszület keletkezését, és — fűzi hozzá Gajdos - ezt a datálást erősítette meg a korpuszon elsődlegesként megmaradt polichróm réteg többszöri analízise is. A kutató a soproni Storno-hagyaték vizsgálata során a korpuszról készült terveket is talált. Mint megjegyzi, id. Storno Ferenc a vázlatfiizetében lerajzolt egy Sopronhoz közeli, vimpáci (Wimpassing an der Leitha, Ausztria) keresztet, s abból indult ki a garamszentbenedeki kereszt tervezésekor. A könyv írója arra a következtetésre jut, hogy a restaurátori kutatás feltüntetett eredményei szerint a kereszt nem középkori, román stílusúnak pedig végképp nem tekinthető. „Nem köthető össze az Árpádok királydinasztiájával. Ügy tűnik, éppen ez a megállapítás mutat rá arra, milyen nagyon idealisztikus módon mutatták be a volt garamszentbenedeki kolostor történetét. A történelemnek az Árpádok javára történő egyfajta misztifikálásáról beszélhetünk” - hangsúlyozza. Hozzáfűzi még, hogy ez egyben kételyeket ébreszt Knauz egyéb állításaival kapcsolatban is. Több olyan megközelítés szerepel Gajdos kötetében, amelyek egyegy korábbi állítást megkérdőjeleznek, és természetesen a szakma feladata (nem pedig egy rövid ismertetőé), hogy ezekről higgadt eszmecserét folytasson. Gajdos kitér arra is, hogy a második világháború után a szaléziek eltávolítottak több, Árpád-házi szenteket ábrázoló alkotást is a templomból. Az egykor a templomhajó egy-egy oszlopánál álló, de ma a plébániahivatali raktárban levő Szent István- és Szent Lászlómellékoltár helyére a második világégést követően Szent József- és Don Bosco-mellékoltár került. A szakember szerint megfontolandó, hogy az Árpád-házi királyok oltárai visszakerüljenek az eredeti helyükre. Tegyük hozzá: ezt például azért is fontolóra lehet venni, hogy- szó szerint - körüljárhatóbb legyen a múlt... Korpás Árpád (Jozef Gajdos: Hronskobenadicky klástor a jeho prestavba Franzom Stomom, 2018, 160 oldal)
