Új Szó, 2018. október (71. évfolyam, 225-250. szám)
2018-10-10 / 233. szám
www.ujszo.com I 2018. október 10. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Kulturális veszteségeink XVIII. Zseniális fricska a kortárs képzőművészet legnagyobb csibészétől Banksy, a hosszú évek óta leleplezhetetlen, rejtőzködő brit graffitiművész alkotásai hatalmas összegekért cserélnek gazdát, falakra fújt műveit pedig plexilapokkal fedik le, hogy ne rongálódjanak meg. Ez az ember múlt pénteken művészettörténeti jelentőségű akciót hajtott végre. Köztudottan rühelli az aukciókat, ahol olyanok adnak-vesznek alkotásokat, akik csak befektetésként tekintenek rájuk, az esztétikai értékkel nem törődnek, nekik tulajdonképpen mindegy, mit ábrázol a kép. Banksy egyik leghíresebb műve a Lány léggömbbel, ma már egész Londonban látni bögréken, pólókon, tavaly pedig egy internetes szavazáson Anglia legkedveltebb képzőművészeti alkotása lett. Nem csoda hát, hogy az eredeti kép 1,1 millió dolláros rekordáron kelt el a Sotheby's aukcióján, New Y orkban. A vásárló kilétét természetesen ezúttal is titokban tartják (de sejthető, hogy nem egy galériáról van szó). Kíváncsi lettem volna az illető ábrázatára, amikor a leütést követően a képkeretben megszólalt egy riasztó, majd a grafika megmozdult és csúszni kezdett kifelé a keretből, közben végigment egy mini iratmegsemmisítőn, ami spagettivé szálazta az alkotást. Csak egy teremőr lélekjelenlétének köszönhető, hogy nem láthattuk cafatokban aláhullni a képet - a fiatalember az utolsó pillanatban lekapta a falról és kiviharzott vele a helyiségből. Nem sokkal később Banksy a közösségi oldalán közzétett egy videót, amelyben megmutatja, hogyan szerelte a képkeretbe évekkel ezelőtt a megsemmisítő szerkezetet, „arra az esetre, ha valaha árverésre bocsátanák” - magyarázta a kapucnis alak, akinek csak a munkálkodó kezei látszottak. Mielőtt önök szomorkodni kezdenének e kulturális veszteség láttán, nézzék, mit mondott az aukciósház igazgatója: „Minden erőnkkel próbáljuk kitalálni, mit jelent mindez az aukció kontextusában. A ledarálás most már a műalkotás integráns része. Korábban sosem tapasztaltunk olyan esetet, amelyben egy festmény spontán módon ledarálódott, rögtön azután, hogy rekordárat hozott az alkotójának”. És láss csodát, igaza lett! A legfrissebb hírek szerint a korábbi egymillió helyett jelenleg akár kétmillió dollárt is érhet a kép, amelyet nevezzünk ezentúl így: Ledarált lány léggömbbel. Az alkotó nyilván sejtette, mi fog történni, vagyis ez egy dupla csavar, két zseniális fricska egyben, az árverések intézményének megszégyenítése, a művészi kreativitás mennybe menetele, mindez a kortárs képzőművészet legnagyobb csibészétől, aki - most már talán egyértelmű - egy korszakos zseni is egyben. Ronda fekete paca a költségvetése DUDÁSTAMÁS Bemutatta a pénzügyminisztérium a 2019-es év költségvetési tervezetét, valószínűleg ez lesz Peter Kazimir hattyúdala a pénzügyminisztériumban, ugyanis már nem titok, hogy a pénzügyminiszer a Szlovák Nemzeti Bank elnöki pozíciója felé kacsingat. Az embernek az az érzése támadhat, hogy a költségvetési gondok elől menekül, de a bemutatott tervezet egyáltalán nem rossz. Sőt, nem túlzás kijelenteni, hogy a pénzügyminisztérium Szlovákia eddigi legjobb költségvetését állította össze. Tehát az összkép első látásra jó, a pénzügyminisztérium egy csaknem kiegyensúlyozott költségvetést állított össze, hiszen a tervezett hiány csak a GDP 0,1 