Új Szó, 2018. október (71. évfolyam, 225-250. szám)
2018-10-16 / 238. szám
Nemzetek Ligája: kiábrándító vereség után német edzőválság 12-13. oldal 2018. október 16., kedd, XIV. évfolyam, 37. szám Alfred Gomis, a jövő nagy afrikai kapusa Kiváló afrikai kapusokkal nincsenek tele a topbajnokságok padlásai. A Campionatóban ellenben akad valaki, aki ha így folytatja, a legjobbak közé emelkedhet. A Spalban védő Alfred Gomis specialitása, hogy a legkiélezettebb helyzetekben is képes hidegvérrel leszedni a labdát a csatárok lábáról, és élete fordulópontjait jelentő mécseséin általában nem kap gólt. G omis 1993. szeptember 5-én született Szenegál Ziguinchor nevű városában. A sors kis túlzással már a fogantatása pillanatában eldöntötte, hogy életének jelentős részét földbe leszúrt lécek társaságában tölti. A kapufák közötti repkedés szeretetét alacsonyabb szinten játszó édesapjától örökölte, aki maga is rajongott a futballért; a nagy kapusok közül az olasz nemzeti kincset, Dino Zoffot és az 1990-es olaszországi világbajnokság egyik kameruni hősét, Thomas N’Konót idealizálta. Szemben a család akaratával Charles Gomis 1989- ben összepakolta a holmiját és elindult Nápoly felé megvalósítani az álmait. A családja ugyan azt szerette volna, ha a foci helyett az egyetemi tanulmányaiba fekteti fölös energiáit, ám Charles szembement a família akaratával és inkább próbajátékra jelentkezett egy nápolyi klubnál. A nehéz döntést majdani gyermekeinek érdekében hozta meg, mert úgy gondolta, Olaszországban nagyobb eséllyel terelheti őket egy szebb jövő felé. Egyszer egy nápolyi bárban valakitől csupa szépet és jót hallott egy francia határhoz közeli városkáról, Cuneóról. Miután aszfaltmunkásként biztos álláshoz, illetve letelepedési engedélyhez jutott, elérkezettnek látta az időt, hogy átköltöztesse oda feleségét, valamint időközben megszületett két gyermekét és családjával új életet kezdjen a bájos kisvárosban. 1998-at írtunk. A meccseket éjjel-nappal követő Charles szenvedélye a focit hasonlóan csillogó szemekkel bámuló kis Alfredra és testvérére is komoly hatással volt, így hát az ötéves kapuspalántának egyenes út vezetett a tévé elől az AS Cuneo Calcio kölyökcsapatához. Képességeire hamar felfigyeltek: alig fújta el születésnapi tortáján mind a nyolc gyertyáját, már az ország egyik legjobb utánpótlásképzésével bíró Torino játékosának mondhatta magát - Lys nevű bátyjával egyetemben, aki szintén kapusként állt a Granata alkalmazásában. Jól jön a péklapát A legendás olasz kapusiskolának és lenyűgöző fizikai kvalitásainak köszönhetően Alfred gyorsan fejlődött, egyre-másra ugrotta át a korosztályokat. Hatalmas méretű kezeivel például eleve kiemelkedett kortársai közül, ez a testi adottság pedig egy kapusnál, mint tudjuk, hátrányt biztosan nem jelent. A felnőttcsapat közveden előszobájának tekinthető Primaverában természetesen ő viselte az egyes számú Toro-címeres mezt, ami Olaszországban „egyéb” juttatással is jár: néhányszor bekerülhetett a Serie A-s Torino meccskeretébe. A poszt-Primavera élet viszont rengeteg bizonytalanságot hoz egy korosztályát kinövő fiatal életében, amennyiben nem tud állandó helyet kiharcolni magának a nagyok között. Az utánpódásszinten kimagasló teljesítményt nyújtó kapusok közül Nicola Leali vagy Francesco Bárdi órákat tudna mesélni arról, milyen érzés kiszolgáltatottnak lenni úgy, hogy pár hónappal ezelőtt még aranybetűkkel írták a nevedet az újságok és a calcio majdani sztárkapusaként emlegettek. Ilyenkor jön képbe a kölcsönadás, amit Gomis sem úszhatott meg, hiszen megfelelő tapasztalatok híján nem áll(hatotjt készen a jelentősebb feladatokra. Alfred Gomis hatalmas tehetség, a szezon első két meccsén lenullázta az ellenfeleket, jó rajthoz segítve csapatát (Képarchívum) Az igazi kapusiskola A másodosztályú Crotonéhoz került a 2013/14-es szezonra, ahol már a második fordulóban az ő nevével kezdődött a piros-kékek összeállítása. Harminckilenc bajnokin