Új Szó, 2018. október (71. évfolyam, 225-250. szám)

2018-10-18 / 240. szám

www.ujszo.com | 2018. október 18. KULTÚRA 9 És vérezni kezdenek a falak Napfoltok: a pozsonyi Színművészeti és a Jókai Színház koprodukciója a Vasmacska Stúdiószínpadon LAKATOS KRISZTINA Ilyen sem nagyon volt még: a pozsonyi Színművészeti és a Jókai Színház koprodukció­jában látható Leopold Lahola Napfoltok című darabja Komáromban, a Vasmacska Stúdiószínpadon, három egyetemi hallgatóval a főbb szerepekben, egy frissen végzett rendező elképzelése szerint. És ez jó. Csemege a nézőnek, és - feltéte­lezve a legjobbakat - van hozadéka az együttműködő felek számára is: a három fiatal, pályája kezdetén álló színész az egyetemi közegben meg­szokottól némileg különböző mun­kafolyamattal, téttel néz szembe, plusz felmérhet egy lehetséges tere­pet, a színház pedig közelebbről szondázhatja az eljövendő nemze­déket, amely, ha van erre szándék, akarat, akár már a következő évek dramaturgiai tervébe is belekalku­lálható. Komáromban, ahol a gene­rációs réseken túl karakterek, típu­sok hiánya is érezhető a társulatban, jócskán elkelne a vérfrissítés. És ebből a szempontból izgalmas felfedezéseket kínál a Napfoltok. Béhr Mártont, aki Rómeóként buk­kant fel a Jókai Színház horizontján, és ötödévesként ezt az évadot fél láb­bal már Komáromban tölti, most kar­­cosabb, szélsőségesebb szerepben láthatjuk - Róbert úr/Tomi az ag­resszió, az indulat, a gyűlölet hol visszafojtott, hol felszínre engedett futamaival, máskor meg az álarcként magára öltött simulékony kedves­séggel, gondoskodással manipulálja a többieket. Hostomsky Fanni Teréz szerepében a figura több arcát is meg­mutatja: egyszerre van benne játékos, frivol nőiség és bohókás tenyeres­­talpasság, miközben a realista sze­repformálástól kissé elmozduló, ka­­rikírozottabb helyzetekben tölti be a leginkább a színpadot. Melecsky Kristóf (Hostomsky Fannival együtt Hostomsky Fanni (Teréz) és Skronka Tibor (Rendőr) Melecsky Kristóf (Gogó) és Béhr Márton (Tomi) (joltésy Rudolf felvételei) a pozsonyi Színművészeti harmad­éves hallgatója) meglepő érettséggel, biztos arányérzékkel és ízléssel, nem utolsósorban pedig biztosan sikló ér­zelmi váltásokkal formálja meg Go­gó figuráját, a sérült/megnyomoritott örök gyereket, akinek egy-egy pilla­natban a simlisebb, öntudatosabb én­je is felsejlik. (Azért az egészen zse­niális harisnyás „bábbetétért” pedig mindenképpen jár a külön pont.) Az e. h. hármas mellett Skronka Tibor lép még színpadra a Rendőr szerepében, élettapasztalatával kölcsönözve ka­raktert a figurának, zenei kíséretként pedig Iván András működik közre az előadásban. Megbecsülendő erénynek vélem a produkciót rendezőként jegyző Rédli Károly mértéktartását, aki annyit vál­lalt Leopold Lahola darabjával, amennyivel alapvető, enyhén a rea­litás felé emelt, metaforikus keretet adott a három főszereplő közötti vi­szonyrendszer kibontakozásának. Ugyanakkor az is igaz, hogy nem problémamentes ez a vállalkozás. Végig Róbert úr/Tomi lakásában va­gyunk, egy attribútumaiban a 20. szá­zad közepét idéző nappaliban, ahol Gogó, majd Teréz megjelenése odáig élezi a helyzetet, hogy el kell han­goznia, mi áll a két férfi patologikus kapcsolatának hátterében - miköz­ben az az érzésünk, hogy a konkrét történelmi körülményekre tett uta­lást, bár nem lehet elkerülni, inkább szeremé tompítani, nem túlexponálni az előadás. Amely annyira nem ru­gaszkodik el az 1967-es, mai meg­ítélésünk szerint didaktikus utóízű színmű alapvetésétől, tételezésétől, hogy teljes műfaji kódot váltson, annyira azonban lebegteti a cselek­mény téridejét, hogy imitt-amott az olvashatóság is gondot okoz. A leg­kevésbé Róbert úr és Gogó kettőse sérül ebben a bizonytalanságban: hogy van, aki a pórázt markolja, és van, aki a nyakörvet viseli, a 20. szá­zad tapasztalatával felvértezve már alapvető toposz. Viszont koronként, helyenként mást és mást jelenthet nő­nek lenni, és két bőrönddel megér­kezni egy férfi lakására, megváltást kínálni neki, ahogy kor és hely függ­vényében bizony nagyon különböző asszociációkat hív elő az is, ha éjsza­ka becsenget a rendőr. Persze, a múltat nem lehet eltö­rölni: ha a historikus múlt el is hall­gatható, a személyes múlt sikolt: el­kezdenek vérezni a falak, amelyek a végén szinte rázárulnak a szereplők­re. A beszűkült térben rezeg egy da­rabka csönd. Kiderül, kié lesz a Margó Az Egy világ idei díjazottjai Pozsony. Átadták az Egy vi­lág (Jeden svet) nemzetközi dokumentumfilm-fesztivál 19. évfolyamának díjait. A szemle Szlovákia és