százaléka. Még sosem volt ilyen alacsony hiányú költségvetése Szlovákiának, és ez mindenképpen pozitívum. Mi több, a tervek szerint ez még nem az út vége, 2020-ban a költségvetés a tervek szerint többlettel fog zárni, Szlovákia történetében először. Ez különösen örvendetes annak fényében, hogy a jövő év az utolsó költségvetési év a 2020-as parlamenti választások előtt, és az ilyen kampány előtti esztendőkben a költségvetési hiány eddig rendre megugrott. Azt viszont mindenképpen meg kell jegyezni, hogy Kazimímak nem volt különösebben nehéz dolga, hiszen a világgazdaság növekedésének köszönhetően a szlovák gazdaság is nagyon jól teljesít. A dinamikus növekedésnek és a pozitív rekordokat döntögető munkaerőpiacnak köszönhetően nőnek az adóbevételek, és ez a trend várhatóan a következő években is folytatódik. Viszont az elmúlt hónapokban egyre többet hallani a világgazdasági kockázatokról, a Nemzetközi Valutaalap hétfőn két év után először rontotta a világgazdaság növekedési kilátásairól szóló előrejelzését. Ahogy azt egy évtizeddel ezelőtt is láttuk, a világgazdaságban a dolgok nagyon gyorsan rosszra tudnak fordulni, és ez alapjaiban rengetné meg a hazai költségvetési terveket is. Ha viszont kritikusabb szemszögből tekintünk a költségvetésre, azt is mondhatjuk, hogy még a gyorsan növekvő adóbevételek ellenére sem sikerült jövőre kiegyensúlyozott költségvetés összehozni. A friss elemzések szerint az állam idén az előzetes tervekhez képest 560 millió euróval nagyobb adóbevételekre tesz szert, és 2019-ben további plusz 493 millió euróhoz jut. Ez több mint elég lenne a kiegyensúlyozott költségvetés megtervezésére, de a kormánykoalíció tervezett szociális csomagja felfalja a többletbevételek nagy részét. Az iskolai ingyenebédek, üdülési csekkek, családi adókedvezmények és egyéb juttatások nincsenek ingyen, ezért a költségvetésnek a növekvő hevételek ellenére olyan új bevételi forrásokra is szüksége van, mint a biztosításokra kivetett adó vagy az élelmiszerláncok különadója. A források effektívebb elosztása mellett ezekre a bevételi forrásokra nem lenne szükség, ami hozzájárulna a vállalkozói környezet javulásához. Mindent összevetve a költségvetés javaslata pozitív benyomást kelt. Több pénzzel gazdálkodik majd az egészségügy, növekszik végre a minimálbérnél is kevesebbet kereső közalkalmazottak fizetése. Többet keresnek az egészségügyi nővérek és a pedagógusok is, de sajnos az oktatás egésze ismét nem tűnik igazi prioritásnak. A tervezett reformokra nincsenek források a költségvetésben és az egyetemek alacsonyabb költségvetéssel számolhatnak a jövő évben. Ez nagy kár, az oktatás finanszírozása így egy csúnya fekete paca az egyébként jól sikerült költségvetési tervezeten. Amikor a főbírójelöltet akarják meglincselni Hogyan lehet politikailag instrumentalizálni a zaklatási ügyeket? Hogyan emeli a tétet, ha egy bíróról van szó? Egy amerikai ügy általános tanulságai. Liberális lincselés és konzervatív utóvédharcok után lezárult az amerikai legfelsőbb bíróság tagjának megválasztása. A kilencfős testület - amely részben az alkotmánybíróságok megfelelője - egy konzervatív taggal bővült, hosszú idő után biztosítva ajobboldali többséget. Megválasztásához rögös út vezetett: aki csak fél szemmel figyelte a külpolitikai híreket, az is többször találkozhatott Brett Kavanaugh nevével. A legfelsőbb bírákat az elnök jelöli és a szenátus választja meg. Kavanaugh esetében izgalmakat a szenátusi meghallgatás