lépett pályára, és egészen elképesztő formában védve, többek között 11 kapott gól nélküli mérkőzéssel járult hozzá a Crotone rájátszást érő idény végi helyezéséhez. A parádésnak mondható debütálás és az olasz U20-as válogatottba kapott meghívó ellenére keserű szájízzel idézi fel első felnőttszezonjának emlékeit. A miértre a Bari elleni bajnokin történtek miatt kapunk választ, melyen a púliai szurkolók rasszista rigmusokkal találták meg. Gomis a közösségi oldalakon szállt szembe a jelenséggel, amit a következő idényben immáron az Avellino játékosaként kénytelen volt újra megtenni, mert Bresciában is hasonló inzultusok érték. A pályán nyújtott teljesítményén mindenesetre nem látszódtak a támadások nyomai: stabil kezdőkapusként remekelt az Avellinóban, majd egy idénnyel később szintén kölcsönjátékosként az ugyancsak második ligás Cesenában is, ahol 38 mérkőzésen üdvözölhette régi barátait, a kapufákat. A nagy lehetőség Élete addigi legnagyobb lehetőségét a 2016/17-es bajnoki idény előtt kapta, miután egy gyors igazolással Bolognába került, mert a helyi csapat első számú kapusa, Antonio Mirante szívproblémák miatt bizonytalan időre kiesett. Fájdalmas módon időközben elhunyt édesA Spal szurkolótábora szenvedélyes, idén a Bolognát, a Parmát és az Atalantát is elkapta már a kiscsapat apja már nem érhette meg karrierje addigi legfontosabb pillanatát, amint 2016. december 1-jén első ligás klub színeit képviselve tétmérkőzésen pályára lép. Alfred ráadásul kapott gól nélkül hozta le a Coppa Italiában a Verona elleni kilencven percet, ám később Mirante visszatérése miatt fölöslegessé vált Nagy Adám klubjánál. Januárban a jól ismert procedúrát végigjárva újra kölcsönjátékosként foghatott kezet aktuális bajtársaival egy Serie B-s csapat öltözőjében, ezúttal Salernóban. A félidény végeztével úgy indult neki a nyárnak, hogy fogalma sem volt arról, hol köszönt iá az ősz. A következő állomása végül Ferrara lett: a Serie A-ba frissen felkerülő Spal szerződtette Alex Meret tartalékjának. A szupertehetségnek tartott olasz sérülése okán váratlan lehetőség hullott az ölébe 2017. augusztus 20-án, amikor egyszer csak a Stadio Olimpico gyepén találta magát: ő lett az afrikai labdarúgás történetének második kapusa, aki kezdőként lépett pályára a Serie A-ban (érdekesség, hogy jelenleg alacsonyabb osztályban védő testvére hamarabb átesett a tűzkeresztségen, amikor 2013 novemberében a megsérült Daniele Padellit váltva beállt a Genoa elleni bajnokin a Torino színeiben). Akárcsak első B ligás, majd első felnőtt tétmérkőzésén, úgy élete első Serie A-találkozóján is érinteden maradt a 196 centiméter magasra nyúlt Alfred hálója. Behívó a válogatottba Alig néhány hónappal később már Szenegál nemzeti himnuszát hallgatta, ugyanis időközben bemutatkozhatott szülőhazája válogatottjában. A Corriere dello Serának adott interjújában elárulta, a családja miatt és főként édesapja emléke előtt adózva döntött így, aki hatalmas áldozatokat hozott azért, hogy fiaiból élsportolók válhassanak (a harmadik fivér, Maurice meglepő módon szintén kapusként virgonckodik, viszont David, a legifjabb a mezőnyben próbálkozik). „Olasznak érzem magam, hiszen itt nőttem Olasznak érzem magam, hiszen itt nőttem fel, itt tanultam és itt lettem sportoló. Mindent nekik köszönhetek. fel, itt tanultam és itt lettem sportoló. Mindent nekik köszönhetek” - mondta a 2018-as oroszországi világbajnokságra utazó szenegáli keretben is helyet kapott Gomis, soha nem feledve szenegáli gyökereit. A most futó idényt a Spal első számú kapusaként kezdte - remekül. Kiemelkedő reflexei, távoli növéseknél mutatott magabiztossága és bátor kifutásai miatt egyes jóslatok szerint hamarosan a liga legjobbjai közé emelkedhet. A még mindig csupán 25 esztendős kapus története remek példa arra, hogy kitartással, szenvedéllyel és egy odaadó édesapa segítségével hogyan lehet megállni a helyünket egy olykor barátságtalan, idegen világban. Csáki Csaba