Csehország az em­beri jogokért verseny szekciójá­ban a zsűri a fesztivál idei díj át Jan Gébért cseh rendező Ha jön a há­ború című alkotásának ítélte oda (a bírálóbizottságban Iveta Gró­­fová szlovák, Mike Chamberlain brit és Václav Kadmka cseh ren­dező foglalt helyet). Gébért film­je azt a fiatalembert mutatja be, aki megalakította a Szlovák Honvédők (Slovenskí branci) félkatonai szervezetet. Különdí­­jat kapott Apolena Rychlíková A munka határai című cseh doku­mentuma, mely Sasa Uhlová ok­nyomozó újságíró riportútjait követi nyomon. Az újságíró azt igyekezett bemutatni, hogyan ro­botolnak azok, akik minimálbért dolgoznak különféle területeken. Az Egy világ pozsonyi vetíté­sein 67 filmet mutattak be a hazai és a külföldi dokutermésből. To­vábbi városokban válogatást ve­títenek az alkotásokból. (tb) Ma kezdődik Budapesten, a Várkert Bazárban a Margó Irodalmi Fesztivál ás Könyv­vásár, ahol az is kiderül, ki lesz az óv legjobb első próza­kötetes szerzője. Budapest. A Margó-díj a kortárs irodalmat és az olvasást népszerűsíti, célja, hogy megmutassa a legerő­sebb pályakezdőket. A nyertes pénzdíjat, kereskedelmi- és média­­támogatást, valamint próbafordítást is kap. Idén 52 pályaművet neveztek, az előzsűri ebből választotta ki azt a tí­zet, amelyet szakmai zsűri bírált el. A tízes listára felkerült a fociért rajongó Csepelyi Adrienn felnövéstörténete, aki egy stadionnyi férfiszurkoló kö­zött is megharcol azért, hogy hallani lehessen, amit egy nő mond (Bele­­menés - Futball és egyéb társmű­vészetek, Európa Könyvkiadó, 2018). Ceausescu Romániájába, vagyis a saját gyerekkorába kalauzolja olva­sóit első novelláskötetében Csutak Gabi (Csendélet sárkánnyal, PRAE. hu, 2017). Megismerhetjük Donáth Mirjam visszatérés-történetét, aki New Yorkból költözött haza, mert bár kö­zel került az amerikai álomhoz, még­sem volt boldog (Mások álma, At­henaeum Kiadó, 2018). Frank Márton regényében, amely az ifjúsági irodalom klasszikusaiból és közelmúlt young aduit sikerköny­veiből egyaránt merít, a világ minden diákjával tesztet íratnak, majd más­nap tizenhárom fiú eltűnik (Páratla­nok 1. - A világ peremén, Ciceró Könyvstúdió, 2017). Az Európai Unió már felbomlott, a helyét túlszabályozott városállamok vették át Zágoni Balázs sci-fijében, aminek főhőse egy Gömbbe mene­kül, amely engedelmeskedik az aka­ratának (Fekete fény 1. - A Gömb, Móra Könyvkiadó, 2018). A létszámleépítés áldozata lesz Fekete Judit marketinges főhőse, aki az állásinterjúk, munkaügyi hivata­lok világát írja meg kellő öniróniá­val (Az őrület határán - Kálmán Lili munkanélküli naplója, Könyv­molyképző Kiadó, 2017). Hargitai Miklós regénye egy ej­képzelt papról és egy elképzelt or­szágról szól, ahol a politikusok őszintén elárulnak mindent a gyón­­tatófulkében (És bocsásd meg vét­keinket, Európa Könyvkiadó, 2018). A szocioprózában debütáló Juhász Tibor Salgótarján reménytelennek látszó világát írja meg szinte doku­­mentarista stílusban (Salgó blues, Scolar Kiadó, 2018). Mécs Anna novelláskötetében lendületesen ír nagyapáról, Tinder­­kapcsolatról, rákról, szívásról, szex­ről vagy autóvezetésről, egy gene­ráció mindennapi kérdéseire hoz né­ha színes, néha sötétebb történeteket (Gyerekzár, Scolar Kiadó, 2017).* Mezei Márk regénye 1944. január 14-én játszódik Budapesten: a valós és fiktív szereplőket az köti össze, hogy mindannyian a Nagyatádi Sza­bó utca 32. szám alatti bérház lakói (Utolsó szombat, Pesti Kalligram, 2018). A nyilvános Margó-díj-átadót ma 16 órakor tartják a Várkert Bazár­ban. A Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár vasárnapig várja a lá­togatókat gazdag programmal. (kas) RÖVIDEN A magyar festószet napján Budapesten Budapest. A magyar festészet napja alkalmából Éel-szín-vidék címmel a Magyar Alkotó Művé­szek Szlovákiai Egyesületének huszonkét tagj a - festők, grafi­kusok, szobrászok, iparművé­szek - állítja ki munkáit a buda­pesti Zikkurat Galériában (Bajor Gizi park 1. - a Nemzeti Színház mellett). A tárlatot ma 18 órakor nyitja meg Szombathy Bálint művészeti író, képzőművész, a kiállítás kurátora. A magyar fes­tészet napját-civil kezdemé­nyezésre - 2002-től ünnepük október 18-án, Szent Lukács, a festők védőszentje névnapján. Ehhez az időponthoz kapcsolód­va számos galéria kínál különle­ges képzőművészeti eseménye­ket és társművészeti programo­kat, elsősorban azzal a céllal, hogy megismertesse a közön­séggel a kortárs magyar festőket és alkotásaikat. A Fel-szín-vidék november 10-ig várja a látogató­kat Zikkurat Galériában. (as)

Next

/
Oldalképek
Tartalom