és végszavazás előtti hetek váltottak ki, amikor egy nő zaklatással vádolta meg, majd még két nő jelentkezett. Ekkor indult a boszorkányüldözés és hisztéria, amely azóta is megosztja az amerikai társadalmat. Ahhoz, hogy megértsük, miért és hogyan jött elő a zaklatási ügy, két dolgot kell tisztázni: a bírójelölt szakmai felkészültségébe nem lehetett belekötni, a szenátus pedig republikánus többségű. A demokraták egyetlen esélye így ajelölt morális ellehetetlenítése volt, amihez egy semmiből előrántott vád is majdnem elég lett. Egy demokrata aktivista professzomő közel negyven évvel az állítólagos zaklatás után vélte úgy, hogy meg kell szólalnia - pont a meghallgatások hetén. Nehezen alátámasztható vádjait úgy fogalmazta meg, hogy becsületsértésért később ne lehessen perelni, a bíró kinevezése után pedig nyomban kijelentette, számára véget ért a történet, nem akar sem nyomozást, sem további eljárást. Az ügy szomorú példája annak, hogyan lehet tönkretenni politikai célzattal megfogalmazott, bizonyítatlan vádakkal egy ember jó hírnevét. S legfőképpen annak, hogyan lehet politikailag instrumentalizálni a „metoo” jelenséget. Elég egy homályos vád a múltból, s a társadalom egyik fele bármiféle eljárás nélkül ítéletet hoz, majd hisztérikus rohamot indít. Hogy megértsük, miért ez az év kiemelt amerikai eseménye, látnunk kell a legfelsőbb bíróság utóbbi évtizedekben felvett „szerepkörét” is, amikor szűk liberális többséggel működött. A bíróságon nemcsak két értékrend csap össze, hanem küldetésének kétféle értelmezése is - a táborok az ideológiák mentén nagyjából fedik egymást. A konzervatív felfogás szerint a legfelsőbb bíróságnak csak értelmeznie kell az alkotmányt, tartva magát annak szövegéhez és szelleméhez, új jogokat és intézményeket a törvényhozásnak kell bevezetnie. Ezzel szemben a liberális felfogás az alkotmánybíróságokat egyfajta jogkiteijesztő terepnek tartja - ezt hívják bírói aktivizmusnak. Két tipikus példa: a 70-es években szövetségi szinten az abortuszt a legfelsőbb bíróság precedensértékű döntése legalizálta, a melegházasságot gyakorlatilag az összes érintett USA- tagállamban a helyi legfelsőbb bíróságok döntése alapján vezették be, nem parlamenti döntéssel vagy népszavazással. A demokraták az utóbbi évtizedekben kihasználták a bíróságokat saját agendájuk átültetésére, s most attól rémültek meg, hogy ez a fegyver hosszú időre kikerülhet a kezükből - mivel a bírák kinevezése életük végéig szól —, sőt, bizonyos ügyekben még ellenük is fordulhat. A Kavanaugh-ügy tétje elsősorban ez volt. Téved, aki azt hiszi, ez csak amerikai sajátosság, a fent leírt jogfelfogási dilemma az európai alkotmánybírósági elméletben és gyakorlatban is megjelent. A szoros szenátusi választás, a harcvonalak megszilárdulása azt mutatja, a két nagy párt a centrum felől továbbra is a periféria irányába mozog. Korábban jellemző volt a kétpártrendszerekre, hogy a pártok a politikai centrumot akarták uralni, ami ideológiai kiüresedéshez vezetett, sok kérdésben alig maradt különbség közöttük. Az utóbbi években ennek ellenkezője jellemző, ez Donald Trump megválasztása miatt elsősorban a republikánusokjobbra tolódásában jelenik meg. Am a demokratákra még inkább jellemző: a radikális kultúrmarxizmus és a gazdaságpolitikai szocializmus mérgező keveréke kezd teret nyerni. A Kavanaugh-ügy részben az előbbi terméke, s hazudnánk, ha azt állítanánk, hogy ezek a jelenségek nincsenek jelen az európai baloldalon is.
